Vezércikk
Szánalmas hazudozással próbál menekülni az ellenzék a saját korábbi háborús retorikájából
Az elmúlt két hétben számtalan olyan írást olvastam el, podcastot, tévéműsort hallgattam, néztem meg, amelyben az ellenzék háttéremberei, a közös listával szimpatizáló értelmiségiek, visszavonult liberális politikusok, az ellenzéket Orbánnál kevésbé gyűlölő mindenféle állítólagos el nem kötelezettek, a nemzetközi liberális hálózat által kitartott propagandisták, Simicska-árvák és mindenféle egyéb "független" okosok értékelték a választások eredményét.
A baloldal nem marad mindig a földön
Ezerrel zajlik a baloldalon a gyászmunka. Ennek persze vannak feltétel nélkül szórakoztató és sajnos egész elgondolkoztató részei is. Az utóbbit majd rögvest kifejtem, de kezdjük a szórakoztató tartalommal. Mert higgyék el nekem, abból is van bőven! Nézzük csak meg például mindenki Fleck Zoltánját. Az embert, aki egyetemi katedráról rettegte végig az elmúlt éveket. Hiszen a diktatúrák már csak olyanok, hogy a velük egyet nem értő embereknek egyetemi munkákat, tanszékeket és egyebeket biztosítsanak. Úgy nem veszélyesek, gondolhatják gonosz módon.
Bödőcs Tibor önmaga hatása alá került, majd pedig a helyére
Választás eredmények Bödőcs Tibor szülőfalujában: Fidesz 62%, egyesült ellenzék 25%, Mi Hazánk 9,5%. Persze, persze, agymosottak, vidékiek, bugrisok... az ellenzék (és szavazóik!) egy része továbbra sem áll le a sértegetéssel. Továbbra sem tudnak/alkarnak kijönni a pszichózisukból. Mert ha benne maradnak, az legalább megnyugtatja őket. Továbbra is elhihetik, hogy ők nem hibáztak, ők az okosak, a többség hülye. (A „mi vagyunk a többség”-ről ekkora zakó mellett már mégsem lehet beszélni.)
A keresztények már megcsinálták
„A Simpsonék már megcsinálták” – hangzik el jópárszor a szállóigévé vált mondat a South Park egy 20 évvel ezelőtti részében. Kellemetlen helyzet, amikor „Káosz professzor” minden lenyűgöző új ötletét réges-régen kitalálták már mások, de ettől még a valósággal szembesülnie kell. Így hát a liberális progresszió régi harcostársaként, „Rettenet tábornokaként” szeretném felhívni a figyelmüket néhány olyan egetrengető találmányukra, amelyeket csak a múlt ismeretéből bukásra álló, kimosott agyú emberek előtt lehet világmegváltó újdonságként eladni. Aki a kereszténység után valami újabbat akar kitalálni, az gyakorlatilag reménytelenül kemény fába vágja a fejszéjét.
Az Isten nem ember, hogy hazudjon, amit ígér, megcselekszi!
A keresztények hite szerint Jézust nagypénteken feszítették keresztre és vasárnap hajnalra támadt fel. Húsvétkor a keresztény világ azt ünnepli, hogy Jézus mártírhalálával magára vállalta az emberiség bűneit, ezzel megváltotta és üdvösségre, örök életre vezette őket. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az „ünnepek ünnepe” (sollemnitas sollemnitatum).
Háborúzni nem felejtettünk el, de békét kötni már igen
A háborúban az összes elképzelhető rossz megtalálható és nincs benne semmi olyan jó, ami a békében megvan. Mi, a hosszú béke generációi semmit sem tudunk a háborúról, tényleg semmit. Jól láthatóan nem is akarunk semmit tudni róla. Pedig a háború az emberi élet része, sajnos nem lehet elfelejteni örökre.
A felháborodott baloldal baja, avagy mindenki ostoba, de továbbra sincs kapitány
Lehet hasztalan számolgatni, elemezni, lehet valamilyen új összefogást a jövőben vizionálni. Mi lett volna MZP nélkül? Hogy alakult volna az eredmény Dobrev Klárával a kapitányi poszton? Milyen eredmény lehetett volna, ha hagyják a fenébe a Jobbikot? És így tovább, ad infinitum el lehet tölteni a hosszú hétvégét és a húsvéti ünnepeket is a sebek nyalogatásával, de nem érdemes! Ugyanis nem ez a baloldal legnagyobb baja. Nem ezért volt a történelmi kudarc. Sokkal mélyebb a válság. Az első szembetűnő probléma a teljes intellektuális csőd, a második a vezető hiánya és végül létezik egy olyan morális pöcegödör, amibe az összefogás lázálma belerántotta az egész ellenzéket. De ez senkit nem érdekelne egész addig, míg magukkal szöszmötölnek. Ám nem ezt teszik. Felháborodva beszélnek továbbra is agymosott Fidesz-szavazókról és hibáztatják a magyar embert. Habár volt rá a történelemben kísérlet, a baloldal próbálkozott vele, de a népet nem lehet leváltani. Ideje lenne ezzel is szembenézni!
A brit választási rendszerben nem kétharmadunk lenne
Nagyon szeretem, elegánsnak tartom és remeknek, amikor a fejlett, okos, progresszív, megkérdőjelezhetetlenül remek és fantasztikus nyugat-európai államok minket akarnak leckéztetni demokratikus normákból és alapelvekből. Minket, szegény, szerencsétlen, politikai fejlettségben még kamaszkorba se lépett, kelet- és közép-európai népeket. Szinte látom magam előtt a gyarmatosítói lendületet, ahogy okítani akarnak minket, oktondi senkiket. Csak a jó szándék vezérli a jó embereket, nincs mit tenni.
Népszavazás: normális többség és a „mindig, mindent a jó ügy ellen” kisebbség
2022. április 13-án, 9 nappal az országgyűlési választások és a gyermekvédelmi népszavazás után, 99,99 százalékos feldolgozottság mellett kimondhatjuk: a referendum, amelynek célja a jövő generációinak védelme, közjogilag érvénytelen. A baloldal és a Soros-szervezetek elérték a céljukat. Vagy mégsem? A jogi kötőerő hiánya egyúttal cselekvőképtelenséget is jelent? Hogyan értékelhető a népszavazás eredménye, mi a teendője az Országgyűlésnek (már ha van neki)? Ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Kezd megjönni az ellenzékiek esze?
Könnyű, kényelmes válasz lenne, hogy nem, mert ha igen, akkor már fideszesek lennének. De a dolog ennél azért bonyolultabb. Meg hát egyáltalán nem lenne baj az sem, ha lenne Magyarországon értelmes, kompetens ellenzék. Merthogy jelenleg nincs; ezt már a támogatóik, szavazóik jelentős része is elismeri.
Feri és Klára és a szétlopott falu
„Klára közben befejezte. Gyér taps, erőtlenül lengetett szivárványos zászlók. „Én jövök”, gondolta Ferenc, miközben a hasáig húzta a susogóst. Kiállt a kocsma elé. „A Kapitány, rossz volt a Kapitány...” – kezdte el, aztán elsötétült a világ. Valaki fejbe verhette egy furkósbottal. „Hálátlan a világ”, gondolta volna, de közben leereszkedett a függöny. Az egész falura.” Publicisztika egy távoli faluról, némi általános tanulsággal.
A klub szabályait mindenkinek be kell tartania!
Az Európai Unió egy értékközösség, egy elitklub, ahova megtiszteltetés tartozni – halljuk rendszeresen. És hát ha ezt az EU mondja, akkor alighanem úgy is van. Ez olyan minta, amelyet másolnunk kell, ha szalonképesek akarunk maradni a civilizált világban. Igenis, ne szégyelljük elvárni a közösségi értékeinket és elveinket a klubunk tagjaitól, akik pedig nem tudnak elvárhatóan viselkedni, azokat ne legyünk restek a nekik járó pénz megvonásával fenyegetni!
„Ha nekem nem sikerül, le is mondok. Én nem bohócnak jöttem ide” – mondta egykor Jakab Péter...
Hová lettek a jobbikos szavazók? Sehová... otthon ülnek, átkozzák a kommunistákat, gyűlölik Gyurcsányt, ki nem állhatják a liberálisokat és pokolba kívánják Jakab Pétert. Egy volt jobbikos, gárdista, miépes soha nem szavaz a Ballikra. Egy volt jobbikos szereti a hazáját, így nem támogatja a Gyurcsány-koalíciót, nem asszisztál az utódpárt túléléséhez. Inkább otthon szidja a rendszert, vagy veszi a kalapját és leszavaz a Mi Hazánkra. Kár is ragozni, a jobbikosok nem változtak, a Jobbik változott meg. Nem kicsit, nagyon!
Nem vagytok magyarok
Érzékelte valaki, mi minden hangzott el és íródott le a magyarokra magyar nyelven az elmúlt pár hét alatt? Tisztességtelenek, mucsaiak, buták, tájékozatlanok, analfabéták, trágyával etetett gombák, igénytelenek, fogatlanok, mosdatlanok, büdösek, reménytelenül hülyék, le kéne őket cserélni, ráadásul miséről érkeztek a választásra – érted, ezek a suttyók templomba járnak! Ez így ma a bevett véleménycsokor a magyarországi kommunisták körében a magyarokról. Jó, mi? Pontosan ugyanazt gondolják rólunk ma is, ahogy bántak velünk a saját országunkban 1919-ben, 1944–1990 között, sőt 1990 után is. A kommunista nem vész el, csak átalakul. Amikor pedig ideges, mert nem fér a hatalom közelébe, akkor visszavedlik az eredeti állapotába.
Egy ötvennégy százalékos Fideszt nem lehet legyőzni
Ez a kijelentés magától értetődőnek tűnik, de az ellenzék vezetőinek és kampánytanácsadóinak mégsem sikerült ezt a problémát megfogalmazniuk maguknak. Kétszázezer stabilan kormánypárti szavazó és a bizonytalanok többségének megszólítása nélkül nem lehet a Fideszt legyőzni. Nincs olyan kicsit is demokratikus választási rendszer, amelyben le lehet győzni egy olyan pártot, amelyet minden második szavazó támogat.
Életvezetési tanácsok kormánypártiaknak és ellenzékieknek
Ellenzékiek számára ezekben a napokban zsigeri reakció a kormánypárti szavazók további ócsárolása, hülyézése, csalás kiáltása, diktatúrázás, az „agymosás”-mantra folytatása. Kormánypártiak számára pedig csábító a patakzó liberális könnyekről beszélni, némi kárörömmel. Vagy az ellenzékiek orra alá dörgölni mindazt a fröcsögést és fenyegetőzést, ami tőlük jött az elmúlt pár évben. Mindkettő zsákutca, mindkettőről lebeszélni igyekszem az érintetteket. Na, és akkor mi lehet a jó út?
A magyar életre szavazott az ország, elképesztő győzelmet aratott a nemzeti oldal!
A magyarság felemelte a fejét és egyértelmű döntést hozott az országgyűlési választásokon! Megkérdőjelezhetetlen részvételi arány mellett, minden várakozást felülmúló többséggel újabb négy évre a nemzeti oldalt választotta meg Magyarország vezetésére. Mint történelmünk során mindig, ezúttal is a vidék magyarsága volt a nemzetmentő, nekik köszönhetjük elsősorban, hogy tovább folytatódik a 2010 óta tartó nemzeti kormányzás, de a korábbiakhoz képest a fővárosban is jelentősen előretört a Fidesz–KDNP. Minden eddiginél fontosabb volt, hogy ilyen eredmény szülessen, ugyanis rendkívül nehéz időszak előtt áll a világ és benne Magyarország is.
Te kit választanál?
Joe Biden amerikai elnök beszédet tartott Varsóban, és párhuzamot vont az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, valamint az azt követő, szovjetellenes közép-kelet-európai felkelések és a mai ukrajnai helyzet között, mondván: a demokráciáért és szabadságért folytatott harc nem ért véget a vasfüggöny leomlásával. Az USA elnöke szerint szovjet tankok nyomták el a demokratikus felkeléseket, de az ellenállás folytatódott, míg végül 1989-ben leomlott a berlini fal. Hozzátette: a demokráciáért folytatott küzdelemnek ezzel nem lett vége. Az elmúlt 30 évben az önkényuralom erői világszerte feltámadtak, amelyek megvetik a jogállamiságot, a demokráciát és magát az igazságot is.
Aki elfelejt szavazni, az utólag ne háborogjon, ha MZP miatt háborúba sodródunk
Végletekig kiélezett kampány végéhez közeledünk, ráadásul kellős közepén állunk egy elképesztő csalássorozatnak. Sosem volt ekkora a tét. Érthető, hisz egy háborúba sodródás veszélye sem lebegett még ez idáig Damoklész kardjaként a fejünk fölött. Ugyan minden közvélemény-kutatás szerint a Fidesz–KDNP előrébb jár az ellenzéki összefogásnál, ám a verseny vasárnap dől el. Reális veszélye van annak, hogy a jobboldali szavazók – 2002-höz hasonlóan – elalszanak. Azt gondolják, hogy a meccs lefutott, hogy egy szavazat már nem számít. Pedig de! Sőt! Aki békét és biztonságot akar, majd mégsem járul vasárnap az urnákhoz, az ne reklamáljon utólag azért, ha visszatérnek Gyurcsányék. Ha nem szavaz, akkor ne méltatlankodjon azután, ha az összevissza beszédű és rendetlen gondolkodású Márki-Zay mégis belesodorná az országot a háborúba.
Minden korábbinál nagyobb a tét, vasárnap ugyanis a magyarság jövője dől el
Vasárnap választunk, döntünk hazánk jövőjéről. Sokan vannak, akiknek világos értékrendje és egyértelmű elképzelése van arról, hogy kire voksol és miért? Azonban a szavazópolgárok tekintélyes hányada csak az utolsó pillanatban dönt arról, hogy elmegy-e egyáltalán voksolni, s ha igen, akkor hová teszi majd azt a bizonyos X-et. Nekik próbál iránymutatást adni írásunk, legfőképp azért, mert az ő szavazataiknak kulcsszerepe lesz abban, hogy merre tovább, Magyarország?
Két szavazat is eldöntheti a választást
Eljutottunk a kampány azon szakaszába, ahol már tényleg nemigen van miről beszélni. Az asztalokra mindenki kirakott minden tétet, a választani akaró választópolgárok tudják - vagy egyre inkább tudják - kire szándékoznak voksolni. És lassan-lassan tényleg mindenki hazatalál, ahogy ezt a politológusok szokták mondani. Hiszen egy közvélemény-kutatásban még bátrabban lehet mondani, hogy adott személy a Kutyapártot vagy a Mi Hazánkat választaná, de amikor eljön a pillanat és ott áll a szavazófülkében, akkor hajlamosak az elsődleges érzelmek dominálni: hogy ne az vagy ez a politikai tömb jusson hatalomra/őrizze meg a hatalmat. Mert a tét nagysága bizony sokakat bevonz egy nagyobb táborba.
Orbán Viktor, a liberális
Nem, nem azért, mert Soros-ösztöndíjjal tanult – mindössze egy évig – Oxfordban. Erről már korábban írtam, hogy miután nagy reményeket fűztek hozzá a globalisták, és a progresszió fiatal magyar vezérének, itteni helytartójuknak szánták, ő szembefordult a korrupt nemzetközi hálózattal. Ezért haragszik rá ennyire Soros, ezért gyűlölik ennyire a libernyákok.
Néhány mondat Dobrev Kláráról és a külkeres maffiáról
„A gondolkodni tudóknak mondom: nem kicsit feltűnő, hogy egyetlen olyan magyar milliárdosról sem tudunk, aki a Kádár-rendszer alatt vált volna milliárdossá.”Ajánljuk még