Megváltónk és megváltóitok
Kedves Olvasóink! Önök mit ünnepelnek így húsvét idején? A nyuszit? A barikákat? A rántott húst? A töltött káposztát? A hosszú hétvégét? Az ezekre fogékonyaknak jó étvágyat kívánunk. Jó hír ugyanakkor, hogy rengetegen vagyunk még, akik Jézus Krisztus kereszthalálára, mindannyiunkért hozott áldozatára, a feltámadásra emlékezünk. Örömhír ez, ahogy az is, hogy a Megváltó azokért is az életét adta, akik megtagadják, akik gúnyt űznek belőle.
Biztos jele mai világunkban a húsvét közeledtének az a jelenség, hogy a különféle todományos tévécsatornák és csatolt szerveik évről évre előkapják a Jézus-kártyát, hogy bebizonyítsanak valamit, ami szerintük megrendítheti kétezer éves keresztény közösségünket, kultúrkörünket. A nyilvánvalóan vallásgyalázási céllal elkészített todományos kutatások ilyenkor számos elméletet mutatnak be, a teljesség igénye nélkül a főbb csapások a következők: Jézus nem is létezett, története babonás mendemonda, ha mégis létezett, akkor alakját több más ember cselekedeteiből gyúrták össze, különben is, hol vannak az eredeti, hivatalos források. Egyes körök szerint ha létezett, ha nem, akkor is bizonyosan homokos volt, mert ez másképpen nem lehetett. Utóbbi csoport és a b@zifelvonulásokon keresztény jelképekkel vonaglók között elég nagy a halmazati átfedés. Lehet, hogy mégis élt, de akkor meg egy megveszekedett kurafi volt, aki persze nemcsak Mária Magdolnának csinált egy rakat gyereket, hanem talán még a tanítványokat is megpattintotta.
Jól illusztrálja a konzumidióta társadalmunka, hogy az egyik hazai portál — szándékosan nem írom ide a nevét — azon kesereg, hogy most, így húsvét idején mit kezdjenek magukkal azok az ateisták, akik nem akarnak húsvétot ünnepelni. Tanácsolnám nekik, hogy zabálják magukat degeszre a tévé előtt a hosszú hétvégén. Az Örömhír azonban nekik is kijár: szombaton — igaz, csak egy napra — kinyitottak a plázák, és utána már csak kettőt kell aludniuk, hogy hosszabb időre maguk mögött hagyhassák ezt a rémálmot, amikor négy nap alatt háromszor nem lehetett vásárolni.
És akkor itt vagyunk mi, akiket nem az érdekel, hogy Jézus alacsony volt, vagy magas, szőke, vagy fekete, volt-e felesége, vagy sem, hagyott-e maga után titokzatos vérvonalat, vagy sem. Még az is lehet, hogy megnézzük az ötletbörzét, jót mosolygunk azon, mert minket nem a külsőségek, a belemagyarázások érdekelnek, hanem az Üzenet. Igen, nagybetűvel. Mert jelenkori létünk, felmenőink léte a maguk korában az Üzenetnek köszönhető. Mert ez az Üzenet a Szeretet Üzenete. Ami nélkül sem egyénenként, sem társadalmi közösségként nem létezhetnénk. Az Üzenet egyúttal Örömhír is: Jézus Krisztus mindannyiunkért életét adta a kereszten, majd mindannyiunkért feltámadt harmadnapon. Azokért is akik hisznek benne, és azokért is, akik nem.
Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet
