Nemzeti szocializmus
Ez csak néhány gondolat, a kifejezésről magáról, különösen, mivel annyit akasztják kéretlenül a konzervatív, keresztény emberek nyakába a náci szót, s ez a kolonc olyan mélyre húzza le fejünket, hogy ritkán és nehezen tekintünk körbe a történelmi valóságban. Még mielőtt persze kiindulnánk bármiből is, a fiatalabbak kedvéért a nemzeti szocialista a náci a szó hagyományos értelmében, tehát itt most a nácikról lesz szó, de az igaziakról, a továbbélőkről, az ordas hagyományok valós ápolóiról, de mégsem a kopasz, titkolt helyen horogkeresztes tetkót dédelgető ultrákról, akikkel a népeket riogatni lehet. Azokról a valóban számító politikusokról, ideológusokról lesz szó, akik a fajelméletet sikeresen vegyítették a prolivakítással. Azaz a kommunistákról. Helyesebben a kelet-európai kommunistákról...
Midőn legyőzetett a náci Németország, azzal a nácizmus is legyőzetett. Hogy mindez határozott érvényt is nyerjen, Kelet-Európa és Nyugat-Európa egy részére is benyomultak a szovjet kommunisták. A gazdagabb nyugati térfélre pedig a demokratizáló amerikaiak is, így az Európán elhatalmasodó nácizmus a két nagyhatalom által el lett fojtva. Gondolnánk. Minden rendben volt még akkor, hiszen, ha Kelet-Európában a kommunisták végezték is a tisztogató munkájukat, az mégis egy szebb világ reményével kecsegtetett a Nyugat számára, mintha a náci németek uralkodtak volna.
Csakhogy – kapaszkodjunk meg! – a nácizmus, ahogyan az némi elnagyolt fantáziával a Marvel-képregényekben és filmekben is ábrázolva volt, tovább élt. E filmek szerint a Hydra nevű titkos náci szervezet az amerikai demokráciában tovább virágzott, mígnem megérkezett a fagyhalálból Amerika Kapitány, és leleplezte a gaz dolfistákat. Eddig a mese, amit a Nyugat, mint messziről jött, értetlen, tanulatlan, de kellően magabiztos ideológusai kiizzadtak magukból, hogy aztán képregény-fejtágítás formájában az egész amerikai és nyugati kultúra magáévá tegye azt.
A valóság azonban merőben más, Kelet-Európa számára legalábbis biztosan. A nácizmus, a nemzeti szocializmus valóban tovább élt, és virágzott, igaz a kommunizmus alatt, miközben a nyugati '68-as nemzedék a szovjet pártfinanszírozásból füvezte agyon magát. Ez volt a keleti-blokk létező szocializmusa, amelynek volt egyetlen internacionalista ága, a magyarországi, és volt számtalan nemzeti szocialista, azaz náci, amely minden más környező országban elfogadott volt. Hogy értsük, az a Szovjetunió, azaz az oroszok – akik abban az időben Európa keleti részébe tenyereltek azzal a végtaggal, amely csak frissiben tanulta ki a higiénia alapvető fortélyait, kezdve a wc-papír használatával, és a mechanikus karóra működése köré még néhány évtizedig varázsmeséket költött –, nos ez a Szovjetunió, mint a minden múltjától megfosztott szovjet emberi életminőség – gyökértelen ostoba proli – kialakításának nagykövete valójában egy náci forgatókönyvet valósított meg a Kárpát-medencében.
Mik a nácizmus ismérvei? Van az árja faj – eredetileg a csontos germán vikingek –, akik szépek, erősek és okosak, emiatt minden másik faj szolganép, kivéve a zsidókat, akik még annál is rosszabbak, és akiket ki kell nyírni. A Kárpát-medencében ugyanez úgy alakult, hogy minden Magyarország-környéki nép felfedezte magában az árját, igen, még a román is, és feljogosítva érezte magát, hogy nemzeti alapú tisztogatásokat folytasson a szovjet berkeken belül, kommunista, helyesebben nemzeti szocialista alapon. A jelenlegi szlovák alkotmány is az árja szlovákokon – igen, ilyen is van – kívüli, minden más nemzetiség alsóbbrendűségén alapuló Benes-dekrétumokból született. Romániában az árja Ceaușescu magyar falvakat romboltatott le a román faj helyzetbe hozása érdekében, Szerbiában pedig bevett szokás volt – amúgy minden más környező, nemzetszocialista államban –, hogy a magyar, katonaérett fiatalokat a Balkán legvadabb vidékeire vitték szolgálatra, aztán volt, aki haza is jött. Ukrajnában árulkodó példa, hogy a csernobili atomkatasztrófát enyhítendő, a határmenti magyar települések összefogdosott férfi tagjait küldték a sugárzásba.
Hogy a Telex számára is objektívek maradjunk, nem csak a magyar kisebbséget érték nacionalista alapú tisztogatások, hiszen, mint ismert, a kárpátok géniusza, Ceaușescu, darabra adta el ropogós német márkáért a Siebenbürgen szászait Németországnak a hetvenes évektől kezdődően, hogy a helyükbe románokat telepítsen. Igaz, ezeket a szászokat legalább nem üldözte a román kommunista rezsim.
Tehát az érthetetlen módon ma a Nyugaton, a brüsszeli bürokraták, és az ő, önmagukat lázadónak tekintő csemetéik körében egyre nagyobb romantikával kezelt keleti kommunizmus, az az ötven év, a proletár ostobaságon túl semmi másról nem szólt, mint amit annak idején Adolf Hitler kihirdetett: a faji tisztogatásról. Mondhatnánk persze, hogy a Nyugat miért is láthatott volna a vasfüggönyön túl. Csakhogy azóta eltelt néhány évtized, amikor Európa őshonos kisebbségei ismét hallathatták hangjukat. A náci tisztogatás felismerése, illetve a most már baráti elvtársak szembesítése mégis elmaradt. Ma a Nyugat már-már ott tart, hogy a szovjet világ nem is volt olyan rossz, legalábbis szerintük, akik sosem éltek alatta. És igen, szándékosan nem vesznek tudomást a kommunista rendszerek náci oldaláról, a nemzetiségek üldözéséről, kiirtásáról. A szovjet naturálnacionalistra embereszmény megteremtéséért vívott ideológiai küzdelem ugyanis a valóságban kisebbségüldözések, bestiális gyilkosságok, kegyetlenkedések, elnyomás árán valósultak meg, részben. És miközben mégis maradt magyar a Kárpát-medencében, a Nyugat napjainkban az általuk is vágyott, nemzetiség nélküli, internacionalista – európai? – állampolgár létrehozásáért vívott küzdelmet lát a kommunista rendszerekben. Ami szép, csak a környező államok nem internacionalista, nemzeteken felül emelkedő kommunista humanoidokat neveltek, hanem kegyetlen tisztogatások árán a saját nemzetük dominanciáját építették, majd a demokráciába áttérve széttették a kezüket, hogy lám-lám, mennyi szép románnal, szlovákkal érkeztünk az Európai Unióba.
Egyetlen ország maradt, amely a szovjet elnyomás alatt, sőt, annak érdekében, soha nacionalista politikát nem folytatott. Ez Magyarország. A hazai kommunisták tényleg nem voltak nácik, ugyanakkor szó nélkül tűrték, hogy minden más környező ország kommunistái nácik lehessenek, azaz nemzetiségi tisztogatásokat folytathassanak. Ők, az egykori kommunistáink, és az új kommunistáink ugyanilyenek. Balfasz csicskák, akik tétlenül tűrték évtizedeken át, hogy kommunizmusnak hazudva magyarok százezreit elnyomják, otthonaikat lerombolják, munkavállalásukat ellehetetlenítsék, vallásukat üldözzék, nyelvhasználatukat a végletekig korlátozzák. És tűrik ma is, hisz míg Kárpátalján már az iskolaudvaron is tiltott a magyar beszéd, mégis előbb állnak össze mindenféle tibeti meg fehérorosz elnyomás ellen tüntikézve, mint Ukrajna ellenében.
A nácizmus tehát tovább él Európában, mert Európa – és a Nyugat – szemet huny a bestiális náci pogromok ténye felett, amelyek Magyarország körül, a magyar és más kisebbségek ellen lezajlottak Kelet-Európában a szovjet elnyomás alatt, sőt, némi romantikát is éreznek eziránt Brüsszelben. Azt hiszik, ez a megvalósított internacionalizmus, a multikulti, de ez színtiszta nácizmus, és a XXI. században nekünk a jól táplált fotelideologista Brüsszelnek kellene ezt elmagyarázzuk, de nem lehet, mert ők a kommunizmusban hisznek, persze, egy jobb formájában, amelyet ők, a nyugatiak meg tudtak volna valósítani. Majd most ez EU-val megcsinálják, jobban mint az oroszok. Csakhogy ehhez – ahogy a kelet-európai példa is mutatja – tökös nácinak kell lenni, és kinyírni minden kisebbségi allűrt. A multikulti sem tűri, ha valakinek gyökerei vannak, mert onnantól kezelhetetlen.
Csakhogy, mivel a brüsszeli bürokraták kórusa önmaguk egzisztenciáját szégyellő, renyhepöcsű balfaszokból áll, ezért a multikultit ők nem fogják tudni megvalósítani. Ehhez program kell, átnevelő tábor őshonos kisebbségieknek, azaz az európai őslakosoknak. És míg lamentálnak Brüsszelben, a náci országok, a kamukommunista Szlovákia, Románia, Szerbia és Ukrajna egyre inkább lesz árja nemzetté. Brüsszelben pedig egyre több lesz a muszlim, akik elől nem győz majd elköltözni a brüsszeli elit.
Gyurcsányné azt hazudta legutóbb, hogy az Orbán már előkészítette az EU-ból való távozást, miközben nekünk, valódi magyaroknak, ez az egyetlen legális út, hogy tizenötmillióan tarthassuk a kapcsolatot, mivel nem zártak a korábbi komcsi-náci határok. Ötven évnyi náci tisztogatás után végre szabadon járkálhatunk át a mai, de „korábban sosem létező Magyarország” határain, hogy maradékainkkal a kommunista nácizmus évtizedei után kapcsolatot tarthassunk, ez a jelenlegi keretek között az egyetlen lehetőségünk, ezért is vagyunk az EU tagjai. Vagy lassan már csak emiatt. Ha viszont valakinek fontos éket verni a kötelékek közé, az pont megmagyarázhatatlan identitású, idegen szívű és idegen titkosszolgálati érdekeket kiszolgáló Dobrev, és az egész pereputtya, a balliberális oldal egésze.
A hazai balliberális oldal egésze, politikusok, ideológusok, újságírók, háttéremberek mind abból a keltetőből érkeztek a hazai közélet porondjára, amely szemet hunyt a környező országok nemzetiségi alapú tisztogatásai fölött. Ők cinkosok, de tán még rosszabbak is azoknál a kommunistáknál, akik saját fajuk boldogulása érdekében bestiális cselekedeteket hajtottak végre. Mert utóbbiak a saját népüket próbálták ilyen erkölcstelen módon fölemelni. A hazai ballibsik ugyanakkor egy laza legyintéssel elintézték a magyarüldözést, mondván, jók leszünk mi itt a Kis-Magyarországban, akik kívül rekedtek, így jártak. Vagy beolvadnak, vagy kicsinálják őket. Idővel megoldódik a probléma.
Csakhogy, Trianon száz évének leteltével a Kárpát-medence magyaroktól való megtisztítása nem volt teljesen sikeres. Ha összeadjuk magunkat, számszerűleg csak Romániával és Ukrajnával szemben vagyunk kevesebben. Tehát még itt vagyunk. A magyar holokauszt ötven éve után is, mert ez az volt. Elegen vagyunk tehát, hogy odadörgöljük Európa orra alá, mit is jelent a nemzeti szocializmus, kik is a nácik valójában.
Vezető kép: Falurombolás Romániában. Az újra látható katolikus templom maradványai Bözödújfaluban, a döntően magyarok lakta erdélyi települést Ceaușescuék árasztották el 1988-ban, egy víztározó építésekor. Cserelakást, kártérítést senki nem kapott, az emberek oda költöztek, ahová tudtak. Fotó: MTI
