Vezércikk
Ha egy Soros-szervezet csempészi át a migránsokat, az nem büntethető az unió bírósága szerint
Az Európai Bíróság kimondta, hogy a Stop Soros törvénycsomag ellentétes az uniós joggal. A testület érveléséből sok-sok, a valósággal köszönőviszonyban sem álló abszurd állítás következik. Tudniillik – legalábbis az okfejtésük szerint – a brüsszeliták véleménye az, hogy a magyar törvény azért sérti az uniós jogot, mert lehetővé teszi azon NGO-k megbüntetését, amelyek elősegítik és finanszírozzák az ILLEGÁLIS migrációt. Persze, értjük mi, hogy a bevándorláspárti baloldal finnyásan szelektál. Szerintük az embercsempészek ugyanis csúnya, rossz emberek, a bevándorlásellenes honvédők pedig még csúnyábbak (Orbán pedig a legcsúnyább!), a Soros-alapítványok által finanszírozott jogi irodák és álcivil szervezetek tagjai viszont – akik ugyanazt teszik, mint az embercsempészek – szépek és leginkább felvilágosult jóemberek. Hisz ők egy törvényeken felül álló eszmét, a nyílt társadalom eszméjét szolgálják, miközben beazonosíthatatlan migránsok ezreit hozzák át a határon. De miért is kell ennyit jogászkodni? Minek jogi csatákat vívni? Elég a szócséplésből és a képmutatásból! Mondja ki Brüsszel azt, hogy aki nem ért egyet a bevándorlók integrálásával, az nem felvilágosult demokrata, az xenofób, különben is sérti a jogállamiságot, lassítja a progressziót és így tovább. Ja! Hogy ezt már kimondták? Annál könyebb lesz ismét kimondani.
Mekkora hatással lesz az ellenzékre és a választóira a Városháza-gate?
Az ellenzék ma sokkal rosszabb helyzetben van, mint nyár végén. Csak a Demokratikus Koalíció politikai túlélése biztos, a Momentumban és a Jobbikban nyilvánvaló vezetési válság van, az MSZP és az LMP már a megszűnési küszöb alá csúszott szervezetileg is, nemcsak a közvélemény-kutatásokban, a Párbeszéd meg eddig sem létezett. Az ellenzék kirakat-önkormányzata, Budapest pedig most omlik össze egy olyan korrupciós botrány miatt, amelynek „transzparenciája” új az ellenzéki balhék történetében. Miskolcon és Pécsett is összeomlott már korábban az ellenzéki összefogás, és ott is érdekes ügyek borzolják a kedélyeket. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt viszont bizakodva várhatja a választásokat.
A baloldalon csak a gyűlölet állandó
Miért gyűlölködnek ezek ilyen reménytelenül, beteljesületlenül, patologikusan és megfellebbezhetetlenül? Miért teszik? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy túlzottan sokszor elgondolkozom a baloldal lelkiállapotán, de azért csak-csak eszembe jut időnként. Értik, nem az van, hogy már egy hete csak a mamára gondolok mindig, de foglalkoztat a kérdés. Még akkor is, ha a miértjét nagyjából értem, ám a mértéke meg a benne való tobzódás, na, az kifejezetten baloldali.
A kilencvenes évek vadkapitalizmusát idézi a budapesti Városháza, ahol "jutalékra" mutyizhatnak az elvtársak
Hihetetlen: néhány hétnek sem kellett eltelni ahhoz, hogy ha kiejtjük a szánkon a Városháza szót, akkor már senkinek sem egy épület, vagy egy intézmény ugrik be, hanem a baloldal sunyi és a magyar főváros vezetéséhez méltatlan, szerteágazó korrupciós botránya. Elképesztő, de nem meglepő, hogy az áldozatpózt bármikor örömmel magára öltő Karácsony Gergely egy ilyen veretes botrányt sem intéz másképpen, mint menekülve és mutogatva. Azonban a Városháza eladása körüli igen komoly balhét vélhetően ennyivel nem lehet megúszni. Azért akkor se felejtsük el Karácsony szerepét, ha úgy tűnik, a főpolgármesteren kívül jóval nagyobb halak is a hálóba kerülhetnek. Reméljük, hogy senki sem ússza meg sima fegyelmivel az ügy tisztázása után, ami a tipikus becstelen baloldali rémtörténetek közé illik minden rezdülésével.
A kormány azonnal emelje föl a benzinárakat! – Avagy milyen is az ellenzéki agybajnokság?
Míg korábban hangosan követelték, hogy a kormány állítsa meg az üzemanyagárak növekedését, most, hogy ez megtörtént, most már mégis inkább legyenek magasabbak az árak. Míg korábban az amúgy is éhező lakosságot féltették, most hirtelen a benzinkutasokért kezdtek aggódni.
Amerikai “nagykövetből“ lett milliomos - Mark Palmer és a kelet-európai médiafelvásárlás
Mark Palmer életútja pontosan elárulja, hogyan képzelte el a rendszerváltást az amerikai és a magyarországi hálózat. Palmer a nyolcvanas években Magyarországra érkezve először a két későbbi SZDSZ-essel, Kis Jánossal és Rajk Lászlóval ült le. Egész ittléte alatt az SZDSZ-t támogatta. 1989 végén váltott, Soros, Munk és Lauder tanácsára üzletember lett. Médiavállalkozásával Csehországban, Ukrajnában és Romániában is a piac fontos szereplője lett, Magyarországon Baló Györggyel próbálkoztak, de Horn Gyula nem kért belőlük. Nem akart egy SZDSZ-es, amerikai tévét. Partnere volt még a Wallis, azaz Bajnai Gordon. Utóbbi tüntette ki 2009-ben. Mark Palmer nagyon gazdag emberként halt meg, cége még ma is szabadon manipulálhatja a kelet-európai társadalmakat. Természetesen függetlenül. Önzetlenül. Igazi altruista gigavállalatként. Vezércikk.
A Fidesz három évtizede
Magyarországon egyetlenegy olyan politikai párt van, amely nem csak a rendszerváltási folyamat kezdete óta létezik, hanem azóta is megkerülhetetlen tényezője a magyar közéletnek. Ez a párt értelemszerűen a Fidesz. Azokban a választási ciklusokban is jelentős szerepet játszott az ország sorsának alakulásában, amikor nem volt kormányon, amikor 1994-ben és 2002-ben választást vesztett, mindkétszer a várakozások ellenére, akkor is igazodási pontja volt a győzteseknek, akik mindig, sokszor túlzóan is hozzá képest határozták meg magukat. Habár a jövő igazolta ezt a döntést, mégis érdekes kérdés, mi is volt az, ami miatt a Fidesz lett a rendszerváltás utáni Magyarország egyértelműen legfontosabb politikai szereplője.
Kirázna a hideg, ha Orbán baloldalinak nevezné magát Brüsszelben... de mi a helyzet Márki-Zay Péterrel?
Azt hiszem, hogy a kétkedők számára mára elillant Márki-Zay Péter állítólagos jobboldaliságának illúziója. A hithű jobboldaliaknak ugyan ez mindig is csak egy csalóka délibáb volt, de mi a helyzet odaát? Mi van a baloldalon? Engem személy szerint ugyanis kirázna a hideg és felfordulna a gyomrom attól, ha Orbán Viktor baloldalinak definiálná önmagát Brüsszelben. Persze, nem vagyunk egyformák. Arra viszont őszintén kíváncsi lennék, hogy mit érez egy baloldali akkor, amikor MZP Brüsszelben felmondja az összes baloldali blablát, majd büszkén üzeni meg a szocialista pártcsalád központjából eljövet, miszerint továbbra is ragaszkodik saját „jobboldaliságához”. Vajon ez az ellenzéki térfélen senkit nem zavar? Ujhelyi Istvánnak sem ciki? Vagy elegendő ravaszul összekacsintani és bízni abban, hogy a nép végtelenül hülyíthető, hogy egy álprofillal átverhető?
A Financial Times ismét Márki-Zay Péterrel untatja olvasóit
Egyszerűen nincs mit tenni: a brit olvasók tűkön ülnek, hogy mikor kapnak már végre egy újabb propagandacikket a Financial Times-tól a minden angol ajkú körében közismert hódmezővásárhelyi polgármesterről. Márki-Zay Pétert lassan már többen ismerik külföldön, mint Magyarországon. Még „szerencse”, hogy a Kárpát-medence szívében készül választást nyerni. A kérdés csak az: ki készül erre?
Márki-Zay Péter alkalmassági vizsgán járt Brüsszelben
Régebben az igazi elvtársakról mindig onnan lehetett tudni, végképp befutottak, hogy elmentek magukat megmutatni Moszkvába. Szépen körülsündörögték a legnagyobb szovjet komcsikat – vagy azokat, akiket éppen elérhettek, akik méltónak látták őket a fogadásra –, gazsuláltak, fogadták a megbízást, aztán hazajöttek. És tudták, nagy gond már nem lehet. Hiszen nem a magyar emberektől kapták a feladatokat és nem nekik kellett megfelelni. Teljesen mindegy volt, miről és mit gondolnak az úgynevezett választópolgárok. Csak az számított, hogy a Szovjetunió elégedett legyen.
Márki-Zay annyira jobboldali, mint amennyire a gyomnövény kerti fűszer
A nemzet Zajos Petije a völgy mélyén is lejtmenetbe tud kapcsolni, hiszen nem elég a rezsinövelési terv nyílt megvallása, a fideszes tömegek leostobázása és az önimádó pozőrség, képes lábon lőni magát teljesen mellékesen is, ahogy legutóbb többször is megtette. Az összeomlást okozó német energiapolitika eszetlen majmolása és egy "csipetnyi" kraftos hazugság a népszerűségi adatokról simán belefér egy miniszterelnök-jelölt repertoárjába, hiszen Zajos Peti a házi, balos Republikon Intézet "felmérése" szerint utcahosszal vezet Orbán Viktor előtt, amit örömmel hirdet is. A magát megváltóként aposztrofáló vásárhelyi gurutól megtudhattuk azt is, hogy csak ő képes felszabadítani az elnyomott hazát. A felszabadulás 1945-ben is egészen mást jelentett, mint amit a szovjet elvtársak a fülünkbe harsogtak, és mást jelent ma is, Márki-Zay és Gyurcsány szájából is. Zajos Peti közben elfelejti, hogy folyamatos hazugsággal, nárcisztikus, önimádó szólamokkal nehéz új korszakot nyitni, inkább a régi, 2010 előtti sötétséget lehet újból rászabadítani a magyar emberekre. Kell ez nekünk? Nem! Van ezt még hova fokozni? Persze, hogy van! Látják ezt a magyar emberek? Látniuk kell! Egy jobboldali keresztény ugyanis sosem harcolhat Gyurcsány Ferenc sikeréért.
Na és, ha Cseh Katalin részegen csúszott-mászott... Akkor mi van?
Nyilván semmi – ez lenne a természetes válasz egy normális világban. Ahogy Bódi Ábel is fogalmazotta Facebookon. Az ember másnak az esküvőjén is berúg, hát még a sajátján. De sajnos nem élünk már egy normális világban. A média oly mértékű hatalomra tett szert, és ehhez a hatalomhoz oly mértékű gátlástalanság társul, hogy nemhogy morális megfontolások, de semmiféle önkontroll, józan ész nem létezik már. Nemcsak a magánéletet nem tiszteli már a sajtó, de az alapvető emberi méltóságot sem.
Aczél György már 1983-ban „legalizálta” a Beszélőt – De akkor ki elől menekültek Demszkyék?
A baloldal vírus idején: ami rossz az országnak, az jó az ellenzéknek
Csupán a következetlenség volt következetes a baloldalon. Az oltásellenes kampányok, a zavarkeltés, a riogatás és a mélypontnak számító halálkampány után a negyedik hullámra most már közösen, egymásba kapaszkodva okádhatnak tüzet a kormányra. Együtt riogathatják az emberfiát. Felelőtlenül mondhatnak sületlenséget és annak ellenkezőjét is, miközben a védekezés sokadik fejezetét írjuk. Vajon a szemfényvesztő Márki-Zay, a megzavarodott Jobbik, az elejétől kezdve zavart Momentum vagy a hatalomrészeg, mindenkit felzabáló DK immár egy akolba terelve, kéz a kézben meddig lesz hajlandó elmenni? A haláltusáját vívó, sarokba szorult állatként vergődő MSZP-ről nem is kérdezve... A választásokhoz közeledve lesz-e feljebb vagy lejjebb a halálkampánynál? Hol lesz az aljasság határa?
A hazaárulók nagy napja
Amikor november negyedikével kezdődően a szovjet tankok megfojtották a magyar szabadságharcot, már túlvoltunk egy sor áruláson. Példának okáért Kádár János tán századjára is elárulta elvtársait és Magyarországot, amikor a moszkvai komcsikkal letárgyalta, hogy ő és brigádja vezényli a tisztogatásokat és örömmel lesz a következő, kollaboráns elit feje. Nagy Imrét is hallhatta a fél ország, ahogy elmondja, a kormány a helyén van és a csapataink harcban állnak. És mindkettő mekkora hazugság volt! Milyen aljas, ezrek életét követelő hazugság!
Az árulás természetrajza
Az árulás örömét, az árulás ízét legtöbbször az irigység, a bosszú- és hatalomvágy, a pénz megszerzése sarkallja. Az árulás fokozatai közül a legaljasabb, amikor valaki, valakik a hazájukat árulják el, amikor elárulják népüket, hagyományaikat, kultúrájukat, áruba bocsátják mindazt, amiért egy nemzet évszázadokon vagy ezredéveken keresztül harcolt, küzdött, feláldozva akár az életét is. A magyar történelem sok ilyen esetet ismer, sok ilyen gazembert, akik idegen érdekekért, hamis eszmékért – természetesen a sajátjáért is – elárulják fajtájukat, nemzetüket. Petőfi Sándor a Nemzeti Dal című versében erről már 1848-ban megfogalmazta egy nép véleményét: „Sehonnai bitang ember, / Ki most, ha kell, halni nem mer, / Kinek drágább rongy élete, / Mint a haza becsülete...”
Ha eltűnnek a nyomok, tiszta lesz a kéz? Így harcol a korrupció ellen az uniós pénzek nagymestere, Cseh Katalin!
Cseh Katalin különleges hanghordozását, a "jogállamért" aggódó rikácsolását már mindannyian ismerjük, ahogyan azt is, hogy imádja a brüsszeli sajtótájékoztatókat, valamint az Európai Parlamentben történő magyargyalázó felszólalásokat, amelyekben főszerepet vállal. A boldog békeidőkben az ilyen embert haza sem engedték volna, most azonban sokaknál szinte meg sem karcolja az ingerküszöböt, ha valaki fennhangon harcol azért külföldön, hogy bepereljék, megalázzák a hazáját, és amennyi pénztől csak lehetséges, meg is fosszák a magyarokat. A helyzetet még varázslatosabbá teszi, hogy mindez csupán kicsinyes politikai haszonszerzési célból történik. Sőt, Cseh Katalin még büszke is a teljesítményére, szégyen nélkül, üres fejjel tovább szajkózza a betanult mantrát, és nemrégiben még emelt is a téten, hiszen szinte könyörgött, hogy büntessék meg Magyarországot, krokodilkönnyeket potyogtatva annak érdekében, hogy az Európai Parlament eljárást indítson az ügyben az Európai Bizottság ellen. A korrupció elleni kíméletlen harca közben azonban Cseh Katka nem feledkezett meg arról sem, hogy a saját korrupciógyanús ügyeiben elkezdje eltüntetni a nyomokat, mindezt természetesen a tisztaság, feddhetetlenség jegyében és a magyar emberek érdekében. A pofátlan abszurditás és a bolsevik metódus köztünk él 2021-ben is.
Amit mindig is tudtunk 1956-ról és 2006-ról
1956 előtt a kommunisták kezébe került magyar állam minden emberi közmegegyezést, minden hagyományt felmondott és a pszichopatákra jellemző részvétlenséggel tört elmebeteg céljai felé. Ahhoz képest, hogy a kommunisták miket műveltek a magyarokkal 1945 és 1956 között, a forradalom kifejezetten emberi volt, az átlagemberek – néhány kivételtől eltekintve – nem adták azt vissza a kommunistáknak, amit tőlük kaptak, bosszút sem álltak.
Teremtő emlékezet – Mindenszentek és halottak napjára
Az emlék nem törődik az idővel, felüláll rajta. Amint felbukkan, minden érzése, a jó és a rossz, a kellemes és a kellemetlen jelen idejűvé válik. Ugyanakkor az emlékezés a túlélést is jelenti. Mind az emlékezőnek, mind annak a személynek, akit felelevenítünk. Gyertyát gyújtunk, elmerengünk. Reá gondolunk. A múlt pedig, a fellobbanó gyertyalánggal együtt, a szemünk előtt születik újjá. Kissé letisztulva, de a maga valóságában. Ma van mindenszentek, holnap halottak napja.
„Hiszen magyar voltom könnykeresztjét hordom” – Emlékezzünk az ellenállókra, a Kádár-rezsim elsüllyesztett költőire
"Szabadságfetisizmus" járvány idején
A járvány már az életünk része, úgy tűnik belátható ideig velünk marad, és ha nem ez a vírus lesz velünk, akkor majd néhány nyugalmas év után egy másikkal kell majd szembe néznünk. Nem hangzik jól ez és most egy olyan korban élünk még, ahol bizonyos rossz híreket nem akarnak meghallani az emberek, elfogadni meg aztán végképp nem hajlandók.
Márki-Zay Péter csomagol, a baloldal továbbra is integrálna, miközben migránsok dobálják a magyar katonákat
A hat ellenzéki párt összeállásával, majd háziversenyük lebonyolításával az évtized legnagyobb politikai átverése zajlott le Magyarországon. Megmérték és hidegvérrel döntöttek: hasznosabb, ha az európai baloldal által támogatott baloldali magyar pártok baloldali programját nem Karácsony Gergely, hanem egy önmagát jobboldalinak valló outsider-politikus adja el. Márki-Zay Péter egyébként is jól képzett házaló, sikeres volt a tengerentúlon, mint ügynök... Most azt a feladatot kapta, hogy csomagolja be és rejtse el a bevándorlásbarát politikát, mert azt ebben az országban a többség nem szíveli. De bármilyen serényen is csomagol, az internet nem felejt: Márki-Zay Péter mindig is a bevándorlás, az integráció és a multikulturális társadalom mellett tette le a voksát. A Demokratikus Koalícióval a nyakán pedig a jövőben sem tehet mást.
Két év szisztematikus rombolás után Karácsony beleunt a főpolgármesteri díszpinty szerepébe?
Több mint két éve már, hogy Budapest igen sanyarú sorsra jutott Karácsony Gergely és a baloldali összeborulás önkormányzati választásokon elért győzelmével. Hatalmas szavak és ígéretek hangzottak el: zöld és szociális forradalom, egyenlőség, társadalmi igazságosság, a kizsákmányoló burzsoázia letörése és hasonló kommunista mézesmadzag-bokréták. A szép szavakat követő „harcos” munkanapok azonban gyorsan kiábrándító és pusztuló valóságot hoztak az utóbbi tíz évben emelkedőben levő Budapest számára. Karácsony Gergelyről minden gondolkodó ember tudta, hogy nem a tettek embere; a Facebook-királyság zuglói évei után a fővárost is hatalmas bakugrásokkal húzta maga után a mélybe 2019 októbere után, kipárnázva az utat Gyurcsány embereivel, akik ott folytathatták 2010 előtti ténykedésüket, ahol abbahagyták: végre újra nagyokat meríthettek a kondérból, ahol mások főztjét falták fel, nem ügyelve arra, hogy a fővárosi polgároknak is hagyjanak valamit. A főpolgármester kínos ügyei, nemtörődömsége tehát bő két esztendő alatt meghozta keserű gyümölcsét, az előválasztási hercehurca után viszont még mélyebbre került az áldozatpóz koronázatlan királya, a méhlegelők és rovarhotelek büszke ura, aki már meg sem próbálja eljátszani a szerepet, hogy érdekli a káoszba fulladó Budapest. Karácsony újabb bravúrt elkönyvelve, 2021 őszén megmutatta, hogyan lehet a nullából mínuszt csinálni. Az eredményt sajnos közel kétmillió ember érzi a saját bőrén nemzetünk fővárosában, a baloldali propaganda és cselédsajtó azonban az egészet képes még most is Orbán Viktor nyakába varrni. Van-e ennél lejjebb? 2024-ig még sok az idő, a válasz tehát...Ajánljuk még