"Az ukránok egyszerűen orvosolhatnák sérelmeinket, csak a korábbi jogainkat kellene visszaadniuk" – A Zelenszkij-Orbán találkozó magyar elvárásairól
Szijjártó Péter halálos megfenyegetése; Donald Tusk hazánkat lejárató kijevi látogatása; magyarellenes propaganda-hadjárat az ukrán sajtóban - a borús viharfelhők gyülekeztetésével a háborúpárti erők láthatóan mindent megtesznek a Zelenszkij-Orbán találkozó meghiúsítása érdekében. Az ukrán és a magyar elnököt még az argentin államfő beiktatási ünnepségén "sodorta egymás mellé a szél", Zelenszkij akkor vetette fel a tárgyalások lehetőségét, amelyre Orbán Viktor úgy reagált, szívesen kezd párbeszédet, ha annak lesz eredménye. Ennek előkészítése a két ország külügyminiszterére vár, akik január 29-én találkoznak majd. A folyamatokkal kapcsolatban felidézzük az ukrán-magyar viszony elmérgesedésének állomásait, és azt, milyen elvárásokkal áll neki az egyeztetéseknek a magyar fél.
Idestova több mint négy éve annak, hogy először került fel a cikkeinket betájoló címkék közé a „Zelenszkij-Orbán találkozó”. Mindez Dmitro Kuleba 2020 májusi, magyarországi látogatása kapcsán történt, és külön kiemelendő, hogy mivel a Zelenszkij-kormány frissen megválasztott külügyminiszterének első hivatalos látogatása hazánkba vezetett, joggal számíthattunk arra, hogy a két ország 2017 óta megromlott viszonyában változások történnek. A találkozón Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter egy már akkor felmerült kormányfői találkozó kapcsán arról beszélt, a két ország vitás pontjai közt sürgetően rendezni kell a kárpátaljai magyarság oktatáshoz és nyelvhasználathoz való jogának kérdését, majd kiemelte,
Magyarország várja azt a pillanatot, amikor a kárpátaljai magyar közösség azt mondja, minden rendben van a kisebbségi jogok tekintetében, és akkor hazánk átértékelheti Ukrajna NATO-csatlakozásával kapcsolatos korlátozó álláspontját.
Mindezt azért is fontos volt felidézni, mert láthatóan a két ország közötti nézeteltérések négy éve ugyanazon a szinten ragadtak, nemcsak a Zelenszkij-Orbán találkozó, de a magyar kisebbség jogainak rendezése is elmaradt.
Zelenszkijt odafújta a szél
Keserű iróniával akár meg is jegyezhetnénk, hogy egy háború kellett ahhoz, hogy a találkozó ismét aktuálissá váljon. A konkrét lépést különben Zelenszkij kezdeményezte, legalábbis erre utalnak Orbán Viktornak a hagyományos év végi rendhagyó Kormányinfón elhangzott szavai, ahol újságírói kérdésre felidézte: Javier Milei argentin elnök tavaly decemberi beiktatása során „sodorta egymáshoz a szél” a két államfőt. A magyar miniszterelnök hozzátette, a rövid beszélgetés során elfogadta Zelenszkij felkérését a tárgyalások megkezdésére, egyetlen kikötése volt, hogy akkor üljenek egy asztalhoz, ha lesz is miről megegyezni. A tárgyalások előkészítése így a két külügyminiszter feladata lesz, valójában tehát tényleg ott tart az ügy, ahogyan az 2020-as budapesti Kuleba-Szijjártó külügyminiszteri találkozót követően maradt.
Orbán, aki "ott sem volt"
A találkozó tétje az ukrán fél számára mindenképpen a vágyott NATO-, és EU-csatlakozás, amely utóbbinak hazánk mindaddig a leghangosabb és egyedüli képviselője volt az uniós politikai porondon, amíg az ukrán diplomácia hátba nem szúrta hazánkat a kisebbségi jogok sárbatiprásával. Hazánk 2017 óta a nemzetközi diplomácia eszközeivel igyekezett jobb belátásra bírni Kijevet – hátráltatva például a NATO-csatlakozási folyamatokat –, az éveken át húzódó ukrán ellenállás tapasztalataiból kiindulva emiatt joggal fogalmazható meg, hogy a Zelenszkij-kormánynak jobban megérte a kisebbségek elleni állami szintű szélsőnacionalista kommunikáció és a hazánkkal szembeni ellenséges viszony fenntartása, mint a Nyugathoz való közeledés, amelyben egészen tavaly év végéig még a háború sem hozott enyhülést. Bár az uniós csatlakozási folyamatok előkészítése során az ukrán parlament eszközölt néhány, a kisebbségeket is érintő törvénymódosítást, a kárpátaljai és az anyaországi elégedetlenséget jól példázza Orbán Viktor kivonulása az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló uniós államfői csúcstalálkozó szavazásáról. Ezen bár a hazai és európai balliberális sajtó előszeretettel csámcsogott azzal a felütéssel, hogy Olaf Scholz német kancellár „kiküldte volna kávézni” a magyar miniszterelnököt, a valóságban ezzel a magyar diplomácia az egy vétóját számtalanre cserélte fel, hiszen egyszerre akadályozhatja mind a csatlakozási folyamatokat minden egyes csatlakozási fejezet kapcsán, mind az Ukrajnának szánt uniós pénzek kifizetését.
Donald Tusk "megágyazott" az ukrán-magyar tárgyalásoknak
A Zelenszkij-Orbán találkozónak mindezek fényében személyétől talán nem is váratlan módon igyekezett „megágyazni” a beiktatását követő első hivatalos látogatására egy napra Kijevbe utazó Donald Tusk. A jogállamisági diktatúráját építgető lengyel miniszterelnök ugyanis keresetlen szavakkal támadta az ukrajnai háborúra vonatkozó magyar álláspontot, “Európa elárulásával, európaiatlansággal” vádolva meg hazánkat, “a politikai pokol legsötétebb helyét emlegetve” Magyarországgal kapcsolatban. Talán nem is véletlen, hogy az államfői találkozót előkészítő, január 29-ére tervezett ungvári magyar-ukrán külügyminiszteri találkozó kapcsán Szijjártó Pétert életveszélyesen megfenyegették egy, a Külgazdasági és Külügyminisztérium ukrajnai képviseleteinek megküldött levélben. Ebben többek közt arról írnak,
Magyarok, gyűlöljük a kormányotokat, amely továbbra is mindent megtesz azért, hogy elveszítsük a háborút. Azt hiszitek, hogy a miniszteretek az Ukrajna elleni támadások után csak úgy eljön hozzánk? Mi nem így gondoljuk. Január 29-én tehát robbanásveszélyes üdvözletre számíthatnak. Egy páncélvonat nem fogja megmenteni önöket. Javasoljuk, hogy adjon megrendelést egy temetkezési irodának, hogy elkezdhessék elkészíteni a koporsót Szijjártónak, és az illeszkedjen a magasságához. Isten megbocsát, de az ukránok nem.
A fenyegetések fényében természetesen adja magát a kérdés, egyáltalán hol kerüljön sor a Zelenszkij-Orbán találkozóra. Bár a feltüzelt ukrán szélsőségesek által belebegtetett merénylet nyilvánvaló utalás arra, hogy Orbán Viktort, ha lehet csak még nagyobb ellenállás fogadná Kijevben, a háborúpárti Unió és az Egyesült Államok számára hasonlóképpen érdek, hogy esetlegesen Zelenszkijnek valamilyen baja essék egy esetleges budapesti látogatás során, ez ugyanis egyenértékű lenne a vágyott III. Világháború beköszöntével.
Vannak elvárásaink
Fontos külön kitérni arra is, milyen elvárásokkal ül majd le a tárgyalóasztalhoz a magyar fél. Ezzel kapcsolatban már Szijjártó Péter is megfogalmazott előzetes gondolatokat, de portálunk több érintett politikust és szakértőt is megkérdezett ezzel kapcsolatban. A külügyminiszter lényegében a kérdés rendezésének alapvető egyszerűségére utalva arról beszélt egy Facebookon megosztott videójában, hogy a kisebbségi törvény kapcsán Magyarország elvárása a 2015-ös állapotokhoz való visszatérés, az uniós csatlakozási folyamatokat ugyanakkor történelmi távlatok tekintve a Nyugat jelentős elköteleződésének nevezte, ezért ilyen formában azt előkészítetlennek ítélte meg magának az Európai Uniónak a részéről. Ennél részletesebben Németh Zsolt a „Küzdelem a megmaradásért. A kárpátaljai magyarok (1944–2022)” nemrégiben bemutatott tanulmánykötet kapcsán elhangzott köszöntőjében tért ki a Zelenszkij-Orbán találkozó kapcsán megfogalmazható magyar álláspontról. Az Országgyűlés Külügyi Bizottság elnöke egyebek mellett arról beszélt,
amennyiben Ukrajna egy demokratikus, nyelvi kisebbségi nagyvonalúságot biztosító ország lesz, annak nem csak a kárpátaljai magyarok, hanem Ukrajna valódi európai jövője lehet a legfontosabb hozadéka.
Mint kifejtette, bár az ukrán kisebbségi törvény néhány héttel ezelőtti módosítása jó kezdet, a tárgyalások folytatásának útját ugyanakkor a Velencei Bizottság, az Európa Tanács, az Európai Unió elvárásai fogják kijelölni. Németh Zsolt kiemelte, a jelenlegi ukrán kisebbségvédelemből hiányzik az, ami a korábbiakban már megvolt:
- kulturális autonómia,
- kollektív jogok,
- parlamenti képviselet garantálása,
- hivatalos nyelvhasználat lehetősége,
- kisebbségi oktatási intézménynek, mint jogintézménynek a léte,
- nemzetiségi oktatás a szakiskolákban és a felsőoktatásban,
- helységnevek és földrajzi nevek nemzetiségi nyelvű használata,
- szabad szimbólumhasználat
A bizottsági elnök azt is hangsúlyozta, a kárpátaljai magyarság és általában az ukrajnai nemzeti kisebbségek ügyének rendezése Vlagyimir Putyin kezéből venné ki „a még meglévő leghatékonyabb fegyverét”, magát a kisebbségi kérdést, amelyet az orosz diplomácia érveként használ a háború igazolására.
Csak a korábbi jogokat szeretnék visszakapni
Bocskor Andrea kárpátaljai magyar EP-képviselő a tárgyalások kapcsán portálunknak nyilatkozva arról beszélt, az elmúlt években nagyon sok feszültség és félreértés gyülemlett fel a két nép között, elsősorban az ukrán média 2017-től kezdődő szándékos magyarellenes propagandájának köszönhetően, amely a kárpátaljai magyarokon csapódott le. Mint hozzátette, az ukrán média azt igyekszik elhitetni, hogy a kárpátaljai magyarok revizionisták, el akarják szakítani Kárpátalját, „kilóra meg akarják venni” az intézményeket. Bocskor Andrea úgy vélte, egy legfelsőbb szintű találkozón, ha az emberek látják, hogy a két állam vezetője között megvan a közös hang, létrejön a párbeszéd, az a kárpátaljai magyarság számára is pozitív lenne. Úgy vélte, a találkozó legfontosabb eredménye lenne, ha az ukrán kisebbségek visszakapnák azokat a jogokat, amelyekkel korábban rendelkeztek. A decemberben elfogadott törvénymódosítás ugyanis nem reflektál a felsőoktatás vagy a szakoktatás kérdésére, a nemzeti szimbólumokra, vagy az autonómiára. Az EP-képviselő szerint egy államközi megegyezés esetén a kárpátaljai magyarság a híd szerepét tudná végre betölteni a két ország között. Ugyanakkor kitért arra is, a folyamatokat tekintve fontos lenne az európai mainstream támogatása is, például, ha a magyar fél arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajna nem teljesíti sem a Velencei Bizottság, sem az Európai Bizottság elvárásait a nemzeti kisebbségvédelem területén, akkor ne az legyen a válasz, hogy a magyarok „Putyin pincsijei”, és csak azért kritizálják Ukrajnát, mert ez Moszkva elvárása.
Meg kell érteniük, hogy valós sérelmeink vannak, és csak a korábbi jogainkat szeretnénk visszakapni
-hangsúlyozta.
Csak az ukrán fél bonyolítja a megegyezést
Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke szintén portálunk érdeklődésére arról beszélt, a legfontosabb azoknak a részletkérdéseknek a rendezése lesz, amelyeket a nemrégiben elfogadott kisebbségi törvény nem rendezett. Mint felhívta a figyelmet, a kisebbségi törvényben számos visszásság található, például, hogy a nyelvhasználat kérdéséről egy adott területen szavazással kell majd dönteni. Úgy vélte, nem lehet kérdéses egy ilyen szavazás kimenetele, ahol a magyarság számaránya a 10 százalékot sem éri el. Orosz Ildikó kiemelte,
az ördög a részletekben van elbújtatva, ezeket tisztázni kell, ha a mellényt félregombolják, akkor újra kell gombolni az egészet.
Mint megjegyeztük, a kérdést nem a magyar álláspont bonyolítja, hanem az ukrán, hiszen a kárpátaljai magyarság csak korábbi szerzett jogait szeretné visszakapni, semmi egyebet. Orosz Ildikó úgy reagált, valójában nem bonyolult tárgyalások ezek, csak pozitív hozzáállásra lenne szükség.
Tudatosan félremagyarázzák a magyar álláspontot
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke a tárgyalásokról szólva portálunknak arról beszélt, a két ország viszonya régóta rendkívül rossz, annak ellenére hogy szomszédokról van szó. Bár mindkét ország polgárai a kiegyensúlyozott kapcsolatokban érdekeltek, ennek kibontakozását nem segíti az Ukrajnában lezajlott magyarellenes kampány, amelynek során a magyar álláspontot a lehető legteljesebb mértékben igyekeztek félremagyarázni.
Ennek következtében Ukrajnában a második legnegatívabban megítélt ország, Oroszország után Magyarország
-hangsúlyozta. Brenzovics László úgy vélte, az ukrán szándékok eddigi őszintétlenségét jól jelzi, hogy 2017 óta csak azután kezdett foglalkozni Kijev a kisebbségek kérdésével, hogy az Európai Bizottság tárgyalta ezt a kérdést, holott a problémát nemcsak hazánk, de a Kárpát-medence egésze szóvá tette már. A KMKSZ elnöke ugyanakkor úgy vélte, az két ország viszonya javításának megvannak a keretei, hiszen az alapszerződések alapján olyan vegyesbizottságoknak kellene működniük (némelyikük működik is), amelyek a vitás kérdéseket rendezik. Brenzovics László kitért arra, sajnálatosan a történelem folyamán többször a nemzetközi figyelem középpontjába került a kárpátaljai magyarság, az elmúlt években az Európa Tanácsban, az Európai Bizottságban is foglalkoztak a magyarság kérdésével,
de az is látszik, hogy az európai politikusok, szakemberek nem rendelkeznek kellő információkkal, amely döntéseikben, hozzáállásukban is visszaköszön.
Vezetőkép: MTI
