A kommunista hatalom mindenről akart tudni, hogy bármikor, bárkit meg lehessen zsarolni – Temesi Ferenc és az Öreg
Temesi Ferenc Kossuth-és József Attila díjas író 1956-ban 7 éves volt. Osztálytársaival, szüleivel eufóriaként élte meg ötvenhatot, de így volt mindenki, mert soha nem volt ilyen egységes az ország, mint akkor. Temesi szerint, ha nagy a baj, akkor összefogunk, de békében a magyar egymásnak farkasa. Regényíróként először a Por című kétkötetes regényében írta le 1985-ben azt a szót ötvenhatról, hogy felkelés. Ez akkor is veszedelmes volt. Műveiben a Híd, Pest, Bartók, Kölcsön idő vissza-vissza térnek az emlékek.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc Szegedről indult el, a szegedi egyetemisták és főiskolások 16 pontban foglalták össze a magyar nemzet követeléseit, amit aztán egy szegedi egyetemista, Kis Tamás vitt fel Budapestre, a Műszaki Egyetemre.
Egy forint a finom lángos, le van szarva Kádár János”
– ezt skandálták a forradalom leverése után még évekkel később is az iskolások Szegeden, Komócsin, illetve Pol Pot-megyében, emlékezett vissza Temesi Ferenc, aki az Apám című regényében a megtorlásról, az erőszakos beszervezésekről, a besúgókról, az ügynökökről, a tartó tisztekről ír. Édesapját a megtorlás hónapjaiban be akarták szervezni, de ő a besúgó szerepet visszautasította. Az ellenállása miatt leváltották mint iskolaigazgatót és élete végéig megfigyelés alatt tartották. A Történeti Hivataltól több mint 250 oldalas, sűrűn írt jelentéseket ismert meg. Temesi idézi Kádár Jánost a regényben:
A politikai rendőrség nagyon fontos dolog. Ezzel kapcsolatban olyan kifogás van – szerintem teljesen jogosan –, hogy a politikai rendőrségnek állandóan nekünk kell szólni, hogy valakit itt vagy ott le kell tartóztatni. Az a rendőrség a normális, amely mindenkit le akar tartóztatni. Ez egy hivatásérzés és -tudat."
A kommunista hatalom mindenről akart tudni, még a legkisebb dolgokról, hogy bármikor, bárkit meg lehessen zsarolni. A Kádár-rendszer 33 év alatt széles ügynök-és besúgóhálózatot épített ki 25 ezer tartótiszttel és 250 ezer ügynökkel. Céljuk az volt, hogy a magyar társadalom nagy részét besározzák és önvédelmi reflexeit kioltsák. Ez részben sikerült. Pol Pot-megyében rengeteg embert megfigyeltek, mint például a Subások nevű fedőnevű, nép írókat tömörítő csoport ellen is nyomozás folyt: Csoóri Sándor, Kis Ferenc, Für Lajos, Ilia Mihály volt a célpont, gyakorlatilag a Tiszatáj szerkesztőségét verték szét. Különösen veszélyesnek tartották Bálint Sándor néprajztudóst, aki rejtélyes körülmények között balesetet szenvedett. S miután Temesi ezekkel az írókkal barátkozott, őt is figyelni kezdték.
Összegezve az író úgy látja, hogy bár a kommunisták megbosszulták 1956-ot, azt senki sem tagadhatja le, hogy a XX. század legnagyobb tette volt ötvenhat, hiszen Európában a magyarok szúrták az első tőrt a szovjetorosz medvébe.
