Vezércikk
Újra adott a lehetőség az ellenzéki szavazók számára, hogy megszabaduljanak Gyurcsány Ferenctől és bandájától
1945 óta sikertelen, romboló baloldali kormányzások egész sorozatán van túl Magyarország. A Rákosi-rendszer eszelős rombolását sem szabad elfelejtenünk, amelyet egyes baloldali értelmiségiek máig az ország "modernizációjaként" mernek emlegetni; a Kádár-korszak csendesebb, de ugyanúgy ember- és morál pusztító időszakát sem, amelynek végén a rezsimbe tagozódott bűnözői csoportok, a rendszer harmadik vonala újra ellopta az országot, hogy aztán olcsón eladhassa a nyugati tőkének a büntetlenségéért cserébe. Még csak nem is a nemzeti vagyont adták el, hanem szó szoros értelmében az országot. Miért gondolja bárki is, hogy ezek közvetlen utódai és üzletfelei képesek a nemzeti érdekek érvényesítésére és az értelmes kormányzásra?
Kollektíven oroszokat büntetni "bolsi" módi
Sváb kitelepítettek leszármazottjaként pontosan tudom – ha szerencsére mindössze családi anekdotákból is –, hogy mit jelent kollektíven bűnösnek lenni. Micsoda ocsmány, undorító, dühítő, végletesen igazságtalan érzés, hogy olyasvalamiért vonnak felelősségre, azért tesznek tönkre, lehetetlenítenek el, mert valakivel egy nyelvet beszélsz. Egy a nemzetiségetek és ennyi. Németül beszélsz? Van egy kis vagyonod, amit elvehetünk? Rendben, te először is náci vagy, nem sváb. És minekutána a nácikkal bármit meg lehet tenni, hopp, erkölcsi skrupulus sem maradt abban a kérdésben, hogy mi lesz veled és az életeddel.
Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista
Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik.
Tegyünk rá még egy lapáttal! Április 3-án arassuk le a mostani Békemenet gyümölcsét!
Bár valóban minden Békemenetnek megvolt a maga üzenete és fontossága, talán a mostani, március 15-i a leginkább sorsfordító, és ez az a nap, amelyre később, a rengeteg megpróbáltatás közepette is emlékezni fogunk. Hihetetlen sokan gyűltünk össze és vonultunk a Margit híd budai hídfőjétől a Kossuth térre, mindenki érezte az összefogás erejét, és mindenki tudta, hogy ezzel a nagy találkozással még nem ért véget az út. Hiszen ahogy Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében elmondta, mindenkinek még egy lapáttal rá kell tennie, hiszen itt vagyunk a finisben, és most dől el, hogy az országrontó baloldali csürhe kerül hatalomra, vagy folytatódik az igen nehéz helyzetben is hatásos ország- és nemzetépítés. A tét a szokásosnál is nagyobb, a háború itt leselkedik a szomszédban, egyetlen rossz lépés katasztrofális következményekkel járhat. Kell nekünk egy fegyvert és katonát az orosz–ukrán háborúba küldeni igyekvő Márki-Zay? Esetleg egy gyűlölettől és bosszúvágytól csöpögő Gyurcsány és éhes proletárjai? Kell a levitézlett és változni nem képes baloldal, aki nem tud új arcokat és valódi alternatívát kitermelni? Április 3-a jelentősége évek múltán fog igazán látszódni, de a jövőnkért most kell cselekednünk.
Nekünk mindenért meg kellett harcolnunk
Néha irigykedve gondolok a semleges Svájcra, Ausztriára, meg jónéhány skandináv országra, amelyeknek néhány száz éve nyugalmuk van – eltekintve a két világháborútól – nem kellett harcolniuk a függetlenségükért, az önállóságukért, nem kellett megvédeniük az ellenség támadásaitól hazájukat. Az már közhelynek számít, hogy Magyarország történelme a szabadságharcaink története. A folyamatos honvédő harcainkra most nem kívánok kitérni, de éppen százhetvennégy éve, március 15-én robbant ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.
„Mikor a halálgép muzsikál felettünk”
„Mint a zsinórok, fákon a belek, / károgva száll sötét holló-sereg. / A kastély lépcsején sok-sok halott, / holt generális, őket hívhatod.” Unortodox publicisztika a háborúról.
Európa nehéz kompromisszuma: mihez kezdjünk az oroszokkal?
Az oroszok pótolják most a ’80–90-es évek ózonlyukát, az ezredfordulós Y2K-t, a 2012-es maja világvégét és az elmúlt évek klímakatasztrófáját – most tőlük lehet rettegni, hogy nem állnak majd meg Ukrajnánál, hanem egészen az Atlanti-óceánig masíroznak féktelen hódításvágyukban. Mint minden rendes rettegtetésnél, itt sem számít a józan ész, mégis árulkodó, hogy milyen sokan félnek ettől őszintén. Nyugat-Európa elhagyta magát, az USA-ra bízta a katonai védelmét és harmadik világbeli bevándorlókra a kétkezi munkákat, aztán mostanra nagyjából mindenkinek egyértelmű világszerte, hogy Európának leáldozott. Van-e visszaút?
Márki-Zay Péteren már a súgógép sem segít, így inkább alapít egy igazikonzervatív pártot
Hiába tett meg mindent Gyurcsány kérésére Márki-Zay Péter, hiába engedett a pártoknak minden hatalomtechnikai kérdésben, és hiába hízelgett az ellenzéki szavazóknak, minden emberfeletti erőfeszítés ellenére sem tudott igazán beilleszkedni. (Jogos az az érzés, hogy máshol sem sikerült volna...) Ezért, ahogy közeledünk a választásokhoz, ahogy romlik Márki-Zay megítélése (akin már a súgógép sem segít), úgy mélyül a szakadék. Az identitás nélkül maradt miniszterelnök-jelölt inkább alapít egy „igazikonzervatív” pártot, mintsem szembenézzen nyilvánvaló kudarcával. Hogy ez mennyire jó ötlet három héttel a választások előtt, azt mindenki maga döntse el. Mindenesetre, ha a stratégiai cél az összeomlás előli elmenekülés, akkor érthető a kétségbeesett kapkodás. Ahogy érthető a Jobbik dühe is, hisz ők is magukénak érzik azt a nemes küldetést, amiben az irdatlan mennyiségű „igazikonzervatív” szavazópolgár végre tisztességes baloldali (!) képviseletet kap az országgyűlésben.
Miért nem ért véget a történelem?
1991-ben az az illuzórikus gondolata támadt a Nyugatnak, hogy a liberális demokráciák megnyerték a hidegháborút, amely gondolatot voluntarista értelmiségiek egész hada is erősítette az észak-atlanti civilizáció társadalmaiban, politikai, gazdasági, kulturális elitjeiben is. Némelyek egészen odáig mentek, hogy véget ért a történelem. Pedig valójában csak Közép-Európában változtak meg radikálisan a befolyási övezetek határai; a Szovjetunió tűnt el a térképről, nem Oroszország.
Nagy szükség lesz Novák Katalin megingathatatlan értékrendjére
Az Országgyűlés Novák Katalint választotta meg Magyarország új köztársasági elnökének, aki május 10-től kezdi majd meg államfői ciklusát, amely öt évre szól: 2027 tavaszáig tölti majd be a legfőbb közjogi méltóságot. Aligha vitatható, hogy Magyarország első női köztársasági elnöke egy rendkívüli történelmi időszakban áll majd hazánk, nemzetünk élén.
Lehet, hogy a kamudiplomás Bangóné még tisztességesnek számít a baloldali mérce szerint?
Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP volt képviselője nem ma kezdte a szakmát. Hűséges és elkötelezett komcsi volt ő már régóta, lelki nagyságát pedig talán az mutatta meg leginkább, amikor 2004-ben önként vállalta, hogy a kettős állampolgárság ellen uszító óriásplakáton férjével és kisgyermekeivel együtt pózoljon. Gyurcsány Ferencnek pont ilyen emberek kellettek, akik képesek a saját nemzetüket is gondolkodás nélkül elárulni, sőt, még büszkék is rá később. Azóta volt már k*rva erős kép, patkányozás, parttalan hazudozás és hergelés, végül pedig a nemlétező diploma tette fel a koronát erre a gyönyörű pályafutásra, amelyet saját pártja sem viselt tovább és kirúgta. Bangóné azonban most megtörte a csendet és a függetlenségénél csak objektivitásában erősebb Indexnek adott egy interjút, amelyből csak úgy süt a sértettség, meg nem értettség, és végül kiderül az is, hogy Bangóné fájó szívvel veszi tudomásul, hogy olyan világban élünk manapság, ahol a hozzá hasonlóan tisztességes politikusokra már nincs többé szükség. Nem kell felébrednünk, ez a ma a valóság a baloldalon.
Ukrajna: a pokol kezdete vagy tisztítótűz?
Ezzel még tartoztam... Mert hogy a múlt keddi vezércikk első fele olyan hosszú lett, hogy végül - az olvasók túlterhelését elkerülendő - a második fele erre a hétre maradt. Akkor végigvettük, hogy ki miért áll valamelyik fél pártján ebben a konfliktusban. A mostaniban pedig óvatos optimizmussal szeretnék arról elmélkedni, milyen eredménye, rejtett pozitívuma lehet a háborúnak.
Levél Ljubov Nepopnak, Ukrajna budapesti nagykövetének
Tudod, mi lesz holnap és holnapután?
Küldjünk fegyvereket Ukrajnának! Mi is vesszünk össze Oroszországgal! Mi is kezdjük el felvilágosultan vegzálni a nálunk levő orosz balett-táncosokat meg fociedzőket! Liberális demokráciához méltón mi is foglaljuk le a nálunk lévő orosz érdekeltségek magántulajdonait! Firkáljuk rá az oroszokhoz köthető boltok kirakatára, hogy „RUSSIAN SCUM”, ahogy a híresen toleráns náci Németországban csinálják most, meg a '30-as években csinálták a zsidó boltokkal! Ilyeneket csinál amerikai parancsra, de talán saját agyalágyultságból is az Európai Unió elitje, és ilyenekre akarna rávenni minket a magyarországi baloldal. Jó, de utána mi lesz? A következményekért ki vállal felelősséget? Ki oldja majd meg őket? Egyáltalán érthető még a „felelősségvállalás” kifejezés?
„Őtet is” – Ne hagyjuk elfeledni a Délvidéken a magyarságukért legyilkolt tízezreket
Ebben a szörnyű, háborús jelenben különösen emlékeznünk kell azokra, akiket többségükben teljesen ártatlanul elpusztítottak. Még akkor is, ha erről nemhogy beszélni, még írni is nehéz. Mert mit mondjunk arról a két tizenéves lányról, akiket csak azért erőszakoltak és gyilkoltak meg a jugoszláv partizánok, mert néhány évvel korábban virágcsokorral köszöntötték Horthy Miklóst? Mit mondjunk erre a szörnyűségre, amelyet még meghallgatni is alig bír az ember, s a szobában egyszerre fagy le a kérdező és a kérdezett? Mit mondjunk? „Őtet is”. Írás a délvidéki népirtásról és arról, miért kell ezt valahogyan kiírni, kibeszélni „magunkból”.
Georg Spöttle: a szívem szakad meg a felfegyverzett gyerekekért
Mennyit ér a hatalom? Ukrajna keményen védekezik, az tény. Még az orosz hadvezetést is meglepte, hogy milyen ellenállásba ütköznek csapatai. Volodimir Zelenszij ukrán elnök pedig minden lehetséges fórumon hazafias szavakkal lelkesíti a népet, hogy mindenki ragadjon fegyvert és harcoljon Ukrajna szabadságáért.
Putyin rossz, Orbán rosszabb, a kárpátaljai magyarok pedig nem érdekesek, avagy hová tűntek a Soros-szervezetek?
Mit tesznek a Soros-szervezetek a kárpátaljai magyarokért? Egy nagy semmit, kivétel a Helsinki Bizottság, amely a háborúra hivatkozva kéri az egy százalékos támogatást. Majd persze „emberjogi” közleményt gyárt, meleg étel helyett politizál. Szidja Putyint, gyalázza a magyar kormányt. Majd gonosz furfanggal „menekült státuszt” követel a magyar útlevéllel rendelkező kárpátaljai magyaroknak – mert szerintük „bajban lesznek”, ha csak szimplán magyarok... Ja, hogy nem muszlim bevándorlókról van szó? Akkor mindent értünk. De legalább most befoghatnák a szájukat! Ha már segíteni nem akarnak, legalább olyat ne mondjanak, ami árt a magyarságnak.
Oroszország eltörlése
A felháborodott Nyugat el akarja törölni Oroszországot, az orosz kultúrát és persze az orosz birodalom minden nyomát is. Mondjuk az oroszok ezt eddig is így érezték, nagyon nem fogja újdonságként érni és megviselni őket. Azt mondják, minden háború első halottja az igazság, habár pontosabb lenne úgy mondani, hogy a háborúban fel sem vetődik az igazság kérdése.
Magyarország az igazi menekülteken mindig segített és segíteni is fog
Fel tudnának sorolni állandó, mindent meghatározó mantrát az ellenzéktől az elmúlt 6–7 évet nézve? Minden bizonnyal. De mindegyik közül talán a legmeghatározóbb az volt, amikor a magyar kormány – és úgyszólván az egész magyar társadalom – xenofóbiával, idegengyűlölettel, rasszizmussal való gyanúsításába kezdtek, úgy 2015 nyara tájékától kezdve. Tudják, olyan volt ez, mint a '90-es évek elejétől kezdve az antiszemita-vád: semmivel sem kell alátámasztani, elég, ha elég hangosan és elég sokat, lehetőleg elég sokan mondják el.
Horogkereszttel a sarló-kalapács ellen? Legyünk ennél bölcsebbek!
Borzalmas háború tört ki a szomszédunkban, amely nem csupán az ukrán és orosz katonák, hanem a civilek között is egyre több áldozatot szed. Minket, magyarokat rettenetes érzésekkel tölt el a vérontás, hiszen Közép-Európában és hazánkban az utóbbi száz évben a háború egyet jelentett a tarvágással, az ország és a nemzet ugyanis hihetetlenül megsínylette a barbár háborúkat, amelyekhez ráadásul semmi közünk sem volt. A most kitört orosz-ukrán háború azért is különösen fájdalmas, hiszen a rettenetesen sokat szenvedett kárpátaljai magyarok is újból célkeresztbe kerültek. Nagyon sokan elhagyták az utóbbi napokban az otthonaikat, sok magyar férfit pedig besoroztak az ukrán hadseregbe, hogy olyan háborúban hullassák vérüket, amely nem az övék. Az ukránok cserében magyargyűlölettel, halállistával, megszégyenítéssel és megalázással fizették előre a zsoldot magyar testvéreinknek. Kegyetlen és kettős a helyzet, hiszen ismerjük az oroszokat, ismerjük a módszereiket, évtizedeink voltak arra, hogy megtanuljuk, semmi jót sem várhatunk tőlük. De ismerjük már az ukránokat is, ezért nem szabad átesni a ló egyik oldalára sem, Magyarországnak figyelnie kell önmagára és a kárpátaljai magyarokra egyaránt, a menekülteket pedig közben be kell fogadnunk. Ahogyan ez most is történik. De azt is tudjuk, hogy a horogkereszt sosem volt jó megoldás a sarló-kalapács ellen, hiszen egy tőről fakadnak, és semmi jó sem sül ki belőlük. Eljutottunk oda, hogy ma nehéz mindkét szélsőségre nemet mondani, mert aki nem ujjong az ukrán banderistákkal együtt, az rögtön Putyin csatlósává válik, pedig nagyon nincs ez így.
Semmit sem ér az ukrajnás profilképed
Gondoljunk csak bele, mire mentünk vele, hogy 1956-ban tele volt a Nyugat a magyarokat ünneplő újságcikkekkel és híres emberek jelképes gesztusaival, miközben idehaza ezreket lőttek le, majd a kommunisták még fel is akasztottak 600 embert! Na, pontosan ennyit ér most az ukránoknak, hogy kék-sárgára színezted a profilképedet, meg hogy Michael Douglas kék-sárga díszzsebkendőt szúrt a zakójába, amikor elment megünnepeltetni önmagát a Screen Actors Guild díjkiosztó gálára. Az unatkozó jóemberkedők feltehetően sem a konfliktus eredetét, sem a szembenálló feleket nem ismerik, csak benyalják az elsődleges csatornákon érkező propagandát. Mert nemcsak orosz propaganda létezik ám, hanem amerikai is, és egyiknek se szabad hinni.
Az oroszok lennének a jófiúk??? Hogy juthattunk idáig??? – avagy: Ukrajna lesz a genderőrület tisztítótüze, a wokeizmus Waterloója?
Nem, nem az oroszok a jófiúk, mielőtt a független-objektív sajtó (FOS) kiforgatná a szavaimat. Ebben a háborúban nincsenek (sincsenek) jófiúk. A kérdőjelek nem véletlenek: ma sokan hajlamosak Magyarországon inkább az orosz álláspontot elfogadni ebben a konfliktusban. Igyekszem megválaszolni, hogy vajon miért. Figyelem! Realista elemzés következik! (Utána pedig egy optimista okfejtés, amit óvatosan kéretik olvasni, mert sértheti mindenféle hibbant jóemberkedők és áldozati csoportok érzékenységét.) És hogy mi köze a címhez az alcímnek? Minden kiderül, olvass...
„Csak egy éjszakára” – Pár sor a háborúból nyerészkedőkről, a haszonlesőkről és a csend erejéről
Mi a feladatunk az ukrajnai háború kapcsán? A menekülteknek való segítségnyújtás. Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság. Vezércikk.
Háború
Nézem a televízió képsorait, a tankokat, a harckocsikat, az állig felvegyverzett katonákat, kötelékben elhúzott helikoptereket, harci repülőgépeket, a rakéták pusztító eredményét, a kiégett, rommá lőtt lakóházakat, középületeket. Nézem a felrobbantott gázvezetékek, olajfinomítók lángjait, füstcsóváját, a kijevi metró aluljáróba menekülő embereket, síró asszonyokat gyerekeikkel, kedvenc mackóikkal, egy hátizsákkal vagy bőrönddel a magyar határon.Ajánljuk még
A polgárháború veszélye - Az Öreg vendége Thürmer Gyula, a Magyar Munkáspárt elnöke
Lenvirágok a véres mezőkön - Az Öreg vendégei Joanna Urbanska és Máthé Áron
A szerzőpáros, Joanna Urbanska és Máthé Áron dokumentumok alapján tárta fel, hogy lengyel nők, gyerekek, parasztok, lengyel civilek és zsidók, csaknem 600 ezren estek áldozatul Sztepan Bandera ukrán csapatai kegyetlenkedéseinek. Az ukrán állam máig nem adott engedélyt az áldozatok exhumálására és méltó eltemetésére.
Az MTA az utolsó sztálinista intézmény? - Az Öreg vendége Náray-Szabó Gábor akadémikus, egyetemi tanár
Erről az általános véleményről beszélgettem Náray-Szabó Gáborral, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával. Szerinte nem itt ragadt sztálinista intézmény az Akadémia, inkább feudális szemléletű. A kommunista hatalom 1949-ben maga alá rendelte a tudományos intézményt és Rákosi-Kádár korszakban, akik ezt az ideológiát nyíltan tagadták, azokat kizárták az akadémia soraiból. Ez történt például Hóman Bálint nagynevű történésszel, oktatás politikussal, Orsós Ferenc egyetemi tanárral, patológussal, aki feltárta a katyni szovjet mészárlást, ahol az erdőben több tízezer lengyel katonatisztet, értelmiségit végeztek ki, vagy Bay Zoltán világhírű magyar fizikust, Bibó István és hosszú a sor.
Osztályellenségek az iskolában - Az Öreg vendége Náray-Szabó Gábor és dr. Torday Kálmán ügyvéd
