Horn Gábor egészen elképesztően nagyot hazudott
Horn az ATV Csatt című műsorában vélekedett úgy a Pride melletti tüntetések kapcsán, hogy Orbán Viktor annak idején "lelkesen tapsolt" a taxisblokádnak. Csak az a helyzet, hogy ez így nem teljesen igaz. A Faktum szerint ugyanis a nyilvános szereplések és politikai állásfoglalások utólagos értelmezései gyakran torzulhatnak politikai szimpátiák és személyes elfogultságok mentén. Ez különösen igaz lehet több mint három évtizeddel ezelőtti események kapcsán, amikor már nemcsak a részletek kopnak meg, hanem a politikai szereplők közötti viszonyok is jelentősen átalakulnak.
Horn Gábor, az ATV Csatt című műsorában azt állította, hogy a taxisblokád idején Orbán Viktor „lelkesen tapsolt” a tüntetőknek, és ebben ő is osztozott vele. Az állítás politikai szempontból fontos, hiszen arra utal: Orbán Viktor kétszínűen viszonyul a civil tiltakozásokhoz — akkor támogatta, most elítéli:
Horn Gábor: Orbán elfelejti a saját szavait. Annak idején a taxis blokádnál, ahol ennél sokkal kevesebb ember bénította meg egész Budapestet és ő lelkesen tapsolt emlékeim szerint velem együtt.
Kovács András: Nem teljesen, ők középre húzódtak inkább.
Horn Gábor: Teljesen. Hát én emlékszem, mert együtt voltunk. Ellentétben veled, én voltam Orbán mellett, tehát emlékszem a lelkesedésére. Azt, hogy kevés ember meg tud bénítani egy várost fontos politikai szempontokból, én nem vonnám meg ezt a lehetőségét a tüntetőknek.
A Faktum utánajárt a kijelentésnek, sajtóbeszámolók, valamint egy 1990-es országgyűlési felszólalás alapján megállapítható: Orbán Viktor ezzel szemben nyilvánosan is elítélte az utcai tiltakozások formáját, és hangsúlyozta az ilyen lépésekért viselt politikai felelősséget. A visszaemlékezés tehát nem egyezik a dokumentált tényekkel.
Szerkesztői megjegyzés (Bálint Botond): Frissen megválasztott nagyvárosi fideszes önkormányzati képviselő voltam a taxisblokád idején és 23 éves. Nem kedveltük az MDF-et, mert egyrészt az MDF-SZDSZ paktummal sok mindent elárult, másrészt rettentően totojázósan indult a kormányzás. Ezért amikor kirobbant a taxisblokád, főleg mi, kifejezetten fiatal fideszesek abban bíztunk, hogy elindul valamiféle kibontakozás a kormányzásban is. De néhány órán belül kiderült, hogy egyrészt ez nem egy spontán tiltakozás, és mert főleg a rendőrség, a katonaság vezetése és Göncz Árpád köztársasági elnök is azonnal kihátrált a kormány mögül, van egy erős puccs szaga az egésznek. Az SZDSZ azonnal rárepült az egész folyamatra, annak ellenére, hogy parlamenti többség létrehozására nem lettek volna képesek. A Fidesz vezetése azonnal középre húzott, nagyon erősen eltartva az SZDSZ-től, Orbánék nagyon nyilvánvalóan az alig fél éve megválasztott parlament keretein belül akarták rendezni a válságot, egy nagyon erős kormánykritika mellett. A benzináremelés (60 százalék nagyjából) egyébként az ország működőképességének megőrzése érdekében szükségszerű volt, a baloldal ugyanis szokása szerint romokban adta át az országot a demokráciának. A bejelentés módja volt problémás és az, hogy a kormány nem tudott arról, hogy mindenféle múltbéli hálózatok rászerveznek a válságra egy jó kis társadalmi elégedetlenséget. Tanulságos, hogy ugyan a taxisblokád megroppantotta a még a hetekkel korábbi önkormányzati választáson is erősnek bizonyuló MDF támogatottságát, de középtávon nem az SZDSZ, hanem a Fidesz támogatottságát emelte meg. Legfőképpen azért, mert az embereknek tetszett a párt a stabilitást és a kibontakozást a középpontba helyező álláspontja a taxisblokád idején. A blokád ugyanis ellehetetlenítette az emberek mindennapi életét és nagyon világosan megmutatta, hogy mi jönne akkor, ha az államhatalom működőképessége szünetel vagy megszűnik. Nagy tanulság volt ez az embereknek, ez a tapasztalat is benne van abban, hogy nálunk a parlamentek és a kormányok kitöltik a törvényben rendelt maximális ciklusukat. Horn Gábor tehát, mint jó szdsz-es, hazudik, ahogy a száján kifér. Nagyon komoly bukás volt az SZDSZ számára a taxisblokád, hiszen akkor azt hitték egy-két napra, hogy a kizárólagos hatalom közelébe kerültek, de végül abból a ciklusból az MSZP jött ki a legjobban, jelentős részben az SZDSZ hátán kapaszkodva. Ahogy akkor is, most is, a budapesti liberális értelmiség ünnepli a ribilliót, a parlamentarizmus utcán történő gyengítését, mert az egyetlen reményük a hatalom megszerzésére bármilyen elégedetlenség meglovagolása és egy új tanácsköztársaság gründolása.
Az állítás ellenőrzésekor végignézték a korabeli országgyűlési jegyzőkönyveket és sajtóbeszámolókat – és a kép egyértelmű. Orbán Viktor 1990. november 6-i parlamenti felszólalásában határozottan elhatárolódott a taxisblokádtól, mint tiltakozási formától. Nem támogatta, hanem figyelmeztetett a következményekre – szöges ellentétben Horn Gábor állításával. Bár kifejezte megértését a megmozdulás mögötti indulatok iránt, Orbán Viktor annak idején így fogalmazott:
Bár megértjük a megmozdulásokat kiváltó indulatokat, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy óriási felelősséget vesz magára az, aki mégoly jogos követeléseinek alátámasztására utcára vonul és másokat is utcára visz. Ne tagadjuk – mint ahogyan a megmozdulást szervezők sem tagadták –, hogy voltak olyan pillanatai a válságnak, amikor senki sem tudhatta, mi fog történni a következő pillanatban, és uralja-e egyáltalán bárki a helyzetet!”
(faktumprojekt / Kiemelt kép: Hatlaczki Balázs-PS)
