Már több mint egy éve sújtja a magas infláció egész Európát; tulajdonképpen nincs olyan termék vagy szolgáltatás, amely ne drágult volna drasztikusan az elmúlt időszakban. Az alagút végén viszont pislákol a fény, hiszen az infláció és az árak is elkezdtek mérséklődni. A teljes fellélegzés viszont még messze van, de hogy addig is mibe fektessük a pénzünket, továbbá miért nincs legalább nekünk is eurónk, mint a több tagállamnak, és kell-e aggódnunk a tengeren túli bankcsőd miatt, a Századvég makrogazdasági üzletágvezetőjétől kérdezte meg a PestiSrácok.hu. Isépy Tamással továbbá arról is beszélgettünk, hogy az alapélelmiszerek a baloldal által javasolt áfacsökkentése és a további ársapkák könnyítenének-e a magyarok helyzetén, és meddig kell még várnunk arra, hogy a bankok csökkentsék a kamatokat.
Orbán Viktor már korábban megjósolta, hogy márciusban már érezhető lesz az inflációcsökkenés, és igaza lett. Bár nem hatalmas ugrásról van szó, hiszen a januári 25,7-ről még csak csupán 25,4-re ment le az infláció, de elindultunk a lejtőn lefelé. Minek a hatása ez?
Az MNB prognózisa az volt, hogy az első negyedévben tetőzni fog az infláció és majd csak ezután indul el a csökkenés. Márciusban már érezhetőbb lesz az infláció csökkenése és van realitása annak, hogy év végére valóban egy számjegyű lesz az infláció. Az infláció önmagában árszintváltozást jelent, ezért nem feltétlenül az árak fognak csökkeni, hanem a növekedés mértéke fog csökkeni. Lehet, hogy a tej vagy a vaj ára csökken, de mondjuk az üzemanyagé emelkedik. Sokszor teszik úgy fel a kérdést, hogy akkor az inflációcsökkentés meglátszik-e majd a pénztárcánkban. Erre pedig azt tudom mondani, hogy részben igen, részben nem, hiszen a tíz százalékos infláció is emelkedés, de kevesebb.
Mindeközben viszont megfigyelhető, hogy a kereskedők a vásárlók kegyeiért kezdtek el harcolni, a Lidl például 200 termék árát csökkentette, de az aranyárban mért sajt ára is sok helyen lejjebb kúszott. Az árcsökkentést azzal magyarázzák, hogy jobb feltételekben tudtak megegyezni a beszállítókkal. Ez mennyire fedi a valóságot annak fényében, hogy közben a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is vizsgálódni kezdett a magas árak miatt?
Fedheti, ugyanis nem látunk bele annyira az ő értékesítési vagy beszerzési láncuk összetételébe. Lehetséges, hogy optimalizáltak valamit, de én erősebbnek érzem azt, hogy a GVH beavatkozása idézte elő az árcsökkentést. Mind a két válasz lehetséges, de azért az MNB is megjelent azzal, hogy ez egy profit húzta infláció, és az egyes piaci szereplők a költségeiknél nagyobb mértékben tudták megemelni a termékeik árát.
Ha a GVH-nak ilyen erős hatása lehet a termékek árára, akkor nem kellett volna már korábban beavatkozniuk?
Ehhez ismerni kell, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére a GVH-nak. Ha például a kartellezést nézem, előfordulhat, hogy összejátszottak egyes piaci szereplők és minden üzletláncba egyforma áron adtak valamilyen terméket. Ezt ki lehet szűrni.
Bár az áremelkedések kezdetén a baloldal támadta az ársapkákat, most éppen az MSZP-s Komjáthi Imre állt elő azzal, hogy még több alapélelmiszer vonatkozásában kellene ezt bevezetni, továbbá az áfacsökkentés hívei. Ezek lehetnek megoldások a tartós árcsökkentésre?
Az áfacsökkentésre volt példa, a halnál ki lett ez a módszer próbálva, de az éttermekben ezt például nem lehetett érzékelni. Én azt gondolom, hogy ez a termékárakban nem jelenne meg, a kereskedők ezt benyelik, érezhető hatást nem fog kiváltani. Hadd említsek egy példát: a régi Eurocenterben kiírták, hogy a kormány döntése miatt nekik emelni kellett az árakat, ami de facto nem volt igaz. Az ársapkákat korábban nyolc termékre terjesztették ki, ami, ha a fogyasztói kosarat nézem, nem olyan óriási. Az élelmiszerárak viszont 40 százalékkal megdrágultak átlagosan: volt olyan termék, ami 80 százalékot drágult. Egy ilyen környezetben találni olyan terméket, amelyek kapaszkodót jelentenek nagyon nehéz.
Éri a kormányt az a kritika is, hogy bezzeg más országokban nem ilyen drágák a termékek. Szokták példaként említeni a románokat, lengyeleket, de a németeket is. Miért olcsóbbak a termékek a határon túl?
A V4-eket, ha nézzük – én konkrétan Lengyelországot néztem –, náluk 14,4 százalék volt az átlagos infláció. Ugye minden hónapban megnézik az éveset és ezt átlagolják. Ott pariban vagyunk teljesen, de nekünk az ársapkák miatt (beleértve az üzemanyag-ársapkát is) volt időszak, amikor alacsonyabb volt az infláció. Ha viszont most hasonlítom össze az évest (januári, februári), akkor most magasabb a miénk. Most viszont szakértők azt jósolják, hogy a V4-es országokban mindenkinek az év végére tíz százalék alatti lesz az inflációja.
Ez a gazdasági környezet viszont sokakat arra sarkall, hogy ne most vegyenek például ingatlant, mert a banki kamat 10–11 százalék. Érdemes várni, fog ez csökkeni, vagy csak több lehet a kamat?
Reális esély van arra, hogy csökkennek, bár az MNB most azt mondja, hogy nem csökken, amíg az infláció nem tud lejjebb menni rendesen és tartósan. Ez a kamat európai viszonylatban is elég magas kamat, ennék feljebb már nem kéne mennie.
Ha valakinek van megtakarítása, mibe érdemes most fektetni? Érdemes-e egyáltalán, vagy az a biztos, ha csak úgymond „ülünk rajta”?
Az Államadóság Kezelő Központnál lehet és érdemes is állampapírt venni. A bankoknál is lehet, csak ott magasabb díjon adják. Ülni rajta nem éri meg, mert a pénzünk inflálódik. Van olyan lehetőség is, hogy valaki a lakására felvesz hitelt és beteszi állampapírba. Ezzel profitra tesz szert, öt százalékos különbséget realizál. Az állampapíron túl hosszútávú befektetésnek még mindig jó a lakás és a részvények is. Az állampapír egyébként azért is jó, mert kisebb az esélye annak, hogy államcsőd lesz, mint az, hogy bankcsőd.
Mi az a legkisebb összeg, amiért lehet állampapírt venni?
Már egy forintért is lehet, de többnyire 10 ezer forint az alsó határ. Ha például valaki betesz egymillió forintot, akkor egy év múlva ki tud venni egymillió-százötvenezer forintot, ami nem olyan rossz. Most indult új állampapír-sorozat, és abban most lehet jegyezni.
Sokan viszont azért aggódnak, hogy a két amerikai bankot, a Signature-t és a Silicon Valley Bankot érintő csőd érinti majd Európát is. A félelmet pedig tovább gerjeszti, hogy a svájci Credit Suisse is csak úgy menthető meg, ha összeolvad az UBS-szel. Van félnivalónk itt Magyarországon?
Ha krízis van, akkor a portfólióbefektető gyorsan kiveszi a pénzét az adott befektetésből és egy stabilba teszi, ha pedig elül a vihar, akkor újra eljátssza ugyanezt. Ezért gyengült az amerikai bankcsőd hallatán a forint. Ilyenkor jönnek elő a menekülő devizák, és a svájci frank nem tudott most például menekülő deviza lenni, mert ott is baj volt. A svájci frank volt az euró krízisekor a menekülő deviza, ezen túl pedig az arany és a dollár. Utóbbi kettő most kiesett.
A horvátok viszont nem kell, hogy aggódjanak a gyengülő kuna miatt, mert már az eurózónába tartoznak. Mi miért nem tartozunk oda?
Az eurót akkor lehet bevezetni, ha azonos képességű, azonos gazdasági szituációban lévő országok vezetik be, akkor jó. Görögországgal és a mediterrán országokkal problémák voltak, mert az államadóság sokkal magasabb volt, mint az előírás. Beengedték őket, de amikor gubanc volt, akkor velük kellett foglalkozni. Az Európai Központi Bank például azért nem tudott kamatot emelni, mert akiknek nagy az államadóságuk, azoknak a kamatkötelezettsége az adott államnak a kormányára nagyon nagy terhet rak. Ha kamatot emelnének nagymértékben, akkor gond lehetne ott a kötvényekkel. Magyarországon még nem értük el az a szintet, ami az euróhoz kell. Ezt úgy számolják ki, hogy az országban az egy főre jutó GDP az legyen az EU-átlag 90 százaléka. Budapesten viszont például nagyobb már a 90 százaléknál ez a szám, Pest vármegyében is meg sok más helyen, de átlagosan nincs meg ez. Az államadóságunk továbbá nekünk is magasabb a hatvan százaléknál, most éppen 73 volt, de ez csökkentő tendenciát mutat. Megjegyzem: az EU-s országok átlaga meg 90 százalék fölötti, tehát elég vicces, hogy akik az eurózónában vannak, azoknak átlagban magasabb az államadóságuk, mint nekünk. Nekik viszont más a helyzetük, mert nagyobb a GDP-jük.
Van arra reális esély, hogy egyszer csatlakozunk és a gyengülő forint a múlté lesz?
A lakosság körülbelül 70 százaléka szeretné az euró bevezetését, mert abban a hitben van, hogy az az erős fizetőeszköz, de itt a kérdés az, hogy Magyarország tud-e csatlakozni egy erős fizetőeszközhöz. Amikor beléptünk 2004-ben az EU-ba, akkor elmondták, hogy kötelező nekünk is bevezetni az eurót, de nem mondták, hogy mikor. A kérdés tehát az, hogy a forint tud-e erős lenni, a másik, hogy a monetáris politika utána elveszíti a jelentőségét, tehát kamatemelésünk meg csökkentésünk nem lesz, mert az Európai Központi Bank dönt az eurózónában, ez pedig nem biztos, hogy olyan jó nekünk.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS