Vezércikk
A Parizeus Gyurcsány felé tart, ahogy Debreczeni József is egykori MDF-vezetőből lett a DK alelnöke
Vannak viseltes, tragikus következményű történelmi minták, amiket újra és újra írnak olyanok, akik sem a másik, sem a saját hibáikból nem képesek tanulni. Ilyen a Jobbik árulása, ilyen Jakab Péter döntéseinek következménye. Az MDF-ből először Csurkáék léptek ki, időben hosszabbat lépve a politikai centrumba, majd balra húzott a rendszerváltó párt, végül egyeseknek a DK-ba, másoknak a semmibe vezetett az útjuk. Ahogy Toroczkaiék is kiváltak a Jobbikból, ahogy az MDNP is középpárt akart lenni, ahogy voltak nevetségessé vált Fidesz-sértődöttek akkor is, és végül, ahogy Debreczeni József, úgy Jakab Péter is Gyurcsány mellett találta meg a helyét. (Ahogy Pusztai Erzsébet is az MDF-ből jutott el Karácsony Gergely mozgalmáig.) Az okos a másik, a buta a saját kárán (sem) tanul, a tök hülye pedig észre sem veszi, hogy mekkora gödörbe lépett. A Jobbik exelnöke, aki képtelen az önreflexióra, az utóbbi kategóriába tartozik.
Soha nem ajnározunk komcsit, se Nagyot, se Hornt, se Pozsgayt
Nagy Imre nevét nálam többször az elmúlt években maximum történészek vagy sokkal elszántabb újságírók írhatták le. Mert anélkül, hogy magamnak valami érdemleges hatást kiváltó tevékenységet vindikálnék, azt öndicséret nélkül is leírhatom, hogy a Mandineren még 2018-ban – te jó ég, tehát már 4 éve – megjelent cikkeim az egykori miniszterelnökről viszonylag nagyot szóltak. Az írások fő témája az volt, hogy ennyi idővel a rendszerváltoztatás után igencsak ideje lenne szakítani a romanticizált Nagy Imre-képpel és tudomásul venni, hogy 1989-ben teljesen mást jelentett a neve és az újratemetés aktusa, mint akár 2018-ban.
Ez lett a sok gyalázkodás és pökhendiség vége: az angolok letérdeltek a magyar válogatott előtt
Hihetetlen csoda történt tegnap, olyan varázslat, amelyet őszintén szólva nem várt senki. Múlt héten is hatalmas bravúrt hajtott végre a magyar labdarúgó-válogatott, amikor 1–0 arányban megverte az angolokat, hiszen több mint hatvan éve nem sikerült legyőzni a szigetországi csapatot, de a tegnap esti kiütés Wolverhamptonban még nagyobb távlatokat nyitott meg a válogatott és az egész lesajnált magyar foci előtt. El sem tudjuk képzelni, hogy mit érezhet most Farkasházy Tivadar, aki korábban kijelentette, hogy a magyar válogatott ellen szurkol. A hazaárulás keserű kenyér, az azonban még rosszabb lehet, amit a magyar himnuszt kifütyülő, barbár módon viselkedő angolok érezhettek, akik megmutatták, hogy az európaiság ma már nem azt jelenti, amit régen. A meccs elején letérdelő angol focisták kilencven perccel később, a hármas sípszó után mentálisan is letérdeltek a nagy szívvel és akarattal, jól játszó magyar csapat előtt. A nácizás, rasszistázás, a magyar gyerekek ostoba és igazságtalan gyalázása, és a pökhendi stílus megbosszulta magát. Oda-vissza kikaptak a magyar válogatottól, gólt sem lőttek, és talán most már az arcukból is vissza kéne venniük. Nem fognak.
400 forint fölött az euró
Ez a helyzet, nincs mit szépíteni rajta. Szívás. De persze máris jönnek a szenzációhajhász szalagcímek, indul a hergelés: "Történelmi mélyponton a magyar deviza." "Beszakadt a forint." "Ki a felelős?" Az utóbbi konkrétan a HVG-n, napjaink talán legelvetemültebb propagandaoldalán jelent meg, de a többiek sem sokkal maradnak le. De tényleg, van egy felelős? Akire rá lehet mutatni? Természetesem van: Orbán.
VV Péter Gyurcsánynak sem kell már, hát kiszavazták a Villányi úti villából
Olyan volt a Jobbik elmúlt hónapja, mint egy ócska valóságshow utolsó szériája. Végjáték vagy rosszul sikerült epilógus. Minden bekamerázva, hisz valamennyi vita kiszivárgott, volt veszekedés, szex, buli és erőszak, és egymás után szavazták ki a másikat a „villalakók”. A legutóbbi párbajt Jakab Péter vesztette el, az elnökség többsége ugyanis úgy döntött, hogy számára a játék véget ért. A tét nem kevés, hisz a végén csak egy marad, a győztes pedig egymilliárd forinttal lesz gazdagabb. A kérdés már csak az, hogy kit látna szívesen a párt élén Gyurcsány Ferenc, mikor ismét integrálni kezdi a baloldalt?
A harmadik világot látni elég elmenni „Nyugatra”
Nápoly nem egy jó hely. Olaszországot egyebekben lehet ezer és egy dolog miatt dicsérni – gasztronómia, építészet, történelmi emlékek, flóra és fauna –, nem is akarom mindezeket kétségbe vonni, de őszinte meglepettséggel fogadnék mindenkit, aki arról kezdene el ájultan áradozni, milyen csodálatos hely a város. A település, ami egyébként fogalmam sincs, hogyan és miért kaphatott világörökségi védelmet, mert a világon semmi egyedi nincs benne, hacsak nem tekintjük egyedinek azt, hogy minden mocskos, koszos, elhanyagolt és olyan, mintha egy nukleáris katasztrófa után lennénk három évtizeddel. Nem utazóblog ez, rá is térek mindjárt a lényegre, de muszáj némi hangulati megalapozottságot biztosítanom az olvasók felé. Már csak azért is, mert Nápoly a mai napig – legalábbis én így tapasztaltam – őriz valamifajta kósza, kócos romantikát az emberek fejében. Egészen pontosan Nápoly emléke. Az egykorvolt Nápoly emléke, a fene sem tudja.
Ezek beszélnek jogállamról?
Zelenszkij Ukrajnája az ottani ellenzéket elhallgattatta, a magyarokon, a ruszinokon kívül az orosz kisebbség millióit megfosztotta nemzetiségi és emberi jogaitól, nem riadva vissza a népirtástól sem. Ezt az Ukrajnát akarják jogállamnak elhitetni és gyorsított eljárással felvenni az Európai Unióba? Hol élünk? Az Európai Uniónak abba kellene hagynia Magyarország folyamatos lejáratását, a jogállamisági eljárásokat, a pénzelvonásokat, a politikai erőszakkal való kísérletezést és egy beteg, hamis ideológia ráerőltetését egy független nemzetállamra.
Fegyőr Bandi összecimbizett Zelenszkijjel
Egyem a szívét, de tényleg, hát olyan cukik, nem? Az egész Momentum-vezérkar, a Cseh Katalin által megosztott fotón, ahogy felsorakoznak az ALDE-pártcsalád dublini kongresszusán. A bal szélen álló ismeretlentől, akinek épp libsi kongresszuson kéne pózolnia, de előző éjjelről még nagyon csavar neki az eki – köszönet a kiváló észrevételért az ánusz-távirányító feltalálójának –, a mára teljesen Morticiává vedlett Cseh Katalinon, meg az MDF-SZDSZ-alapító apukás pártelnökön, meg az „ügynök” szó két lábon járó szótári definícióját megtestesítő Daniel Bergen át, egészen a jobb szélen álló, szintén ismeretlen hölgyig, aki pedig a „sonkacomb” szótári definícióját írja újra.
Tudjuk – Merjük? Tesszük?
Fent voltak a Kissomlyó és a Nagysomlyó közti nyeregben mindannyian. Ott voltak a katolikus búcsújárók, akik lassan félezer éve adnak hálát pünkösdkor, amiért a csíki székelyek 1567-ben legyőzték az őket fegyverrel protestáns hitre téríteni akaró János Zsigmond fejedelem seregét. Idén is voltak a híres Mária-kegyhelyen protestáns magyarok, és ott voltak az egyéni hitvilágokat felállító szinkretisták, köztük a nemzetiségüket vallásként megélők. És persze ott voltak a csodavárók, akik közt alighanem akad mindegyik felsorolt csoportból. Ők abban bíznak, hogy Szűz Mária majd megment minket, bármi történjék – elvégre mégiscsak az ő oltalmába ajánlotta az országot Szent István. De mi megteszünk-e minden tőlünk telhetőt Szűz Mária oltalmáért?
A megcsonkított ember balladája
„És akkor azt mondták, fasiszta. Fasiszta, ha a csonkításról beszél. Persze akkor is, ha nem, de akkor igazán, ha szólni mer. Mutogattak rá a gyerekek. „Nézd, ilyen egy náci”, mondta a szatyrát cipelő kövérkés anyuka. Hiába válaszolta, hogy nem az, hogy éppen, hogy ellenük is harcolt, már régen továbbmentek, mire elmondhatta volna. És akkor elnémult. És akkor inni kezdett újra. Inni és búsulni. Bámult kifelé a szürke lakótelep ablakán és a karjára gondolt. A lábára. Sokat sírt megint.” Publicisztika.
Attól vagyunk erősek, hogy nem félünk!
Ha a Szent Szellem jelen van az életedben, akkor képes vagy olyan dolgokat megtenni, amelyekre emberileg képtelen lennél. Nem te döntöd el, hogy mikor születsz meg és nem te döntötted el, hogy férfiként vagy nőként láttad meg a napvilágot. De arról te döntesz, hogy miként éled le azt az életet, amit kaptál.
Trianon – nem felejtünk, mert nem felejthetünk!
Ha eltemetjük a múltat, ha nem tudunk emlékezni s emlékeztetni, akkor nem fogjuk tudni a jövőt sem alakítani. Isten a történelem ura, sorsunkat kapjuk, de kapunk mellé ajándékba szabad akaratot, amely a döntés jogának hatalmába emel minket. Dönteni a jó és a rossz között azonban felelősség is egyben. A teremtett lény lehetőséget és jogot kapott arra, hogy alakítsa saját és közösségének jelenét és jövőjét. Mi magyarok vagyunk, mi magyarnak születtünk – ez a sorsunk. Ám a jövőnkről, ha elég okosak, kitartóak és bátrak vagyunk, akkor mi magunk dönthetünk. Ez a saját felelősségünk. Június 4-e van, a trianoni békediktátum évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja. A magyarság golgotája, ugyanakkor a feltámadás lehetősége. Emlékezzünk és emlékeztessünk hát a mai napon arra, hogy mi, mindannyian egy vérből valók vagyunk; és arra is, hogy mi történhet akkor, ha restek vagy igénytelenek maradunk, ha félünk teli torokkal kiáltani: nem, nem, soha!
Komoly meló volt tönkretenni a Jobbikot, de sikerült
Az ember elgondolkozik rajta, hogy valóban van-e még annyi a Jobbik sztorijában, hogy arról cikket írjon. A halottat mégsem illik rugdosni, bár ilyen kvalitású halottat mégis kellemes vegzálni. Hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy különösen az elmúlt évek folyamataival – amit betetézett a választási kudarc – a Jobbik tönkretette saját magát. Szavazóit elvesztette, integritása megszűnt, tehetségtelen, másod- és harmadvonalbeli emberek irányítják vagy inkább próbálják irányítani ezt a gazdasági szervezetet, amit pártnak csúfolnak. Ám valamelyest mégis érdemes velük foglalkozni, egyetlen oknál fogva: náluk tényleg a legrosszabb feltételezések elképzelése fedi be a valóságot.
Mi Európa és a nyugati világ terve orosz győzelem esetére? Örök harag
A morál felsőbbrendűségének egyik kellemetlen következménye, hogy a moralisták nem készítenek terveket morál nélküli események bekövetkezésének esetére. Nyilván a világmindenség alapvető rendje elleni illiberális bűncselekményről van szó, de talán nem lényegtelen elgondolkozni azon, hogy mi lesz akkor, ha az oroszok győznek. A háborúnak a fegyvereken túl van szociológiája és pszichológiája is. Amerika hite szerint proxyháborút visel, az oroszok meg úgy tudják, hogy éppen egy kis honvédő háborúban vannak és éppen „felszabadítanak”. Nézzük meg, ebben a kontextusban mit remélhetünk!
Az én két fillérem a Pesti TV-hez...
Magyarul nem igazán használjuk ezt az angolban igen elterjedt kifejezést („to put in my two cents” - vagy „mytwo cents' worth”), amikor a saját rövid, személyes véleményünket fűzzük hozzá valamihez. A kifejezés egyébként bibliai eredetű: Márk evangéliumának 12. fejezetében, a 41-44. igeversekben találjuk a példát, amikor Jézus ül a templomi persellyel szemben, és nézi az adakozókat, köztük az özvegyasszonyt, aki csak két fillért dob be. Az angol innen emelte be a kifejezést a köznyelvbe, némileg más értelmezéssel.
Te is fiam, Brutus? - Gyurcsánynak ott volt az Apró–Dobrev-klán hálózat, MZP-nek semmi, még Kész is kész
Márki-Zay Pétert olyan mélyen hátba szúrták „legjobb képességű” szövetségesei is, hogy aligha marad politikai értelemben életben. Ugyan láttunk már nagy visszatéréseket, de azokat össze sem lehet hasonlítani azzal, ami most történik a Kapitánnyal. Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnökből alig tíz év alatt ismét baloldali vezér lett, Orbán Viktor pedig – aki 2002-ben került padlóra – szemünk láttára formálja rendületlenül most is a saját nevével fémjelzett korszakot. De mindkettő politikusnak volt mire építenie, MZP-nek viszont nincs. Gyurcsánynak ott volt az Apró–Dobrev-klán hálózata, a Demokratikus Koalíció nevű szekta és a hosszú évek alatt „tisztességes munkával” felhalmozott tömérdek pénz; Orbán pedig évekig építette a polgári köröket és a Fidesz holdudvarát, miközben intellektuális fölényével és politikai képességeivel tartotta fenn a jobboldali közösségben a reményt. Márki-Zay Péternek viszont sem társadalmi támogatottsága, sem politikai képessége, sem intellektuális fölénye, sem szövetségese sincs már. A pénzt pedig, nagyon úgy tűnik, hogy a reménnyel együtt elégette.
A háború nyerteseinek megadóztatása nem megszorítás, hanem a patrióta kormányzás lényege
Tombol az ellenzék Orbán Viktor tegnapi, az extraprofitok megadóztatásáról, valamint a rezsi- és honvédelmi alapok létrehozásáról szóló bejelentése miatt. Igaz, ezúttal is teljesen szétbeszélnek: miközben a szélsőbaloldali Jámbor Andrásnak tetszik az ötlet, addig a „progresszív” balliberális oldal marxizmust és megszorítást kiált. Pedig ma, az őszödi beszéd elhangzásának 16. évfordulóján igazán felidézhetnénk: mit jelent valójában a megszorítás és mi a patrióta gazdaságpolitika lényege?
A nyugat nem érti az oroszokat és ez tragédiához vezet
Számos alkalommal megkaptam már – nem mintha zavarna, dicséret ez azok részéről, akiktől kapom –, hogy én, számos kollégám és barátom társaságában oroszbarát propagandát folytatunk. Sőt, ahogy mondani szoktam, egészen pontosan feketeöves kremlinisták vagyunk. Putyin utolsó csatlósai, az ukrán nép elvhű – vagy éppen rubelen megvett, végül mindegy is – ellenségei, a moszkvai befolyásolási kísérletek magabiztosan jelentkező magyarra fordítói, terjesztői. És így tovább, és így tovább.
Milyenné tette Amerika a világot egyedüli szuperhatalomként?
Az amerikai konzervatívoknak azt a kérdést is fel kell tenniük maguknak, hogy az USA szuperhatalmi teljesítménye milyennek bizonyult az elmúlt bő harminc évben. Ahogy azt is észre kellene venniük, hogy az USA már legalább tíz éve nem az egyetlen szuperhatalom; el kell viselnie, hogy Kína már érinthetetlen a számára, ahogy azt is, hogy Oroszország is visszaszerezte – legalábbis nagyhatalmi – státuszát a tízes évek közepére. De ezt Európának is észre kellene vennie.
Libsi? Libsevik? Libernyák?
Egyszer, még valamikor időszámításunk kezdete táján – de legalábbis jóval azelőtt, hogy a „Politikai Hobbista” nemhogy TV-műsor lett volna, hanem még magát a kifejezést sem alkottam meg – készítettem egy listát (már megint megy a listázás, tiszta nácizmus, mi?) azokból a szavakból, rövid leírással mindegyikhez, amiket a magukat liberálisnak vallókra manapság használunk. Azóta ráadásul születtek új kifejezések is, tehát bővült a lista; megérdemli, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon...
Folytatom, mert ez küldetés, nem munka – A Hálózat, avagy a szekrényből kiguruló csontvázak serege
Szereztünk ellenséget eleget. Sem Moszkva, sem Washington fenekét nem vagyok hajlandó nyalni, sem nyíltan, sem sunyin, ahogy az ellenzéki portálok többsége teszi. Példaképeim – csak hogy Krassó Györgyöt említsem – éppen ilyenek voltak: nem álltak se ide, se oda, de azt pontosan tudták, ki és mi ellen küzdenek. Hálózat.Lett sok barátunk is. Sokan megkerestek az elmúlt napokban, hogy segítsenek, hogy biztassanak, hogy ne adjuk fel, de miért adnánk fel? Miért hagynánk abba? Ez küldetés és hivatás, részemről biztosan nem végeztem. De nyugodjanak meg: a PS sem. Vezércikk.
Hogyan lesz a politikai centrum a jobboldalon, avagy a szabadságharcos konzervatívok tizenkét pontja
A városi legenda szerint Orbán Viktortól megkérdezték, miként van ennyi ideje olvasni. A miniszterelnök így válaszolt: annyira gyenge az ellenzék, hogy hagynak neki. Persze, mi tudjuk – a viccet félretéve –, hogy intellektuális igény is szükségeltetik, ami az ellenzéki oldalon eltűnőben van. És annak tapasztalata is, hogy milyen az, amikor a komcsik és a liberálisok (plusz a fasiszták) összefognak, mikor ők írják a politikai játékszabályokat, mikor leuralják a kultúrát, a médiát és a gazdaságot. A nyugati, illetve a tengeren túli konzervatívok csak most szenvedik meg. Orbán Viktor ezt tudja, ahogy ma már azt is megtanulta, hogy bátorság, szorgalom, hit és alázat nélkül nincs győzelem. Okosabbnak kell lenni, mint az ellenfél. E tudást és tapasztalatot, pontosabban a progresszív politikai tömb legyőzésének nyílt forráskódú receptjét ismertette 12 pontban a CPAC-kongresszuson.
Karácsony éppolyan politikai hulla, mint Márki-Zay
Nem gondolom, hogy Karácsony Gergelynek igen sok jó tulajdonsága lenne. Túlozni nem akarok, hiszen ha már egy is akad – amit a nagy számok törvénye alapján teljesen kizárni nem lehet –, akkor hazugság lenne a megállapításom. Például teljes mértékben elképzelem, hogy rendesen neveli a gyermekét, joviális zöldpolitikusként nem dobálja a szemetet a földre, rendet rak maga után, és így tovább, és így tovább, sőt, amint azt egy vele frissen készített interjúból megtudtuk, az ellenzéki pártelnökök által alkotott Signal-csoportból sem rakta még ki Gyurcsány Ferenc, mint ahogy tette azt a választásokat követő napon Márki-Zay Péterrel.Ajánljuk még