Negyedik világháború biztos nem lesz! – Szakály Sándor és az Öreg

Az I. világháború idején a kérdés az volt, hogy a trónörökös pár, Ferenc Ferdinánd és felesége meggyilkolását Szarajevóban eltűrheti-e szó nélkül egy nagyhatalom, az Osztrák-Magyar Monarchia. A magyarok Tisza István miniszterelnökkel az élen nem akartak háborút. Német nyomásra végül is a Monarchia belépett a háborúba. Tudjuk, az első világháború a központi hatalmak vereségével végződött, miután az USA 1917-ben belépett a világméretű konfliktusba. A főigazgató idézi azt a mondást, hogy Hitler Versailles-ban született, ugyanis annyi igazságtalanságot tartalmazott a versailles-i béke a németek számára, hogy nem történhetett más, mint egy újabb világégés. A magyarok Trianonnal jártak így.

Szakály Sándor úgy látja, hogy a területi revízió nem egyenes következménye a második világháborúba való belépésünknek. Itt is a nagyhatalmak döntésének voltunk az elszenvedői. Horthy, Bethlen, Teleki a revízió békés megoldására törekedett. Az akkori politikusok szerint az ezeréves magyar területek visszakövetelése nem adomány, hanem jogos örökség. A revíziót egy nemzet akarta. Szakály szerint Trianon ugyanúgy fájt Kornfeld Móricnak, mint Bethlen Istvánnak. Teheránban, 1943-ban eldőlt Európa és Magyarország sorsa. Minket a Szovjetuniónak ítéltek.

A jelenlegi magyar útról, a békepártiságról a külpolitikában Szakály úgy vélekedik, hogy nincs más út. Ma már nem lehet azt mondani, mint a második világháborúban a britek, hogy harcolunk az utolsó lengyelig, vagy mostanság az amerikaiak, akik úgy gondolják, hogy harcolunk az utolsó ukránig, mert ennek a játszadozásnak egy atomháború vethet véget.