Vezércikk
Harminckét év után az egykori baloldalnak végleg leáldozott
Tegye fel a kezét, aki közepesen vagy akár egészen minimálisan is megdöbbent a múlt vasárnapi, időközi választások eredményein. Az átlagosnál nem csak azért volt mindez érdekesebb, mert lassan 3 hónappal az országgyűlési választások után rendezték meg, de rátett egy lapáttal, hogy az egészségügyi veszélyhelyzet miatt akár éves szintekben mérhető képviselő- vagy polgármesterhiány elszenvedői voltak bizonyos önkormányzatok. És különösebben nem kell dobszónak megelőznie a végeredményt, hiszen mindenki értesülhetett róla: fölényes, egészen elképesztően fölényes kormánypárti siker született.
Bohóckörúton az ország parizerkirálya – Jakab Péter a szakadék legalján sem tud fékezni
Vannak olyan emberek, akiknek sosem sül le az arcukról a bőr. Az is lehet, annyi rétegből áll a rinocéroszvastagságú bőrfelület, hogy hazugság, botrány, hazaárulás és hasonló nyalánkságok már meg sem karcolják azt. Sokat beszélünk Gyurcsányról és a DK mélységes gonoszságáról, de hosszú évek alatt hajszálra megközelítette a szemkilövető aljasságát és nemtörődömségét az a Jakab Péter is, aki egy megroggyant pártot vert szét teljesen, abszolút hiteltelenné tette a Jobbikot, és ez végül még azoknak is sok lett, akik a parizerkirály összes hitványságában részt vettek és kipöckölték az élről. Jakab végül lemondott a pártelnöki tisztségéről, és mamuszos barátnőjével a partvonalra került. Becstelen, de egy minimális taktikai érzékkel rendelkező politikus ugyan már korábban lemondott volna, ugyanakkor a nagy zsidózó és cigányozó, majd a másik végletbe eső „érzékeny” Jakab még most sem állt le. Járja az országot és lázítja az embereket, naponta többször jelentkezik a közösségi oldalakon, és nem változtat azon, ami a vesztét okozta: továbbra is bárdolatlan, hazug, üres és bicskanyitogató. Magányos bohóckörút Magyarországon, ennyit tud most felmutatni a Jobbik volt elnöke.
Orbán majdnem megölte az amerikai műúszónőt...
Öt éven belül másodszor rendezünk vizes világbajnokságot. A magyar kormánynak láthatóan szívügye, és nyilván Orbán Viktornak is. Ha bármilyen probléma adódik a vb-n, azért ő a felelős. Így a majdnem szerencsétlenül járt amerikai műúszónő miatt is. Orbán nyomta le a víz alá. Személyesen fogta vissza a vízimentőket a medencébe ugrástól. Mondjuk ki: lényegébe Orbán ölt – volna, csak nem sikerült. Világos, érthető, egyértelmű ellenzéki okfejtés, nem?
EU-tagjelölt lett Ukrajna... No hiszen, egy lépéssel közelebb kerültünk a békéhez!
Valami nagyon nincs rendben az unióban, valami hibádzik jó néhány politikus fejében. Moralizálnak, utópiát álmodnak, miközben lábon lövik Európát. Komolyan hisz bárki is abban, hogy előremutató az, amit a tegnap véget ért uniós csúcson kiötlöttek? Ha letekerjük az orosz gázt, télen meg befagy a fenekünk, akkor valóban beköszönt a világbéke? Ha gyorsan búcsút mondunk az olcsó fosszilis energia korszakának, akkor fegyvernyugvás lesz? Ha bevesszük az ukránokat az uniós klubba, pontosabban beengedjük őket az előszobába, akkor tényleg együtt vágtatunk majd az örök béke irányába? És itt, ezen a pacaszerű ponton merül fel a miértre vonatkozó kínzó kérdés.
Párbeszéd a neved, bolsevik vagy és egy százalék alatti a népszerűséged? Nem baj, a baloldalt mégis irányíthatod!
Hihetetlen, hogy a 0,7 százalékos "népszerűségű" Párbeszéd egyáltalán szót kell, hogy érdemeljen, de nem lehet elmenni amellett, hogy a baloldalon egy mikroszkopikus méretű bolsevik asztaltársaság vastagon beleszólhat az egész politikai oldal irányvonalába, komoly pozíciókat szerezhetnek meg és döntési pozícióban vannak. Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Tordai Bence, Jámbor "Szikra" Bandi és V. Naszályi Márta szélsőbaloldali csapata pedig annyira hisz magában, hogy fel sem merül az általuk folyamatosan hangoztatott demokrácia kérdése akkor, amikor mérhetetlen népszerűség mellett is úgy érzik, hogy nekik kell megmondani a 99 százaléknak, hogy mi a dörgés. Jó kommunista szokás szerint az arányokat azért megfordították, így saját magukat helyezték a 99 százalékba, de valójában még az egy százalékot sem érik el, mégis saját képükre akarják formálni az egész társadalmat. A félelmetesen rossz arcú társaság nímandjai megérnének külön-külön is egy portrét, de a tutyimutyi főpolgármester Karácsony Gergely, a rikácsolásáról és gyanús titkosszolgálati beágyazottságáról elhíresült Kabul Rózsája, azaz Szabó Tímea, a leninista Jámbor András mellett a Várnegyed és az I. kerület lerombolását és népességcseréjét zászlajára tűző V. Naszályi Márta kerül most fókuszba. Aki kíváncsi a többiekre, akár a Tanácsköztársaság kommunista hóhérjainak tablóját is megnyithatja, sok különbséget nem fog találni a két társaság között.
Semmi sem lehet rossz, amitől rinyál a baloldal, nagyságos asszonyom!
Meggyőződésem, hogy amennyiben az embernek bármi, komolyabb fenntartása is akad Magyarországgal szemben – értsd: problematikus ügyintézés, turisztikai nehézségek, úgyszólván a mindennapi működés egy adott közösségben, és a többi, és a többi –, úgy kezdjen el minél gyakrabban forgolódni Nyugat-Európában.
De rossz lehet most stadionozónak lenni
Nemrég a magyar fociválogatott Németország ellen játszott a Puskás Stadionban, telt ház előtt. Ez 67 ezer embert jelent. A jegyárak 5 és 20 ezer között voltak. Szerda este Red Hot Chili Peppers-koncert volt ugyanitt, szintén közel telt házzal, 50 ezer emberrel. Az állójegy 25 ezer, a kiemelt állójegy (színpad előtti terület) 35 ezer, az ülőjegy 15 ezer, a kiemelt ülőjegy 35 ezer volt, és voltak 60, illetve 80 ezres VIP-jegyek is, korlátlan fogyasztással, fotózkodással, stb. (A különböző típusú jegyek árai a képen láthatóak.)
Miért nem a pesti srácok és mártírtársaik?
Ez a kérdés mostanában egyre inkább felvetődik a harminchárom évvel ezelőtti Nagy Imre és mártírtársai temetése kapcsán. Több újságíró, történész kollégám különféle megközelítésekkel írt 1989. június 16-ról, én megpróbálom másként megközelíteni ezt a korszakot. Így visszatekintve világossá válik, hogy az eresztékeiben rothadó Kádár-rendszer politikai és gazdasági elitje készült a kommunista diktatúrából való kiugrásra, de úgy, hogy igazából ne sérüljön sem politikailag, sem anyagilag, és ne veszítse el kulturális, oktatási, valamint a médiára gyakorolt befolyását, fölényét. Voltaképpen ez sikerült is nekik, mert a rendszerváltás után legalább húsz évig ezeket a stratégiai állásokat sikerült megtartania.
A Parizeus Gyurcsány felé tart, ahogy Debreczeni József is egykori MDF-vezetőből lett a DK alelnöke
Vannak viseltes, tragikus következményű történelmi minták, amiket újra és újra írnak olyanok, akik sem a másik, sem a saját hibáikból nem képesek tanulni. Ilyen a Jobbik árulása, ilyen Jakab Péter döntéseinek következménye. Az MDF-ből először Csurkáék léptek ki, időben hosszabbat lépve a politikai centrumba, majd balra húzott a rendszerváltó párt, végül egyeseknek a DK-ba, másoknak a semmibe vezetett az útjuk. Ahogy Toroczkaiék is kiváltak a Jobbikból, ahogy az MDNP is középpárt akart lenni, ahogy voltak nevetségessé vált Fidesz-sértődöttek akkor is, és végül, ahogy Debreczeni József, úgy Jakab Péter is Gyurcsány mellett találta meg a helyét. (Ahogy Pusztai Erzsébet is az MDF-ből jutott el Karácsony Gergely mozgalmáig.) Az okos a másik, a buta a saját kárán (sem) tanul, a tök hülye pedig észre sem veszi, hogy mekkora gödörbe lépett. A Jobbik exelnöke, aki képtelen az önreflexióra, az utóbbi kategóriába tartozik.
Soha nem ajnározunk komcsit, se Nagyot, se Hornt, se Pozsgayt
Nagy Imre nevét nálam többször az elmúlt években maximum történészek vagy sokkal elszántabb újságírók írhatták le. Mert anélkül, hogy magamnak valami érdemleges hatást kiváltó tevékenységet vindikálnék, azt öndicséret nélkül is leírhatom, hogy a Mandineren még 2018-ban – te jó ég, tehát már 4 éve – megjelent cikkeim az egykori miniszterelnökről viszonylag nagyot szóltak. Az írások fő témája az volt, hogy ennyi idővel a rendszerváltoztatás után igencsak ideje lenne szakítani a romanticizált Nagy Imre-képpel és tudomásul venni, hogy 1989-ben teljesen mást jelentett a neve és az újratemetés aktusa, mint akár 2018-ban.
Ez lett a sok gyalázkodás és pökhendiség vége: az angolok letérdeltek a magyar válogatott előtt
Hihetetlen csoda történt tegnap, olyan varázslat, amelyet őszintén szólva nem várt senki. Múlt héten is hatalmas bravúrt hajtott végre a magyar labdarúgó-válogatott, amikor 1–0 arányban megverte az angolokat, hiszen több mint hatvan éve nem sikerült legyőzni a szigetországi csapatot, de a tegnap esti kiütés Wolverhamptonban még nagyobb távlatokat nyitott meg a válogatott és az egész lesajnált magyar foci előtt. El sem tudjuk képzelni, hogy mit érezhet most Farkasházy Tivadar, aki korábban kijelentette, hogy a magyar válogatott ellen szurkol. A hazaárulás keserű kenyér, az azonban még rosszabb lehet, amit a magyar himnuszt kifütyülő, barbár módon viselkedő angolok érezhettek, akik megmutatták, hogy az európaiság ma már nem azt jelenti, amit régen. A meccs elején letérdelő angol focisták kilencven perccel később, a hármas sípszó után mentálisan is letérdeltek a nagy szívvel és akarattal, jól játszó magyar csapat előtt. A nácizás, rasszistázás, a magyar gyerekek ostoba és igazságtalan gyalázása, és a pökhendi stílus megbosszulta magát. Oda-vissza kikaptak a magyar válogatottól, gólt sem lőttek, és talán most már az arcukból is vissza kéne venniük. Nem fognak.
400 forint fölött az euró
Ez a helyzet, nincs mit szépíteni rajta. Szívás. De persze máris jönnek a szenzációhajhász szalagcímek, indul a hergelés: "Történelmi mélyponton a magyar deviza." "Beszakadt a forint." "Ki a felelős?" Az utóbbi konkrétan a HVG-n, napjaink talán legelvetemültebb propagandaoldalán jelent meg, de a többiek sem sokkal maradnak le. De tényleg, van egy felelős? Akire rá lehet mutatni? Természetesem van: Orbán.
VV Péter Gyurcsánynak sem kell már, hát kiszavazták a Villányi úti villából
Olyan volt a Jobbik elmúlt hónapja, mint egy ócska valóságshow utolsó szériája. Végjáték vagy rosszul sikerült epilógus. Minden bekamerázva, hisz valamennyi vita kiszivárgott, volt veszekedés, szex, buli és erőszak, és egymás után szavazták ki a másikat a „villalakók”. A legutóbbi párbajt Jakab Péter vesztette el, az elnökség többsége ugyanis úgy döntött, hogy számára a játék véget ért. A tét nem kevés, hisz a végén csak egy marad, a győztes pedig egymilliárd forinttal lesz gazdagabb. A kérdés már csak az, hogy kit látna szívesen a párt élén Gyurcsány Ferenc, mikor ismét integrálni kezdi a baloldalt?
A harmadik világot látni elég elmenni „Nyugatra”
Nápoly nem egy jó hely. Olaszországot egyebekben lehet ezer és egy dolog miatt dicsérni – gasztronómia, építészet, történelmi emlékek, flóra és fauna –, nem is akarom mindezeket kétségbe vonni, de őszinte meglepettséggel fogadnék mindenkit, aki arról kezdene el ájultan áradozni, milyen csodálatos hely a város. A település, ami egyébként fogalmam sincs, hogyan és miért kaphatott világörökségi védelmet, mert a világon semmi egyedi nincs benne, hacsak nem tekintjük egyedinek azt, hogy minden mocskos, koszos, elhanyagolt és olyan, mintha egy nukleáris katasztrófa után lennénk három évtizeddel. Nem utazóblog ez, rá is térek mindjárt a lényegre, de muszáj némi hangulati megalapozottságot biztosítanom az olvasók felé. Már csak azért is, mert Nápoly a mai napig – legalábbis én így tapasztaltam – őriz valamifajta kósza, kócos romantikát az emberek fejében. Egészen pontosan Nápoly emléke. Az egykorvolt Nápoly emléke, a fene sem tudja.
Ezek beszélnek jogállamról?
Zelenszkij Ukrajnája az ottani ellenzéket elhallgattatta, a magyarokon, a ruszinokon kívül az orosz kisebbség millióit megfosztotta nemzetiségi és emberi jogaitól, nem riadva vissza a népirtástól sem. Ezt az Ukrajnát akarják jogállamnak elhitetni és gyorsított eljárással felvenni az Európai Unióba? Hol élünk? Az Európai Uniónak abba kellene hagynia Magyarország folyamatos lejáratását, a jogállamisági eljárásokat, a pénzelvonásokat, a politikai erőszakkal való kísérletezést és egy beteg, hamis ideológia ráerőltetését egy független nemzetállamra.
Fegyőr Bandi összecimbizett Zelenszkijjel
Egyem a szívét, de tényleg, hát olyan cukik, nem? Az egész Momentum-vezérkar, a Cseh Katalin által megosztott fotón, ahogy felsorakoznak az ALDE-pártcsalád dublini kongresszusán. A bal szélen álló ismeretlentől, akinek épp libsi kongresszuson kéne pózolnia, de előző éjjelről még nagyon csavar neki az eki – köszönet a kiváló észrevételért az ánusz-távirányító feltalálójának –, a mára teljesen Morticiává vedlett Cseh Katalinon, meg az MDF-SZDSZ-alapító apukás pártelnökön, meg az „ügynök” szó két lábon járó szótári definícióját megtestesítő Daniel Bergen át, egészen a jobb szélen álló, szintén ismeretlen hölgyig, aki pedig a „sonkacomb” szótári definícióját írja újra.
Tudjuk – Merjük? Tesszük?
Fent voltak a Kissomlyó és a Nagysomlyó közti nyeregben mindannyian. Ott voltak a katolikus búcsújárók, akik lassan félezer éve adnak hálát pünkösdkor, amiért a csíki székelyek 1567-ben legyőzték az őket fegyverrel protestáns hitre téríteni akaró János Zsigmond fejedelem seregét. Idén is voltak a híres Mária-kegyhelyen protestáns magyarok, és ott voltak az egyéni hitvilágokat felállító szinkretisták, köztük a nemzetiségüket vallásként megélők. És persze ott voltak a csodavárók, akik közt alighanem akad mindegyik felsorolt csoportból. Ők abban bíznak, hogy Szűz Mária majd megment minket, bármi történjék – elvégre mégiscsak az ő oltalmába ajánlotta az országot Szent István. De mi megteszünk-e minden tőlünk telhetőt Szűz Mária oltalmáért?
A megcsonkított ember balladája
„És akkor azt mondták, fasiszta. Fasiszta, ha a csonkításról beszél. Persze akkor is, ha nem, de akkor igazán, ha szólni mer. Mutogattak rá a gyerekek. „Nézd, ilyen egy náci”, mondta a szatyrát cipelő kövérkés anyuka. Hiába válaszolta, hogy nem az, hogy éppen, hogy ellenük is harcolt, már régen továbbmentek, mire elmondhatta volna. És akkor elnémult. És akkor inni kezdett újra. Inni és búsulni. Bámult kifelé a szürke lakótelep ablakán és a karjára gondolt. A lábára. Sokat sírt megint.” Publicisztika.
Attól vagyunk erősek, hogy nem félünk!
Ha a Szent Szellem jelen van az életedben, akkor képes vagy olyan dolgokat megtenni, amelyekre emberileg képtelen lennél. Nem te döntöd el, hogy mikor születsz meg és nem te döntötted el, hogy férfiként vagy nőként láttad meg a napvilágot. De arról te döntesz, hogy miként éled le azt az életet, amit kaptál.
Trianon – nem felejtünk, mert nem felejthetünk!
Ha eltemetjük a múltat, ha nem tudunk emlékezni s emlékeztetni, akkor nem fogjuk tudni a jövőt sem alakítani. Isten a történelem ura, sorsunkat kapjuk, de kapunk mellé ajándékba szabad akaratot, amely a döntés jogának hatalmába emel minket. Dönteni a jó és a rossz között azonban felelősség is egyben. A teremtett lény lehetőséget és jogot kapott arra, hogy alakítsa saját és közösségének jelenét és jövőjét. Mi magyarok vagyunk, mi magyarnak születtünk – ez a sorsunk. Ám a jövőnkről, ha elég okosak, kitartóak és bátrak vagyunk, akkor mi magunk dönthetünk. Ez a saját felelősségünk. Június 4-e van, a trianoni békediktátum évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. A magyarság golgotája, ugyanakkor a feltámadás lehetősége. Emlékezzünk és emlékeztessünk hát a mai napon arra, hogy mi, mindannyian egy vérből valók vagyunk; és arra is, hogy mi történhet akkor, ha restek vagy igénytelenek maradunk, ha félünk teli torokkal kiáltani: nem, nem, soha!
Komoly meló volt tönkretenni a Jobbikot, de sikerült
Az ember elgondolkozik rajta, hogy valóban van-e még annyi a Jobbik sztorijában, hogy arról cikket írjon. A halottat mégsem illik rugdosni, bár ilyen kvalitású halottat mégis kellemes vegzálni. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy különösen az elmúlt évek folyamataival – amit betetézett a választási kudarc – a Jobbik tönkretette saját magát. Szavazóit elvesztette, integritása megszűnt, tehetségtelen, másod- és harmadvonalbeli emberek irányítják vagy inkább próbálják irányítani ezt a gazdasági szervezetet, amit pártnak csúfolnak. Ám valamelyest mégis érdemes velük foglalkozni, egyetlen oknál fogva: náluk tényleg a legrosszabb feltételezések elképzelése fedi be a valóságot.
Mi Európa és a nyugati világ terve orosz győzelem esetére? Örök harag
A morál felsőbbrendűségének egyik kellemetlen következménye, hogy a moralisták nem készítenek terveket morál nélküli események bekövetkezésének esetére. Nyilván a világmindenség alapvető rendje elleni illiberális bűncselekményről van szó, de talán nem lényegtelen elgondolkozni azon, hogy mi lesz akkor, ha az oroszok győznek. A háborúnak a fegyvereken túl van szociológiája és pszichológiája is. Amerika hite szerint proxyháborút visel, az oroszok meg úgy tudják, hogy éppen egy kis honvédő háborúban vannak és éppen „felszabadítanak”. Nézzük meg, ebben a kontextusban mit remélhetünk!
Az én két fillérem a Pesti TV-hez...
Magyarul nem igazán használjuk ezt az angolban igen elterjedt kifejezést („to put in my two cents” - vagy „mytwo cents' worth”), amikor a saját rövid, személyes véleményünket fűzzük hozzá valamihez. A kifejezés egyébként bibliai eredetű: Márk evangéliumának 12. fejezetében, a 41-44. igeversekben találjuk a példát, amikor Jézus ül a templomi persellyel szemben, és nézi az adakozókat, köztük az özvegyasszonyt, aki csak két fillért dob be. Az angol innen emelte be a kifejezést a köznyelvbe, némileg más értelmezéssel.Ajánljuk még
Visszafoglalták az ukránok, amit el se vesztettek
Arra mindenki számított, hogy a Trump-Putyin találkozó időpontjára az ukránok összehoznak valami sikerfélét, visszavesznek pár falut, felrobbantanak egy moszkvai iskolát, ilyesmi.
Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A lengyel kormányfő nagy hibát követett el, amikor megpróbálta lejáratni az újonnan megválasztott államfőt.
Ha mégis úgy alakulna az alaszkai csúcs, az angolok máris küldenék a katonáikat Ukrajnába
Sorra jelennek meg a kommentárok a Trump-Putyin találkozó kapcsán.
Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
