Vezércikk
A megcsonkított ember balladája
„És akkor azt mondták, fasiszta. Fasiszta, ha a csonkításról beszél. Persze akkor is, ha nem, de akkor igazán, ha szólni mer. Mutogattak rá a gyerekek. „Nézd, ilyen egy náci”, mondta a szatyrát cipelő kövérkés anyuka. Hiába válaszolta, hogy nem az, hogy éppen, hogy ellenük is harcolt, már régen továbbmentek, mire elmondhatta volna. És akkor elnémult. És akkor inni kezdett újra. Inni és búsulni. Bámult kifelé a szürke lakótelep ablakán és a karjára gondolt. A lábára. Sokat sírt megint.” Publicisztika.
Attól vagyunk erősek, hogy nem félünk!
Ha a Szent Szellem jelen van az életedben, akkor képes vagy olyan dolgokat megtenni, amelyekre emberileg képtelen lennél. Nem te döntöd el, hogy mikor születsz meg és nem te döntötted el, hogy férfiként vagy nőként láttad meg a napvilágot. De arról te döntesz, hogy miként éled le azt az életet, amit kaptál.
Trianon – nem felejtünk, mert nem felejthetünk!
Ha eltemetjük a múltat, ha nem tudunk emlékezni s emlékeztetni, akkor nem fogjuk tudni a jövőt sem alakítani. Isten a történelem ura, sorsunkat kapjuk, de kapunk mellé ajándékba szabad akaratot, amely a döntés jogának hatalmába emel minket. Dönteni a jó és a rossz között azonban felelősség is egyben. A teremtett lény lehetőséget és jogot kapott arra, hogy alakítsa saját és közösségének jelenét és jövőjét. Mi magyarok vagyunk, mi magyarnak születtünk – ez a sorsunk. Ám a jövőnkről, ha elég okosak, kitartóak és bátrak vagyunk, akkor mi magunk dönthetünk. Ez a saját felelősségünk. Június 4-e van, a trianoni békediktátum évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. A magyarság golgotája, ugyanakkor a feltámadás lehetősége. Emlékezzünk és emlékeztessünk hát a mai napon arra, hogy mi, mindannyian egy vérből valók vagyunk; és arra is, hogy mi történhet akkor, ha restek vagy igénytelenek maradunk, ha félünk teli torokkal kiáltani: nem, nem, soha!
Komoly meló volt tönkretenni a Jobbikot, de sikerült
Az ember elgondolkozik rajta, hogy valóban van-e még annyi a Jobbik sztorijában, hogy arról cikket írjon. A halottat mégsem illik rugdosni, bár ilyen kvalitású halottat mégis kellemes vegzálni. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy különösen az elmúlt évek folyamataival – amit betetézett a választási kudarc – a Jobbik tönkretette saját magát. Szavazóit elvesztette, integritása megszűnt, tehetségtelen, másod- és harmadvonalbeli emberek irányítják vagy inkább próbálják irányítani ezt a gazdasági szervezetet, amit pártnak csúfolnak. Ám valamelyest mégis érdemes velük foglalkozni, egyetlen oknál fogva: náluk tényleg a legrosszabb feltételezések elképzelése fedi be a valóságot.
Mi Európa és a nyugati világ terve orosz győzelem esetére? Örök harag
A morál felsőbbrendűségének egyik kellemetlen következménye, hogy a moralisták nem készítenek terveket morál nélküli események bekövetkezésének esetére. Nyilván a világmindenség alapvető rendje elleni illiberális bűncselekményről van szó, de talán nem lényegtelen elgondolkozni azon, hogy mi lesz akkor, ha az oroszok győznek. A háborúnak a fegyvereken túl van szociológiája és pszichológiája is. Amerika hite szerint proxyháborút visel, az oroszok meg úgy tudják, hogy éppen egy kis honvédő háborúban vannak és éppen „felszabadítanak”. Nézzük meg, ebben a kontextusban mit remélhetünk!
Az én két fillérem a Pesti TV-hez...
Magyarul nem igazán használjuk ezt az angolban igen elterjedt kifejezést („to put in my two cents” - vagy „mytwo cents' worth”), amikor a saját rövid, személyes véleményünket fűzzük hozzá valamihez. A kifejezés egyébként bibliai eredetű: Márk evangéliumának 12. fejezetében, a 41-44. igeversekben találjuk a példát, amikor Jézus ül a templomi persellyel szemben, és nézi az adakozókat, köztük az özvegyasszonyt, aki csak két fillért dob be. Az angol innen emelte be a kifejezést a köznyelvbe, némileg más értelmezéssel.
Te is fiam, Brutus? - Gyurcsánynak ott volt az Apró–Dobrev-klán hálózat, MZP-nek semmi, még Kész is kész
Márki-Zay Pétert olyan mélyen hátba szúrták „legjobb képességű” szövetségesei is, hogy aligha marad politikai értelemben életben. Ugyan láttunk már nagy visszatéréseket, de azokat össze sem lehet hasonlítani azzal, ami most történik a Kapitánnyal. Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnökből alig tíz év alatt ismét baloldali vezér lett, Orbán Viktor pedig – aki 2002-ben került padlóra – szemünk láttára formálja rendületlenül most is a saját nevével fémjelzett korszakot. De mindkettő politikusnak volt mire építenie, MZP-nek viszont nincs. Gyurcsánynak ott volt az Apró–Dobrev-klán hálózata, a Demokratikus Koalíció nevű szekta és a hosszú évek alatt „tisztességes munkával” felhalmozott tömérdek pénz; Orbán pedig évekig építette a polgári köröket és a Fidesz holdudvarát, miközben intellektuális fölényével és politikai képességeivel tartotta fenn a jobboldali közösségben a reményt. Márki-Zay Péternek viszont sem társadalmi támogatottsága, sem politikai képessége, sem intellektuális fölénye, sem szövetségese sincs már. A pénzt pedig, nagyon úgy tűnik, hogy a reménnyel együtt elégette.
A háború nyerteseinek megadóztatása nem megszorítás, hanem a patrióta kormányzás lényege
Tombol az ellenzék Orbán Viktor tegnapi, az extraprofitok megadóztatásáról, valamint a rezsi- és honvédelmi alapok létrehozásáról szóló bejelentése miatt. Igaz, ezúttal is teljesen szétbeszélnek: miközben a szélsőbaloldali Jámbor Andrásnak tetszik az ötlet, addig a „progresszív” balliberális oldal marxizmust és megszorítást kiált. Pedig ma, az őszödi beszéd elhangzásának 16. évfordulóján igazán felidézhetnénk: mit jelent valójában a megszorítás és mi a patrióta gazdaságpolitika lényege?
A nyugat nem érti az oroszokat és ez tragédiához vezet
Számos alkalommal megkaptam már – nem mintha zavarna, dicséret ez azok részéről, akiktől kapom –, hogy én, számos kollégám és barátom társaságában oroszbarát propagandát folytatunk. Sőt, ahogy mondani szoktam, egészen pontosan feketeöves kremlinisták vagyunk. Putyin utolsó csatlósai, az ukrán nép elvhű – vagy éppen rubelen megvett, végül mindegy is – ellenségei, a moszkvai befolyásolási kísérletek magabiztosan jelentkező magyarra fordítói, terjesztői. És így tovább, és így tovább.
Milyenné tette Amerika a világot egyedüli szuperhatalomként?
Az amerikai konzervatívoknak azt a kérdést is fel kell tenniük maguknak, hogy az USA szuperhatalmi teljesítménye milyennek bizonyult az elmúlt bő harminc évben. Ahogy azt is észre kellene venniük, hogy az USA már legalább tíz éve nem az egyetlen szuperhatalom; el kell viselnie, hogy Kína már érinthetetlen a számára, ahogy azt is, hogy Oroszország is visszaszerezte – legalábbis nagyhatalmi – státuszát a tízes évek közepére. De ezt Európának is észre kellene vennie.
Libsi? Libsevik? Libernyák?
Egyszer, még valamikor időszámításunk kezdete táján – de legalábbis jóval azelőtt, hogy a „Politikai Hobbista” nemhogy TV-műsor lett volna, hanem még magát a kifejezést sem alkottam meg – készítettem egy listát (már megint megy a listázás, tiszta nácizmus, mi?) azokból a szavakból, rövid leírással mindegyikhez, amiket a magukat liberálisnak vallókra manapság használunk. Azóta ráadásul születtek új kifejezések is, tehát bővült a lista; megérdemli, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon...
Folytatom, mert ez küldetés, nem munka – A Hálózat, avagy a szekrényből kiguruló csontvázak serege
Szereztünk ellenséget eleget. Sem Moszkva, sem Washington fenekét nem vagyok hajlandó nyalni, sem nyíltan, sem sunyin, ahogy az ellenzéki portálok többsége teszi. Példaképeim – csak hogy Krassó Györgyöt említsem – éppen ilyenek voltak: nem álltak se ide, se oda, de azt pontosan tudták, ki és mi ellen küzdenek. Hálózat.Lett sok barátunk is. Sokan megkerestek az elmúlt napokban, hogy segítsenek, hogy biztassanak, hogy ne adjuk fel, de miért adnánk fel? Miért hagynánk abba? Ez küldetés és hivatás, részemről biztosan nem végeztem. De nyugodjanak meg: a PS sem. Vezércikk.
Hogyan lesz a politikai centrum a jobboldalon, avagy a szabadságharcos konzervatívok tizenkét pontja
A városi legenda szerint Orbán Viktortól megkérdezték, miként van ennyi ideje olvasni. A miniszterelnök így válaszolt: annyira gyenge az ellenzék, hogy hagynak neki. Persze, mi tudjuk – a viccet félretéve –, hogy intellektuális igény is szükségeltetik, ami az ellenzéki oldalon eltűnőben van. És annak tapasztalata is, hogy milyen az, amikor a komcsik és a liberálisok (plusz a fasiszták) összefognak, mikor ők írják a politikai játékszabályokat, mikor leuralják a kultúrát, a médiát és a gazdaságot. A nyugati, illetve a tengeren túli konzervatívok csak most szenvedik meg. Orbán Viktor ezt tudja, ahogy ma már azt is megtanulta, hogy bátorság, szorgalom, hit és alázat nélkül nincs győzelem. Okosabbnak kell lenni, mint az ellenfél. E tudást és tapasztalatot, pontosabban a progresszív politikai tömb legyőzésének nyílt forráskódú receptjét ismertette 12 pontban a CPAC-kongresszuson.
Karácsony éppolyan politikai hulla, mint Márki-Zay
Nem gondolom, hogy Karácsony Gergelynek igen sok jó tulajdonsága lenne. Túlozni nem akarok, hiszen ha már egy is akad – amit a nagy számok törvénye alapján teljesen kizárni nem lehet –, akkor hazugság lenne a megállapításom. Például teljes mértékben elképzelem, hogy rendesen neveli a gyermekét, joviális zöldpolitikusként nem dobálja a szemetet a földre, rendet rak maga után, és így tovább, és így tovább, sőt, amint azt egy vele frissen készített interjúból megtudtuk, az ellenzéki pártelnökök által alkotott Signal-csoportból sem rakta még ki Gyurcsány Ferenc, mint ahogy tette azt a választásokat követő napon Márki-Zay Péterrel.
"Ne bántsd a magyart!" – Tanulja meg végre az egész világ!
Nagyon sokan ismerik Zrínyi Miklós híres művét; ez az a kötelező darab, az Az török áfium ellen való orvosság, amely később azzal a címmel híresült el, hogy Ne bántsd a magyart! Sokan és sokféle módon használták már a történelem során, de egy általános jelentése sosem forgatható ki, ami maga az egyértelmű és egyszerű üzenet az egész világnak: ne bántsd a magyart! Mert ma, amikor minden nép érzékeny, mindenki ragaszkodik minden vélt és valós jussához, akkor ne felejtsük el, hogy mi, magyarok sem vagyunk hajlandóak hátul, a sor végén kullogni, és az utóbbi tizenkét esztendőben ezt egyértelműen meg is mutattuk, bármennyire nem tetszett ez sokaknak. Most, amikor a náci és kommunista uralmat idéző ukrán nyelvtörvény már öt éves, most, amikor egy román csapat szurkolói simán kitehetik, hogy kifelé a magyarokkal az országból és Székelyföldet Ulánbátorban találták ki, akkor ott kell állnunk a vártán és ismét ki kell mondanunk, hogy "ne bántsd a magyart!"
A kormány dolga, a mi dolgunk
A történelem gondoskodik róla, hogy ne legyen biztos mindaz, amiért az ország az elmúlt 12 évben nagyon keményen megdolgozott. Magyarországon a napokban tulajdonképpen teljes hatalomváltás zajlik le: új köztársasági elnök van Novák Katalin személyében, új országgyűlés alakul és új kormány. A politikai iránya értelemszerűen nem változik, hiszen a köztársasági elnök a politikai jobboldalról érkezik, az új miniszterelnök is a régi és a kormánytöbbség is ugyanaz. A legnagyobb változás a kormányban következik be: új miniszterek is jönnek, és többen a korábbiak közül visszatérnek a kormányba.
Gyurcsányt nem tudják, önmagukat nem akarják, a korszakot pedig nem lehet balról leváltani
Mintha mi sem történt volna! A hervadó szocialisták még mindig rendszerváltásról álmodnak, a Pábeszéd ígéri, hogy majd az EP-választáson megmutatják magukat, a Momentum nagy mellénnyel a saját hangját, az LMP bizakodva egykori tagságát keresi. A Jobbik elnöke győzelmi tort ül, fenyegeti a sajtót, önhitten jelzi, hogy válság esetén készen áll országot vezetni, Gyurcsány pedig annyira jól érzi magát, hogy azt szeretné, ha mindenki Gyurcsány lenne és mindenki jól érezné magát. Szívük mélyén ugyan érzik, hogy tudatmódosító szerek nélkül is rottyon vannak, hogy a baloldali sajtó haragszik rájuk, hogy az ellenzéki szavazók csalódtak és hontalanná váltak, és talán sejtik már azt is, hogy balról Orbán Viktort ma nem lehet legyőzni, ahogy korszakváltásra sincs igény. Mégis! Olyan önbizalommal mosolyognak, mintha továbbra is lenne összefogás, mintha ne lenne minden baloldali párt válságban, mintha ne lennének csalódottak azért, mert Gyurcsányt nem sikerült lekoptatni, és végül úgy somolyognak, mintha a Mi Hazánk Mozgalom ne nyomná le őket a kutatásokban. De mi a valóság? Mi van a kincstári optimizmus mögött? Legyen meztelen a király!
Ugyanúgy megyünk tovább előre!
Szokták volt mondani, hogy nincs unalmasabb a politikáról szóló politikánál. Értik, amikor a politika nem egy bizonyos probléma megoldásán munkálkodik, hanem saját magán meditál és abban kiteljesedve végez politikai, közéleti tevékenységet, hogy megállapítsa, mondjuk ő maga micsoda. Az ellenzékre tekintve mindenki megértheti, mire gondolok. Hasonlóan unalmas – mondják –, ha egy jegyzet nem a mindennapokban látott egy-egy jelenségre reflektál, hanem önmagára, szűkebb közegére. Most azonban mégis kivételt teszek, hiszen meglehetősen friss hír, hogy a Pesti TV május végétől nem készít több műsort. Maga a csatorna július elejéig üzemel, de a konkrét műsorgyártás május utolsó napjáig tart.
Merre tovább? (IV.) Békés Márton: Klebelsberg+Kassák, azaz eljött a kulturális konszenzus ideje!
Irány a nemzeti kultúra konszenzusa! Magyarország a négy kétharmaddal nemcsak politikai rendszert, hanem értékrendet is választott magának. Így a kormányzat mögött kialakult masszív támogatottság kellő alapot szolgáltat ahhoz, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből kialakuljon a Társadalmi Egyetértés Korszaka és a kormányzat az egész társadalomra kiszélesítse a nemzeti konszenzust és így a nemzet kulturális szuverenitása megőrződjön. – fogalmaz Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba írt publicisztikájában Békés Márton. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!
Az EU vezetői mesterséges gazdasági válságba kergetik a földrészünket
Az EU és Európa magországainak vezetői jól láthatóan megőrültek. Csak azért nem látjuk őket dühöngő őrültnek, mert túl sok ideje élünk a közelükben. Beleszoktunk. Az embargóktól agonizáló Európai Unió például kölcsönt venne fel a piacról nagy kamatra, hogy azt gyakorlatilag kamat nélkül kölcsönbe adja Ukrajnának az újjáépítésre. És arra az esetre, ha az ukránok nem fizetik vissza a kölcsönt, az EU tagállamai garanciát vállalnak a bankok felé a visszafizetésre.
Az amerikai demokrácia halálos sebet kapott
Ha azt mondom, polgárháború készülődik Amerikában, akkor sokan biztos valami túlzó, hatásvadász, bulvár dolgot sejtenek. De nem: a dolog nagyon is komoly. Ehhez képest az itthoni sajtóban gyakorlatilag sehol nem foglalkoznak vele. Szerintem kevesen fogják fel a súlyosságát az USA-n kívül.
Miért kellett köréjük gyújtani az erdőt? – Aczél, Bors, Kardos, Komlós és Erdős elvtársak a halottak élén
Alkoholista, agyonlőtt, öngyilkos és halálra „szekált” írók, művészek, zenészek – valójában ezt hagyta ránk az aczéli rendszer.Ez történt azokkal, akik nem voltak velük. Akik mások voltak. Halott gyerekek, meg nem született könyvek, meg nem jelent albumok lebegnek valahol fent az égen, és – hogy Ruttkai Évát idézzem Latinovitscsal kapcsolatban – nekünk „nincs módunk ezt befogadni”. Nincs módunk elfelejteni. Nem szabad elfelejteni. És nem hagyhatjuk, hogy még egyszer megtörténjen. Mert az egy dolog, ha a gerincünket megpróbálják eltörni. De ha a lelkünket is ellopják, onnan már nincs visszatérés. Vezércikk.
Van-e ajánlata számunkra Európának?
Jogos aggodalommal figyeljük mi, európaiak, hogy a földrészünk vezetői combközépig benne vannak az Egyesült Államok seggében. Szolgai csicskulást látunk, ami csak ahhoz hasonlítható, ahogy Szlovákia vagy Románia pitizett annak idején a náci Német Birodalomnak. A románokban viszont volt annyi életösztön, hogy mindez csak a szokásos színielőadás volt részükről, és a saját érdekeik valóra váltásáért hízelegtek. Az Európai Unió vezetőségéről ennyi pozitívum sem mondható el. Ők megkapták a brosúrát az amerikai tartótisztjeiktől, hogy alaposan meg kell szankciózni Oroszországot, mert az USA így akarja, és onnantól fogva vakon szankcióznak, ami a csövön kifér. Saját akaratot eddig se feltételeztünk róluk, de azért csipetnyi európaiságot és némi elemi életösztönt korábban még talán feltételeztünk róluk. Ha így tettünk, tévedés volt.
Merre tovább? (III.) – Alexa Károly: Aczél György lebegő árnyalakja
Számos nagy sorskérdést és problémát azonosít Alexa Károly a magyar kultúra területén a PestiSrácok.hu felkérésére megírt vitacikkében. A szerző szerint a rendszerváltás óta a nemzeti oldal a (lehető legszélesebben vett) kultúra területén szenvedte el a legtöbb kudarcot. Városaink és falvaink szinte mindegyikében hóditjuk vissza a múltunkat, a magyar kulturális élet virágzik, de ha tágabbra nyitjuk a blendét, akkor látjuk, hogy a XX. század magyar történelmét megszakító kommunista diktatúra után az még nem zökkent vissza a helyére a kultúrában sem. És tapasztalhatjuk még „a központi nemzetépítő akarat decentralitását és olykor az alkalmi, sejthető lobbiérdekekhez való igazodását, ami – úgy lehet – nem erősíti a kulturális stratégia hatékonyságát” – írja a Merre tovább? – Vita a nemzeti blokk feladatairól című sorozatunkba publicisztikájában Alexa Károly. Szóljon hozzá, írjon építő kritikát Ön is!Ajánljuk még
Semjén Zsolt aljas rágalmazásával kiiratkozott a DK a tisztességes emberek közül
Semjén Zsolt aljas rágalmazásával kiiratkozott az ellenzék a tisztességes emberek közül.
Orosz drón mentett meg egy férfit a kényszersorozástól
Néha nem várt helyről érkezik az életmentő segítség.
Rágalmakat szórtak kormánytagokra az ellenzékiek a parlementben, Orbán beszédére reagálva
Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtt elmondott értékelését az ellenzék igyekezett semmitmondónak beállítani, sikertelenül. Csak rágalmakra futotta.
Brüsszeli kedveskedés: különadóval sújtanák hazánkat és Szlovákiát
Brüsszel új frontot nyithat az energiaháborúban: az orosz olaj teljes kiszorításának felgyorsítása kerül napirendre, amely elsősorban Magyarországot és Szlovákiát sodorná bajba.
