A 2006-os Becz Tamás súlyos tüdőbeteg, állapota annyit romlott, hogy búcsúüzenetben kér segítséget a Facebookon
"Szeretnék megköszönni minden jót és rosszat az elmúlt évekből. Sajnos az én életem elindult egy irányba, ahonnan nincs visszaút"– írta a hétvégén közösségi oldalán Becz Tamás. Az 50 éves, több gyermekes édesapa nevét akkor ismerte meg az ország, amikor 2006 áldozatától, Nagy Lászlótól búcsúzott, akinek a szemét lőtték ki Gyurcsány megvadult rendőrei. Ha nem is közvetlenül, de valahol Becz Tamás is az akkori események áldozata, súlyos tüdőbetegként – amit akkor még ugyan asztmának gondoltak – többször is könnygázt kapott az arcába, békés tüntetőként, vagy akár onnan hazafelé tartva. Egyik alkalommal a Bazilikától éppen abban a csoportban sétált, amelyikben Morvai Krisztina is. "Két oldalról fogtak közre a rendőrök és fújták ránk a könnygázt" - mesélte néhány hónapja Tamás a PestiSrácok.hu-nak nyilatkozva. Most búcsúzkodik. Facebookra feltöltött üzenetében azt írja, már a lakásukat sem fogja tudni elhagyni és érzi, hogy nincs sok ideje hátra. Abban bízik, hogy lesz aki gyermekeit amolyan pótnagyszülőként helyette is szereti majd.
Becz Tamás soha sem dohányzott. Ma mégis gyógyíthatatlan tüdőbeteg. Nem állítja, hogy a 2006 utáni időszak okolható ezért, szerinte azt azért bizonyítani még ma sem lenne olyan könnyű, az azonban tény, hogy a rendőrterror időszaka előtt enyhe asztmatikusnak vélt tünetei voltak csupán. Néhány évre rá COPD-t diagnosztizáltak nála. Állapota rohamosan romlik. Tüdeje nagy része mára teljesen elhalt.
Éjjeli őrként dolgozott egy darabig, amíg legalább néhány órára el tudta hagyni az otthonát, ahol oxigénpalackra kötve fekszik a nap legnagyobb részében.
2006 és 2011 között rengeteg könnygázt kaptam. Egyik alkalommal jöttünk haza a Bazilikától, úgy negyvenen körülbelül. Morvai Krisztina is ott volt. Akkor például két oldalról szembe fújtak bennünket. Akkor rendesen kaptunk
-
mesélte a portálunknak adott interjúban januárban Tamás.
Már akkor is a lakásban beszélgettünk, pedig eredetileg az otthonukhoz közeli parkban találkoztunk volna. A férfi befulladt, nem tudott lejönni a lépcsőkön. Bár ahogy a barátai is, mi is elhessegetve a közelgő vészt próbáltuk nyugtatni, ne mondjon olyat, hogy nem él már sokáig...
A COPD gyógyíthatatlan tüdőbetegség. A tüdőben lévő légutak folyamatosan szűkülnek be. Szaklapok szerint a COPD-ben szenvedők 89-90 százaléka dohányos. A betegekre már a tünetek megjelenése előtt rendkívül rossz hatással van a dohányfüst, az egészséges emberekhez képest sokkal nagyobb mértékben károsítja a tüdejüket. Bár a könnygáz hatásáról nem szólnak a szakleírások, feltételezhető, hogy pozitív hatással biztosan nem volt Becz Tamás állapotára, hogy anno többször is lefújták. Ha a dohányfüst képes arra, hogy felgyorsítsa a COPD lefolyását, akkor jó eséllyel a könnygáz is.
A férfi már április közepén írt a közösségi oldalán egy ismerőseinek szóló üzenetet, ami azt sejtette, sokat romlott az állapota. Akkor arról számolt be, hogy látogatási tilalom ellenére engedték be hozzá legutóbb gyermekeit a kórházba, hogy fogják a kezét, mert ki tudja, mit hoz a jövő.
Az utóbbi hetekben sokat nosztalgiázott. Nagy Laciról is. A hétvégén pedig elbúcsúzott:
Kedves barátaim, rokonaim!
Szeretném meg köszönni minden jót és rosszat az elmúlt évekből. Sajnos az én életem elindult egy irányba ahonnan nincs visszaút. Ez a betegség a COPD gyógyíthatatlan. A tüdőm egy része végleg elhalt. Innen csak napi 24 órán keresztül orvosi oxigén segítségével tudok élni, nem tudom meddig bírom, nagyon nehéz idő szak következik. A lakást csak segítséggel tudom elhagyni taxival gyorsan oda és vissza, csak orvoshoz kicsi oxigén adagolóval. Nagyon nehéz ez a kis családomnak is, főleg nekik.
A nagy gyerekekre se tudok haragudni, ha ők azt gondolják amit gondolnak hát legyen, áldásom rá én szeretem őket és kész.
Én mindig csak a jóra fogok gondolni, szeretem minden rokonomat.
Én már se dolgozni nem tudok menni se más hova, csak orvoshoz!
Viszont ha imádkozni szeretnétek értünk, azért imádkozzatok hogy legyen elég erő és ki tartás a feleségemnek hogy ki bírja ezt az egészet.
És még valami kicsiknek nincsenek nagy szülei, ha valaki tudna olyan idős hölgyet vagy bácsit akinek nincs unokája de szeretne,vagy olyan rokonom barátom, aki ezt a szerepet át tudná venni azt szívesen látnánk, mert nagyon hiányzik egy mama vagy papa. Főleg ha én már elmegyek!
Köszönöm, hogy vagytok!
Üdv Tomi!
