Vezércikk
Végül mindig egy SZDSZ-est jelöl köztársasági elnöknek az ellenzék
Az ellenzék nem áll túl jól köztársaságielnök-jelöltekben. Amióta kiderült, hogy a Jobbik például egy nemzetközileg elismert professzorban gondolkozik, jelentősen megnőtt a pincékben rejtőzködő nemzetközileg elismert professzorok száma, akik nem kívánnak abban a szekunder szégyenben részesülni, hogy Jakab Péter esetleg felkéri őket.
Reneszánszát éli a bolsevik történelemhamisítás, a baloldal még mindig engesztelhetetlenül gyűlöli Horthy Miklóst
65 éve halt meg Horthy Miklós, a baloldal azonban még most is hazugságokba burkolózva hamisítja a Magyarországot több mint húsz évig kormányzó államférfi életét és a korszak történelmét. Szüleink korosztálya még bőven emlékszik arra, hogy a kommunisták a történelemtanítás ürügyén miféle szennyes hazugságcsomagot igyekeztek lenyomni a diákok és persze a felnőttek torkán. Több évtized szenvedés után a párhuzamos kommunista valóság úgy tűnt, messze kerül a magyar emberektől. Tévedtünk. Nem is kicsit, hiszen manapság, a 21. század húszas éveiben is tombol a bolsevik nosztalgia, és a rendszerváltás előtt gyűlölt és pokolba kívánt lózungokat hirdetnek magukat demokratának, szabadnak és zöldnek tituláló, de valójában vörös lelkületű baloldali politikusok.
Mi történt Szakács Árpáddal?
Vajon mi visz rá valakit, hogy saját politikai közössége ellen forduljon? Hogy szembe menjen önmagával, saját elveivel, eszméivel is. Sértettség? Bosszú? Simán csak a júdáspénz? Nyilván van ilyen is, olyan is. Ódor János László a Kontrán már írt egy elég találó elemzést, amelyben Antall Péter és Szakács Árpád pálfordulásának okaként a pénzt, pontosabban annak hiányát, az addig stabilan érkező anyagi juttatások hirtelen elmaradását jelölte meg. Amiért aztán kicsinyes bosszút próbálnak állni. Ez egyfelől tökéletesen igaz lehet, de Szakács esetében a kép ennél egy kicsit bonyolultabb.
A rendszer nem váltás melankóliája
Állunk a ravatal mellett. Szitál az eső, fúj a szél. A koporsóban Csengey Dénes. A koporsóban Krassó György. A koporsóban Magyarország. Az égen mintha összeállnának a felhők, ritmustalanul, mégis élesen kiírva – ennyit: nem lehet. Harminc éve történt – a rendszer nem váltás melankóliája.
Totó kutya, az orosz medve és Magyarország szuverenitása, avagy miért kell üzletet kötni az oroszokkal?
Az Orbán-kormány érdekalapú külpolitikát folytat, amelynek célja, hogy a nagyhatalmakat érdekeltté tegye Magyarország fejlődésében. Közép-Európa mindig veszített, ha a Kelet és Nyugat közötti szembenállásról volt szó, Magyarország példája azonban bizonyítja, hogy úgy is lehet konstruktív kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, ha az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk. Bármit is mondjon most Gyurcsány Ferenc, ő is erre törekedett, és bárhogy is fogalmazzanak a nyugat-európai országok, ők is ezt teszik.
Gyurcsány Ferenc már '94-ben is „pókerarccal hazudott” – Fiatalkori „monológjában” elmesélte, hogyan emelkedett fel
Ezt a publicisztikát ketten írtuk: én és Gyurcsány Ferenc. Egyrészt ő monologizál egy 1994-es Magyar Nemzet (!) -cikkben, másrészt én egészítettem ki az egészet. Sok-sok olyan eseménnyel és körülménnyel, amelynek jelentős része már köztudott. Az eredmény ijesztő. Csak az biztos, hogy Gyurcsány végig, következetesen hazudik.
Ukrajna mellé állni?
Nem csodálkozom azon, hogy Európában és pláne Magyarországon él és létezik némi ruszofóbia. Mi már 1849-ben megismerhettük, milyen az, ha az oroszok magyar földre lépnek, majd ha katonait nem is, de erkölcsi – ha lehet ilyen kontextusban egyáltalán ezt a szót használni – támogatást a kommün is kapott 1919-ben. És persze a második világháború szovjet pusztítása is élénken él még a fejünkben, akkor is, ha nem éltük át.
Márki-Zay önpusztító rombolása közben azért ne felejtsük: a pihentetett Dobrev ugrásra készen áll a kertek alatt
Volt itt balhé és műbalhé dögivel az utóbbi hónapokban; ették és marták egymást a baloldaliak a híres előválasztásukon tavaly ősszel, még a szokásosnál is tisztábban látszott, hogy a Fidesznél talán csak egymást utálják jobban ezek a híres demokraták. De a konc igézete miatt átmenetileg mosolyt erőltettek a farkasvicsor helyébe az elvtársak, a saját maguk által okozott káoszt és zavart pedig rendkívül meglepő módon egyből hárították is, hiszen amikor a nagy káoszban lefagyott az előválasztási rendszer, akkor az természetesen Orbán hibájából történt. Sőt, még olyan hírek is felreppentek, hogy egyesek többször szavazhattak kedvenc balos jelöltjeikre a nagy dzsembori alatt, de ez a nagy igyekezetben miért ne fordulhatna elő, elvégre "szent" a cél. A baloldal káoszelméletét már régóta ismerjük, sajnos elsősorban a gyakorlatban tapasztaltuk meg, hiszen akkor szabadul el igazán a pokol, amikor hatalom kerül a kezükbe. Most sem készülnek egyébre, igaz ez akkor is, amikor azt látjuk, hogy a kirakatba különleges teremtmény került Márki-Zay Péter személyében. A magát megváltóként aposztrofáló vásárhelyi guru miniszterelnök-jelölti pozíciója hónapok óta rengeteg kérdést vet fel. Vajon kitart a több millió embert napi szinten vérig sértő, önleleplező és zavaros gondolatokkal operáló Zajos Peti, vagy egy olyan személy várja a legjobb pillanatot a staféta átvételére, akit mostanában megkíméltek a viharoktól, aki kellően ravasz, lelketlen és a csillagot is letagadja az égről, ha arra van szükség? Elképesztő, de Dobrev Klára pont ilyen ember.
Rendben van-e a pedagógussztrájk?
A rövid válasz az, hogy igen. Természetesen. A kicsit hosszabb az, hogy minden joguk megvan hozzá. A sztrájk a munkavállalói érdekérvényesítés egyik végső, drasztikus, de abszolút legitim eszköze. A sztrájknak vannak szabályai, sőt, külön törvény rendelkezik róla, többek között például a minden körülmények között biztosítandó úgynevezett elégséges szolgáltatásról. És a bejelentésnek is van egy procedúrája, amit a jelek szerint a szakszervezetek nem biztos, hogy betartottak, de oké, ezt engedjük most el nekik.
Egy volt tanár a pedagógussztrájkról
Több mint negyven éve nem tanítok magyar–történelmet. Akkori tanártársaim között voltak osztályidegenek, pályát tévesztettek, igazi hivatásosak, szenvedélyes tanárok, aztán közénk keveredtek egykori leszerelt ávéhás tisztek, pufajkások, úgymond partizánok, akik állítólag Jugoszláviában harcoltak a németek ellen. És velünk együtt tanítottak megveszekedett hithű komcsik, akik szovjet emberek szerettek volna lenni.
Jelentkezzen, akit még nem bántott meg Márki-Zay Péter! Nem látom a kezeket!
Lassan nincs olyan magyar ember, akit közvetve vagy közvetlenül ne sértett volna meg Márki-Zay Péter. Kezdve a Fidesz-szavazókkal, folytatva a vidéki Magyarországgal, a falusi emberekkel, majd a rezsicsökkentést támogatókat, a nyugdíjasokat, a zsidó honfitársainkat, a keresztény hívőket, az újságírókat és a fogyatékkal élőket. Még a saját szövetségeseit is leárulózta. Aberrált, ostoba, tudatlan, iskolázatlan, áruló és így tovább járnak körbetáncot a magyar közéletben a sértő, bántó, vállalhatatlan jelzők tömkelege – hála MZP tudatos botránypolitikájának. Egészen elképesztő ámokfutás, morális mélység. Felmerül a kínos kérdés: miért? Vagy a gyermekkorunk felejthetetlen irodalomóráinak dilemmája: vajon mire gondolt a költő? Egy biztos: csak kommunikációs baklövések sorozatának nevezni azt, amit MZP tesz, nem más, mint a felelősség elkenése. Mélyebb problémáról van szó.
Mindent szabad, lehet és elfogadott, ami "fáj" nekik
Lakatos Márkkal ugye elsősorban nem az a fő gond, hogy retteg - bár így lenne -, hanem az, hogy pedofilokat mosdató műsornak adott teret és lehetőséget. Emlékezhetünk még - aztán visszatérek az aktualitásokhoz -, ahogy pár hónappal ezelőtt Wahorn András arról értekezhetett a műsorában, amely az Index keretein belül fut, hogy a pedofil bűnelkövetés az tulajdonképpen pár évtizeddel ezelőtt még egészen mást jelentett, mint mostanság. És ezt a várfagyasztó, érzéketlen, ocsmány maszlagot Lakatos hümmögve, néha fel-felnevetve hallgatta végig.
Milliárdos vagyonok, floridai ingatlanok és kőkemény uszítás: így mulatnak a szegény emberek nagy baloldali gyámolítói
Régi, fájdalmasan beigazolódott igazság, hogy az igazi kommunista mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit fennhangon hirdet. Egyenlőségről, testvériségről, közös tulajdonról hadovál, de elitistaként halmozza azokat a fránya burzsoá javakat, még a testvérét is eladná néhány rubelért, az egyenlőséget pedig hírből sem ismeri, csupán azt szereti, ha minden ellenfelét egyenlő erővel tudja megtaposni. A szavak azonban mindig csillognak, a hevület szinte őszintének tűnik, aztán lehullik a máz, de ők akkor is tagadnak, miközben a király meztelen. És talpig vörös.
470 ezer... vagy 235 ezer... vagy nem tudom
Ferinek még csak a prímszámokkal gyűlt meg egyszer a baja. A kapitány viszont újra és újra elszámolja magát. Korábban is gyanús volt már, és a mai napig nem tisztázódott a nyilvános önéletrajzában néhány anomália. Többek között az, hogy miként szerezte meg itthon a közgazdász diplomáját abban az időben, amikor épp Kanadában, majd pedig az USA-ban élt. Persze a papír mindent elbír, a Wikipédián is könnyű módosítani.
Világok harca a fejünk fölött, a bőrünkre
Kanadában börtönbe zárhatják, aki a homoszexuális életviteltől eltérő tanácsot ad, Finnországban bíróság elé állítják a genderlobbit bibliai alapon bíráló képviselőt, Virginia kormányzója betiltotta a kritikai fajelmélet oktatását az iskolákban. Mi következik mindebből? Egy dolog biztosan nem: béke. Mindössze annyi előnyünk van a XX. század borzalmait átélt emberekhez képest, hogy nekünk már van fogalmunk mindarról, ami várhat ránk, mert láttuk a XX. századot.
És mi tűrtünk: a füttyögést a nemzeti ünnepünkön, a jelképeink gyalázását, mert nekünk "kötelességünk" megbocsátani
Na jó, akkor tegyük helyre a dolgokat. Ti, akik azt képzelitek, hogy a saját elcseszett életetekért a kormány a bűnös, hogy a dühötöket a legegyszerűbb egy újságírón vagy egy operatőrön levezetni, aki éppen a munkáját végzi – mert ugye ott kell lenni, különben Brüsszelig szaladtok a jogaitokkal –, szóval TI, a Többség, a Valakik, a Nép vagy annak a hangja, amit annyira nagyon szerettek hangoztatni...
Karácsony Gergely inkább dobozol, de nem tesz rendet Városházán – Egyszerűen nem bír igazat mondani
A főpolgármester papírcsomagolással, dobozhajtogatással és cipekedéssel töltötte a napját, pedig a Városházán is akad bőven tennivaló. Nem lett tisztázva a mindent behálózó ingatlanmutyi, ahogy a Városháza épületének eladási szándéka sem; ezernyi kuka tűnt el az utcákról, piszok és szemét lepi el a várost; a kerékpársávok továbbra is dugókat okoznak; a közműholding vezetője Floridában építkezik; Gyurcsány kijáróemberei sohasem látott fejetlenséget okoznak. Szóval rendet kellene tenni. De ez valahogy nem sikerül... csak a figyelemelterelés megy. Karácsony Gergely alkalmatlan, és most már méltatlan is választott tisztségéhez: megszegte ígéreteit, élhetetlenné tette a várost, elárulta a budapestieket, botrányosan viselkedett, hazudott reggel éjjel meg este.
Miniszterelnök-jelöltek közötti vita akkor lesz, ha majd komolyan vehető ellenzéki jelölt is lesz
2006 óta Magyarországon nem volt miniszterelnök-jelölti vita, abból az egyszerű okból, hogy azóta sem volt olyan jelöltje az ellenzéknek, akivel jóérzésű ember leült volna vitatkozni bármiről is. Persze 2002-ben Medgyessy és 2006-ban Gyurcsány sem volt komolyan vehető jelölt, csak akkor balszerencsénkre elfogadtuk, ha nem is hittük el, hogy a magyar balliberálisok alkalmas jelöltet képesek és akarnak állítani a miniszterelnöki pozícióra.
Az ávós-impexes elit megint a szabad sajtót félti
El nem hiszik, de a 444 újból feltalálta a spanyolviaszt. Tudják, a sajtóról meg annak fideszes megszállásáról. Ezért aztán sokadjára is rengeteg karakter közepette leírhatták, hogy milyen régi terve volt mindez Orbánnak, hogy tették tönkre a függetlenséget ezek a vidéki, elkeseredett, saját démonjaikkal küzdő srácok. Milyen rémes, milyen szomorú. Az úgynevezett szabad sajtó elbukása felett érzett sírdogálás komolyan vehetőségének persze sajátos ízt ad, hogy a cikk szerzője Rényi Pál Dániel.
A szemkilövető még mindig hazudik reggel, éjjel meg este is: két éve még hatósági árstopot követelt, most fröcsögve támadja azt
Biztos sokan felkapják a fejüket arra a felvetésre, hogy Gyurcsány Ferenc nem mond igazat. Tudjuk, sosem volt ilyen. Jó, az igaz, hogy egyszer végighazudta a mögötte hagyott négy évet, és tette mindezt reggel, éjjel meg este, de az már nem számít. Feri megjavult. Most már csak jót akar ennek a k*rva országnak. Mutatja ezt az is, hogy mindig egyenes és következetes, sosem változtat véleményt, főleg nem fontos ügyekben. Vagy mégis? Közel két évvel ezelőtt ugyanis a szemkilövető még bőszen és harciasan azt követelte, hogy a kormánynak hatósági árstopot kell bevezetnie, hogy megvédje a magyarokat, most pedig pont ezt a lépést támadja habzó szájjal, kiképzett hangembereit uszítva a társadalomra, akik a leggusztustalanabb hazaárulásban is követik a mestert. Igaz, aki 2022-ben még Gyurcsány Ferenc mellett áll a közvetlen csapatban, az nem tévedésből teszi. Az ilyen emberek bő nyállal köpik a tudást az arcunkba, többek között arról oktatva, hogy mit jelent az európai viselkedés, miközben szemeket lőttek ki, államcsődöt hoztak össze, hazudtak rendületlenül, majd mindezt egy legyintéssel messzire hessentették, és eljutottak oda, hogy ők segítenek nekünk visszatalálni Európába. A nagy tanítók voltak azok is, akik hatósági árstopot követeltek szeszmarta vezérük összeakadó nyelvét közvetítőként használva, majd, amikor úgy kívánta primitív érdekük, akkor az árstop bevezetése miatt támadták a kormányt, a pálfordulás időpontjai között pedig még két év sem telt el. Aki még most is elhiszi Gyurcsány Ferencnek, amit mond, az saját magával szúr ki. Ami nagyobb baj, hogy minden más normális emberrel is e hazában.
Nem Lehet Más a Politika: Egy párhuzamos Magyarországon Küllői Péternek hívják a miniszterelnököt
Csodálatos cég lehetett a Creditum, hiszen már két miniszterelnököt is adott az országnak. Bajnai Gordont és Gyurcsány Ferencet. Jóval ismeretlenebb, de hozzájuk hasonlóan dúsgazdag cégtársuk, Küllői Péter lehetett volna a harmadik – legalábbis egy párhuzamos világban. Egy Schiffer Andrással készített interjú szerint Küllői bejelentkezett az LMP-ért, de az volt a feltétele, hogy Schiffer eltűnjön a képből. A cikk után a Párbeszédbe lelépő Rauschenberger Péter meghazudtolta korábbi párttársát, Schiffert, de visszanézve, igencsak valószínű: minden úgy történt, ahogyan a pártelnök mondta. Klasszikus példa arra, hogyan próbál felfalni a hálózat egy ígéretesnek tűnő pártot. És sajnos a végső győzelem is kétségtelen: a mai LMP már összeborult az akkor még lerázott csoporttal.
Népszavazási kezdeményezés a baloldalon, avagy gyenge kezdés után óriási visszaesés
Állítólag mindjárt meglesz. Először ugyan nagy mellénnyel két hetet ígértek (simán meglesz! – mondták akkor), de most már egy hónap is eltelt és még mindig nincs meg a nettó kettőszázezer aláírás Karácsony Gergely népszavazási kezdeményezéséhez. De teljesen mindegy, hogy a mindjárt mikor lesz (négy hónapuk van rá!), ez már most komoly bukás. Nem sikerült mozgósítani a tábort. Ha viszont elhisszük, hogy az előválasztásnak nevezett kampányeseményen több mint hatszázezren vettek részt, akiknek minden elérhetőségét begyűjtötték, akkor valami nagyon nem stimmel. Hová tűntek az ellenzéki szavazók? Hol vannak az ellenzéki pártok aktivistái? Tényleg ennyire szerencsétlenek vagy éppen most is egymást gáncsolják? Egyik válasz rosszabb, mint a másik. Ezekre országot bízni... most komolyan?!
Donáth Anna, a Momentum elnöke elismerte, hogy a Demokratikus Koalíció akadályozza az ellenzéki közös lista összeállítását
Ha Márki-Zay Péter ámokfutásától eltekintünk – ami jelentőségével kitakarja az ellenzék többi, egyébként nagyon komoly problémáját –, akkor a második helyen a közös lista helyeinek elosztását találhatjuk. A saját ütemtervükhöz képest két és fél hónapos csúszásban van ebben a tekintetben az ellenzék. Ez egyébként nem is csoda: a közös lista garantálja a jelenleg valószínűsíthető vereség esetén a hat párt elitjének politikai és némelyek anyagi túlélését is.Ajánljuk még