Vezércikk
Oroszország eltörlése
A felháborodott Nyugat el akarja törölni Oroszországot, az orosz kultúrát és persze az orosz birodalom minden nyomát is. Mondjuk az oroszok ezt eddig is így érezték, nagyon nem fogja újdonságként érni és megviselni őket. Azt mondják, minden háború első halottja az igazság, habár pontosabb lenne úgy mondani, hogy a háborúban fel sem vetődik az igazság kérdése.
Magyarország az igazi menekülteken mindig segített és segíteni is fog
Fel tudnának sorolni állandó, mindent meghatározó mantrát az ellenzéktől az elmúlt 6–7 évet nézve? Minden bizonnyal. De mindegyik közül talán a legmeghatározóbb az volt, amikor a magyar kormány – és úgyszólván az egész magyar társadalom – xenofóbiával, idegengyűlölettel, rasszizmussal való gyanúsításába kezdtek, úgy 2015 nyara tájékától kezdve. Tudják, olyan volt ez, mint a '90-es évek elejétől kezdve az antiszemita-vád: semmivel sem kell alátámasztani, elég, ha elég hangosan és elég sokat, lehetőleg elég sokan mondják el.
Horogkereszttel a sarló-kalapács ellen? Legyünk ennél bölcsebbek!
Borzalmas háború tört ki a szomszédunkban, amely nem csupán az ukrán és orosz katonák, hanem a civilek között is egyre több áldozatot szed. Minket, magyarokat rettenetes érzésekkel tölt el a vérontás, hiszen Közép-Európában és hazánkban az utóbbi száz évben a háború egyet jelentett a tarvágással, az ország és a nemzet ugyanis hihetetlenül megsínylette a barbár háborúkat, amelyekhez ráadásul semmi közünk sem volt. A most kitört orosz-ukrán háború azért is különösen fájdalmas, hiszen a rettenetesen sokat szenvedett kárpátaljai magyarok is újból célkeresztbe kerültek. Nagyon sokan elhagyták az utóbbi napokban az otthonaikat, sok magyar férfit pedig besoroztak az ukrán hadseregbe, hogy olyan háborúban hullassák vérüket, amely nem az övék. Az ukránok cserében magyargyűlölettel, halállistával, megszégyenítéssel és megalázással fizették előre a zsoldot magyar testvéreinknek. Kegyetlen és kettős a helyzet, hiszen ismerjük az oroszokat, ismerjük a módszereiket, évtizedeink voltak arra, hogy megtanuljuk, semmi jót sem várhatunk tőlük. De ismerjük már az ukránokat is, ezért nem szabad átesni a ló egyik oldalára sem, Magyarországnak figyelnie kell önmagára és a kárpátaljai magyarokra egyaránt, a menekülteket pedig közben be kell fogadnunk. Ahogyan ez most is történik. De azt is tudjuk, hogy a horogkereszt sosem volt jó megoldás a sarló-kalapács ellen, hiszen egy tőről fakadnak, és semmi jó sem sül ki belőlük. Eljutottunk oda, hogy ma nehéz mindkét szélsőségre nemet mondani, mert aki nem ujjong az ukrán banderistákkal együtt, az rögtön Putyin csatlósává válik, pedig nagyon nincs ez így.
Semmit sem ér az ukrajnás profilképed
Gondoljunk csak bele, mire mentünk vele, hogy 1956-ban tele volt a Nyugat a magyarokat ünneplő újságcikkekkel és híres emberek jelképes gesztusaival, miközben idehaza ezreket lőttek le, majd a kommunisták még fel is akasztottak 600 embert! Na, pontosan ennyit ér most az ukránoknak, hogy kék-sárgára színezted a profilképedet, meg hogy Michael Douglas kék-sárga díszzsebkendőt szúrt a zakójába, amikor elment megünnepeltetni önmagát a Screen Actors Guild díjkiosztó gálára. Az unatkozó jóemberkedők feltehetően sem a konfliktus eredetét, sem a szembenálló feleket nem ismerik, csak benyalják az elsődleges csatornákon érkező propagandát. Mert nemcsak orosz propaganda létezik ám, hanem amerikai is, és egyiknek se szabad hinni.
Az oroszok lennének a jófiúk??? Hogy juthattunk idáig??? – avagy: Ukrajna lesz a genderőrület tisztítótüze, a wokeizmus Waterloója?
Nem, nem az oroszok a jófiúk, mielőtt a független-objektív sajtó (FOS) kiforgatná a szavaimat. Ebben a háborúban nincsenek (sincsenek) jófiúk. A kérdőjelek nem véletlenek: ma sokan hajlamosak Magyarországon inkább az orosz álláspontot elfogadni ebben a konfliktusban. Igyekszem megválaszolni, hogy vajon miért. Figyelem! Realista elemzés következik! (Utána pedig egy optimista okfejtés, amit óvatosan kéretik olvasni, mert sértheti mindenféle hibbant jóemberkedők és áldozati csoportok érzékenységét.) És hogy mi köze a címhez az alcímnek? Minden kiderül, olvass...
„Csak egy éjszakára” – Pár sor a háborúból nyerészkedőkről, a haszonlesőkről és a csend erejéről
Mi a feladatunk az ukrajnai háború kapcsán? A menekülteknek való segítségnyújtás. Aki hisz Istenben, annak az ima. Másnak az elmélyülés. Az adománygyűjtés. A csendben maradás, a józanság. Vezércikk.
Háború
Nézem a televízió képsorait, a tankokat, a harckocsikat, az állig felvegyverzett katonákat, kötelékben elhúzott helikoptereket, harci repülőgépeket, a rakéták pusztító eredményét, a kiégett, rommá lőtt lakóházakat, középületeket. Nézem a felrobbantott gázvezetékek, olajfinomítók lángjait, füstcsóváját, a kijevi metró aluljáróba menekülő embereket, síró asszonyokat gyerekeikkel, kedvenc mackóikkal, egy hátizsákkal vagy bőrönddel a magyar határon.
Ellenzék, felelőtlenség a neved! - Márki-Zayék a biztonságos Budapestről csörtetik a kardot
Oltásellenes kampány, uniós feljelentések, háborús retorika… Tényleg sehol nincs még egy ilyen ellenzék, senkit nem vert meg a sors hasonló felelőtlen társasággal! (Nem is beszélve arról, hogy tele vannak korrupciós ügyekkel – ahol megkaparintották a helyhatósági hatalmat, ott láthatjuk valódi orcájukat.) Most Márki-Zay hozott ránk ijedtséget és – valljuk be – némi szégyent, mikor kétszer is azt találta mondani, hogy ha ő lenne a miniszterelnök, és kérnék, akkor (természetesen) küldene magyar katonákat a frontra. Pedig még az amerikaiak sem mondtak ilyet, még a NATO sem kért semmi hasonlót. Szereptévesztés vagy éppen ostoba, destruktív politika? Sietős szolgai magatartás vagy szemellenzős Orbán-ellenesség? Kit érdekel az ok, kit izgat a miért, ha emberélet a tét.
„Van egy kis Horn Gyulám a mellényzsebemben. Nevelgetem, öntözgetem. Vérrel”
Van egy kis Horn Gyulám a mellényzsebemben. Olyan, mint KästnerEmberkéje. Nevelgetem, öntözgetem. Vérrel. Péntekenként ráadom az icike-picike pufajkás ruhát, azzal megy forradalmárokat verni. A kezébe icike-picike gépfegyvert teszek, azzal tud forradalmárokra lőni. Persze csak, ha akar. Ha olyan kedve van vagy olyan parancsot kap.
Most légy észnél, Magyarország!
Gyönyörű! Az ukrán soviniszta támadásokat éveken át tétlenül szemlélő Karácsony Gergely és csapata most a kárpátaljai magyarokért aggódik és tüntetést szervez az agresszió és "Orbán Viktor Putyin-barát politikája" ellen a budapesti orosz követség elé. Ráadásul az '56-osokra is hivatkoznak, érdemtelenül és szégyentelenül. Márki-Zay Péter pedig – aki pár napja még katonákat, fegyvereket küldött volna az oroszok ellen – most háborús cinkossággal vádolja a magyar kormányt, csakúgy, mint a vezérük, Gyurcsány Ferenc.
A kanadai diktatúrától az orosz agresszióig
Nem tudom, észlelték-e az elmúlt napok nyomasztó hírei közepette, de a világ szépen – ha nem is éppen lassan – kezd olyan mértékben felfordulni, amit korábban nem gondoltunk volna. Kitérhetünk itt az orosz–ukrán helyzetre – ki is térek –, de nemcsak erről van szó. Sokszor szóba hoztam már például Ausztráliát vagy Új-Zélandot, ahol egészen egyszerűen diktatúrát építettek ki a regnáló kormányok a lakosok többségének támogatásával. Különben milyen érdekes paradoxon ez, nemde? Lehet demokratikus a diktatúra, ha azt feltételezzük, hogy a népfelség elve mindenek felett áll? És ha ez a népfelség önmaga elnyomását kívánja, akkor mitől illegitim az a bizonyos diktatúra? Avagy a népfelség mégsem a lehető legfontosabb egy demokráciában sem?
Az ellenzéknek az orosz–ukrán konfliktusban is csak az a fontos, hogy ártson a magyar kormánynak és a saját nemzetének
Nagyon sokszor lelepleződött már a magyar baloldal csalárdsága, akiknek a saját nemzetük sorsa sajnos nem számít többet egy manipulációs játéknál, trükkösnek hitt ósdi cseleknél, és néhány százaléknyi szavazat besöprésének lehetőségénél. Láttuk ezt a járványkezelésnél megvillantott pánikkeltésnél, a gyermekvédelmi törvénynél előszeretettel alkalmazott hergelő politikánál, az általános, kisstílű irigység felbujtásánál, és társadalmi csoportok egymás ellen uszításánál. Most azonban új mélységeket tapasztalhatunk meg az ellenzéknél, akik sosem foglalkoztak a határon túli magyarsággal, csak a lábukat törölték beléjük; az orosz–ukrán szembenállás élesedésénél már politikai tőkét kovácsolnának azokból a magyar emberekből, akikkel eddig sosem foglalkoztak. Pocsék helyzetelemzés, rossz döntések, szívtelen nemzetpolitika: ennek a mostani baloldalnak méltó vezére az a Gyurcsány még most is, aki 2004-ben egyszer már kimutatta, hogy mennyit számít neki a saját nemzete. Semmit, sőt annál is kevesebbet. Most, egy lehetséges háború küszöbén a magyar baloldal ismét csak azt a lehetőséget látta meg, hogy mások nyomorán taposva, egy pengeéles helyzetben aláássa az ország biztonságát, egységét, hogy a zavarosban halászhasson.
Méghogy a Fidesz lop...?
Ha megkérdezünk egy ellenzéki szavazót, a fenti kérdésre heves bólogatás a válasz. Illetve valószínűleg válogatott szidalmazások, vádak és jelzők hangzanak még el. A politikai ellenzék első számú, de inkább egyetlen hívószava a szavazóik felé: váltsuk le (vagyis inkább űzzük el, nyírjuk ki, akasszuk fel) O1G-t, mert ő és a pártja korrupt, lopnak, tolvajok.
F.o.s.: Micsoda hülyeség ez, hogy ránk akarnák kényszeríteni a rovarevést?!
Helyi gazdaságokban termelt egészséges élelmiszer vagy fehérjegyárakban előállított műhús; sonka, csülök, kolbász, vagy „lisztkukac, tücsök és sáska” – mondta Kövér László a választások tétjéről egy böllérfesztiválon szombaton, a szélsőbaloldali ellenzék sajtója pedig nem győzi gúnyos hangnemben közölni ezt. Hát micsoda hülyeséget beszélt a házelnök, nem igaz?! Ahogy micsoda hülyeséget beszélt Fazekas Sándor korábbi földművelésügyi miniszter is. Hát ezek a buta kormánypárti politikusok olyasmit delirálnak, hogy rovarokkal akarnak itt etetni minket a progresszió érdekében…
Dobrev Klára: Péter, egész egyszerűen nem tartalak téged alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra! – Mi sem (videó!)
Soha nem gondoltuk volna, hogy eljön ez a nagyszerű, fennkölt pillanat! Márki-Zay Péternek embert próbáló erőfeszítéssel sikerült elérnie azt, ami ezidáig csak álom volt: közös nevezőre kerültünk Dobrev Klárával. Ha csak egy ügyben is, de megszületett az oly’ régóta vágyott „nemzeti minimum”. Egy állítás, amely mindnyájunkat összehoz, ami magyart és magyart egymás mellé állít ebben a nehéz, zavaros időkben: Márki-Zay Pétert egész egyszerűen nem tartjuk alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra. Ha pedig volna még kerékkötője ennek a „széleskörű összefogásnak”, aki ismét magyart magyar ellen fordítana, azaz bárki kételkedne Dobrev Klára értékítéletében, annak jó szívvel ajánljuk a miniszterelnök-jelölt „évtized-értékelőjét”, ami megmutatta, hogy Márki-Zay Gyurcsányhoz képest csupán egy szánni való csinovnyik. Alkalmatlan, ám annál veszélyesebb – kiváltképp, ha hivatalhoz jut.
Aczél György él!
Inkei Péternek hívják és az ellenzék kulturális szakpolitikájának a vezetője, jelentsen ez bármit is. Ha nem vigyázunk, még kulturális miniszter is lehet belőle. Az Indexnek adott interjút, amelyből leginkább az derült ki, hogy az SZDSZ a „magyar” kultúráról alkotott nézetei – és Aczél György hozzáállása a nem baloldali művészekhez és művészethez – él és virul. Ja, és minden kulturális beruházást le fognak állítani, ha nyernek.
A kommunisták és a fasiszták pártolása Márki-Zay igazi énje
Miközben minden jóérzésű ember okkal és joggal, nyilvánvalóan kiakadt Márki-Zay Péter legfrissebb botránya következtében, én ennek örülök. Örülök, mert látjuk az embert a maga valójában is. Sokadik alkalommal, de minden eddiginél nyilvánvalóbban. Tudják, mire gondolok: amikor szinte önmagától értetődően jelentette be egy lakossági fórumon a baloldali miniszterelnök-jelölt, hogy az ellenzéki összefogás a kommunistákat és a fasisztákat is képviseli. (Különben, ha látták a lakossági fórum felvételét, feltűnt önöknek Steinmetz Ádám jobbikos képviselő arca? Mármint annál a pontnál, amikor Márki-Zay a fasisztákat említette. Arcáról szinte olvasni lehetett: te komoly vagy, Péter? Mit művelsz már megint?)
"Hajnali" részegség, avagy egy nem létező diploma hányattatásai
A baloldal számára a tisztesség, becsület és a demokrácia szavak hangoztatása több, mint feladat, egyszerűen életérzés. Az, hogy mi van mögötte, már egészen másodlagos, hiszen úgy vannak ezzel, mint a "zöld" jokerrel, ami jól hangzik ugyan, de tartalommal nem tudják és láthatóan nem is akarják kitölteni. Miközben diktatúráznak, fasisztáznak és szavakban megváltják a világot, időnként a valóságtól kegyetlen nagy pofonokat kapnak. A baloldal bő két éves fővárosi ámokfutásából ugyanis egyrészt kiderült, hogy a tudatos rombolás és a haverok kistafírozása mindennél előrébb való, másrészt azt is megtudtuk, hogy saját magukon kívül mindig van felelős és hibás – elsősorban Orbán Viktor –, akármilyen botrányról legyen szó. Akkor azonban nehezen megy a mea culpa, ha egy párbeszédes baloldali képviselőjelölt azon viccelődik, hogy halálra gázolt valakit, de a fehér poros, lopásról gátlástalanul beszélő Lackner Csaba ügye se piskóta Kispestről. De egyértelműen ott van az élmezőnyben Hajnal Miklós is, a Momentum politikusa és az összeborult ellenzék egyik budapesti képviselőjelöltje, aki a hamisan hirdetett közgazdászi diplomáját olyannyira nyeglén kezelte, hogy szinte ő volt megsértődve, és egyébként azóta sem vette le az egyik közösségi oldalról, a LinkedInről. Elvégre minek? Kell ilyen országgyűlési képviselő a budai polgároknak? A döntés a szavazók kezében van, ha már Hajnal nem képes eltűnni a közéletből.
Túl sok Hodász atya
Vasárnap este került volna adásba a Pesti TV-n a Hodász András atya vendégszereplésével felvett Late Night Latte, de el sem készült az adás. Mivel részt vettem volna a meghiúsult beszélgetésben, ezért a magam részéről még egyszer megadom Hodász András atyának azt, amit a legjobban hajszol: a figyelmet. A célom azonban nem az volt, hogy beletöröljem a lábamat a tévéműsorban, ahogy ez a cikk sem azért íródik. Arra szeretném felhívni minden érintett fél figyelmét, hogy mivel jár az a kártékony hullámverés, amely egy felszentelt katolikus pap személye körül zajlik újra és újra.
Miért volt ennyire külpolitikai hangsúlyú Orbán Viktor évértékelője?
A demokrácia már csak ilyen, négy évenként választások vannak. Sőt, a demokrácia már csak ez az egyetlen egy dolog, nemzeti minimum híján, a négy évenkénti választás. Gyurcsányék ugyan beismerten csaltak minimum a 2006-os választáson, de 2010-ben már próbálkozni sem mertek. A nemzeti oldal számára a demokrácia szabad és titkos választójog alapján megtartott ezen megnyilvánulása pedig természetes szükségszerűség. Akkor is, ha ez a választás is sorsdöntő lesz és nemcsak a hazai ügyeink miatt, hanem azért is, mert az ellenzék nyíltan a magyar nemzeti szuverenitás feladásáért kampányol, behódolva az EU álcájában megjelenő birodalmi törekvéseknek. És ehhez az utóbbi harminc évhez képest is szokatlanul nagy támogatást kap külföldről.
Drezda a jelképe, hogy nincsenek Jó Emberek
Drezda 77 évvel ezelőtti elpusztítása nem egyszerűen szégyenfoltja a szövetségesek hadászati tevékenységének, hanem az az esemény, ahol a progresszív, baloldali véleményformáló réteg sem képes a kimért magyarázkodásra, inkább háttérbe vonul és igyekszik kibekkelni a témát. Drezda ugyanis jelképpé vált. A hideg, mérnöki szemmel elvégzett pusztítást látjuk benne.
Ha fegyver van a közelben, jobb, ha a mi kezünkben van – És úgy tűnik, ott van
Rendkívüli, megdöbbentő bejelentés nélkül is komoly súlya van egy kampányidőszakban elmondott Orbán-évértékelőnek – ide jutott el a magyar miniszterelnök a 23. ilyen alkalomra. Gyurcsány évértékelője jóval mérsékeltebb várakozás közepette ment le, Márki-Zayét még mindenki nyomozza, hogy mikor lesz, a kormányfő viszont vagy irgalmatlanul jól blöfföl, vagy tényleg egy megkerülhetetlen országot vezet éppen. Olyan országot, amely simán közli a németekkel, hogy nélkülünk nincs Balkán-politika.
Gyurcsány évértékelője, avagy szavazz Márki-Zay Péterre és újra Gyurcsány lesz az ország kormányfője! (videó!)
Kisebb riadalmat okozott a baloldalon az, hogy Gyurcsány Ferenc előbb tart évértékelőt, mint Márki-Zay Péter, aki ráadásul nem is tudja pontosan megmondani, hogy ő melyik nap következik. Tetézte a félelmet az is, hogy Márki-Zay – meglehetősen naiv módon – többször is szilenciumot kért a DK elnökétől. A kérdés így az lett, hogy vajon mond-e valamit a bukott miniszterelnök a mostani baloldali miniszterelnök-jelöltről, és ha igen, akkor mit? Nos, Gyurcsány Ferencnek végül „bravúrosan” sikerült végigmennie a szűk mezsgyén: úgy beszélt Márki-Zay Péterről, hogy végül nem mondott róla semmi fontos dolgot. Habár Gyurcsány elveszett a történelmi távlatok közti intellektuális ugrabugrában, összekeverte az ősiség törvényét egy másikkal, ám a sajátjainak címzett üzenet átment: Márki-Zay Péterre kell szavazni, az ő hátán felkapaszkodva ugyanis vissza lehet térni a hatalomba. Azt kaptuk, amit vártunk; talán az okozott némi derültséget még a „bolhacirkuszt” szemlélők körében, hogy Gyurcsány Ferenc a „jó kormányzás” mibenlétét is boncolgatta. Mert állítólag tudja, hogyan kell...Ajánljuk még