Legutóbb túlestünk azon az anomálián, hogy hiába várjuk el a politikusainktól a felelősségteljes és odaadó munkát, ha egy olyan rendszerben versenyeztetjük őket, ahol a munkavégzésnél eleve előbbre való a megválasztódás. Ebben a rendszerben a pszichopatáknak és nárcisztikusoknak lejt a pálya, vezetői–döntéshozói képességeiktől függetlenül, hiszen ők mesterei a bizalom elnyerésének és a manipulációnak. A demokrácia játékszabályai lelki–mentális zavarokkal küzdő politikusokra vannak szabva. Megdöbbentően hangozhat, ám ez a helyzet. De akkor mi legyen? Igaza volt Churchillnek, amikor azt mondta, hogy „a demokrácia a legrosszabb kormányzati forma, de még nem találtak ki jobbat”? Vagy tévedett a mondat második felével?
Európa, a nyugati világ, de talán az egész Föld két változatot ismer, ahonnan a hatalom eredhet. A hatalom forrása és legitimációja lehet a népakarat – ennek legkifinomultabb rendszere a demokratikus köztársaság, ahol a félanalfabéta munkakerülő vagy a kommunista szociológus szavazata ugyanannyit ér, mint a társadalom számára hasznos gondolkodóé. A hatalom másik forrása és legitimációja lehet Isten – ennek legkidolgozottabb és történelmileg legtöbbet tapasztalt rendszere az arisztokratikus királyság, ahol a király által felemelt nemes akkor is döntéshozó nemes marad, ha már teljesen belehülyült a rizsporos parókája alatt a több évszázados beltenyészetbe.
Az arisztokratikus királyságban a hatalom végső forrása Isten, hiszen tőle ered az örökletes király (Magyarországon a Szent Korona) hatalma, aztán a király emel fel nemeseket, és az uralkodóház megszakadása esetén ezek, a közvetve szintén Istentől eredő hatalommal felruházott nemesek választanak új királyt. Ez a rendszer persze a mai túlracionalizált és teljesen demokráciára hangolt világunkban már múzeumba való anakronizmusnak, valóságtól elrugaszkodott képtelenségnek tűnhet. De legyünk már őszinték saját magunkkal: komolyan elhiszi bárki, hogy a demokráciában a népfelség dönt a dolgok menetéről, és nem a politika meg a média által profin irányított tudatipar? Nem beszélve az országok parlamenti választásairól.
Értelmes dolog-e olyanról (államigazgatás) szavazást rendeznünk négyévente, amiről nincs és természeténél fogva soha nem is lehet annyi információnk, hogy felelősen dönthessünk róla?
Ez így nem ésszerű és hatékony berendezkedés, legfeljebb egy kölcsönös zsarolási felállás, ahol a politikusnak önmagán túl egy kicsit azért figyelnie kell a népre is (az ország érdekére egyáltalán nem muszáj), a nép pedig elsősorban a saját szubjektív közérzete alapján (nem pedig az ország iránti felelősségérzetből) büntethet.
Tehát nemcsak a pszichopaták sikere, hanem az egyéni önzés is kódolva van a demokratikus köztársaság rendszerébe.
Érdekes, hogy az arisztokratikus királyságot értelemszerűen ellenségként kezelő demokratikus propagandában, történelmi filmekben, könyvekben, szatírákban és vígjátékokban éppen ezek a mélyen demokratikus tulajdonságok, a kóros önzés és köz iránti felelőtlenség szoktak felbukkanni a régi rendszer hibáiként. Micsoda véletlen!
A választás illúziója
A demokrácia tehát nem zárja ki a közért felelős, az ország érdekében cselekvő jószándékot a politikus és a választópolgár részéről, csak éppen nem várja el, és egyikükre nézve sincs következménye ezek hiányának. Az arisztokráciában a közhatalmat gyakorló nemességben persze szintén nem mindenki alkalmas erre, mégis beleszületnek azok is, akiknek nem kéne, tehát kétségtelenül megvannak az öröklődés hátrányai. Na, de a nép mindig alkalmas a megfelelő vezetők kiválasztására?
Minden kampányban rém egyszerű üzenetű plakátokkal árasztja el az összes párt a köztereket – és nem csinálnák, ha nem működne, tehát a demokráciában ezekkel a kiábrándítóan egyszerű üzenetekkel lehet szert tenni a komplex közhatalomra.
Senki ne mondja, hogy ez tisztább, követhetőbb, hatékonyabb, mint az öröklődő arisztokrácia! Utóbbinál legalább a kulturális és társadalmi igényesség is gyakran öröklődött a hatalommal együtt, követendő mintát biztosítva a közembereknek. Emellett a felelősség ügyében is eltérő irányt követ a demokratikus köztársaság és az arisztokratikus királyság. Természetesen egyik rendszer se tökéletes, és egyik sem zárja ki a visszaéléseket, hibákat, ám nagyon fontos, hogy milyen hozzáállás és értékrend van a rendszerbe táplálva az alapelvárások szintjén.
Demokratikus önzés vs. arisztokratikus felelősségvállalás
A demokratikus köztársaság mindennél fontosabb elvárása a politikus felé, hogy „érd el a megválasztásodat, akár úgy is, hogy megjátszod magad”, továbbá a politikust és a választót is arrafelé hajtja, hogy „légy önző, magaddal törődj”. Ezzel szemben az arisztokratikus királyság az egymásra utaltságot erősíti, és így a kölcsönös felelősségvállalásokat várja el. A nemesnek – tehát a politikusnak – nem kell a megválasztódásán dolgoznia, hiszen örökölt közhatalma van. Így egyfelől minél nagyobb hasznot akar kinyerni a népe, illetve jobbágyai munkájából, ám még fontosabb dolga stabilitást, békét, biztonságot teremteni a saját felelősségi körébe tartozó uradalom, a hozzá tartozó falvak és az azokban élő emberek számára.
A birtokos nemesnek ezért nemcsak kötelessége, de érdeke is az önmérséklet, sőt az alattvalóival való emberi törődés, hiszen a megszokott kerékvágásból való kisiklás vagy a jobbágyok tömeges elköltözése (amihez Magyarországon szinte a teljes középkorban joguk volt) az uradalom működését, azaz a nemes hasznát veszélyeztette.
A jobbágy ugyanakkor szintén érdekelt volt a stabilitásban, amelynek köszönhetően nyugodt, kiszámítható életet élhetett. Ez a felállás mindenkit arra serkentett, hogy jól végezze a saját dolgát, és felelősséget vállaljanak egymásért. A rabszolgasorban tartott, agyondolgoztatott középkori jobbágyok propagandisztikus hazugságán meg amúgy is érdemes túltenni magunkat. A kölcsönös felelősségvállalások felépítményén ráadásul még egyet szigorított az öröklődés. Az életfogytig tartó felelősség öröklődő folytonossága egész más hozzáállást vált ki az érintettekből, mintha csak négy vagy nyolc, vagy valahány évre választják meg őket a pozícióra, aztán utánuk a vízözön.
Egész másképpen vigyáz az ember arra, amit az apjától örökölt, egész életében rá van bízva, majd a gyerekeinek örökíti tovább. A király esetében ugyanez igaz az egész országra.
Nem vagyunk alkalmasak a királyságra
Ha az országgyűlés királyt választana, és utána az országgyűlésnek felelős, azzal közösen kormányzó király nevezné ki a fontos embereket, akkor mindenki foglalkozhatna a munkájával, és valószínűleg a felelősségi viszonyok, illetve a számonkérés is sokkal tisztább lenne. Mielőtt azonban lelkesen rávágnánk az igent, az a gond, hogy ehhez nemcsak vezetői képesség, jellem és egyéb erények tekintetében királynak alkalmas személyre van szükség, hanem olyan országgyűlésre is, amelyre királyválasztást lehet bízni.
Amikor utoljára királyválasztás történt Magyarországon, még létezett a felsőház, és az alsóházat is a köznemesség alkotta.
A felsőházban olyan családok vehettek részt, akik állandó honvédelmi kötelezettségükért és katonai szolgálataikért cserébe földbirtokkal és nemesi ranggal rendelkeztek. Ez egy világos, kézzelfogható érték és emberi minőség volt, hogy támadás esetén megfogja a kardját, és elmegy védeni a hazát. Ma már nem így működik a világ, ezt több szempontból meghaladtuk. A nagy haladás közben viszont elmulasztottuk a zokszó nélküli honvédelem egyértelmű és kézzelfogható emberi minőségét felváltani valami mással. Ezt meghaladta az idő és a fejlődés, de nem tettünk a helyébe egy másikat, egy korszerűt, ami betölthetné a társadalmi szerepét. Nem alkottunk helyette semmilyen szempontrendszert, amitől a mai világban, korszerű módon nemes lehetne valaki.
Amíg nem találunk egy olyan érthető és kézzelfogható, valódi, ugyanakkor korszerű emberi minőségjelzőt, amire felépíthetnénk a nemességet és vele a királyság országgyűlését, illetve annak a felsőházát, addig maradunk a demokratikus köztársaságban. Addig maradunk abban a rendszerben, amely alapbeállítása szerint a pszichopatákra és önzőkre van szabva.
Mindezt csupán azért volt fontos leírni, hogy ne higgyük el az önmagukat abszolút értékűnek és örökkévalónak hirdető rendszereket. A legutóbbi két rendszer, amelyet örök időkre hirdettek, de azóta véget értek, a Szovjetunió és a Harmadik Birodalom voltak. Az elképzelhető legjobb rendszernek is tartotta magát mindkettő. Most a liberális rendszer is ugyanúgy meg van győződve a saját végtelenségéről és legjobb mivoltáról. De attól, hogy valami nem tud önmagánál jobbat elképzelni, még nem lesz igaza. És attól, hogy jelenleg nem vagyunk alkalmas állapotban az ennél különbhöz, még ne mondjunk le róla.
K
2023-10-04 at 18:39
Ébresztő
2023-10-04 at 17:54
Az biztos hogy más cikkeknél én is a HUXIT-ot emlegettem, mert ez a véleményem, és most is azt mondom hogy ki kellene lépni.
De én csak egy polgár vagyok, és annak ellenére hogy nincs HUXIT, a FIDESZ-re fogok szavazni.
A FIDESZ van benne ezekben a problémákban , és az ő felelősségük a kilépés vagy bennmaradás.
Nekem is ugyanaz a véleményem, hogy egy erős szövetségest kell találni, ha ki akarunk lépni az EU-ból vagy a NATO-ból.
Az mindenesetre idegesítő, hogy a terrorista USA katonái itt lebzselnek Magyarországon a NATO ürügyén.
USA felrobbantotta az Északi Áramlatot, Joe Biden ELŐRE BEISMERTE , tehát USA terrorista.
K
2023-10-04 at 18:01
Jut eszembe, ahogy elnézem a fenti képen a koronát…:
Nemcsak a kereszt ferde, hanem a korona teteje is mert nem vízszintes, ami azt bizonyítja hogy eredetileg sem ilyen “svájcisapka” volt a korona, hanem normális függőleges nem ferde kereszttel.
Lusta trehány nemtörődömség így hagyni a koronát és nem kiigazítani, és sértő is, mert komolytalan látszatot ad a koronának.
Ébresztő
2023-10-04 at 17:54
K
Nagyon egyetértek. A királyság a múlté.
A HUXIT. viszont nem! Sőt egyre nagyobb az aktualitása de csak akkor ha új, katonailag erősebb szövetségest találtunk mint a nato. Tudja, melyikre gondolok?
K
2023-10-04 at 17:44
Logikus
2023-10-04 at 17:22
A liberálisok bosszantására van rengeteg ötlet, ami még a királyságnál is jobb.
******
Gyakorlatilag a mostani rendszer is királyság, csak a király helyett egy 5 évenként választott köztársasági elnök van.
Ez tökéletesen megfelel a jelenlegi világban lévő gyakorlatnak.
Tehát jó a jelenlegi helyzet, csak egy kicsit kifinomultabbnak kellene lennie.
Ez a kifinomultság pedig ott hiányzik, hogy a liberalizmus károkozásait kellene egy kicsit mellőzni.
K
2023-10-04 at 17:26
Orientál
2023-10-04 at 16:55
–Én magam tisztelettel tekintek a magyar koronára, de én is problémásnak tartom a koronán lévő kereszt ferdeségét.
Az pontosan a magyar trehányságra és nemtörődömségre jellemtő, hogy azt még nem egyenesítették ki függőlegesre a ferdeségét megszüntetve.
A “svájcisapka” hasonlatot én nem használnám mert az nem egy szerencsés hasonlat, de a magyar korona komolytalanságát a ferde kereszt megerősíti, mert pont olyan mint egy svájci sapka tetején az a ferde “függelék”.
–Nem azt kell keresni ami elválaszt, hanem azt ami összetart.
Én nem haragudnék meg oly annyira a “svájcisapka” hasonlatért , de a “hasonlóságon viszont elgondolkoztam és találónak vélem.
–Egy muzeális tárgynál is szükséges rekonstruálás vagy restaurálás, a helyreállítás, és a magyar koronánál is már régen aktuális egy ilyen felujjítás a “keresztre” vonatkozóan is, nem kellene kifogásokat keresni és találni.
beleskepitány
2023-10-04 at 17:24
Orientál, a Szent Koronát soha senki nem nevezte svájcisapkának. Hogy pontosak legyünk a 90-es évek elején nagy vita volt a parlamentben, hogy a Kossuth-címert (korona nélküli), vagy a koronás címer legyen Magyarország címere. A vita annyira elmérgesedett, hogy a végén, ha jól emlékszem Kis János a következőt mondta: Jó, mostmár nekünk teljesen mindegy, hogy korona, vagy svájcisapka van a címeren, csak lépjünk már tovább. Innen jön ez a tévedés, hogy az SZDSZ svájcisapkának nevezte a Szent Koronát. Nem nevezte annak.
Logikus
2023-10-04 at 17:22
Én mióta az eszemet tudom, rojalista vagyok. Ahol lehetséges mindenütt fellhozom témába, hogy vissza kéne állítani a királyságot…
kanigunda
2023-10-04 at 17:16
Kedves egresi istván jános ernő!
Köszönöm az utalásokat, ezekt részben-egészben hallottam máshol is. Az ellenvetéseim:
Nos, a hatalmi gondolkodás mindig a jelen helyzetet veszi alapul és ha a jelen helyzet tartalmazna középhatalmakat akkor
azt is. A britek 1848-ban lehet, hogy letették a voksot de nem lévén érdekeltségük a régióban mindezt szenvtelenül tették.
Ergó az (számomra se pro, se kontra) nem érv, hogy London mit mondott/gondolt. Ismereteim szerint a ruszkikkal már rendes
ideje klincsben voltak, nehezen hiszem el, hogy örültek/drukkoltak nekik a magyar kaland miatt. Ettől még lehe Kossuth-ot
kalandornak gondolni de meggondolatlan hülyének aligha.
Kiegyezés. Ez a legegyszerűbb (szintén számomra). M.o. lehetett volna teljesen szuverén státuszban IS egy szövetségi rendszer
tagja mert azt még mindig könnyebb felmondani mint a K.u.K.-t.
I. VH. A németek valóban újsütetű sündisznócskák voltak és tudtommal akkor sem sok hiányzott, hogy Anglia becsukja az U-Boot-ok
miatt a boltot. Egyesek szerint a németek akkor voltak a legközelebb valaha ahhoz, hogy a briteknek diktálhassanak. Gondoljunk
bele! Már a Lusitánia megalkotása is éppen nem lépte túl a brit lehetőségeket, jelezvén, hogy a British Empire már elérkezett a
delelője közelébe. Hiába volt privát hajó állami szubvenciók nélkül csak szépen áldogált volna. Nem biztos, hogy a britek már
akárkit le tudtak (és akartak) volna nyomni erőből.
Balkáni helyzet. Lehet, hogy Nikola Pašić fenekedett és várta az oroszokat de sem ők nem jöttek, sem Szerbia nem tört be
Magyarországra hanem tudtommal éppenséggel fordítva zajlott, tehát ez a veszély is max. egy kockázatelemzésben szerepelhetett.
A keleti nagyhatalmak sorra bőgtek le (Török o. és Orosz o.), így aztán 1:1. Summa summárom a magyarok nélkül sok vizet nem
zavartak volna Habsburgék és ez az állapot már régóta fennált. Garanciaként tekinteni rájuk történelmi optimizmus. Persze ezt
utólag mondom. Szóval szvsz az éppen adott adott korban sem lett volna elveszett dolog feltétlen az osztrákok kitessékelése.
De ahogy már mások is megemlítették de jure sem lehetséges már visszatérni csak úgy a királysághoz. Mint absztrakció érdekes de
már egy jó ideje működésképtelen volt, tök mindegy, hogy kinek a fején volt vagy éppenséggel nem az ékszer No.1.
Orientál
2023-10-04 at 16:55
Hazánk jelkápét a Szent Koronánkat az egyik balliberális söpredék gazember svájcisapkaként említette és ők az mszp-sek szdsz-esek ezt a nemzeti jelképünket múzeumban akarták akarják átvinni. Hazaáruló interkomcsik internácik a balliberálisok a zöldekkel együtt.
Esti Kornél
2023-10-04 at 16:34
Magyarország Habsburg (gyakorlatilag Rothschild) bankterep volt és maradt az 1867-es kiegyezés után is. A magyar
partner csak 1878-ban lett társtulajdonos a közös központi bankban (Osztrák–Magyar Bank), de a
Rothschildok szinte a kiegyezési okmányok aláírásának pillanatában újabb kereskedelmi bankot
alapítottak Általános Magyar Hitelbank néven és az általuk birtokolt Creditanstalt tulajdonlásával.
Röpke egy évtized után ez a bank képviselte a hazai banktőke több mint felét, ez lett az állam
számlavezetője és hiteleinek ügyintézője. Az 1848–49-es szabadságharc „vívmányai” közül a katonai
vereséget követően csak a termőföld szabad forgalmazása maradt meg, és ez jól jött a hitelezési
üzletnek, de nem annyira a heveny sebességgel fejlesztési hiteleket felhalmozó birtokosoknak.
Az 1873-ban kiprovokált hatalmas tőzsdei gabonaáresés sok birtokost vitt csődbe, és tömegesen
tette a jelzálogok kapcsán a birokokat megszerezhetővé, amivel rendkívül megritkult és kicserélődött
a történelmi középosztály. Talán ez is egyik magyarázata annak, hogy Deák Ferenc, a kiegyezési
tárgyalások motorja, többszöri unszolás ellenére sem vállalta a miniszterelnöki megbízatást.
egresi istván jános ernő
2023-10-04 at 14:45
kanigunda, 2023-10-04 at 13:13
Az első világháború okai kapcsán, az alábbiakról ne feledkezzünk meg:
“A világháború okai:
– a német gazdasági fellendülés nyomán fakadó ipari, kereskedelmi és gyarmatpolitikai ellentétek,
– a keleti kérdés,
– a nemzetiségi eszme túlnövései: a pánszlávizmus, a nagyszerb eszme, a “Mare Romania” kérdése, és az olasz irredenta,
– a francia revanche.”
Forrás: Czékus Zoltán: Az 1914-18. évi világháború összefoglaló történelme, Budapest, 1925. I. kötet, “A világháború valódi okai”.
Továbbá:
Az Orosz Birodalom pánszláv alapokon nyugvó külpolitikája, amely – lényegében véve –, az egész Balkán orosz befolyás alá vonására törekedett, fenyegetést jelentett a dunai kettős Monarchiára; ahogyan Nyikolaj nagyhercegnek (II. Miklós cár unokatestvérének) a felesége, Anasztázia főhercegnő, a pánszláv törekvések egyik szenvedélyes híve, egy alkalommal, még Szarajevó előtt, a szentpétervári francia nagykövetnek ki is mondta, „Háborúba megyünk… Ausztriából (értsd: a Monarchiából, így a történelmi Magyar Királyságból) semmi sem marad.”.
1914. nyarán, a szarajevói merénylet után, de a Szerbiának küldött hadüzenet előtt, Raymond Poincaré francia köztársasági elnök, és Szergej Szazonov orosz külügyminiszter megbeszélésein, a következők hangzottak el: „Nem az a fontos, hogy elkerüljük a háborút, hanem az, hogy úgy tűnjék, mintha mindent elkövettünk volna, hogy elkerüljük.”
A “továbbá” utáni részek, ezen a művön nyugszanak:
Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása). Budapest, 1997.
Nikola Pašić, szerb miniszterelnök, a Szerbia jelentős megerősödését hozó Balkán-háborúk befejezését követően kijelentette: “Az első menetet megnyertük, s most a másodikra kell készülnünk, Ausztria (értsd: a Monarchia, megjegyzés tőlem) ellen.”
Forrás: Romsics Ignác: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet–Közép– és Délkelet–Európában a 19. és 20. században. Helikon Kiadó, Budapest, 2020.
„A jelen pillanat óriási horderejű, mivel Oroszország el van szánva arra, hogy elmenjen a legvégsőkig és történelmi tettet hajtson végre. Nézetem szerint, ragyogó alkalom kínálkozik számunkra, hogy az eseményt okosan használjuk ki és megvalósítsuk a szerbek teljes egyesülését. Ezért kívánatos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia megtámadjon bennünket.” Spaljaković, szentpétervári szerb követ Belgrádba, 1914. júliusban küldött táviratából.
Forrás: Elisabeth Heresch: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála, Budapest, 1995. (Az “esemény” célzás a szarajevói merénylet miatti ultimátumra.)
František Palacký, a XIX. századi nagy cseh történész szerint, “a magyarok betelepedése mai hazájokba a legnagyobb szerencsétlenség volt, mely a szláv világot egy egész évezreden át éri vala; mert a magyarok az éppen alakulóban levő óriási szláv birodalom szívébe ékelvén be magukat, a szlávok reményeit örök időkre megsemmisítették.” (Forrás: Wikipédia).
„Az ország elégtételt követelt Szerbia részéről. Gyávasággal, hitvány megalkuvással vádoltak mindenkit, aki más nézeten volt. Itt már neki (gróf Tisza Istvánnak – e megjegyzés tőlem) is a becsülete látszott kockán forogni. De végleg Tschirsky, a Bécsbe akkreditált német birodalmi nagykövet találta őt szíven, aki a következő kijelentést tette: A Birodalom szemében rossz fény vetülne az Osztrák-Magyar Monarchiára, ha a szerbek állandó kihívására tehetetlennek bizonyulna. Berlin a monarchiától energikus cselekedetet vár.”
Forrás: Dr. Csermőy-Schneidt Ottó: Nagy magyar államférfiak, Budapest, 1996. Gróf Tisza István című fejezet.
Tisza István, az 1914. november 5-én kelt levelében, amelyet a német kormányhoz intézett, maga írja azt, hogy a háborút a Monarchia a német kormány „közvetlen buzdítására” kezdte meg.
Ennek forrása is Fejtő Ferenc már hivatkozott műve.
Érdemes ezt az alap-művet az Internetről letölteni:
Andrássy Gyula gróf: Diplomácia és világháború, Budapest, 1921, újra kiadva 1990.
Tudom, hogy szükségünk van a V4-re, a korrekt horvát, szerb, szlovén és orosz kapcsolatra, de a történelem ez volt, és nem írható át.
egresi istván jános ernő
2023-10-04 at 14:31
kanigunda, 2023-10-04 at 13:13:
Fájdalmas nap előtt állunk (október 6-a), azonban 1848 – és 1867 – kapcsán, nem feledkezhetünk meg az alábbiakról sem:
Az angol külpolitika, 1848/1849-ben, nem kívánta az önálló Magyarországot, mert Angliának, Európa vezető nagyhatalmának a külpolitikája, öt nagyhatalom (Anglia, Franciaország, Poroszország, Habsburg-birodalom, Orosz Birodalom) egyensúlyán alapult.
Pulszky Ferenc írta Kossuth Lajosnak Londonból:
“… erős Ausztriát akarnak mind az orosz, mind a német ellen, annyiban jó, hogy rendkívül ellenséges az orosz ellen.”
„Ausztria oly hatalom, melyet fel kellene találni, ha nem léteznék már, mint európai szükségességet, s Angolországnak szövetségesét keleten.” (Lord Palmerstont idézte Pulszky).
Továbbá, tőle (Lord Palmerstontól) nem lehet mást várni, mint “legfeljebb rokonszenvét Ausztria politikájának mérséklésére”.
Ami pedig közismert: Lord Palmerston, a ’49-es orosz invázió előtt, a londoni cári követnek: „Talán igazuk van, de végezzenek velük gyorsan.” (mármint velünk, magyarokkal).
Csak a kiegyezés után, 1871-ben jött létre a Német Birodalom, amelynek a trónjára 1888-ban, II. Vilmos császár lépett, aki menesztette Bismarck kancellárt, és nem csak a „hagyományos” francia-ellenes politikát vitte tovább, hanem a brit tengeri nagyhatalomnak a „kihívója” lett (angol álláspont: “A flotta Angliának létszükséglet, Németországnak luxus.” “Az angol flottának egyedül erősebbnek kell lennie, mint az utána következő kettőnek együttesen.”) A Következmény: Anglia lassan, de csak ekkor hagy fel az öt nagyhatalom egyensúlyán alapuló külpolitikájával, régi ellenfelek egymás felé lépnek. Lásd: 1904: angol-francia szerződés (antant), 1907: angol-orosz szerződés (a francia-orosz szerződést már 1892-ben megkötötték).
Az angol álláspont ezért nem volt számunkra kedvező, sem 1848-ban, sem 1867-ben (és 1914-20-ban sem).
Ezért volt 1867-ben Deák Ferenc álláspontja az, hogy akik Ausztria felbomlását óhajtják, azok ezt nem magyar érdekből kívánják; és Magyarország nem tudna fennmaradni a hatalmas német és orosz birodalom között. Továbbá: Kossuth Lajos bírálata (“Kasszandra-levél”), a magyar politika számára (1867-ben), nem mutatott fel reális alternatívát, az európai hatalmi egyensúlyban nem történt elmozdulás, 1848-hoz képest (fentebb írtam); és Kossuthnak az Európát érintő változtatási elképzelése (a Dunai Konföderáció terve) nem csak a nagyhatalmaknak, hanem a magyar közvélemény többségének a támogatását sem nyerte el. A trianoni diktátum alapjául szolgáló körülmények nem vetíthetők vissza 1867-re, ez történelmietlen; ennek ellenére, 1920 óta, gyakran felmerül a Kasszandra-levél látnoki előrelátásnak tekintése.
K
2023-10-04 at 14:01
K
2023-10-04 at 13:58
A baj az, hogy a lottó 5-ös csak álom maradt.
K
2023-10-04 at 13:58
Mertem nagyot álmodni ,megnyertem a lottó 5-öst.
Valahogy a királyság nem jön be, nem tehetek róla.
*****
lehetne népszavazást tartani a királyságról, és a HUXIT-ról, és megint mindenki elmondaná zseniális világnézetét , remélem nem aludnék el rajta.
ebalint
2023-10-04 at 13:49
Nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára ilyen, a napi dolgokkal kapcsolatos írást.
Érdemes ezen komolyan gondolkodni.
levente
2023-10-04 at 13:21
kanigundának igaza van, a Habsburgok örökös trónfosztása is benne lenne a régiúj királyságban! Soha többé magyargyűlölő osztrák Habsburgok!
levente
2023-10-04 at 13:17
Kérlek, pesti srácok, csináljáto meg a Fidesz igazi ellenzékét, ami lehetne ez a királyságpárti dolog. Lenne normális ellenzék, nem a mostani külföldi ügynökök. A fidesz is jobbulna, jobban vigyázna, kigyomlálná a szemtelen hülyéket. Lenne egy másik nemzeti csapat is.
Kérlek csinálja meg valaki a nemzeti királyságpárti ellenzéket!
kanigunda
2023-10-04 at 13:13
A Habsburg-uralom mérlege.
Előre bocsájtom nem vagyok történész, a dátumok biflázása a mai napi is fizikai fájdalmat okoz, de ahol
logika van ott akad összefüggés is és az sokszor tapintható.
Nevezzük nevén a gyereket: az akkori Magyarország egy idegen megszállás alatti terület volt, ennek örülni
feltételez némi mazochizmust.
“… Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás..”
Hát ez egy nagyon udvarias megfogalmazás. A Habsburg birodalom gerince megreccsent akkortájt. Ugyan még nem
tört el de ha nem lettek volna betojva akkor még a kiegyezés gondolata is eretnekség lett volna az “udvarban”.
Kellett tehát Magyarország jóindulata, ennyitt lehetett belőle kihozni.
Gazdasági növekedés. Ahogy már írtam azt kérem azidő, a fejlődés hozta, nem a Habsburgok. Legföljebb ettől a
ténytől kissé más szinezete lett. Tőke Ausztria nélkül is lett volna, gondolja bele, hogy a birodalom már akkor
a pénztőke folytogatásában vergődött (Ej! De ismerős ez!). Kaphatott volna a Magyar Királyság is, az áráról
meg mindenki fantáziálhat.
Balkáni sors. A Monarchia katonai ereje lett volna a garncia bármire is? Amelyik még Kossuthékat sem tudta egyedül
lenyomni? Vagy a kiegyezés előtti kudracok? Vagy az amelyik az első komoly megmérettetésben (I.VH) még a saját területi
egységét sem volt képes garantálni, közvetlen katonai fenyegetés nélkül? Ugyan már! OK, a mohamedán szultán eltakarodott,
ez is valami. Nem vitatom.
A Habsburgok zárószámlája végül is Trianon volt, a Kun & Szamueli művek hacacéréja csak a ráadás. Voltak máshol is efféle
trágyameberek mint a Kurt Eisner, Rosa Luxemburg meg a Karl Liebknecht.
gb
2023-10-04 at 13:08
A királyságot jó ötletnek tartom, de mivel a Habsburgok lennének a legitim uralkodóink, csakis ők ülhetnének trónra a királyság visszaállítása esetén. Ezzel nekem semmi bajom nem lenne, ha Habsburg Ottó fiait is éppen úgy felkészítették volna hajdanán az uralkodói szerepre, mint őt, de mivel ez nincs így, csakis a következő módon tudnám elképzelni a monarchia helyreállítását:
1. Először is hozzuk vissza a király nélküli királyságot, aminek Orbán Viktor lenne a kormányzója. (Vagy bárki más, akit ezzel a királyság helyreállításával bíz meg a nemesség, a papság és a Habsburg család). A kormányzósága kb. 10-15 évre szólna, ami elég idő arra, hogy Habsburg Károly (vagy a fia, esetleg ha nem fogadjuk el a morganatikus házasságból született fiát (mondjuk, szerintem ezen nem kell fennakadnunk), még mindig ott van Habsburg György, aki rangjának megfelelően házasodott, így senkinek nem lehet semmi kifogása a fia rangja ellen sem) felkészüljön az uralkodói szerepre, akár úgy is, hogy megfigyeli a kormányzó munkáját, eltanulja azokat a praktikákat, amelyekre egy uralkodónak szüksége lehet, és természetesen megtanulja az ország nyelvét.
2. A kormányzó fokozatosan kivonja magát vezetői szerepkörből, és az uralkodó fokozatosan átveszi a feladatait. Magyarországnak nem egy díszlet királyság kell, mint Britanniának, hanem egy valódi hatalommal is rendelkező uralkodó, aki a Magyar Királyságban megszokottak alapján a nemességgel együttműködve gyakorolja a hatalmát.
3. A kormányzó lemond, a király pedig átveszi az ország vezetését.
4. Az elszakított területeken pénzzel (és miegymással) támogatja a monarchista csoportokat, hogy azok helyben megerősödjenek, és visszatérjenek a Szent Korona keblére.
5. A 4-es pontot megismétli az Osztrák Császárság területén is.
6. A király egyenlő jogokat biztosítana a birodalma valamennyi nemzetének (pl. hivatalos lenne a magyar Erdélyben, de a román is Ausztriában, Csehországban vagy Magyarországon). Akár az EU-ban, itt is meg lehetne oldani azt, hogy a fontosabb íratok/dolgok minden nyelven megjelenjenek, és amelyek nem, azok akár a semleges latin nyelven is megjelenhetnének.
7. Sokáig éljen az új 1000 éves Duna-menti Birodalom
levente
2023-10-04 at 12:21
Simán vissza kell térni a királysághoz, akit az aktuális országgyűlés, vagy egy spéci testület is választhat. Nem lenne öröklődő, max. jelölt lenne a volt király leszármazottja, de mindig újra választanának maguknak királyt, vagy királynőt a magyarok. Ez lenne egy erős stabilitás tényező és visszatérés az egyik kevés sikeres dologhoz a múltunkból! Én feltételként szabnám a választáshoz, hogy gyereke legyen! A kis és nagy antant, a libsifasiszta globalisták megpukkadnának a dühtől, főleg ha mindjárt Viktort választanánk meg. Mondjuk neki is előírnám, hogy megtanuljon lovagolni! 8o)
JGy
2023-10-04 at 12:18
Kérem olvassák el Nemeskürty István- Ez történt Mohács után című könyvét és Supka Géza – Habsburg-krónika című könyvét. Figyelmesen. Ezek talán segíteni fognak. Talán.
ViAM
2023-10-04 at 12:17
Bár keserűen, de jókat mosolyogtam néhány szuper megállapításon.
HUXIT
2023-10-04 at 12:14
Királyság. Legyen királyság! De másképp.
Vezessük be az újjászületett dalai láma gyermekkori felkutatásának intézményét, kutassuk fel I. István reinkarnációját, és ő legyen! Mert ki más?
Poszlední Mohikán
2023-10-04 at 12:05
Àlmodozzunk!
Tegyünk egy ajánlatot a szlovákoknak!
Ismerjék el Magyarország felső határának a magyar-lengyel határt.
Mi meg ismerjük el Szlovákia déli határának Magyarország mindenkori déli határát!
Vicces vagy sem,az a királyság ilyen is lenne.
egresi istván jános ernő
2023-10-04 at 12:05
Mieth Péter, 2023-10-04 at 10:58; Királytigris, 2023-10-04 at 11:21:
Azzal egyetértek, hogy a “kurucos” és a “szocialista” művek Habsburg-képe vitatható (és akkor nagyon finoman fogalmaztam); valóban, bele kell olvasni Pezenhoffer Antalnak “A magyar nemzet történelme” című, rendkívül alapos, nagyívű munkájába (Interneten elérhető), a reális kép alkotáshoz.
Én egyébként úgy szoktam fogalmazni, hogy a Habsburg-uralom volt az “ára” annak, hogy elkerültük a balkáni népeknek a sorsát.
Az alábbi értékelő összefoglalásokkal egyetértek (mert helytállóknak tartom):
„Aki történelmünket ismeri, tudja, hogy éppen egy évvel születésem előtt hozta létre Deák Ferenc, „a haza bölcse”, Ausztria és Magyarország között a „kiegyezést”, ahogyan Budapest és Bécs kölcsönös megbékülését nevezni szokás. Amióta Habsburg I. Ferdinándot 1527-ben megkoronázták, a magyar nemesség és a Habsburgok állandóan viszálykodtak, akárcsak a német-római szent birodalomban a fejedelmek és a rendek. A Kossuth vezetése alatt lefolyt 1848-49-es szabadságharcban a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztották, és Ferenc József, az ifjú uralkodó, csakis az oroszok segítségével – akik akkor hatoltak be először hazánkba – tudta uralmát Magyarországra ismét kiterjeszteni. 1867-ben aztán Magyarország ősi szuverenitását újra elismerték. Ferenc József megkoronáztatta magát, és független, alkotmányos magyar kormányt nevezett ki.”
Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa – História, Budapest, 1993.
“Sokszor iparkodtam … a Habsburg-uralom mérlegét megállapítani a hazánkra gyakorolt hatás tekintetében. Arra az eredményre jutottam, hogy annak sokféle hátrányát ellensúlyozza – egyebektől eltekintve -, hogy … teljessé tette a Szent István által útba indított evolúciót a nyugati nemzetlét megvalósításához.”
“… Podmaniczky Frigyes báró pedig naplójába a következőket írja…: ‘Ha már a Reichsratba kell mindenáron mennem, csak inkább megyek Bécsbe a németek, mint Belgrádba a rácok közé.’ ”
E kettő idézetnek a forrása:
Gróf Apponyi Albert: Emlékirataim, Helikon, 2016.
(Tény, hogy a “Nyugat” sokat változott – sok vonatkozásban a hátrányára, és a múltbéli “Nyugatért” sem vagyok „oda” -, de a véleményem az, hogy ez nem ok a kereszténység elhagyására, ez inkább a kereszténységben történő megerősödésre inspiráljon minket.)
Még annyit: Szerintem az 1620-as trónfosztást az 1621-es nikolsburgi béke, az 1707-eset a szatmári békekötés, az 1849-eset pedig a kiegyezés “felülírta”. Az pedig vitatott, hogy az 1921-es, mennyire volt a magyar Országgyűlés szabad döntése, a Kisantant fenyegető fellépésének az árnyékában.
(Tavaly ősszel, egy vidéki kisvárosban, meghallgattam Semjén Zsolt Miniszterelnök-helyettes Úr előadását. Véleménye szerint, történelmünknek – a mohácsi vész mellett, avagy “utána” – a legnagyobb tragédiája a Monarchia felbomlasztása volt. Ha jól tudom, kettő diplomatánk / követünk a Habsburg-Lotaringiai-házból származik /Apostoli Szentszék és Párizs/.)
Laczkó
2023-10-04 at 12:03
“Munkátlanság csak az élet, van életem, mert henyélek. A paraszté a dolog, én magyar nemes vagyok.” És amikor fölélték a saját birtokaikat olyan életmóddal, amelyet már régen nem engedhettek meg maguknak, elszegődtek olyan állami munkahelyre, ahol munka nélkül is megtűrték, sőt jól megfizették őket. Vasúti tisztek, katona tisztek, jegyzők, közjegyzők stb. lettek. Az állam- ill. közigazgatás azóta sem heverte ki azt a pusztítást, amit munkagyűlölő magatartásukkal okoztak. A mostani kormány ugyan kísérletet tett a szolgáltató állam megvalósítására, de eddig csak részeredményeket értek el. A köztisztviselők jelentős hányada továbbra is ellenségének tekinti az állampolgárt, mert ügyintézési igényekkel zaklatja.
Poszlední Mohikán
2023-10-04 at 11:54
A magyar valóságból az következne,hogy valamelyik fővégrehajtó lenne a király.
kanigunda
2023-10-04 at 11:53
“…Végső soron a modern polgári Magyarország is Habsburg uralom alatt született meg,..”
Kedves Péter! Volt más alternatíva? Akkor kérem ne sorolja az erények közé! A status quo
nem érdem hanem, ahogy a neve is mutatja állapot.
Egyébként nagyon érdekes az okfejtése. Csakhát ugye az a fránya különbség a de jur és a
de facto között…
Beleskapitány
2023-10-04 at 11:50
Hát ezen jót röhögtem. Na lépjünk is tovább.
K
2023-10-04 at 11:44
A jobboldal elnevezés eredetileg a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől jobbra foglaltak helyet a monarchiát és a nemesi előjogokat (a status quót) támogató és a radikális változásokat elutasító képviselők, vagyis az ancien régime hívei.
Tehát a királyság is a jobboldalhoz tartozik.
*****
Ennek ellenére ma egy jobboldali nézet nem a királyság támogatását jelenti, különösen Magyarország esetében , ahol a királyság nem tudta biztosítani az Magyarország FÜGGETLENSÉGÉT a mohácsi vész után.
Az a királyság ami a mohácsi vész után volt, az már nem a magyar királyság volt, hanem idegen elnyomó királyság.
Magyarországon a királyságot a lakosság nem támogatja.
K
2023-10-04 at 11:36
A királyság ma nem hiszem hogy a nép akarata lenne Magyarországon.
Lehetőleg egy olyan rendszer a legmegfelelőbb, ami jelenleg van.
Az elmúlt évszázadok és a jelenkor problémáit figyelembevéve kell a jelenlegi társadalmunkat berendezni, és a történelem károkozásaiból okulni kell.
Isten nélkül semmilyen rendszer sem tud eredményeket elérni.
Királytigris
2023-10-04 at 11:21
Mieth Péter2023-10-04 at 10:58!
Valóban igaz, hogy a magyar nemzet az akkor nemzetet képviselő és megtestesítő nemességen és arisztokrácián keresztül lemondott szabad királyválasztó jogáról az 1687-es országgyűlésen. De ugyanez a nemzetet képviselő és megtestesítő nemesség, és arisztokrácia a 1620-as, 1707-es,1849-es és 1921-es trónfosztásokkal az 1687-es törvényt hatályon kívűl helyezte.
Ezen későbbi törvényes döntéseket a Habsburgok katonai intervencióval, pl. 1849-ben cári katonai beavatkozással, erőszakosan megváltoztatták. Vagyis a törvényes magyar kormányokat megpuccsolták.
A legutolsó 1921-es Habsburg trónfosztás ma is törvényben van, tehát érvényes. Az a tény, hogy a Habsburgok nem mondtak le a magyar trónról, de jure nem releváns.
Mieth Péter
2023-10-04 at 10:58
Kedves szabadkirályválasztó/kuruc érzelmű/ Habsburgellenesnek doktrinált hozzászólok figyelmét felhívnám az alábbiakra:
-A magyar nemzet az akkor nemzetet képviselő és megtestesítő nemességen és arisztokrácián keresztül lemondott szabad királyválasztó jogáról az 1687-es országgyűlésen. Ez egy törvényes aktus, következik belőle, hogy önkényesen uralmától a regnáló dinasztiát a magyar nemzetnek és országgyűlésnek megfosztani nincs joga. Minden ilyen aktus. Ennek értelmében az 1620-as, 1707-es,1849-es és 1921-es trónfosztások is törvénytelen aktusnak számítanak, hisz a magyar nemzet önkényesen lemondott ezen jogáról.
-A regnáló és törvényes Habsburg-Lotharingiai ház nem mondott le a magyar trónról. Boldog IV. Károly utolsó koronás uralkodónk az államügyek intézésétől (kormányzási jog) vonult vissza (azt is egy olyan levél formájában amelyet a törvényes magyar országgyűlés nem fogadott el, tehát magyar jogviszonylatban érvénytelen), az uralkodás jogáról és a trónról nem mondott le.Habsburg Ottó királyi herceg illetve leszármazottai hasonlóan nem mondtak le a magyar trónról, ennek értelmében nincs olyan legitim aktus (kivéve a vis maior eseteket), amely a regnáló dinasztiát törvényesen távoltarthatna a jogos helyétől.
-A Habsburg-ház elhivatott démonizálását megcélzó kurucos és szocialista történeti munkák és tankönvek helyett javallom korszerűbb történeti munkák olvasását, illetőleg művelődést a korszak ( 15-19.) uralkodóházainak diansztikus politikáját tekintve. Végső soron a modern polgári Magyarország is Habsburg uralom alatt született meg, ahogyan a modern Magyarország legnagyobb gazdasági és kultúrális vívmányai is a Habsburg vag duális Monarchia alatt születtek meg. A történelemben semmi sem fekete-fehér. A Habsburgok sem.
-Akik esetlegesen az Árpád-ház iránt óhajtoznak: Az Árpád-ház kihalt (tessék elfogadni), azonban dinasztikus házasságok lévén számos európai nemesi vagy királyi dinasztia rendelkezik Árpád-házi származással vagy kötődéssel. És sokak kurucos fájdalmára, a Habsburg és Habsburg-Lotharingiai ház is. Ennek kapcsán Pezenhoffer Antal írásait javallom.
Ezeknek ismeretében igen kevés indokot látok a “”szabad-nemzeti király választására”” ugyanis az aktus éppen a saját történelmi alkotmányunkkal és hagyományainkkal ellentétes.
K
2023-10-04 at 10:48
Demokrácia = globális pénzügyi diktatúra
K
2023-10-04 at 10:25
A demokráciának az is problémája hogy már az ókorban megvásárolták a szavazatokat, és ez a szavazatvásárlás jelenleg is működik, és az USA-ban és az Európi Unióban a lobbizásról szóló törvények biztosítják a szavazatvásárlást.
Jelenleg a “demokráciát” a nemzetközi pénzügyi hatalom tartja fogságban, ők vásárolnak fel minden szavazatot.
Ez minden csak nem demokrácia, és ez a pénzügyi diktatúra globálisan az egész földön érvényesül.
Ebben a globális pénzügyi diktatúrában kellene Magyarország helyzetét is eredményesen kezelni.
Theo
2023-10-04 at 10:24
Keresztény műveltség, erős nemzeti érzés és magas intelligencia valóban elvárás kéne hogy legyen egy ország vezetőtől, ezzel lehet egyetérteni. Kérdés, hogy hogyan lehet előre mérni. Az arisztokrácia sokáig megfelelő volt, de a hosszu jólét elkenyelmesitette és a külső támadások végül letagloztak. Mára az eredeti arisztokraciat is felvásárolták, senki sem az, mint volt.
A király se lenne az.
Abban egyetértünk, hogy dehogyis kell állandóan “haladni”. Ez a haladó duma csak azoknak kell, akik kívülről próbálnak betörni egy nemzetbe és ezért az eredeti szövetét mindenáron bomlasztaniuk kell. Az ő szemszogukbol ez fejlődés, mert beferkozhetnek, az addig békésen elő nemzet szempontjából viszont rombolás.
Olyan vezető a jó, aki ezt lassítja, kivédi.
Királytigris
2023-10-04 at 10:17
Királyság? Ma már hülyeség. A társadalmi fejlődés ezt az államformát már a történelem szemétdombjára hajította. Vannak ugyan még királyságok, minden hatalom nélkül, csupán dísznek, hagyományőrzőnek. Lásd: Nagy Britannia!
Napóleon mondta, hogy a királyok örökletes szamarak. Igaza volt. Gondoljunk Magyarország Mátyás király utáni történelmére. Ez az államforma 400 év alatt Magyarország leamortizálásához, majd Trianonhoz vezetett.
Ugyanis nem mindegy, hogy egy Hunyadi János, vagy egy Károlyi mihály, vagy Rákosi Mmátyás kaliberű ember e a király. A király élete végéig király, jogilag leváltani nem lehet, csak puccsal, ami általában polgárháborúval jár. A demokráciában egy rossz választás esetén 4 évenként van lehetőség békés korrekcióra. Lásd Gyurcsányt tévedésből megválasztották, majd amikor tevékenységével bebizonyította, hogy az ország vezetésére alkalmatlan, a választok korábbi tévedésüket korrigálva, elzavarták a hatalomból!
Itt van igaza Churchill-nek, hogy ugyan a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki nála.
Gazduram
2023-10-04 at 10:12
Az ország első számú vezetőjének négyévente nyilvános meghallgatáson kellene számot adnia a tevékenységéről,majd nyilatkoznia arról hogy kívánja e folytatni.Ezután népszavazás arról hogy maradhat e.Ha nem kap 50%+1 szavazatot akkor teljes vagyonelkobzás és kivégzés.Kicsit morbid de lehet hogy jól működne.Kíváncsi lennék hogy ilyen feltételekkel vállalná e valaki?
odu
2023-10-04 at 09:52
Na igen, a klasszikus, elméleti szakrális királyságot, amiből nekünk 500 éve nem jutott. Sajna sokk olyan királyunk volt, aki szabályosan gyűlölte magyar alattvalóit, néha szinte népírtást végzett, ott tett keresztbe ahol tudott és nem érdekükbe és értük cselekedett
István Gyurina+
2023-10-04 at 09:22
Tökéletes, sőt a tökéletest megközelítő rendszer sem lesz soha, mivel az ember sem tökéletes.
Schenkhyalfonz
2023-10-04 at 09:16
A Szent Korona, mint az államiság alapja és jelképe megfelelő hatalomforrás, a többi meg csak rizsa, amivel a plebs-et hülyítik. A de Gaulle-féle államrezon működőképes, de az is csak egy határozott politikussal együtt. Ez van ma nálunk, részben. Csak más a neve. A tömegdemokrácia jelen formájában szimpla baromság, a képzettséghez, munkavégzéshez és/vagy vagyonhoz kötött szavazati jog kötődik erősebben a valósághoz, nem ez a mediatizált, egybites xar, ami jelenleg van. A libbantak által oly kedvelt meritokrácia pedig csak egy posztkomcsi diktatúra vágyálma.
K
2023-10-04 at 09:13
K2023-10-04 at 08:21
Kiegészítés
https://hu.wikipedia.org/wiki/A_demokr%C3%A1cia_kritik%C3%A1ja
bl
2023-10-04 at 08:31
A mai relativizmus a relativizmusából eredő hibákat követi el, míg az abszolutikus rend az abszolút(aztán mégse) törvényeiből eredőeket. A demokrácia, arisztokrácia, diktatúra 3 különböző egymásba alakuló társadalomszervezési forma, igazából az átmenet a két véglet között az arisztokratikus hatalomgyakorlás lenne, a demokrácia káoszhoz, liberalizmushoz, önzéshez, nemtörődömséghez, a diktatúra pedig nyomorhoz, megalázottsághoz, rabszolgasághoz vezet. Az arisztokratikus berendezkedést pedig nem grófokkal bárókkal kellene bevezetni, hanem szakemberekkel, Soros például különös figyelmet fordít arra, hogy megfelelő számú szakembere legyen a legkülönfélébb testületekben, hogy aztán a tudományosság és az objektivitás álcájában tudjon tetszelegni. A pszichológia például egy olyan terület, ahol már nem is foglalkoznak lassan a közösségi jóval, csak az egyén jóléte a fontos, szerintük az egyének összessége a társadalom, ami nyilvánvaló hazugság, mert vannak olyan dolgok amik minden egyénnek fájdalmasak, ugyanakkor a közösségnek fontosak.
K
2023-10-04 at 08:26
K2023-10-04 at 08:21
Kiegészítés…:
Isten nélkül nem lehet boldog egy ember sem, és Isten nélkül nem lehet elfogadható egyetlen állam se, és egyetlen államforma sem.
Libsi vircsaft
2023-10-04 at 08:21
“Egész másképpen vigyáz az ember arra, amit az apjától örökölt, egész életében rá van bízva, majd a gyerekeinek örökíti tovább. A király esetében ugyanez igaz az egész országra.”
Ezt csak azzal egeszitenem ki hogy konnyen szerzett vagyon konnyen vesz el, es eppen az lathato szamos esetben ahogyan az utodok elherdaljak azt amiert nem ok dolgoztak meg… csak azt becsuli meg igazan, amiert o dolgozott meg… tovabba van egy egeszen jelentos olyan reteg aki semmit sme orokolt, megis mindent megproval megtenni az elore jutasaert! Tehat az oroklesi rendszer IGAZSAGTALAN!
hozzaadott ertek, elert eredmenyek alapjan kellene tudni helyzetbe hozni embereket… erre a jol mukodo kiralysag valoszinyleg alkalmasabb allamforma volna mint a demokracia… itt kelet europai viszonyok kozott valoszinuleg a kiralysag allamforma jobban is fekudne a teruleti, tarsadalmi, tortenelmi adottsagokhoz!
egyebkent a cikk tobbbi reszevel egyet ertek
K
2023-10-04 at 08:21
–A liberalizmus már 234 éve folyamatosan bebizonyította hogy alkalmatlan az emberek problémáinak megoldására.
…
–A demokráciáról már az ókorban kiderült hogy elavult , alkalmatlan..:
A demokrácia kritikája először Arisztophanész műveiben jelent meg irodalmi igényességgel. Elsőként bemutatott, Lovagok c. drámájában az athéni demokrácia korrupt, demagóg vezetőjét, Kleónt bírálja, akit műveltebb és előkelőbb ellenlábasai – az athéni politikai elit összetételének és a demokrácia működési mechanizmusának kritikájaként – egy hurkás felléptetésével tudnak legyőzni. A demokrácia szélsőségességé válása vagy a néptömegek hibás döntéseinek bírálata megelőzi Platón írásait.[1]
Platón azon a véleményen volt – és ebben más antik szerzők is követték –, hogy a demokrácia a csőcselék uralma (oklokrácia), azoké, akik a szabadságot megfelelő erények (például mértékletesség) hiányában a szélsőségességig fokozzák, s így a szabadságból szabadosság lesz. Állam című államelméleti műve nyolcadik könyvében megjegyezte, hogy a demokráciában mindenki a gazdagságot és a gyönyört keresi, ami káoszhoz, majd türanniszhoz vezethet. „A szertelen szabadság, úgy látszik, szertelen szolgaságba csap át, magán-, és állami életben egyaránt. […] Hihetőleg a türannisz nem más alkotmányból, de épp a demokráciából születik, a szertelen szabadságból támad a legvégső, legbőszebb szolgaság.”[2]
Bővebben: Arisztotelész államformatana
Platón tanítványa, Arisztotelész a demokráciát az egyenlőség iránti (olykor túlzott) igény szülöttjének tartotta, az egyenlőtlenségre épülő oligarchiával szemben. Politika[3] című művében Arisztotelész a demokráciát, mint „államformát” a közjót szolgáló politeia elfajulásaként értékeli. Mind a demokráciának, mind az ugyancsak negatívan értékelt oligarchiának kiemeli azon lehetséges túlzásait, amelyek forrongáshoz és az „alkotmány” megdőléséhez vezetnek.
„A demokrácia például úgy keletkezett, hogy az egy bizonyos szempontból egyenlőeket általában egyenlőknek vették (azért, mert valamennyien egyformán szabadok, azt gondolják, hogy most már minden tekintetben egyenlőek); az oligarchia pedig abból, hogy azokat, akik csak egyvalamely szempontból nem egyenlőek, általában is egyenlőtleneknek tartják (mivel vagyoni szempontból egyenlőtlenek, általában véve is olyanoknak képzelik őket.)”
~~~~
Szerintem:
–A demokráciának az is a legnagyobb problémája hogy hibás károkozó döntéseket képesek megszavazni, és akár egy embernek is igaza lehet a többségi döntéssel szemben.
…
A királyságról pedig Magyarországon derült ki 500 évvel ezelőtt a mohácsi vész után hogy a királlyal és a nemesekkel együtt KÉPTELEN megoldani a magyarság helyzetét , képtelenek egy független államot fenntartani.
Nagyon nem volna helyes ha azt az alkalmatlan királyságot visszahoznák , ami Magyarországon volt.
–Minimum a koronán lévő ferde keresztet kellene kiegyenesíteni, függőleges helyzetbe hozni, TALÁN mérnökeink alkalmasak lennének egy ilyen bonyolult feladat végrehajtására , de lehet hogy a nagy okosok bedobnák a törülközőt, és mindenféle kifogással kitérnének a feladat elől.
—-
Hogy mi lenne a helyes????
Hát úgy gondolom hogy jelenleg jó úton halad az ország , de igen hasznos lenne ha a fenti “zsákutcákat” és problémákat figyelembe vennék a jövőben a hazánkat vezető politikusok.
ttt
2023-10-04 at 08:01
Érdekes cikk. Egyébként pont ezzel van a baj, hogy minden senkiházi(lásd baloldal összes politikusa) politikusnak állhat mindenféle előszűrés nélkül. Alap lenne, hogy pl ne lehessen kettős állampolgár egy megválasztott képviselő/polgármester. Másik, hogy sajnos igaz az a rész is, hogy minden senkiházi szavazhat, és ugyanannyit ér egy agymosott balos szavazata, mint egy tisztességes jobboldalié. Ezen kellene kurvagyorsan változtatni. Pl. aki balra szavaz, annak már csak felét érje a szavazata 😀
un hun
2023-10-04 at 07:59
Ha igazak az “összeesküvés-elméletek” akkor a még létező királyi házak fontos szereplői és résztvevői az éppen alakulgató új monarchiának amit Világkormánynak, New World Order-nek hívnak. Egy új “nemesség” készül átvenni a hatalmat és tudjuk, hogy nekik is borzasztóan útban van a demokrácia, mindent meg is tesznek felszámolásának érdekében. Úgyhogy én Vésey úr engedelmével egyelőre maradnék a demokráciánál, hiányosságai ellenére ez az a rendszer ami megakadályozhatja, hogy az új “arisztokrácia” átvegye a halalmat a világ, vagy legalábbis annak nyugati része felett.
Ghandi
2023-10-04 at 07:54
Hmmm…
csakafidesz
2023-10-04 at 07:53
Igen! Hozzájárulok, ha Isten kegyelméből engem választanak meg királlyá!
🙂 🙂 🙂