Vezércikk
Ne etessük tovább az artistát! – Önleleplezéssel frissítve! :)
Könyves Kálmán alatt senki nem akart vezérigazgató lenni. Mátyás udvarában nem vágytak filmproduceri karrierre. Ma egyetlen pályakezdő sincs Budapesten, aki főispáni posztra pályázna. Magyarországon egyetlen szakma tudott évszázadokon át folyamatosan újabb és újabb jelentkezőket magához vonzani: a művész. Nem is csoda: azt csinálsz, amit akarsz, sőt, ha nincs kedved semmihez, évekig csak kocsmázol, az állam meg dobálja utánad a milliókat.
Minden magyarnarancsos és indexes újságíró nézett már pornófilmet („oknyomozás” az „oknyomozók” után)
Mindenki elképzelheti, milyet. Ennek semmi köze semmihez, de szeretnénk követni az ellenzéki sajtó címadási gyakorlatát. Ha szeretnénk feltenni azt a kérdést, hogy milyen békével végződhet egy kultúrháború, akkor a magyar narancs, az index és a hasonszőrű orgánumok végletes intellektuális brutalitásában találhatjuk meg a választ. „A pornóiparban dolgozhatott a kormány legújabb kampányarca” című írásuk pontosan megválaszolja ezt a kérdést. A kultúrharcnak csak az lehet a vége, hogy mi győzünk. Mert annak, amit a liberálisok művelnek, nincs kulturális vetülete: az csak háború, annak minden gátlástalanságával együtt. Ők olyan harcban nem győzhetnek, aminek valami kulturális a tétje. Annyit tudnak vele kezdeni, mint ősember a fluxuskondenzátorral. A cikk címének nincs köze a cikkhez, és a kisbetűk szándékosak.
Mitől szavaz ma valaki balra?
Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy döntéseinket (bármilyen területen, így a politikában is) mi magunk hozzuk, racionális gondolkodásunk, józan belátásunk, saját érdekünk szerint. Nem szívesen nézünk szembe azzal a lehetőséggel, hogy bizony manipulálnak bennünket. Ez esetben ugyanis saját énképünk sérülne. Úgy éreznénk, hogy nem vagyunk elég okosak, hogy esetleg rosszul dönt(ött)ünk, és hát hogy néz ez már ki… Pedig egyáltalán nem szégyen semmiben sem belátni, ha hibáztunk, sőt, ez a legnagyobb emberi tulajdonságok egyike. S különösen nem kell szégyenkeznünk – sem mások, sem magunk előtt – akkor, amikor a manipuláció sokszor olyan erős és alattomos, hogy tényleg a legjobb szándék mellett, önhibánkon kívül is sokan áldozatává válunk.
Megujjaztak egy színésznőt, de Karácsony ma a gaztettet egy évig titkoló elvtársáért tüntet
Hányingerkeltő az egész történet, mint minden, ami a balliberális „kultúrához” kapcsolódik. Megfogdosta egy színésznő nemi szervét Gothár Péter rendező, és ezt az aberrált bűncselekményt egy évig próbálta eltussolni a Katona József Színház igazgatója, Máté Gábor. Ám züllöttségben velük egyenrangú Karácsony Gergely, aki ahelyett, hogy páros lábbal kirúgná a szexuális bűnözőt rejtegető igazgatót, inkább tüntetést szervez a védelmében. Gyalázat! Jól teszi a kormány, hogy ezentúl a számolatlanul öntött közpénzmilliárdokért cserébe beleszólást követel magának abba, mi folyik a belpesti balliberális színházi fertőben. Talpáról a fejére kell állítani ezt a diktatúráról handabandázó, belterjes brigádot, hadd potyogjon ki közülük a többi szexuális zaklató is!
Tizenöt éve szúrták szíven a magyar nemzetet Gyurcsányék
Éppen tizenöt éve történt. 2004. december 5. gyászos napja előtt ugyanazok az alávaló rongyemberek uszítottak külhoni véreink kedvezményes honosítása ellen, akik egy évtizedre rá már az afrikai, ázsiai agresszív honfoglalók betelepítését, a kerítés lebontását követelték „humanitárius” okokból. A vadidegenek jók voltak nekik, a magyarok nem. Gyurcsányék minden szava hazugság és méreg volt: azzal riogattak, hogy ha állampolgárságot kapnának a magyarok, százezrek települnének át, ami sok milliárdos terhet jelentene. „Ne fizessünk rá!” – hergeltek magyart a magyar ellen Szemkilövetőék, akiknek nemzetárulása Károlyi Mihályéval, Rákosiéval, Kádáréval vetekszik.
2019, avagy az év, amikor az idősek szekálása menő lett
OK, Boomer! (magyarul talán Nyugi, Nyugger!) – folyik a csapból is az új internetes mém, amelyet a relevánsnak látszani akaró hagyományos média minden újdonságra kényszeresen fogékony publicistái itthon is felkaptak, nem titkoltan ujjongva azon, hogy mostantól ezzel a két szóval minden, a mai világban már elavultnak számító érvet le lehet söpörni, ráadásul bármiféle szégyenérzet nélkül. Nincs többé szükség vitára, eltérő álláspontokra, a véleménybuborékon kívülről érkező impulzusokra: csak mondd a kéretlen, az idők szavát nem értő okvetlenkedőnek, hogy OK, Boomer!, és már azt se kell kívánni, hogy dögöljön meg az ilyen (az már amúgy sem polkorrekt manapság), hiszen lényegében ugyanazt lehet üzenni vele. Szinte még bátorítják is az olvasókat az online lincselésre: tétje úgysincs, viszont bárki úgy érezheti, hogy a boomerezéssel beviheti a megsemmisítő csapást azon generáció tetszőleges képviselőjének, amelyiket manapság divatos hibáztatni a klímakatasztrófáért, a túlfogyasztásért és minden másért, aminek következtében állítólag már most romokban áll a hópehely-generáció jövője, pedig az még el sem kezdődött.
Gyújtsd fel az esőerdőt, és nevezd el klímaváltozásnak
Van-e esélye klímaügyben a józan észnek? A rövid válasz: nincs – legalábbis egyelőre úgy néz ki. Van egy mögöttes, valós természeti jelenség (ill. ennek tudományos vizsgálata), és van egy jogos és üdvözlendő törekvés, a környezetünk védelme, minél egészségesebb és jobb életkörülmények biztosítása az emberiség számára. Mindez azonban annyira átpolitizálódott, hogy sem a tudósoknak, sem az őszinte környezetvédőknek nem sok babér terem.
Már csak arra vagyunk kíváncsiak, napi hány percet melózik Kálmán Olga a milliós fizetéséért a „kultura” (sic!) területén
Mint gyöngytyúk a takonyra, úgy vetették magukat az ellenzéki pártok tagjai és a körülöttük gravitáló, markát tartó siserahad az önkormányzati állásokra és megbízásokra. A megszaporodott alpolgármesteri címek mellett tanácsadói állások tömegei jöttek létre, hogy mindenki előtt világos legyen: nem ellenzéki bástyának épülnek az önkormányzatok, hanem sima kifizetőhelynek tekintik őket. Az egykori népszerű tévébemondó és műsorvezető Kálmán Olga is beállt a sorba. A meglehetősen kamuszagú megbízása abban merül ki a rendelkezésre álló információk szerint, hogy kulturális tanácsokat ad a kultúrával az Örömóda meghallgatása során az elmúlt években már kapcsolatba került Gy. Németh Erzsébet gyurcsányista politikusnak, aki erre láthatóan rászorul, havi egymillió forintért.
Üzenet Erdély terrorista elcsatolóinak: a gyulafehérvári módszer fordítva is működni fog!
Százegy évvel ezelőtt, 1918. december elsején nyilvánította ki önkényesen a hazánk területére befogadott 1228 román küldött, hogy mostantól Erdély nem Magyarországhoz, hanem az úgynevezett Romániához kíván tartozni. A recept egyszerű: telepedj be valahová (akár hívnak, akár nem), ott a nagy jólétben szaporodj el, aztán a kedvező alkalmat (például a befogadó ország háborús kivérzését) kihasználva jelentsd ki, hogy azt a területet átcsapod egy másik államhoz. Mindenféle hamis hízelkedéssel, sűrű hazudozással, kitalált elnyomatás-történettel nyerd el a győztes nagyhatalmak kegyét, akik aztán tálcán át is adják neked az országméretű területet. Ám a ma ünneplő keleti szomszéd jó, ha az eszébe vési: a szeparatizmus kétirányú utca. Bár a magyar politika ezt célként (még) nem hirdetheti, de mi, nem-politikus magyarok igen: túszul ejtett testvéreinkről és ezeréves családi ezüstünkről soha nem mondunk le. Soha!
Angol hülyék, hülye angolok, és ez a hülyeség öl
Csak Isten tudja, hogy hányadik cikket írom már egy merénylet után, a szokásos merénylet után. Liberális ellenségeink imádnak strukturális okokra hivatkozni az elnyomással kapcsolatban, de a nyugati nagyvárosokban szokásos gyilkosságokat – amelyeket muszlimok követnek el a szembejövőkkel szemben – valamiért véletlenszerűnek tekintik. Ugyanígy nem tekintik ezeket a gyilkosságokat az elnyomás eszközének, pedig nehéz a rettegésben tartást másnak gondolni az áldozat szempontjából.
Felfaltam a legjobb barátomat – Egy vérfagyasztó, elhallgatott tragédiától az Örök tél Emmy-díjáig
November 25-én emlékezünk a szovjet fogolytáborokba hurcolt magyarokra. Ugyanezen a napon kapott Emmy-díjat az Örök tél főszereplője, Gera Marina. A sors ajándéka ez. Kiderült, hogy lehet és kell jó magyar filmeket készíteni, olyan témákról is, amelyekről negyven évig beszélni sem lehetett, aztán meg a filmes szakma hallgatott róluk. Egy rettenetes történetet idézünk meg, a saját barátját felfaló egykori fogolyét, aki a szökése közben, az éhezés őrületében ölte meg a társát. Örülünk ennek a díjnak, és újabb filmeket, könyveket akarunk, hogy ne feledjük el azt a tragédiát, amely nyolcszázezer magyart érintett, és amelyről végre beszélni, írni, filmezni lehet.
A veszedelmes szociopata szerint a tüntetők tehetnek róla, hogy 2006 őszén kilőtték a szemüket
Aki már megnézte a Szemkilövető legújabb, 2006 őszét magyarázó videóját, talán megérti, miért kezdem azzal ezt az írást, amivel zárni kéne. Ez az alak egy lelkiismeret, lélek, jóérzés, becsület és emberség nélküli közveszélyes szociopata. Most sokadjára is meggyalázta azokat az embereket, és azoknak az elhunytaknak az emlékét, akiket az ő tudtával, jóváhagyásával 2006 őszén szétvertek, megvakítottak, megcsonkítottak. Méghozzá egyetlen célból: hogy az őszödi lebukás dacára hatalmon maradhasson. Nincsen olyan súlyos átok, amire nem szolgált rá ez az eszelős, hazug ember.
Nem véletlenül gúnyolja, sértegeti a magyar nemzetet a hazánkban állomásozó ellenzék
A Székely himnusz és a nemzeti összetartozás megköpködése, a felvidéki magyarok „lebüszkeszlovákozása”, a magyar helyett a román elnökjelölt melletti kiállás, Gyurcsányné trianoni pezsgőzése, NATO-beavatkozás kérése a magyar kormány megbuktatására, a románokkal való közös trianoni megemlékezés javaslata. Csupán néhány példa az elmúlt hetek magyarellenes ellenzéki kirohanásai közül. Torzult, beteg elmék véletlenszerű vircsaftja? Vagy összehangolt, kidolgozott mélyütéssorozat a magyar nemzet ellen, kiprovokálandó a válaszcsapást, ami jó ürügy lehet a következő külföldi támadásokhoz, puccskísérletekhez?
El kell-e tűrnünk a balos média aljasságait? (Levél Csányi Sándorhoz és az MLSZ-hez)
A rövid válasz a címben feltett kérdésre: Igen. El. A sajtó- és véleményszabadság elkötelezett híveként, ún. „szólásszabadság-fundamentalistaként” én is azt vallom, hogy írhasson, mondhasson bárki, bármikor, bármit. (Természetesen a gyilkosságra, pedofíliára, stb. való uszításon és egyéb büntetőjogi kategóriákon kívül – de ezek egyértelműen definiálhatók.) A baloldal persze nem ért ebben egyet velem: számos új kategóriát találtak már ki a közelmúltban, a gyűlöletbeszédtől kezdve a mikoragresszión át a különböző – vélt vagy valós – kisebbségek, társadalmi csoportok érzékenységéig, annak érdekében, hogy ezekre hivatkozva korlátozni lehessen a nekik nem tetsző, a választók általuk kívánatos befolyásolását akadályozó, azzal szembemenő véleményeket. Sőt, nem csak a véleményeket, hanem az ő narratíváikba nem illő híreket, konkrét eseményeket is rendre igyekeznek eltitkolni. Persze ezzel most semmi újat nem mondtam; mind az elképesztő mértéket öltő Facebook-cenzúra, mind a német sajtó napokig tartó hallgatása a 2015-ös kölni szilveszteri eseményekről mára már közismert példái a média, a tömegkommunikáció elfogultságának, korlátozottságának.
Vallomás a Gulágról: „Apa, rendszeresen üvöltöttél éjszaka álmodban...”
A Gulág, mint jelenség olyan hosszú időszakot jelent a történelemben, hogy kutatása sajnos kiapadhatatlan forrást jelent az ezzel foglalkozó szakemberek számára. Csak Magyarországról annyi embert hurcoltak el a GULAG-GUPVI táborokba több éven keresztül, hogy a mai napig a számadatokat sem tudják egész pontosan meghatározni a történészek. Eközben újabb és újabb megdöbbentő részletek kerülnek napvilágra.
A szexuális másság arisztokráciája
A mai nyugati társadalmak egyik virtuális csúcsát hódította meg az a hangos kisebbség, amely a szexuális másságát egyfajta szellemi gőggel, a haladás univerzális kisajátításával képviseli, és ahol csak lehet – mint valamiféle erényt – mutogatja, hivalkodik vele, büszke rá; hite szerint pedig ez adja meg számára azt a progresszív többletet, amellyel különbözik más, maradi csoportoktól. Úgy viselkednek ők, mintha a különböző szexuális irányultság egyes, a többségtől eltérő (LMBTQ...) formái lennének azok az identitásképző tulajdonságok, amelyek alapján valakit tisztelnünk kellene, mint embert. Habár tény, hogy ez nem igaz minden melegre (hisz voltak, vannak és lesznek is olyanok, akiket a hivatásuk, tetteik, viselkedésül, teremtő erejük, vezetőképességük vagy éppen szorgalmas és kitartó munkájuk miatt tisztelünk), de sajnos az is látszik, hogy egyre inkább az a kisebbség válik hangadóvá, amely a másságának tudatában – minden teljesítményt nélkülözve – egyre inkább arisztokratikusan viselkedik. Hivalkodásukkal, haladónak tartott mivoltukkal – amit a más területen sikeres melegek jelentős része elutasít – mára megteremtették a másság arisztokráciáját, amelynek viselkedése váltja ki az egyébként oly jellemző kölcsönös gyűlölködést.
Lázadás a Teremtés rendje ellen
Az impozáns Puskás Aréna nyitómeccsén 65 ezer torokból szakadt fel a határon inneni és túli magyarok számára egyaránt nemzeti himnusszá vált dal, a Nélküled. Mondjanak bármit is az ellenzéki oldal szószólói – akik már másnap úgy érezték, hogy billentyűzetet kell ragadniuk és lehúzni az egészet a sárga földig –, libabőr volt és meghatottság mind a helyszínen, mind pedig a képernyők előtt. Hiába írta Hadházy Ákos, hogy a Puskás Aréna a NER szimbóluma. Akik együtt énekelték a Nélküledet és szurkoltak a csapatnak – nemcsak a válogatottnak szólt ez, hanem a nemzeti büszkeségnek is, mert a futball több, mint sport –, érezték, hogy itt másról van szó; összetartozásról, nemzeti nagyságról, amire lehet büszkének lenni.
Kisnyilas Jakabból minden átmenet nélkül Pityergő Peti lett, akit az óvónéni bánt
A gonosz, csúnya kormánypártok el akarják lehetetleníteni, hogy az ellenzék érdemben ellenőrizhesse a közpénzek elköltését – durcáskodott tegnap Jakab Péter nyuszi csoportos óvodás. Peti szerint skandalum, hogy ezentúl szigorúbb büntetés jár majd azoknak a parlamenti képviselőknek, akik közép-ázsiai zsibvásárrá züllesztik a törvényhozást. Peti ugyanis – a jelek szerint – a közpénz-ellenőrzés leghatásosabb módjának azt tartja, ha megafonnal leüvöltik a kormánypárti politikus fejét, percekig sípolnak a fülébe, elfoglalják a helyét, nem engedik a pulpitusra, elveszik a mikrofonját, beletolják az arcába a telefont, illetőleg trágár feliratokat lobogtatnak az Ország Házában.
A Mérce főszerkesztője szerint belefér a közbeszédbe egy anyát a gyermeke megerőszakolásával fenyegetni! (18+)
Mert a kommentelés szabadsága, ugyebár. Hát van, akinek minden bűnről az elkövető szabadsága jut az eszébe és nem az áldozaté. Mint tegnap írtuk, kolléganőnk vette a fáradságot és feljelentett egy olyan kommentelőt, aki névvel és arccal vállalva a következő szavakkal fenyegette meg pár hónapos gyermekét és őt: „te büdös kurva” (...) „nagyon szar lesz arra ébredni egy reggel, hogy ki vagy kötve az ágyadban és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára”.
Akar-e Budapest Magyarország fővárosa lenni?
A budapestiek Magyarországon akarnak élni? A budapestiek Magyarország fővárosában akarnak élni? Karácsony Gergely és úgy általában a liberálisok megnyilvánulásai mögött már több, mint egy évszázada ezek a kérdések állnak. Egy ország sorsát pedig nem dönthetik el az ország fővárosának lakói, bármennyire központi szerepet játszik szociológiai, kulturális, gazdasági és ideológiai értelemben is az ország életében. Ugyanis sok millió olyan ember él Magyarországon, aki nem akar budapesti lenni, sem lakhely, sem életmód, sem világlátás, sem mindennapi életérzés szempontjából. Budapest már túl nagy befolyást gyakorol az országra, és láthatólag még többet akar. Pedig ez a birtokviszony megfordítása: nem az ország Budapesté, hanem Budapest az országé.
Puskás Aréna, Ismerős Arcok, libsi sivalkodás - A baloldal csak gyűlölködni tud
Elkészült, megnyitott, jó lett, örülünk neki, illetve örülnénk, de vannak, akik ebbe csakazértis belepiszkítanak. Erről talán majd írok egy külön cikket, mert érdemes: miért kell bizonyos politikai erőknek, és a velük – eufémisztikus kifejezéssel élve – szimbiózisban működő médiának folyton mérgeznie a közéletet, rontani a hangulatot, elvenni az emberek kedvét… Igen, ez egy tök jó téma, tényleg fogok róla írni.
Karácsony Gergely – program, ígéret, valóság
Az egy hónapja hivatalba lépett főpolgármester programja folyamatosan formálódott, változott az előválasztás során; és elmondható az is, hogy csupán a győzelmét követően vált véglegessé a tartalma. A városvezető a politikai cselekvésterv nem szokványos megszületését azzal indokolta, hogy több, egymástól ideológiailag mesze álló párt jelöltjeinek ötleteit kellett összefésülnie a saját maga által megfogalmazott prioritásokkal. A „Budapest Mindenkié” címet viselő politikai programot azonban több személyes ígérettel egészítette ki, melyek száma így megközelítőleg 140-re nőtt (a kisebb-nagyobb átfedések miatt nem lehet pontos számot mondani), de ha figyelembe is vesszük az eltelt idő rövidségét, akkor is azt láthatjuk, hogy az első kis lépések nagyon távol állnak az eredetileg meghirdetett cselekvési tervtől. Ennek oka egyrészről az, hogy Karácsony Gergely a választási kampány hevében többet ígért, mint amire valóban képes lehet; másrészről pedig, hogy a pozíció mögött olyan többpárti összefogás jött létre, melynek különböző érdekeit lehetetlen összehangolni; pacifikálni is csak úgy lehet az egymásnak feszülő feleket, ha hatalmi és anyagi előnyökkel látja el őket. Így – ahogy előre látható volt – a főpolgármester az ígéreteitől eltérően indult, de megtett mindent azért, hogy az őt támogató ellenzéki pártok igényeit kielégítse. Bár kérdéses, hogy ez meddig és milyen áron, mennyi megalkuvással tartható fenn.
A „Halálbarbi” már a NATO-nak könyörög, hogy buktassa meg Orbánt
Miután Brüsszel valami különös okból nem óhajtja elkergetni Orbánékat a hatalomból, a tavaly decemberi puccs pedig nem jött össze, ezért Cseh Katalin (született: Montreal) immár az Egyesült Államok és a NATO azonnali beavatkozását kéri, követeli. Cseh Katalin azt akarja: a NATO „kényszerítse” Magyarországot, hogy a Cseh Katalinnak tetsző létformában tengesse életét. Hogy egy katonai szövetség esetében mit jelent a „kényszerítés”, azt nem nehéz kitalálni. Úgy tűnik, ez a nő kész lenne külföldi haderőt hívni a törvényes magyar kormány megdöntésére, ami utoljára Kádárnak sikerült. Őrület! Egy biztos: jól működő jogállamban fölszámolják a súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, külföldről pénzelt, nyugati titkosszolgálatok által dróton rángatott pártokat, amelyek alkotmányellenes módszerekkel, erőszakosan akarnak hatalomra jutni...Ajánljuk még
A hírek szerint Zelenszkij kész lemondani az oroszok által megszállt területekről
Trump kikérte Orbán Viktor véleményét a háború lezárásával kapcsolatban
Sikkasztási ügybe keveredtek Tuskék, forrong a lengyel sajtó
Még Brüsszelnek is meg kellett szólalnia a lengyel botrányban.
Mihez kezd az EU magával az ukrán vereség után?
