Pécs a rendszerváltás és az utána következő két évtized nagy vesztese volt. Népessége megkétszereződött a második világháború után, de ennek, a szocialista iparosításnak és a szocialista városépítészetnek alaposan megfizette az árát a város, mint normális élettér. A pécsi polgári elit fokozatosan vesztett jelentőségéből és befolyásából, a rendszerváltás idejére szinte teljesen eltűnt; helyét olyan politikai és gazdasági csoportok vették át a kommunistáktól, amelyben a nómenklatúra kapcsolatrendszere mellett olyan emberek játszottak szerepet, akik nem értették azt a pécsi életformát, amellyel még a hetvenes-nyolcvanas években is szerelembe lehetett esni, ha valaki megtapasztalta egyetemistaként vagy beköltőzőként. Az egyre nagyobbá váló egyetem elitjének többsége pedig – jelentős részben maga is bevándorló és egyébként is baloldali vagy liberális lévén – nem a város egyetemét építette, hanem sokkal inkább saját magát.
Pécs jelenlegi helyzetét a történeti, szociológiai, gazdasági okok mellett legalább annyira befolyásolták az elmúlt három évtized önkormányzati választásai és a nagypolitika is, talán jobban, mint más nagyvárosokét. 1994-ben az MSZP-SZDSZ országgyűlési kétharmad után a most újabb tíz évnyi polgármesterkedés után visszavonuló dr. Páva Zsoltot választották egy SZDSZ-MDF-Fidesz-FKGP koalíció színeiben.
Persze nem sokkal később az SZDSZ elárulta a szövetségeseit és átállt az MSZP-hez. Gazdaságilag rendkívül nehéz időszak volt ez: az MSZP-SZDSZ koalíció a kormányzása első néhány hónapja alatt költségvetési válságba navigálta az országot. A Bokros-csomaggal brutálisan megnehezítették az átlagemberek életét: e sorok írója életében akkor egyszer került hónapokra olyan helyzetbe, dolgozó emberként, hogy effektíve éhezett. A szocialista-liberális politikusok – ahogy ezt később is megszokhattuk tőlük – akkor is a privatizációval voltak elfoglalva, országos és helyi szinten egyaránt. Az önkormányzatok csak kibekkelhették ezt az időszakot, ráadásul a helyben rendkívül erős MSZP meg akarta mutatni a pécsieknek, hogy nélküle nem megy: mindent megtettek, hogy elfoglalják az összes kulcspozíciót, ahol lehet lopni, amit ki lehet zsigerelni. 1998-ban hiába nyert országosan a Fidesz, az önkormányzati választásokon Toller László, Gyurcsány Ferenc későbbi királycsinálója nyerte a polgármester-választást és vált a következő nyolc évre, a balesetéig Pécs korlátlan hatalmú urává.
Mindent elmond a szocialisták és a hozzájuk kapcsolódó hálózatok, értelmiségiek, egyetemi emberek képességeiről, hogy Pécs alig tudott profitálni az első polgári kormány idején a gazdasági fellendülésből, majd hasonlóan vesztesen jött ki a nyolc év újabb MSZP-SZDSZ kormányzásból is, miközben 2009-ig szocialista polgármestere volt. Adóssága folyamatosan nőtt, nem települt be a korábbi kapacitásokat legalább részben pótló ipar, viszont a városi ingatlanvagyon rendesen megcsappant, és a város működtetéséért felelős rendszereket gyakorlatilag elfoglalta a baloldali klientúra. Olyan, a város számára előnytelen szerződésekkel, beruházásokkal, elköteleződésekkel, értelmetlen stratégiai döntésekkel kötötték gúzsba a várost, amelyekből csak több ciklus után lehet kimenekülni.
Mindezekért és Toller Gyurcsánynak tett szolgálataiért az Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekttel jutalmazták meg a várost – valójában persze a szocialista klientúrát az ahhoz kapcsolódó beruházásokkal. Pécs kalandokban bővelkedő történetében ez bizonyult a legnagyobb katasztrófák egyikének. Toller László után a szintén szocialista Tasnádi Péter lett Pécs polgármestere 2006-ban, némi meglepetésre és minimális különbséggel győzve le Páva Zsoltot. Tasnádi Péter baloldali volt, de nem volt tipikus szocialista: megpróbálta visszaszerezni a város önrendelkezését, amelyet Toller idején a város elveszített. Toller ugyanis nem polgármesterként uralta a várost, hanem az általa létrehozott, a szocialista párthoz kötődő érdekrendszeren keresztül, amelynek közepén ő állt. Az akkori városi pletyka szerint csak ő tudta a „számlaszámokat” és a „jelszavakat”. Balesete után nem volt erő, ami kikényszeríthette volna a szívességek visszaadását, az ígéretek betartását. Toller László személyének jelentőségére jellemző, hogy az a hír járta: ha bárki mást találnak olyan súlyos, gyakorlatilag végzetes sérülésekkel egy baleset helyszínén, mint őt, fel sem merül, hogy megpróbálják életben tartani.
Toller László balesete után azonban egyszerűen leállt a város. Tasnádi hiába küzdött a rejtett hálózattal, az már nem akart hozzájárulni sem a város, sem az MSZP életben tartásához, csak a még élő és jól bebetonozott csatornákon keresztül lapátolta tovább ki a közpénzt magának.
Amikor pedig kiderült, hogy beteg, az MSZP már szinte semmi befolyással nem rendelkezett, mint intakt erő a folyamatokra. Az úgynevezett EKF-projekt (Európa Kulturális Fővárosa) története mutatja meg leginkább azt, hogy mi várna Pécsre, ha az egykori, Toller László idején segédcsapatként működő, a DK-ba menekülő szocialista negyedik vonal kerül vissza újra Pécs élére.
Amikor kiderült, hogy mire lesz és mennyi pénz az EKF 2010 kapcsán, a szocialistákhoz köthető vállalkozók, erős emberek elkezdtek harcolni a megbízásokért. Annyira egyetlen csoport sem volt erős: hiába támogatta akár az MSZP egyik erős embere, hogy lenyúlja az egészet, miközben mindenki tudta, hogy ez az utolsó nagy rablási lehetőség ebben a leosztásban. Ha született valamilyen lényeges, de akár technikai döntés, azonnal nekiállt a többi érdekelt megfúrni azt, hiszen csak akkor maradtak életben a reményei, ha elhalasztják a döntéseket akkorra, amikor a támogatói jobb pozícióban lesznek majd. Nem érdekelte őket a határidő, a város érdeke, vagy az, hogy milyen hatással lesz ez a szocialista párt helyi megítélésére. Ezért történt az, hogy az EKF beruházásai késve, nagyon elkésve készültek el. Arról nem is beszélve egyébként, hogy a város idegenforgalmára és későbbi fejlődésére mennyire csekély hatást gyakorolt ez az egész: ezt a hatást egyébként mindkét politikai oldal túlbecsülte. Csak egy túlméretezett kulturális intézményrendszer és a kiürített városközpont maradt. A belvárost már korábban kivéreztették, mint kulturális, vásárló és szórakoztató központot egy belvárosi pláza építésével, a kulturális intézmények széttelepítésével pedig még több embert vonzottak ki onnan.
2009 után ezekkel a romokkal kellett kezdenie valamit az újra polgármesternek választott dr. Páva Zsoltnak és a Fidesznek. Az önkormányzati pozíciók átvétele azonban nem jelenti azt, hogy az állampárti alapokra építgetett szocialista hálózatok, amelyek teljesen átszövik a várost, egy csapásra megjavulnak és az addig összeszedett pénzt megköszönve elutaznak egy hosszú vakációra. A nagyvárosi politikában még ezekben a méretekben is összeér minden mindennel: nem nagyon vannak független vállalkozások, szakértők, értelmiségiek, szakemberek, mindenki be van ágyazva valahová – néha máshová, mint amit mutatni szeretne.
Pécs lakosai egy olyan pillanatban szabhatnak irányt a városuknak, amikor az általános gazdasági fellendülés is jól láthatóan elérte Pécset. A Fidesz teljesen új csapattal, az elmúlt tíz év tapasztalataiból okulva vág neki ennek a választásnak: tulajdonképpen arra kér felhatalmazást, hogy elszakadhasson attól a folytonosságtól, ami Pécs elmúlt ötven-hatvan évét jellemezte. Az egyesült ellenzék viszont a rendszerváltás előtti kapcsolatrendszereken alapuló, a várost 2010-re gyakorlatilag csődbe vivő embereknek kér egy új esélyt, olyan polgármesterrel az élén, aki a szocialista időszak gazdasági kinevezettje volt egy tipikusan szocialista módon privatizált vállalkozás vezető pozíciójába.
Az ultraliberális szélsőségessé változott egykori kommunisták Pécsen is megkapták az esélyt: az elmúlt 29 évből 15 évig irányíthatták a várost. Mégsincs mit megköszönnünk nekik.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
moliere
2019-10-13 at 11:10
Egy nagyon nagy gond van ezzel a csúnya történettel. Hogy a szocialisták így, meg úgy loptak, így, meg úgy csaltak. Hogy nincs semmi ügyészségi és bírósági ügy.
Mert gondolom jogi értelemben meg nem loptak, nem csaltak. Nem hogy nem büntethetők, de még ügyészségi szinten sem indul el semmi. De szerintem még feljelentés sincs.
Akkor meg ugyanaz a helyzet, mint amikor a lakótelepi utcabeliek ugatnak az apukámnak, hogy “ezek mindent ellopnak, elcsalnak (értsd a fideszesek)”, mire apám közli velük, hogy “tegyél feljelentést!”, meg hogy “ha tudsz valamiről, és nem jelented, akkor te is felelős vagy, úgyhogy irány a rendőrség!”.
Szóval ne hergeljük a népet, ha nem történt semmi, vagy legyünk ugyanolyan érzékenyek az “új nemzeti elit” kiépülésére is!
Mert máskülönben ez is csak üres propaganda.
És nem azért, de én is simán összevertem volna Bokrost, de valószínűleg nem mertem. Egyetemistaként. Amúgy nem éheztem. Szerintem egyetemistaként és dolgozóként azért nem éhezett senki akkor sem. Talán ez a gond.
Vagy ha mégis, akkor még nagyobb a gond: miért nem verték/vertük agyon a Bokrost, pláne mikor a pofánkba üvöltötte, hogy “ingyenélő egyetemisták”. (!!)
+adalék: A legtöbbet 1990-2010 között egy család kereste Pécsen, Sziliék.
api01
2019-10-11 at 15:19
Miután Pécs (alias vörös város) megszenvedte a szocialista dúlást, sajnos megszenvedte a Fidesz büntetését is. A város fényévekkel van lemaradva Debrecentől, Győrtől, nem kapott igazán komoly letelepedő cégeket a város, a reptér használhatatlan, a sportlétesítmények ótvar állapotban pusztulnak … Kérdés, vajon Vári Attila személye tudja-e hordozni a reményt, hogy ezúttal minden másként lesz ? Talán igen. Ellenkező esetben jön a moslékkoalició, rá a kormányzati kontra, és a további leszakadás.