Tusványost látni...és visszamenni (Galéria)

Amikor az ember arra készül, hogy elindul Székelyföldre, azt soha nem úgy teszi, hogy fogja magát és átugrik. Nyolc órás út (minimum, de valahogy mindig több), határ, fáradtság és rengeteg pakolás előzi meg. Általában. Egy meggondolatlan gonzófirkász azonban a sors különös játékának köszönhetően néha belefut székely barátaiba, akik éppen Tusványosra indulnak, majd elhangzik a párbeszéd:

Így esett, hogy kollégáim előtt pár órával már megérkeztem a szabadegyetemre, így engem ennyivel hamarabb mosott el az eső, azért panaszra így sem volt ok, hiszen pont elkaptam a nulladik nap első koncertjét, és építettem a román-magyar kapcsolatokat.

Amint csapatunk is kiérkezett már nem a koncerteken volt a hangsúly, hanem a munkán. Miden előítélettel ellentétben ugyanis az újságírók néha dolgoznak is. Sőt, esetenként terveznek is, így próbáltuk összerakni, hogy milyen előadásokat, milyen leosztásban nézünk meg, írunk meg, kikkel beszélünk, és általában hogyan néz majd ki a hetünk. Azonban a mindent látni és megírni elve el tudja nyomni a megfontoltságot. Ennek ellenére, ahol tudtunk, ott voltunk.

Így születtek kollégám zseniális cikkei és riportjai (ITT, ITT, ITT és ITT, nomeg ITT, ITT és ITT), fotósunk kiváló galériája (ITT), valamint szerénytelen személyem írásai (ITT, ITT, ITT és ITT, valamint ki ne felejtsük: ITT meg ITT). Mindezek az anyagok természetesen nem valósulhattak volna meg csodás operatőrünk nélkül, aki erőnfelett dolgozott egész héten, még a születésnapján is, ami a táborban érte. Ezúton felhívnám olvasóink figyelmét, hogy egy köszöntést igazán megérdemelne. A hét zárása, a miniszterelnök beszéde (ITT visszanézhető) pedig már a Pesten ragadt kollégákat is elfoglalta.

Összességében mit mondhatna az ember azoknak, akik nem voltak ott? Talán csupán annyit, hogy legközelebb pótolják be. Azoknak pedig, akik eljöttek: jövőre ugyanott!

A galéria a pontokra kattintva gördíthető tovább!