A trianoni békediktátum egy elsőre talán furcsának tűnő párhuzammal az arab tavasz után kialakuló államalakulatokhoz hasonló zavarodott, csonkolt entitást hagyott maga mögött. Az Európa destabilizálását célzó újkori módszereket nem 10 éve találta fel egy aktakukac Langley-ben, hanem az egyes korok éppen hullámtarajon lovagló nemzeteinek bevett eljárása volt. A románoknak nem kellett bevonulni a Tisza vonaláig: ha összeomlik a csonka Magyarország (és miért is ne omlott volna?), majd lehet újra osztozkodni. A nagyhatalmak megfenték a szomszédos népek késeit, amivel az I. világháborút követően a megmaradt magyarságra vadásztak bosszúszomjasan. A Kisantant modern kifejezéssel élve “jogállami felhatalmazást” élvezett Nyugatról a magyarság felszámolására. Most pedig nyissuk ki a szemünket, nézzünk körül. A franciák és az angolok városait egykori alattvalóik leszármazottai gyújtják fel, Amerika meg saját magát. A hóhérainknak küldött Kisantant utódai pedig szépen lassan a magyar politikában találták meg a közép-európai érvényesülés lehetőségét.
A történet ismerős: Franciaország egyértelmű célja volt, hogy a Magyar Királyság jelentette régiós hatalmi pozíciót Románia vegye át, míg az a térség szláv népeit két nagy konglomerátumba tömörítve olyan államalakulatokat kívántak létrehozni, amelyek adott esetben külön-külön is képesek legyőzni a megcsonkított Magyarországot. Ehhez mondjuk akkoriban nem volt indokolt a Nyugat által már akkor is gyakorolt társadalommérnökösködés, ami olyan Frankenstein-államalakulatokat hozott létre, mint a Jugoszláv Királyság.
Ezek az ellenséges országok a kötelező semlegesség címén a nyugati hatalmak karjába lökött Ausztriával bezárólag egy olyan fojtóhurkot hoztak létre, amely a magyar államiság elkövetkező 100 évét meghatározta. Gyakorlatilag a megmaradó Magyarország létét kívánta még a mai brüsszeli okoskodásnál is húsbamaróbb módon korlátozni. Hóhérnak teremtették a korábban részben nem is létező szomszédos államokat, talán nem túlzás kimondani. Az akkori döntéshozók végtelen előrelátását bizonyítja, ha megnézzük, hogy hol vannak most ezek az államalakulatok, meg persze az őket létrehozó birodalmak. És hogyan állnak hazánkhoz az utódaik.
Rossz szomszédság…
Vegyük először a szomszédokat, akik közül a legkézenfekvőbb talán Ausztria, amely ugyan birodalmát elvesztette, de egészen érthetetlen módon még Magyarországból is területeket kanyaríthatott ki.
Ausztria a kelet-európai rendszerváltások után sem sietett Magyarország barátjának lenni. Egészen az elmúlt évekig kánonban hallgathattuk Bécsből ugyanazokat a szólamokat, amelyek Brüsszelből jöttek. A migrációs válság idején előadott szemforgató kettősbeszédeket, mikor a magyar határkerítés börtön volt, osztrák testvére viszont “kapu szárnyakkal”. Aztán valami megváltozott.
Magyarország számít Ausztria támogatására az illegális migráció elleni küzdelemben és a nyugat-balkáni országok uniós csatlakozásának felgyorsításában – közölte az M1 délutáni Híradójában Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Bécsből, miután osztrák kollégájával tárgyalt
– olvashattuk a minap, ahogy az is kiderült, hogy a magyar külügyminiszter szerint Ausztria támogatására nagy mértékben lehet számítani a magyar elnökség és a magyar nemzeti érdek szempontjából két lényeges célkitűzésben: az illegális migrációval szembeni küzdelemben és az EU bővítésének felgyorsításában a Nyugat-Balkán irányába.
(Cseh)Szlovákia a Beneš-dekrétumok kihirdetésével alaposan belehúzott a magyarok elnyomásába, a zárójeles kitétel pedig azért is indokolt, mert ez a hozzáállás nem változott az államalakulat kettéválása után sem. Nyelvhasználati korlátozás, a felvidéki értelmiség szétverése, gyakran akár internálása után ott tartunk, hogy Szlovákia az egyik legstabilabb partnere Magyarországnak. Éppen tegnap járt Budapesten a szlovák miniszterelnök, aki olyanokat mondott, mint hogy:
Kedves Viktor, Szlovákiában rendkívül népszerű vagy a normális emberek között.
Soha nem fogom támogatni, hogy Magyarországot büntessék Brüsszelben.
Hasonló a helyzet Szerbiával– és mérsékeltebb szinten Horvátországgal és Szlovéniával is. A közelmúltban egyre szorosabb tevékeny együttműködés épült ki Belgráddal, és alkalomadtán Pozsonnyal is. Szerbiával a gazdasági kapcsolatok élénkültek meg, infrastrukturális és energetikai projektekbe kezdett velük közösen a magyar állam, míg Szlovákiában a népes magyar kisebbséget érő elképesztő jogfosztások hullottak ki csontvázként a szekrényből. Ezek a magyar diplomácia olyan érdemei, amivel 100 év után úgy tűnik, hogy képes megtörni a Kisantant szorítását.
Ukrajnában ugyan semmi nem változott, sőt inkább csak romlott a helyzet a kárpátaljai magyarság számára, ugyanakkor az elmúlt két évben láthatóvá vált, hogy mind a Nyugat, mind Ukrajna (és persze Oroszország) Ukrajna teljes elpusztításában érdekelt.
Marad tehát Románia, mint a hóhérok sorának utolsó talpon álló tagja. Nem véletlen, hogy az ideiglenesen hazánkban állomásozó baloldal minden pillanatban igyekszik Romániát beállítani a jogállamiság és gazdasági fejlődés mintaállamának. Egy-egy Magyarországgal kapcsolatos pozitív komment után elmormolva, hogy már ez az Ausztria sem olyan igazán jó hely…
A magyar külpolitika 100 éves sikere az, hogy a nyakunkra tett fojtóhurok ma már csak egy foszladozott Romániából áll. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ezen országok némelyike ne ugrana a torkunknak, ha alkalma nyílik. Ezért is találó mondás, hogy
a békéhez erő kell.
Nekünk pedig van is. A Global Firepower (GFP) 2024-es indexéből kiderül, hogy Magyarország hadereje már mindegyik szomszédos utódállam katonaságát veri. Kivéve persze a románokét. A lista szerint a haderőnk még mindig előzi Szerbiát (56.), Bulgáriát (62.), Horvátországot, Szlovákiát (69.), Ausztriát (71.), Szlovéniát a régiónkból. Az egyetlen régiós erő tehát, ami megelőzi az 54. helyen álló magyart, az 47. pozícióba rangsorolt Románia. Ekkora helyzeti előnyből ez már nem túl nagy teljesítmény a románok részéről.
Hol vannak a birodalmak?
Persze a fenti országok csak (lelkes) végrehajtói voltak az ítéletnek, amit valójában a nagyhatalmak mondtak ki. Hóhérainkat legyőztük, vagy magunk mellé állítottuk, most pedig nézhetjük, ahogy ezek az egykor nagy birodalmak belülről emésztik fel magukat.
Franciaország még megpróbál európai hatalommá válni, de a folyamatos etnikai, gazdasági és kormányválságok nem segítenek ebben. A németek, akik ma már legyőzőik mellé álltak épp most szembesülnek (ismét) azzal, hogy hiába kaptak valamit parancsba, az nem feltétlenül kivitelezhető csak azért, mert azt parancsolták. És hogy erre ismét Oroszországnak kell emlékeztetnie Berlint…
A britek magukat szorították perifériára és megkezdték évszázados bezárkózásukat a szigeten, amelyet a történelmi sorminták alapján valamilyen belviszály fog követni. Mondjuk azokban a városokban, ahol kevesebb brit él, mint nem brit?
Amerika pedig lassan töréspontra érkezik. Magyarország legerősebb elítélője vagy olyan elnököt kap, aki a mi kormányfőnk nagy tisztelője, vagy összeomlik saját társadalmi feszültségei alatt.
Kell még valamit mondanom, Ildikó? A végén úgyis nekünk lesz igazunk.
egresi istván jános ernő
2024-01-21 at 18:54
Dr. D. J. László, 2024-01-21 at 10:50:
Bizony, provokátor mindenhol van: Tegnap írtam a szerkesztőségnek, hogy egy hozzászólást töröljenek, valaki – távolról sem az én szinte “ismert” stílusomban -, de az én nevemet használva kommentelt… Nem értem, hogyan élhetett vissza a nevemmel!
Dr. D. J. László
2024-01-21 at 10:50
egresi istván jános ernő2024-01-21 at 10:17
Vagyunk itt páran, akiknek tényleg érdemes lenne összejönniük, Goklayeh bajtárs, Naprózsa kommentárs-nő, kanigunda, moliére kommentársak, hesslerezredes (aki én vagyok!) pld.
Olyan gondolkodók, akik valóban GONDOLKODNAK!
Én is gondoltam már erre, de fogalmam sincs hogyan tudnánk ezt provokátor-mentesen megoldanunk???
egresi istván jános ernő
2024-01-21 at 10:17
Dr. DJLaszlo, 2024-01-21 at 09:50:
Kedves DJ. Laszlo!
Bizony, engemet is nagyon zavar a Szulejmán-szobor: Tudom, ez csak feltételezés, de ha nincs az oszmán-török hódítás, talán Habsburg-uralom sem lett volna.
De jó lenne egyszer, egy pohár finom bor mellett, egy jót beszélgetni! Órákig tudnánk, van miről…
Köszönöm, és én is minden jót kívánok Önnek!
Dr. DJLaszlo
2024-01-21 at 09:50
egresi istván jános ernő2024-01-20 at 19:22
Egyetértek Önnel, a török birodalom, főleg legnagyobb rablóvezére, II. Szulejmán alatt, volt hatalma csúcsán, amely akkoriban valóban kb. úgy aránylott a Magyar Királysághoz, mint mondjuk a II. vh. előtt a III. Birodalom az akkori Magyar Királysághoz.
Az esélyek sem 1526 körül sem 1940 körül számunkra egyformán nem voltak jók.
De, hogy ezeket az esélyeket még belülről is rontsuk??? (megjegyzem Horthy sem volt sokkal bölcsebb politikus, mint a XVI. századi elődei – de itt most nem nyitnék Horthy-ról vitát), az viszont csakis a mi hibánk.
Ehhez képest – merő aktuálpolitikából! – II. Szulejmánnak ugyanolyan emlékműve van most Szigetváron, mint szegény jó I. Zríny Miklósnak.
Csak egy parányi (??????) különbség van kettőjük között: az egyik – Szulejmán – egy mocskos hódító rabló gazember volt, míg Zrínyi Miklós egy honvédő hős!!!
Mecsoda különbség, nemde???
Megjegyzem mai hitványságunknak ebben a kérdésben van megfilmesített előképe is: a még a szocializmus idején készült – kiváló színészeket felvonultató! – “Gyula vitéz télen-nyáron” c. film formájában.
Zseniális az a film és sajnos máig, most is tökéletesen érvényes a mondanivalója.
Én, mint hajdú vitézek egyenes leszármazottja, ha erre gondolok, hát ég a bőr a képemen a szégyentől, hogy ilyen a hazámban lehetséges – és magasról köpök a törökök “érzékenységére”, meg a “Türk tanács”-ra!!!
Minden jót Önnek!
egresi istván jános ernő
2024-01-20 at 19:22
Dr. DJLaszlo, 2024-01-20 at 16:50:
Tisztelt Kommentárs!
Először is köszönöm, hogy elolvasta a hozzászólásomat, és a válaszával megtisztelt!
Azt nem vitatom (badarság is lenne), hogy a korabeli (1490 – 1918) magyar politikai elit egy jelentős részének a felelősségétől eltekinteni nem lehet, ugyanis hamis képet kapnánk a múltunkról.
Én csak a következőkre szerettem volna rávilágítani:
Az oszmán-török hatalomnak (amelyet én – a mongol/tatár támadás mellett – a középkor legnagyobb csapásának tartok, a Balkán és Közép-Európa kereszténységére nézve) a permanens hódításra berendezkedett, többszörös, a XVI-XVII. században szárazföldön szinte legyőzhetetlen túlereje, kivédhetetlen, elháríthatatlan külső tényező volt.
Az, hogy I. (Nagy) Szulejmán szultánnak lett volna felénk “béke-ajánlata”, az nem bizonyított, ez csak puszta feltételezés, ezt Bárány Attila kitűnően feldolgozta (A szulejmáni ajánlat. Magyarország, a Török Birodalom és a Nyugat (1521–24). Attraktor, Máriabesnyő, 2014). Sőt, a szultán a naplójábán (Török történetírók, fordította és jegyzetekkel kísérte: Thúry József, I. kötet, Budapest, 1893, kiadja a M. Tud. Akadémia http://real-eod.mtak.hu/2872/1/4_MHHE_DiplomaciaiEmlekek_ActaExtera_TMT_2_Irok_01.pdf), nem hogy “béke-ajánlatnak” nincs nyoma, hanem a hódítási szándékait dokumentálta a szultán: „… a hitetlenek ellen indítandó szent hadjáratra határoztam el magamat, s számba vevén a tévelygő nemzeteket, a kétségbe esett magyarokra fordítottam figyelmemet, akiknek húsával és vérével táplálkozott kardunk régi időktől fogva.” (1521, Nándorfehérvár); „… elhatároztam magamat a szent háborúra, s győzelmes fejedelmi hadjáratom kantárszárát a feslett életű hitetlen nemzetek közül éppen a szerencsétlen magyarok ellen irányítottam, minthogy ezeknek országa határos az iszlám területével.” (1526, Mohács); „Célom tulajdonképpen az volt, hogy Buda székvárosát az iszlám egyik házává tegyem, és Magyarországot birtokomba vegyem győzelmes kardom segélyével.” és „… a nagy templomokat dzsámikká alakítattam át…”; „Magyarországot összes váraival, tartományaival és lakóival az oszmán birodalom többi tartományaihoz csatolván, kádikat, várparancsnokokat és helyőrségeket rendeltem.” (1541, Buda). (Ezek az idézetek olvashatók Varga Szabolcs könyvében is: Leónidasz a végvidéken, Zrínyi Miklós (1508 – 1566). Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat, Pécs – Budapest, 2016.) Erdélyt a török nem kívánta megszállni, mert kiesett hadainak fő felvonulási útvonalaiból: Ez a Duna-mente, Nándorfehérvár-Budapest út volt, adott esetben tovább Bécs felé, vagy a Havasalföld-Moldva út, tovább a lengyelek felé.
A Monarchia szétrombolása kapcsán lejjebb már írtam (igaz, ott is sokat idézve, de azt gondolom, ezk az idézetek önmagukért beszélnek).
Dr. DJLaszlo
2024-01-20 at 16:50
egresi istván jános ernő2024-01-20 at 15:15
Tisztel Kommentárs!
Ha jól értettem az Ön által írtakat és idézetteket, akkor a lényegük az, hogy a török kori Magyarország kényszerhelyzetben volt, aki nem a történések alakítója, csupán azok elszenvedője lehetett akkor.
És Ön ezt történészek elemzéseinek idézésével támasztja alá.
Nos, én úgy látom, hogy történettudomány: NINCS.
Van történet írás, “mesélés”, “regélés” – de olyan, hogy tudomány: az NINCS.
Mert amit történettudományként ismerünk az nem más, mint tükör tartása a jelenkori politika számára, ha úgy tetszik: a jelen társadalom részére példák felmutatása, tanító mesék mesélése.
Nem kis – de annál jelentősebb mértékben – a mesélő habitusától és szándékaitól függően!!! – azaz abszolút szubjektív aktuálpolitizálás.
Ez az Ön által idézett két történészre is igaz (mint ahogy mindegyikre is).
Azonban történelmi tények azért csak-csak vannak (habár itt is nagyon óvatosnak kell lenni, mert a tények rögzítése/rögzítődése is sokszor nagyon is szubjektív alapon “történt”).
Azonban ahogy a jelenkorunkhoz egyre közelebb kerülünk, a megtörtént események, mint tények valóságossága azért egyre valószínűbb lesz.
És a “török kor” már az az időtartomány, aminél az események maguk viszonylag nagy konszenzussal valósnak fogadhatóak el.
Én az írásomban az események tény-szerűségét vettem alapul.
És amik történtek, azok is tények.
A mulasztások is azok (a meg nem történések története).
Ami 1526 és 1541 között történt: azaz hogy nem történt, az tény.
Tény, hogy ebben időszakban – talán a perzsáknak hála? – nem volt az ország török csapatok által megszállva, kivéve persze a török kézen – akkor már régen török kézen – lévő déli végvárakat, Nándorfehérvárral az élen.
És a magyar uralkodó osztály az egymással való harcokkal volt elfoglalva.
De előtte 1514-ben a pápai követ írta le a pápának, hogy milyen gyalázatos állapotok vannak a jobbágyság felé a nemesség részéről. Ez is tény.
Aztán lett – a történészek által mindig az aktuálpolitika szájíze szerint minősített – Dózsa (Székely) György – féle parasztlázadás, felkelés, forradalom (???). Ez is tény.
Aminek a következményei Werbőczy velejéig gyalázatos – ugyanakkor a jogtörténetben egyébként megalapozottan dicsért – Tripartitumában lettek rögzítve (látja, itt most én is szubjektíven minősítek…:))))))) – mert egyébként a Tripartitum önmaga hatalmas jogászi – az egyik legnagyobb magyar jogászi – teljesítmény, ezt én sem vitatom.
De az erdélyi magyar uralkodó osztály oláh-jobbágy behívó “teljesítménye” is – végtelenül sajnálatos – tény.
Mert szinte napra pontosan visszakövethető, hogy melyik erdélyi nagybirtokos mikor és hány havasalföldi román jobbágyot telepített be és hova?!
És a többi is tény, amit én leírtam.
Nem történészi mese, rege, monda, mítosz.
Főleg a XIX. századi történések nem azok.
Tények.
És úgy tények, hogy a magyar uralkodó osztály azokat így vagy úgy, de hagyta megtörténni.
Hagynia kellett, mert megtörténtek.
És úgy történtek meg, ahogy megtörténtek és ahogy annak a következményeit szintén megtörtént történésként látjuk és sokszor a mai napig hatóan “szenvedjük”(lásd a határainkat a megcsonkított országban…).
Szóval – nem vitatva a külső körülmények jelentős – hatásait, nem szabad, hogy elfeldkezzünk a saját súlyos hibáinkról és mulasztásainkról tovább abszolút melléfogásainkról sem.
Lám, lám, én is aktuálpolitizálok most ezzel.
Nem is tehetek mást, mert most is helyzet van.
Csak most a török birodalmat úgy hívják, hogy: Európai Unió.
És a hajtóereje nem az iszlám (habár? fene tudja…?), hanem a Pénz filozófiája, amelynek sámánjai az illuminátus-szabadkőműves háttérhatalom ügynökei.
És ez sajnos nem összeesküvés-elmélet, hanem nagyon is összefüggés-gyakorlat.
A történelem megértése csakis ezért fontos most is – mert a példa(beszéd) talán segíthet a MOSTANI döntések jó meghozatalában.
Talán.
egresi istván jános ernő
2024-01-20 at 15:15
Dr. DJLaszlo, 2024-01-20 at 13:18:
Kedves Kommentellő Társam!
A hozzászólásában sok igazság van, botorság lenne azokkal vitatkozni, azonban két “dologra” felhívnám a szíves figyelmét:
Az egyik a “török idők”:
“A Szent István király által ezer esztendeje alapított magyar állam történetének kevés olyan európai jelentőségű, sorsfordító eseménye volt, mint az 1526. augusztus 29-én Mohács mezején I. Szulejmán (törökösen Szülejmán) szultán (1520-1566) és II. Lajos király (1516-1526) hadai között lezajlott ütközet. A magyar és cseh uralkodó halálának és csapatai teljes vereségének következményei alapjaiban formálták át Közép-Európa hatalmi viszonyait, politikai és katonai térképét. A 14-15. században a régióban uralkodó minden jelentősebb dinasztia, a Luxemburgiak, a Jagellók, a Habsburgok, de még Hunyadi Mátyás magyar király (1458-1490) célja is az volt, hogy a Duna medencéjében Európa egyik meghatározó nagyhatalmát hozza létre. Bár az ifjú II. Lajos váratlan halála után I. Ferdinánd cseh, magyar, majd horvát királlyá választásával, végül német-római császárrá koronázásával (1558) a Habsburgoknak elődeiknél jóval több országot (az osztrák örökös tartományokat, a Cseh Korona országait, Magyar- és Horvátországot) sikerült Közép-Európában uralmuk alatt egyesíteniük, a Duna medencéje mégsem kerülhetett teljességgel kezükbe.
A mohácsi ütközettel az európai hegemóniáért folyó harcba végleg új résztvevő szállt be: nevezetesen a csata győztese, Nagy Szulejmán szultán, aki hamarosan elérkezettnek látta az időt világhódító céljai megvalósítására, és a legfőbb riválisává váló Habsburgoknak — szárazföldön legalábbis — Magyarországon keresztül történő megsemmisítésére. Az oszmán hadak ezt követően csaknem két évszázadon át közvetlen fenyegetettséget jelentettek az V. Károly császár (1519-1556) lemondása után a Habsburgok osztrák ága által irányított Duna-menti országokra; miközben egyre hatalmasabb flottájuknak köszönhetően rettegésben tartották a Földközi-tenger medencéjében a Spanyol Korona tartományait is. Az erejük teljében lévő oszmánok elleni védelem megszervezése így a Bécsből irányított közép-európai tartományok politikai és gazdasági fejlődésére alapvető hatást gyakorolt. A korabeli világ egyetlen állandó hadseregével rendelkező és gazdaságilag csaknem teljesen önellátó oszmán nagyhatalom előretörése ugyanis csakis szoros politikai, katonai és anyagi összefogással volt megállítható.
Magyarország a mohácsi csatát követően tehát a 16. század két legjelentősebb nagyhatalma fegyveres küzdelmének hadszínterévé vált. Valójában nem a magyar sereg 1526. augusztus 29-én néhány óra alatt bekövetkezett szinte teljes pusztulása, hanem a nagyhatalmi viszonyoknak a csata által kiválóan jelzett megváltozása hozott igazi korszakváltást, jelentett gyökeres fordulópontot a Magyar Királyság történetében. Ettől kezdve Magyarország sorsáról évszázadokon át e két nagyhatalom székvárosában, nevezetesen előbb főként Isztambulban, utóbb pedig Bécsben döntöttek. Más alternatíva sajnos pusztán illúziók szintjén létezett. Magyarország önmagában a nála ötször nagyobb területű, mintegy négyszer tekintélyesebb lélekszámú, hatalmas gazdasági és katonai fölényben lévő Oszmán Birodalommal szemben semmiféle lehetőséggel nem rendelkezett az ellenállásra. Sőt valójában léte, megmaradása volt az igazi tét! Ezt kiválóan jelezte, hogy Szulejmán szultán legfőbb céljának, Ferdinánd király bécsi székvárosának elfoglalására tett kísérleteivel (1529: bécsi és 1532: kőszegi hadjárat) az egész országot egyszerre szerette volna birodalma részévé tenni. Mivel e célkitűzés megvalósítása — szerencsére — még az óriási erőfölény ellenére is meghaladta a keleti nagyhatalom lehetőségeit, a szultán hamarosan új stratégia mellett döntött: Magyarországot fokozatosan kebelezi be és így közelíti meg az osztrák fővárost. Ennek az új koncepciónak a jegyében foglalta el 1541. augusztus 29-én a középkori Magyar Királyság egykori fővárosát, Budát.”
Az idézet forrása:
Pálffy Géza: A másfél évszázadnyi török uralom mérlege, lásd: https://terebess.hu/keletkultinfo/masfel.html
A másik, az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka:
„A Monarchia nem felbomlott, hanem szétrombolták. A történelem során más államok is szenvedtek vereséget, viselték azok következményeit: megaláztatást, területük megcsonkítását, jóvátétel fizetését. De az, hogy egy birodalmat, amely magába foglalta és kormányozta Európa középső részét, letöröljenek a térképről – új, katasztrofális következményekkel járó fejlemény volt.”
Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért (Ausztria-Magyarország szétrombolása), Minerva-Atlantisz, Budapest, 1997., az idézet a könyv “fülszövege”.
(Fejtő Ferenc történész, tudomásom szerint, szociáldemokrata volt.)
Dr. DJLaszlo
2024-01-20 at 13:18
Azért azt jó ha észben tartjuk, hogy a saját sírunkat főleg mi ástuk meg saját magunknak.
A történet Mátyás király halála után kezdődik, amikor az akkori uralkodó osztály, aki addig alig várta, hogy megszabaduljon az őket kordában tartó erőskezű uralkodótól, elérkezettnek látta az időt a parttalan és korlátlan (a később Petőfi által oly nagyon istenített, de abszolút nem kézzelfogható) SZABADSÁG megvalósítására – kezdve ezt azzal, hogy egy gyenge kezű uralkodót hívott meg a magyar trónra, aki ennek a követelménynek annyira megfelelt, hogy a végén még kajára sem futotta neki a/z előle ellopott/ jövedelmeiből.
Az akkor “kivívott” szabadság egyenesen vezetett a totális jogtipráshoz és a jobbágyok parttalan kizsákmányolásához, amely viszont egyenes út volt az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkeléshez, és az 1526-os mohácsi csatavesztéshez (melynél az uralkodó osztály nem mert fegyvert adni a parasztok kezébe), továbbá egyenes út volt az ország 1541-es török megszállásához, amikor is az addigi – tehát az 1526 – 1541 közötti – “kegyelmi időszakban” a magyar uralkodó körök azzal voltak elfoglalva, hogy a király személyén viszálykodjanak és ne az ország védelmére törekedjenek.
Amikor végre az ország felszabadult a török-iszlám iga alól (felfoghatatlan ember-áldozatok árán!!!), utána a konszolidálódó helyzetben a kicsit mindig kívülálló erdélyi uralkodó körök (magyar nagybirtokosok) merő önző önérdekből elkezdték importálni a havasalföldi oláh jobbágyokat, akik sokkal kevesebbel beérték, mint a magyar parasztok – és elkezdték szépen kiszülni a magyar népelemet Erdélyből.
Annyira, hogy a 48-49-es szabadságharc idejére már bőven többségbe jutottak a “Kis Hazában”.
Az 1867-1914 közötti gazdasági fellendülés is súlyosan terhelt volt. Számos recessziós időszak között az ország – döntő többségében – magyar népelemét érintő amerikai kivándorlásokkal (állítólag 3 millió magyar ment el az USA-ba, de ha csak a fele, már az is borzasztó sok!!), akik közül csak kevesen tértek haza, miközben ez a kivándorlás sokkal kevésbé érintette a nemzetiségeket, tovább az óriási tömegű galíciai zsidóság bevándorlásával volt terhelve, amely olyan kalmár-mentalitást hozott be, amely addig alig volt ismert itthon és amely ellen a magyar népesség gyakorlatilag teljes védtelen volt. Sovány vigasz, hogy a bevándorolt zsidóság legalább nyelvében viszonylag gyorsan asszimilálódott, így kerülhetett a “magyar” népelem (helyesebben a magyar anyanyelvű népelem) hajszálnyi többségbe az 1910-es (ha jól emlékszem, hogy akkor volt) népszámlálásra.
Hogy aztán ez a többség is elenyésszen az I. világháború frontjain, mivelhogy ott is a magyarság vérzett el nagyobb arányban és nem a nemzetiségek.
Nem szabad elfelejtkezni az agráriumban a borzasztó nagybirtokrendszerről, amely alól a nemzetiségi területek elszakítása akár tetszik, akár nem, de a nemzetiségek számára egyfajta “megszabadulást” jelentett (legalább ideig-óráig).
És ez a nagybirtok-rendszer a csonka országban egészen 1945-ig fennmaradt (ezt még a magántulajdon szentségét valló britek is kifogásolták a két háború között, nem beszélve a “népi írókról” lásd: Illyés Gyula Puszták népe c. szociográfiáját).
Jó, ha tudjuk azt is, hogy a Felvidék visszacsatolása után ott jelentkezett bizonyos kiábrándulás is a magyarok körében, amikor a csehszlovák polgári demokráciához képest megjelent az abszolút retrográd magyar közigazgatás ott.
Lehet tehát sírnunk-rínunk az elcsatolásokon, de kérdezem: tudnánk akár mi most bármilyen vonzó alternatívát felmutatni bármely szomszédos ország irányában a hazai viszonyainkra hivatkozással???
Itt is – mint a többi országban kőkemény kapitalizmus van. Óriási – érdemtelen – vagyonú oligarchákkal, multinacionális cégekkel és sajnos újra kialakuló nagybirtok-rendszerrel – egyértelműen egy latin-amerikai irányultságú társadalmi-gazdasági berendezkedéssel.
Ez vonzó lehet egy románnak, szlováknak, szerbnek???
Vagy akár egy ukránnak is????
Attól tartok: nem.
Szóval abban, hogy annyi maradt az országból, amennyi – és még ez sem biztos az EU-s tagságunk miatt, hogy megmarad – abban mi is súlyosan, alapvetően és döntően hibásak vagyunk (ez több, mint bűn – ez hiba volt, egy francia eredetű mondást parafrazálva).
kanigunda
2024-01-19 at 01:27
Dodo 2024-01-17 at 10:38
Tetszik, nem tetszik pont ezért csinálja a Putyin azt amit csinál. Amíg egy politikuspalánta a
“külfölddel ápolandó nyitott, jó kapcsolatok alatt” pl. a gazdasági hazaárulást érti addig talán
logikus az a fajta “irányított” demokrácia. Nem szép de hasznos.
Ez a fajta selymesen brüsszeli sehova nem vezető és megosztóan pazarló buzzer simogatás vagy a bírói
függetlenség ordibálása amikor a tisztelt kar sípja igencsak egy irányban csorba vagy az egyetemi és
művészeti oktatás függetlenségéről papolni amikor futószalagon gyártják a mihaszna, potenciális haza
ellenségeket, szóval ez bizonyítottan nemzetrontó mert ebben a k. nagy kívülről definiált demokratikus
szabadságban szépen feloldódunk mint a királyvízben az arany. Közben pedig látjuk, hogy sokan dörzsölik
a függöny mögött a kis redvás, pénzszagú mancsaikat és várják mikor esünk össze.
Igen, pl. ezeket a gennyfészkeket szétszedni túlélési érdek lenne.
Hajdúvitéz
2024-01-18 at 15:18
“Nemzetünk sírásóinak temetésén vagyunk” – oké, csak az nem mindegy, hogy milyen minőségben vagyunk ott jelen?
Mert ha mi is egy koporsóban vagyunk a többi nemzet koporsói mellett, akkor az nem igazán optimális helyzet!
És hát sovány vigasz, hogy itt mindenki döglődik kifelé – velünk együtt.
Veletek
2024-01-18 at 06:33
Kimaradt !Jó lenne, ha olyan jogszabályok születnének, amik nem korlátozzák az MTI híranyagára a média szakembereit !
Veletek
2024-01-18 at 06:05
Kíváncsi vagyok, hogy Fico mit fog elérni a cseheknél ? Sajnos a magyar média, televíziós bázisából, egy adó sem foglalkozik a környező országok tv-ből, a vezető politikusok beszédjeinek , riportjainak az átvételével / magyar feliratozással/. Többet tudunk az USA-ról, mint a környező országok napi történéseiről. Miért nem adjuk le pl. a román miniszterelnök stb. megnyilvánulásait ? Nem narrátori összefoglalóval, a beszéd egészét ! Persze úgy, az nehezen fog menni, ha délután még az előző napi híradót nézzük. Legkésőbb délre, már a délelőtti eseményekről új híranyagnak kéne lenni ! Estére pedig csatolni hozzá a délutáni és esti történéseket, az időjárásjelentést pedig vármegyékre lebontva, érintve a megyei székhelyeket ! Hol lehet számítani nagy eséllyel jégverésre, viharos szélre, ónos esőre….Országosan elszórtan záporok és nagy gomolyák képződésével nem igazán tudok mit kezdeni. A csinos nőket jó lenne, ha nem bújtatnák vászon zsákokba, mert szerencsétlen férfiaknak elmegy a kedvük mindentől. Vegyünk példát Bartha Szilviáról ! Azonkívül ne akarják már 1 percbe bele sűríteni a teljes “emberréválást”, hadarva, állandóan bakizva, elfelejtkezve az asztal alatti átlátásról. A kevesebb több, már reggel feszült leszek a stílustól, amit rákényszerítenek. Amennyiben a riportalany meg el kezd kotkodákolni, akkor behozattattok egy kakast és azután ellesznek, vagy kakas kukorékolását bejátszom hangfelvételről. Miután jelmezben van, nem azonosítható, ha meg igen akkor közszereplő.
egresi istván jános ernő
2024-01-17 at 18:22
A véleményem az, hogy a reálpolitikát és a történelmi múltat, mindig szét kell választani.
Ami a reálpolitikát illeti:
Valamennyi szomszédunkkal szükségünk van a korrekt kapcsolatra, és más országokkal is (például az oroszokkal), törekedjünk is erre, de legyen erre a szomszédoktól is fogadókészség.
(Ami viszont a történelmi múltat illeti: Az Osztrák-Magyar Monarchia szétrombolásában, ez első világháború kirobbantásában, és a trianoni diktátum előkészítésében, meghatározó szerepe volt a pánszlávizmusnak, a „csehszlováknak” titulált cseh terjeszkedési törekvéseknek, a „jugoszlávnak” álcázott nagy-szerb politikának, és a nagy-román eszméknek. Sőt, ezek, elsősorban, a történelmi Magyar Királyság megbontását célozták, ebből a szempontból irreleváns volt az, mely dinasztia adta királyainkat.
Aki az előzőekben kételkedne, azoknak a szíves figyelmébe ajánlok egy-két idézetet, tartalmuk önmagáért beszél arról, hogy az illetők miként viszonyultak hozzánk:
Nikola Pašić miniszterelnök, a Szerbia jelentős megerősödését hozó Balkán-háborúk befejezését követően, kijelentette azt, hogy: “Az első menetet megnyertük, s most a másodikra kell készülnünk, Ausztria ellen.”; azaz, az Osztrák-Magyar Monarchia ellen.
František Palacký, a XIX. századi cseh történész szerint, “a magyarok betelepedése mai hazájokba a legnagyobb szerencsétlenség volt, mely a szláv világot egy egész évezreden át éri vala; mert a magyarok az éppen alakulóban levő óriási szláv birodalom szívébe ékelvén be magukat, a szlávok reményeit örök időkre megsemmisítették.”
Edvard Beneš, Prágában, a nemzetgyűlésben, 1920. február 23-án tartott beszédében, amelyet a párizsi konferencia francia diplomatáihoz eljuttatott, kijelentette: A „magyar propaganda” Pozsony városát követeli, amely „soha nem is volt magyar város, és lakosainak túlnyomó többsége csehszlovák.” Pozsony, tudjuk, évszázadokon át, a koronázó városunk volt, 1910-ben, az utolsó békebeli népszámláláskor, 42% német, 41 % magyar és csak 15% szlovák lakossal…
Ugyanebben a beszédben a következőket is mondta: „A Szent István egykori koronájához tartozó területek uralkodó osztályai által képviselt magyar népet minden szövetséges egyöntetűen a világháború legfőbb segítőjének, ha ugyan nem az első számú felelősének tartja. A magyarok már a háború előtt is azon mesterkedtek, hogy a propaganda minden eszközével elkendőzzék a korábbi magyar kormány és főleg bizonyos arisztokrata kormánykörök tetteit. Ám mindezek ellenére a háború folyamán sikerült lelepleznünk a magyar oligarchia valódi lényegét, valamint Magyarországon a háború előtt és alatt uralkodó valódi állapotokat. Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
Ion Brătianu (Trianonban a román küldöttség vezetője, többszörös miniszterelnök), aki a Tiszáig akarta kitolni Románia határát (nem ő volt az egyetlen román politikus, aki ezt kívánta), napokkal Trianon után, 1920. júliusban, arról szónokolt, hogy „nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük”.)
K
2024-01-17 at 17:45
Minél több nyelvet tudunk, annál többet érünk.
Valóban, a környezetünkben élő más népek gondolkozását meg tudjuk érteni, különösen akkor ha nem tudják azt hogy értjük a nyelvüket, és előttünk beszélnek.
Hesslerezredes
2024-01-17 at 14:50
rajmund 0072024-01-17 at 14:1
Az nem úgy van, hogy ha találkozunk egy külföldivel, aki tud valamennyire magyarul, akkor visszafogjuk magunkat?
Mert szerintem így szokott lenni.
Ha tehát egy román találkozik egy magyarországi magyarral, aki tud egy kicsit románul, az éppenhogy nem “pincér-magatartás”, hanem azt mutatja – kissé vulgárisan -, hogy: “na, bazmeg, én még arra is képes voltam, hogy megtanuljam a hülye nyelvedet, engem geci nem fogsz átbaszni! te képes vagy erre?, mert szerintem annyira hülye vagy, hogy nem!, bekaphatod nyuscsu!”
Én így látom ezt.
rajmund 007
2024-01-17 at 14:12
Hesslerezredes!
Az ellenségeink szándékait nem az átlagembernek kell kifürkészni, hanem a szolgálatoknak és a nemzeti oknyomozó sajtónak.
Aki tud egy nyelvet, az nem fürkészésre, hanem kommunikációra használja.
És aki kommunikál, az közeledik. De az átlagmagyar nem alkalmas a közeledésre, mert azonnal behódol.
Olvasd el, miket válaszolnak a magyarok a jutúbon azoknak az oláhoknak és tótoknak, akik elengednek egy jó szót Szoboszlaira vagy Orbánra. Gugliszótárt használva, hajlongva, oláhuk és tótul tesznek nekik hűségesküt.
Leírtam azt is, mi zajlik MAGYARORSZÁGI Rajkán: nem a tót telepes alkalmazkodik hozzánk, hanem a magyar asszimilálódik a tóthoz.
Egy pincérnemzet kezébe ne adjunk nyelvtudást, mert azt is elveszítjük, amink van!
Királytigris
2024-01-17 at 13:53
Ferenc József:
“A Monarchia nem kötelező, hanem szükségszerűség, amely megóvja a kis nemzeteket a nagyhatalmak túlkapásaitól.”
Ez a tény, most újra szükségszerüséggé válik… Nem véletlenül lett a Monarchia feldarabolva. Kihasználva a közép-európai nemzetek közötti ellentéteket, uralkodni lehet felettük, gazdaságaikat meg kiszipolyozni.
Anyway
2024-01-17 at 13:01
Az Európai népek sorsa egy nagy közös atomtemetőben végződik.
Sajnos ebben irányban zajlanak az események.
oshon
2024-01-17 at 12:04
zatyi József – Nem jo a logikaja … 1960-70-es evekben annyi roman szot lehetett hallani Kolozsvaron mint amennyi magyar szot minap !!! Nembeszelve Szekelyfoldrol , Partiumrol stb ! Igaz , aze a fold aki “teleszuli” es nem korcsul el mas nemzetekkel , mert a budos magyargyulolo olah kommunistak(es nem csk!) ceausescuval az elen nagyon eros asszimilaciot hajtottak vegre rajtunk … ez volt az Erdelyi magyarsag elleni “merenylet” , amit ezek a tetvek haborun kivul vegeztek !!! Ez volt minden szomszedos orszagban , nemi elteressel !
János
2024-01-17 at 11:40
Ahogy így – a cikk alapján – körbenézek, kiváló körképet kaptam.
Köszönöm, bár tudtam magam is. Ez az aktuális valóság.
👍👍👍
lhotx
2024-01-17 at 11:21
Kifelejtettem Jugoszláviát, pedig annak az esete erős érv.
lhotx
2024-01-17 at 11:05
Ha már vigaszt keresgélünk, én elővezethetek egy megfontolandó szempontot. Ha Lengyelországgal, Romániával, (no pláne! Ukrajnával) összemérhető lenne manapság a területünk (esetleg a népességünk is), úgy most kerítenének sort a szétverésünkre mégpedig – élek a gyanúperrel – előbb, mint Ukrajnáénak, Törökországénak. Ugyanis szemlátomást a terjedelmesebb államalakulatok bántják a szemét valakiknek (csaknem mindenkinek). Évek óta ez a benyomásom a dolgokról.
Hesslerezredes
2024-01-17 at 11:00
K2024-01-17 at 10:33
igen, igaza van.
Én már többször feltettem kérdésként, hogy amikor a külgazdasági miniszter dagadó kebellel bejelenti, hogy újabb multi jött ide és persze ingyen és bérmentve kapott kemény százmilliárdos ÁLLAMI TÁMOGATÁST (!!!!), akkor mi a redvás hadháziért nem kérünk ugyanilyen összegben RÉSZVÉNYT az itt létrejött vállalkozásban/ból??????????????????
És soha, senki nem vetette ezt fel soha, és senki nem kérdezte meg, még a Miham sem.
Hát legalább mostmár vagyunk itt ketten.
Minden jót Önnek.
(Azt hiszem Ön értette, hogy a környező országok nyelvének tanulása PRAKTIKUS okból (is) baromi hasznos lenne – egyrészt értenénk, hogy miről karattyolnak, másrészt a szláv nyelvek kulcsok az összes többi szláv nyelvhez, a román meg – fura módon – nemcsak a latin nyelvekhez lenne kulcs, de az ANGOLHOZ IS!!!) – addig, amíg a világ rá nem jön, hogy a lingua franca nem az angol kellene, hogy legyen, hanem a – meglepő módon amerikaiak által kidolgozott -, a latinra alapozott, de végtelenül leegyszerűsített INTERLINGUA (amelyet a tudományos életben már használnak, és nem az idióta eszperantót)!
K
2024-01-17 at 10:49
zatyi József
2024-01-17 at 10:18
Sajnos a magyar nem szaporodik, a termékenységi ráta Magyarországon 1,56, ami elégtelen a MEGLÉVŐ lakosság fenntartásához is, de a szaporodáshoz meg pláne…:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Orsz%C3%A1gok_term%C3%A9kenys%C3%A9gi_r%C3%A1ta_szerinti_list%C3%A1ja
K
2024-01-17 at 10:38
Hesslerezredes
2024-01-17 at 10:33
Én igazat adok neked.
A mobilomban már régen le van töltve a környező országok szótára a google fordítón belül.
Sajnos még egyszer sem használtam……pedig a google fordító igazán ügyes.
https://play.google.com/store/search?q=google%20ford%C3%ADt%C3%B3&c=apps
Dodo
2024-01-17 at 10:38
Engem valójában a belső ellenség aggaszt. A demokrata és liberális, aki eladná Magyarországot (velünk együtt) a bankárvilágnak azaz Soros főnökeinek. Sajnos, a száműzetés intézménye nem gyakorolható egy haszonlesővel szemben sem. Ezek az emberek épp úgy sírásói Magyarországnak, mint a barátságtalan európai országok. Az EU révén látjuk, hogy meg kell őrizni önállóságunkat és Magyarságunkat Európa süllyedése közben és ezt a magyarországi árulók akadályozzák nap, mint nap.
K
2024-01-17 at 10:33
Lényeges lenne legfőképpen Magyarország GASZDASÁGI FÜGGETLENSÉGE.
––Magyarország gyarmati függését is csökkentené, ha az ideiglenesen Magyarországon állomásozó globális multik magyar részvénytöbbséggel működnének, vagy ki lennének szorítva Magyarországról, különösen a kormánybuktatással és inflációval kísérletező kereskedelmi multik.
Hesslerezredes
2024-01-17 at 10:33
Reynhard Heydrich azért tanult meg héberül, mert elmondása szerint hogyan tudott volna eredményesen fellépni a zsidók ellen, ha még a nyelvüket sem érti?
Ilyen aspektusból is lehet a környező népek nyelvének valamilyen szintű megtanulását nézni… (csak nem akartam ezt így leírni, de látom, sokan nem látnak az orruknál tovább).
A területeinket nagyhatalmak vették el, tehát nagyhatalmak adhatják csak vissza (önerőre elmebetegség gondolni: együttesen most is és mindig is sokkal erősebbek lesznek nálunk a környező országok, és ha eggyel konfliktusba kerülünk az azonnal legalább négy frontos háború lesz – részünkről, míg részükről egyenként csak egy-egy frontos, ráadásul ők korlátlan utánpótlást fognak kapni, míg mi senkitől semmit).
Tehát: nagyhatalmak.
A Nyugatra most és a belátható időben nem számíthatunk.
Marad a Kelet.
Kína, India talán mellettünk lenne, de messze vannak.
Oroszországnak érdeke lenne egy erős, nagy és oroszbarát Magyarország itt Európa közepén (talán még Fekete-tengeri kijárattal is!!!…), de Oroszország jelenleg 2000 km-re van tőlünk és még egy Ukrajna is megállította.
Ha mégis kijutnak az oroszok Csap-ra, akkor kell/ene egy igazi államférfi, mondjuk egy Mátyás király 2.0 – és nem olyanok, mint most, akik a Brüsszellel való huzakodásban jeleskednek (???) csak…
K
2024-01-17 at 10:31
rajmund 007
2024-01-17 at 10:24
Teljesen igazad van.
Én is írtam korábban hogy…:”–Tehát kell foglalkozni Romániával, de elsősorban a gyarmattartók magyarellenességét kellene megszüntetni.”
–Tehát kell foglalkozni Romániával, DE MOST ELSŐDLEGES a gyarmattartó USA, Franciaország ,Anglia.
Ezen országok burkolt és látens magyarellenessége nem hagyható figyelmen kívül, mert az öngyilkossággal ér fel.
rajmund 007
2024-01-17 at 10:24
K
Románia SAJÁT ERŐBŐL magyargyűlölő, nem azért, mert a felettesei ezt parancsolták neki.
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy az oláh elszakadási törekvések hamarabb megszülettek, mint maga a román állam, nem beszélve az Avram Iancu-féle 1848-49-es népirtásról.
Ne toldd át a román politika 150 évnyi súlyos felelősségét a nagyhatalmakra!
zatyi József
2024-01-17 at 10:18
Oshon
Szerintem a körüllakókkal ugyanaz akulcs ami a győzemüket alapozta meg. A demográfia. Ez akadályozza meg a visszacsatolásokat a maradék ország belpolitikai stabiltásának veszélyeztetése miatt.
Akkor jötten rá amikor a Trianoni határok helyén gondolkodtam mert minden mei elmélet sántít valahol.
Hogy hol?
Ott hogy anno a csehszlovákok a Balatonig akarták a területeket. A Jugól dettó és egy szláv korridortakartak összekapcsolva a Balkáni szlávokat az északiakkal a nagyPánszláv eszme keretében. Románok a Tiszáig akarták minimum.
MIÉRT NEM KAPTÁK MEG?
És senki se feszegeti ezt pedig elég nehéz rá jó választ adni hiszen a mostani határok kijelőlse áll semmilyen logikus alapon.
Első gondolatom az volt ha mindenütt magyar van mit csatolnak meg hova?
Én arra jutottam hogy azért lett ott a határ mert igenis figyelték az entikai határokat. De miztán a Francia gyarmati politika hegyében marakodó államokat akartak hogy kevés erővel lehessen a területen majd érdeket érvényesíteni így annyit csatoltak csak el amivel a magyar államot lehetett gyengíteni etnikailag is de az utód államok a kapott nem szláv etnikumokat sikerrel tudják terrorizálni
Románia 1918-ban 18 milliós. Erdélyben kap 1,7 millió magyart székelyt. Ha megkapja a Tiszáig lett volna ebből 3 millió is….Rádásul a Tisza és Partium között csak mutatóban volt román.
Hátában egy anyaországgal ki mennyi időt jósolt volna így 1920 ban egy oléhiának?
Tehát szerintem Trinanon legfőbb oka hogy a zöm szín magyar országba főleg a Török után Labanc segtséggel idegen népeket teleptettek amik ránk szaporodtak.
Innen úgy lehet kitalálni ahogyan azaknamezőröl a saját nyomaikon visszafelé.
Segíteni kell minden erővel a körüllakók demográfiájának a széthullását a népek magyarosodását.
Beszédes: minden körüllakó államban lelek nem magyart aki tud magyarul de alíg vanootani nyelvet jól beszélő ottani magyar aki ott él az anyaországban meg elszórtan lelni olyat aki beszéli a körüllakók nyelvét.Tehát a kultúrális alap adott.
Ezzel szemben a több száz éves demgráfiai hátrányt neki kell komolyan kezdeni ledolgozni.
Ez jó lenne a vendégmunkás törvény nevü sunyi csapda ellen is.Különben az lesz a vége ami a Németeknél meg ami 1918 előtt volt. Az új ország mekkora lesz így 4 megye?
Jelentős demográfiai fordulat kell különben az isten se ment meg bennünket.
Differenciálni kell a mai nőtutujgató állásponton. Minden adó és nyugdíj kedvezmény csak minimum 2 gyerek után járjon. 1 Gywerekre csak a gyerekre járó segítség maradjon.
Szingli , karrirestia nők még a 40+ se akpják megs emmit Férfiakkal azonos pozíció. Még a ha lesz a sorkatonaság tekintetében is! Ha nem használja a női atrrtibútumait akkor értéktelen az országnak kvázi férfi.Viszont akkor minden féérfi terhet vigyen is el.A női kímélés csak minket határozottan szaporító nőknek járjon.
4 gyerektől felfelé az első 2 gyerek 40 éves korig kapjon adó mentességet! Akkor az ők családi indításe nem teher a szülőknek.Hamarabb vagyonosodnak előbb udják az idősödőbe forduló szülőkettámogatni akik gyerekekre költötték a pénzüket.
A leghatározotabban a támogatésokat nőknél férfikanál át kell tolni a 2 gyerek fölé.2 gerekért csak segítség jár. Ez pörgetné hogy család elérje gyorsan a 3-as számot.
K
2024-01-17 at 09:55
Már más cikkeknél is írtam….:
–Például Románia is egy függő önállótlan gyarmat, és elsősorban a gyarmattartóik a magyarellenesek, és Románia ezt a gyarmattartói utasítást követi engedelmesen.
–Tehát kell foglalkozni Romániával, de elsősorban a gyarmattartók magyarellenességét kellene megszüntetni.
Ezek a gyarmattartók pedig USA,… akinek több katonai támaszpontja van Romániában, és Anglia és Franciaország.
–Magyarország gyarmati függését is csökkentené, ha az ideiglenesen Magyarországon állomásozó globális multik magyar részvénytöbbséggel működnének, vagy ki lennének szorítva Magyarországról, különösen a kormánybuktatással és inflációval kísérletező kereskedelmi multik.
odu
2024-01-17 at 09:47
Nevetséges, de románia terve közös hambiburg, muszka szellemi találmány, az f.sz kalapos nemkirálynak pl. borzasztóan teccett.Nyugtával dicsérjük a napot és ne igyunk előre a medve bőrére /milyen szörnyen és véresen aktuális/, a szövetségek, barátok-ellenségek viszony ejrópa ezen táján erősen forgandók.
Hesslerezredes
2024-01-17 at 09:45
oshon2024-01-17 at 09:25
Nem akartam ezt leírni, de akkor kénytelen vagyok.
Annak idején Reynhard Heydrich MEGTANULT HÉBERÜL.
Amikor megkérdezték tőle, hogy ezt miért teszi, akkor azt válaszolta, hogy hogyan tudna a zsidók ellen hatásosan fellépni, ha nem érti még a nyelvüket sem???
Többek között ilyen szempontból sem árt, ha legalább értjük a környező – egyébként egyetértek Önnel: bennünket engesztelhetetlenül és kollektívan gyűlölő – népek nyelvét.
Ettől még tartom, hogy a legjobb út a normális megbékélés (lenne).
Visszatérve a határokra és azok esetleges megváltoztatására.
Az, gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy nagyhatalmi közrehatás nélkül ez elképzelhetetlen.
Jelenleg nyugati támogatásra az esély kevesebb, mint egymás után ötször UGYANAZOKKAL A SZÁMOKKAL megnyerni az ötöslottót.
Ki, kik lehetnének hát a támogatók?
A Kelet.
Első helyen Oroszország, talán Kína és még esetleg India.
Lélekszámban az Emberiség többsége. Ez így nem hangzik rosszul.
De aki tényleg tudna tenni is, az Oroszország lehetne.
Ő meg, a jelek szerint, még egy Ukrajnát sem bír legyűrni.
És hát jelenleg cca. 2000 km-re van tőlünk.
Persze változhat a helyzet, kerülhet közelebb is hozzánk, egyszer, talán??
Ha mégis előállna ez a szitu, akkor OROSZ SZEMPONTBÓL nagyon is érdekük lenne, hogy itt, a Nyugat “lágy altestében” legyen egy “bökő”, amelyik folyton …asztatja a Nyugatot. Erre egy megnövelt Magyarország, amely persze ez esetben orosz járszalagon lenne, ezt ne tagadjuk, alkalmas is lehetne. Pláne, ha a keleti határainkat maga a Fekete-tenger mosogatná…. :)))))))))))))))) (nyilván románia felszámolása és annektálása után…:)))))))))))))
A kérdés cost-benefit alapon az, hogy ez a helyzet megérné-e nekünk???
Ha arról az oldalról nézzük, hogy a magyarság folyamatosan fogy/elfogy a környező lator-államokból: akkor mindenképpen megérné, mert talán megállna ez a folyamat.
Ha a Nyugattól elfordulást nézzük, akkor nem biztos.
Nehéz kérdés, és valódi államférfiúi képességeket igényel/ne, nem olyanokat, mint most a huzakodás Brüsszellel.
Sajnos n már nem érem meg, hogy ha ez a helyzet előáll, akkor lesz-e itt egy Hunyadi János 2.0 vagy megint csak egy károlyi mihály…
Puncius Pinatus
2024-01-17 at 09:41
Sajnos nagyon sekély ez a sír, lenne még bőven hantolni való!!!
Talán egy kisebb temető is kevés lenne nekik.
csakafidesz
2024-01-17 at 09:41
Szíjjártó egy kicsit hiszékenynek mutatkozik..
Logikus
2024-01-17 at 09:40
Mai nap is érvényes a mondás: Azé az ország/föld, aki teleszüli!
Ha nem mindig a pénz lebegne a magyar emberek szeme előtt, akkor mernének gyermeket vállalni minél többet, mint ahogy nagyszüleink is tették és nem lenne gond!
De ameddig ez nem így lesz, addig csak fogyatkozni fogunk!
rajmund 007
2024-01-17 at 09:39
Hesslerezredes:
“Az északi vármegyékben minden középiskolában minden gyerek tanuljon szlovákul. A déli megyékben mindenki tanuljon szerb-horvátul, a keleti megyékben pedig románul vagy ukránul.”
Mondd, te meg vagy huzatva, közlegény?
Azért, hogy hírhedt nyelvi sovinizmusukat ne csak a megszállt területeken, hanem még a maradék Magyarországon is kiélhessék?
Rajkán már többségben vannak a tót honfoglalók, és egy szót se hajlandóak magyarul tanulni, viszont a hajbókoló helyiek már tótul udvarolnak nekik.
Ilyen pincérnemzetet akarsz a teljes országban?
Nem inkább fordítva kellene? Nem inkább a területrablók magyartudását kellene erőltetni, hogy a vegyes családokban ne csak tótul és oláhul makogjanak a gyerekek?
Beszarás, mennyi önsorsrontót termel ki magából a nemzeti oldal…
chatillon r
2024-01-17 at 09:36
jó hogy a szlovákokkal és a szerbekkel korrekt a viszonyunk, a horvátokkal, osztrákokkal és a szlovénokkal sem ellenséges. az ukrán őrjöngést talán csillapítani lehet ha felfogják, hogy felesleges az egész keménykedés (magyarok kevesen vannak, Magyarország keveset kér). a románok a nyugati seggnyalásból rosszul jöhetnek ki ha a nyugat süllyed. amíg nem addig nekik áll a zászló. de ha változás lesz hosszú távon -talán ezért idegesek- bajba kerülhetnek, hiszen az orosz, kína vagy a török ha választani kell nem a románt hanem a magyart fogja választani és támogatni. mindent az usa-ra tettek fel és ez visszacsaphat. előfordulhat nagyhatalmi követelésre a székely autonómia kikényszerítése vagy egy önálló erdélyi állam létrehozása vagy területi osztozkodás. jobban tennék ha ők is kiegyeznének a magyarokkal, amíg van idő mert van olyan forgatókönyv hogy bajba kerülhetnek.
rajmund 007
2024-01-17 at 09:26
Mielőtt azt hinnénk, mindenki megkapta a történelemtől a magáét, halkan szólnék, hogy Magyarország területe a mai napon is csak 93 ezer km2.
Úgyhogy a munka java még hátravan, az eredményhirdetés egyelőre korai.
oshon
2024-01-17 at 09:25
Ezredes , hagyj felbe a nyelvtanulassal es a mas nepek szeretetevel … emberke ertsd meg hogy itt romaniaban legalabb 75% gyuloli a magyart … s epp igy mas szomszedjaink is nemi elteressel … nekik akkor jo ha nem letezunk , ha atallunk , es mindent nekik adunk !!! Egyebre van szukseg : okulasra , fejlodesre , tisztessegre , Istenben vetett hitunben gyarapodasa + osszetartozasra !!! Mindenutt jozan esszel elen jarni … epp mint Orban Viktor teszi … tisztelni fognak , ha akarnak ha nem / ha tetszik nekik ha nem !!! Lasd minap e vilag minden reszen hivatkoznak Orban Viktorra … vajon MIERT !!!
na4
2024-01-17 at 09:22
Apponyi gróf jóslata beteljesedik.
Tschaba
2024-01-17 at 09:22
Mielőtt azt hinnénk, hogy mindenki megkapta a magáét történelemtől, csendben megjegyezném: Magyarország területe még mindig 93 ezer km2.
Úgyhogy a munka java hátravan, az eredményhirdetéssel egyelőre várjunk.
Hesslerezredes
2024-01-17 at 09:10
A folyamat helyesen a következő volt: a Német Birodalomtól rettegő Franciaország minden és bármi áron gyengíteni akarta a németeket. Ezért ehhez a németek fő támaszát jelentő Osztrák-Magyar Birodalmat kellett felszámolni. Ehhez viszont az ezen birodalom döntő részét képező Nagy-Magyarországot kellett felszámolni.
Minden ezért és csakis ezért történt.
És francia szempontból -ismétlem: FRANCIA SZEMPONTBÓL – teljesen racionális és logikus volt, amit tettek.
Megjegyzem az angolok próbálták a trianoni tárgyalásokon jelenlévő magyar delegációt arra orientálni, hogy az etnikai határokra koncentráljanak, mert arra lenne esély, hogy a határok ott legyenek. De Apponyi Alberték ezt nem értették (meg).
A két világháború közötti Csehszlovákia pedig polgári demokrácia volt, jóformán az egyetlen az itt létrejött kis államok között. És bár nem volt leányálom a magyar kisebbségnek, de az ott élő magyarok a II.vh-t követő szovjetizálásban maguk is visszasírták azokat az állapotokat (a csehekkel és szlovákokkal együtt).
Trianon és Párizs csakis úgy és akkor haladható meg, ha ezek a népek megértik, hogy nincsen más értelmes út, mint az összefogás útja – másképpen: egymás NEM basztatásának az útja.
Mert minden más út csakis idegen érdekeket szolgál.
Másképpen: ha megértik, hogy az, amit a magyarok kapnak (rendszerint) büntetésül, az lesz nekik a jutalom (magyarán: cseberből vederbe kerülnek).
És ez most is és hatványozottan igaz.
Ehhez pedig valakinek lépnie kellene.
Én úgy gondolom, hogy rajtunk a sor.
És azzal kezdeném, hogy az északi vármegyékben minden középiskolában minden gyerek tanuljon szlovákul. A déli megyékben mindenki tanuljon szerb-horvátul, a keleti megyékben pedig románul vagy ukránul. Nem kell sokat, legfeljebb 2 évet. Ja, és menjenek csere-tanulásra is ezekbe az országokba pár hónapra.
Ha valaki legalább egy kicsit beszél egy idegen nyelvet, akkor már nem tud gyűlölködni, hiszen azzal, hogy meg kell értenie a nyelvet valahol a népet is meg kell értenie.
Szerintem egy próbát megérne a dolog.
Mert még nem volt kipróbálva soha, ergo nem lehet azt mondani rá, hogy nem működik.
Cuki
2024-01-17 at 08:58
Box Hill 2024-01-17 at 08:57
te az vagy aki a Mandineren is szokott kommentelgetni ezzel a nick-névvel?
Box Hill
2024-01-17 at 08:57
Tessék mondani, Izraelnek miért van jpga az önvédelemre, ahogy azt naponta ötször halljuk, Magyarországnak meg miért nem?
Baktria
2024-01-17 at 08:51
Gróf Apponyi Albert: “Önök most megásták Magyarország sírját, de mi ott leszünk mindazok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni.”
oshon
2024-01-17 at 08:30
Tudasban fejlodni es erosodni Istenben vetett hitunkben … osszetartozni ! https://economictimes.indiatimes.com/news/international/business/china-introduces-revolutionary-nuclear-battery-that-lasts-50-years-without-charging/articleshow/106880627.cms
István
2024-01-17 at 08:20
Ha még mindig ekkora hatalmas a sértettség, hogy magyarázod, amikor Orbán kinyalja Vucsics, meg újabban Fico seggét? Gyorsan elintézted, hogy Fico mit mondott tegnap, pedig Orbán is mondott ám hasonló szépeket az ő “Robert barátjáról”. A szent Orbán így dörgölőzik a hóhérokhoz? Legközelebb akkor lesz szíves a pesti srácok valaki olyan melletti szavazásra buzdítani, aki majd erővel visszaszerzi a szent magyarorszag elszakított részeit. De egyszerre az összes ország ellen ám! Megnézném, abban mennyi köszönet lenne.
bl
2024-01-17 at 07:30
‘A németek, akik ma már legyőzőik mellé álltak épp most szembesülnek (ismét) azzal, hogy hiába kaptak valamit parancsba, az nem feltétlenül kivitelezhető csak azért, mert azt parancsolták.’
Az ilyen mondatokért járok ide. A németek sose értették a magyarokat, ma sem értik, a nevetésünkből azt szűrik le, hogy kinevetjük őket. Pedig nem, illetve pedig de. (És ennél a pontnál akadnak el mindig..)