Újabb törés az ellenzékben – Az MSZP még kitart amellett, hogy a politikusoknak elsősorban a választóikat, és nem a pártjukat kell képviselnük
2023 januárja máris meghozta az idei első törést az egységes ellenzék soraiban, mégpedig ideológiai, erkölcsi természetűt. Ennek lényege, hogy az MSZP szerint a politikusok elődleges feladata a választóik képviselete, a gyurcsányisták szerint viszont saját maguk a legfontosabbak. Így szerdára a szocialistákból a hatalom kezét csókolgató csicskák lettek, csak mert örültek a fővárosi kerületek és nagyobb városok részére érkező rezsitámogatásnak, a DK-sok viszont ezért is perre mennek. Tanulságos hozzáállás...
Az alaphír – bár az ellenzéknél sosem lehet biztosra venni, éppen nem egy konstans másnaposság fájó, depresszív reggelének epevisszanyeléséből születik-e az aktuális árnyékkormány-program –, hogy a 10 ezer főnél nagyobb lélekszámú települések összesen 44, az ennél kisebb önkormányzatok pedig összesen 32 milliárd támogatást kapnak „az elhibázott brüsszeli szankciók nyomán fellépő energiaválság okozta nehézségek enyhítésére”. Mivel a kormány e támogatási keretbe számította a főváros önkormányzatait, a csak Budapestben élni és gondolkodni képes ellenzék kurtán-furcsán kezdte értékelni a bejelentést. Bár természetesen számos, 10 ezer főnél nagyobb és kisebb város van az országban, a fővárosi kerületek baloldali vezetői azonnal találva érezték magukat, hogy mi is a politikai vetülete, üzenete a számukra a kormány támogatásának. A vidéki városok vezetői (legyenek bal- vagy jobboldaliak) nem kezdtek hisztériába, egyszerűen elfogadták, hogy az aggasztó energiaárak miatt rászorulnak az állami korrekcióra. Kész. Nem úgy a fővárosban, ahol rögtön megindult az okoskodás:
- ha szó nélkül elfogadjuk a kormány pénzét, az beismerése annak, hogy képtelenek vagyunk vezetni a ránk bízott kerületeket, azaz mi is hiperpasszívak vagyunk, mint Karácsony Gergely;
- ha elfogadjuk a pénzt, de közben a kormányt hibáztatjuk, az lényegében kollaboráció;
- ha elfogadjuk a pénzt, és méltatjuk a kormány intézkedéseit, akkor szakítunk azzal a 12 éve jól bevált taktikával, hogy amire a kormány igent mond, arra az ellenzék nemet;
- ha nem fogadjuk el a pénzt... olyan nincs, kell a pénz.
Majdhogynem lekutyázta a DK a többi ellenzéki kerületvezetőt
Szóval a kormány keddi bejelentése óriási morális válságba taszította a baloldali városvezetőket, akik pedig pont arra gondoltak, hogy az év első hetében még biztos nem történik semmi. A DK-s Kiss László, aki legéberebben eszmélt a mákosbejgli-mámorból, azonnal nekiment azoknak a településvezetőknek, akik pozitívan üdvözölték a forrásokat. Mint írta,
őszintén meglep, hogy szép számmal vannak közülünk, akik bedőlnek ennek és megcsókolják a morzsákat dobáló kezet.
Ráadásul a DK-s kerületvezetők nem álltak meg a verbális alázásnál, hiszen Kiss László a szintén gyurcsányista újbudai László Imrével, valamint a rákospalotai Cserdiné Németh Angélával és a pestszentlőrinci Szaniszló Sándorral közösen bejelentette: perelni akarják a kormányt, mivel hiába adott pénzt, de azt egyenlőtlenül,
kegyként osztogatja.
A „kormány kezeit csókolgató” kerületvezetők ellenben jellemzően MSZP-sek. Az ő bűnük elsősorban az, hogy pozitív folyamatnak merték nevezni a kormány és az önkormányzatok közti tárgyalásokat. Így vélekedett a II. kerület MSZP-s vezetője, Őrsi Gergely mellett például a zuglóiak első embere, Horváth Csaba is, aki szerint bár nem jelent teljes megoldást a kerület problémáira az új forrás, de azért köszönik a segítséget. A kispesti szocialista Gajda Péter pedig úgy kommentálta a bejelentést, hogy az komoly segítség.
Kunhalmi politikai erkölcsből oktatta Gyurcsányékat
És, hogy hol van az ideológiai szakadás, azt éppen Kunhalmi Ágnes, a fővárosi MSZP-frakció vezetője fogalmazta meg, lényegében összegezve a szerdai üzengetést. Mint írta, bár a politikában legitim a pártverseny, „a pártos érdekek soha semmilyen rendszerben nem írhatják felül a választók érdekeit”. Kifejtette:
rendszerellenzékiséget nem azzal kell bizonyítani, hogy az embereknek járó forrásokért nem teszek meg mindent a kormánynál, hanem azzal, hogy országosan megteremtem a feltételeit az igazi ellenállásnak és a későbbi kormányváltásnak és nem zárkózom el az ellenzéki együttműködéstől. Ha a mindenkori kormánnyal való együttműködés nem jár elvtelen elköteleződéssel, akkor mindig az emberek érdekét kell első helyen szem előtt tartani és bizony tárgyalni kell a forrásokért a kormánnyal.
Hogy értsük, Kunhalmi Ágnes egyszerűen kijelentette, hogy a DK-s baszdüh nem segít a kerületeknek, hogy egyenesbe jöjjenek, és a melldöngető zsigerkommunikációnál sokkal fontosabb az emberek érdekeinek képviselete, amely elődleges feladata egy politikusnak. Az erkölcsi törés tehát ma ott húzódik a DK és az egyre gyengülő MSZP között, hogy egy fontos kérdésből a DK csípőből politikai ügyet kreált a választói kárára, a szocialisták pedig tudomásul vették, hogy egy gonddal kevesebb, és már kimondták volna, hogy akkor haladjunk tovább, mire a gyurcsányisták hatalmi kezek csókolgatásával vádolták meg őket. Megérte? Mindenesetre, ez mindenképpen érdekes tanulság az ellenzéki szavazók számára.
Csak megjegyezzük: hasonlóan tanulságos és jellemző Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester asszony hozzáállása is, aki annyira hiperellenzéki, hogy állítása szerint őt nyilván kihagyták a „rezsitámogatásos egyeztetésből”. Baranyi szerint jött valami levél ugyan a kormánybiztostól, de az zavaros volt, és nem is arról szólt. És különben is, a támogatás nem is múlhat holmi előzetes tágyalásokon, meg adatszolgáltatáson. A kormány találja ki, mennyi pénz kell Baranyi kerületének, és azt éjszaka, a legnagyobb titokban csúsztassa be egy borítékban a polgármesteri hivatal ajtaja alá...
Forrás: Facebook; Vezetőkép: MTI/Szigetváry Zsolt
