Vezércikk
A NATO végre elkezdett védelmi szövetségként viselkedni
Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Magyarország nagyon jól döntött akkor, amikor belépett a NATO-ba. Közép-Európa egy olyan helye a világnak, ahol nagyon nem jó a senki földjén lenni, és a Varsói Szerződés megszűnése után kifejezetten jó ötletnek is tűnt a kontinenst átszelő, időnként csak virtuális, időnként egészen frontvonal jellegű határ nyugati oldalára kerülni.
Innentől egy dolog számít: a mozgósítás
Ideje van az örömködésnek, és ideje van a röhögésnek. Ideje van a veszélyesség kiemelésének, és ideje van annak is, hogy nyugalmat sugározzunk, biztosítsunk, garantáljunk. Egy jó kampány pontosan attól jó, hogy mindent a lehető legjobb időpontban hoz elő. Ez tudomány, emberek. Patikamérlegen kiporciózott, mint minden, ami valójában számít. Kevés szerepe van benne – legalábbis primer módon – az intuíciónak. Nem véletlen, hogy a kampányszakemberek, spin doctorok és egyebek ezt akár évtizedeken keresztül is tanulják, tökéletesítik magukban, hogy pontosan mit is kell tenni, hogy strukturálisan rendben legyen a szituáció.
Cseh Katalin is fegyvereket küldene Ukrajnába, de semmi gond, majd időben letagadja
A baloldal nem tud kibújni a bőréből, hiszen bármilyen kérdés kerül szóba, végletekig képes tagadni, akkor is, ha kép, videó vagy akár írott szöveg bizonyítja vétkességüket. Ilyen ügyláncolat a híres fegyverküldés Ukrajnának, amely folyamatosan előkerül a médiumokban, és minél többször esik le a fedő a fazék tetejéről és fut ki a leves, annál kétségbeesetten nevezik hazugságnak a baloldalon az egyértelmű tényeket. Ugyanitt tartunk most is, hiszen Fegyőrt, Márki-Zayt és a többi versenyzőt követően Cseh Katalin is nyíltan az ukránoknak küldendő fegyverszállítás mellett tette le a voksát. Vajon milyen reakciókat vált majd ki Cseh Katalinból a mondataival való szembesítés? A vásárhelyi guruhoz hasonlóan úgy fog viselkedni, mint az édességet csenő, csokis kezű kisgyerek, aki akkor is tagad, amikor már nincs értelme? A recept adott, a baloldal pedig sosem tér ki, ha vaskosat lehet hazudni. Vélhetően most sem lesz ez másképp.
A tanároknak sok igazsága van, de jól elbaltázzák
Nem tudom, most épp milyen stádiumnál tart a pedagógusok sztrájksorozata. A szülőknek szóló tájékoztató levelekből sem derül ki pontosan, hogy akkor most épp van-e sztrájk, lesz-e holnap is, vagy csak félig, de majd jövő héten újra. Egy dolog azonban egyértelműen felsejlik ezekből a levelekből: a szülők hergelése. Az elvárt szolidaritás a tanárok felé.
Vajon felveszi-e újra? Éppen ötven éve ment ki vöröskokárdával a Tanácsköztársaságra emlékezni Demszky Gábor
Jóemberség-lájkokra beváltott nyomorpornó
Iszonyú látványt nyújtanak a háború áldozatai. A rengeteg halott, főleg a gyerekek, és azok, akik élnek ugyan, de mindenüket hátrahagyva menekülni kénytelenek. Nekik is odalett az egész eddigi életük, és talán sosem kapják vissza, mennek bele nincstelenül az ismeretlenbe, mégis meglehet bennük az örök hit a túlélésben, a dolgok jóra fordulásában, ami az ember legfőbb képessége. Emiatt talán még náluk is nyomorultabb az, aki jómódban él a fűtött belvárosi lakásában, mindene megvan anyagi szempontból, mégis lelkileg olyan szegény, hogy a személyéről áradozó hozzászólások és lájkok összekoldulásáért teszi közszemlére, amit a menekültekért tett.
Háborúpárti gyűlöletkoalíció – kész csoda, ha a választásokig egyben maradnak! (videó)
Recseg-ropog az ellenzéki összefogás: sem stabilitás, sem egység, sem innováció, ahogy világos politikai vízió sincs. Előbbi kifogyott, utóbbi nem is volt. Maradt az össze-vissza beszéd, a hiteltelen krízisnarratíva és az elkeseredés okozta gyűlölködés. Újabban egymásra mutogatás, árulózás. De miért vált hangsúlyossá a háborús retorika? Miért mondják sorra egymás után – ha még később le is tagadják – a baloldali politikusok azt, hogy katonákat, vagy legalább fegyvereket kell az orosz–ukrán frontra küldeni? A válasz, mint a politika, viszonylag egyszerű: szereptévesztés, a nyugati elvárásoknak való megfelelési kényszer. Továbbá egy olyasfajta kommunikációs börtön is ott áll az okok közt, amiből a választásokig már nem tudnak – és úgy tűnik, hogy nem is akarnak – kikecmeregni. Mindezek mögött pedig a permanens módon bomló stabilitás áll. Kész csoda, ha a választásokig egyben maradnak!
Újra adott a lehetőség az ellenzéki szavazók számára, hogy megszabaduljanak Gyurcsány Ferenctől és bandájától
1945 óta sikertelen, romboló baloldali kormányzások egész sorozatán van túl Magyarország. A Rákosi-rendszer eszelős rombolását sem szabad elfelejtenünk, amelyet egyes baloldali értelmiségiek máig az ország "modernizációjaként" mernek emlegetni; a Kádár-korszak csendesebb, de ugyanúgy ember- és morál pusztító időszakát sem, amelynek végén a rezsimbe tagozódott bűnözői csoportok, a rendszer harmadik vonala újra ellopta az országot, hogy aztán olcsón eladhassa a nyugati tőkének a büntetlenségéért cserébe. Még csak nem is a nemzeti vagyont adták el, hanem szó szoros értelmében az országot. Miért gondolja bárki is, hogy ezek közvetlen utódai és üzletfelei képesek a nemzeti érdekek érvényesítésére és az értelmes kormányzásra?
Kollektíven oroszokat büntetni "bolsi" módi
Sváb kitelepítettek leszármazottjaként pontosan tudom – ha szerencsére mindössze családi anekdotákból is –, hogy mit jelent kollektíven bűnösnek lenni. Micsoda ocsmány, undorító, dühítő, végletesen igazságtalan érzés, hogy olyasvalamiért vonnak felelősségre, azért tesznek tönkre, lehetetlenítenek el, mert valakivel egy nyelvet beszélsz. Egy a nemzetiségetek és ennyi. Németül beszélsz? Van egy kis vagyonod, amit elvehetünk? Rendben, te először is náci vagy, nem sváb. És minekutána a nácikkal bármit meg lehet tenni, hopp, erkölcsi skrupulus sem maradt abban a kérdésben, hogy mi lesz veled és az életeddel.
Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista
Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik.
Tegyünk rá még egy lapáttal! Április 3-án arassuk le a mostani Békemenet gyümölcsét!
Bár valóban minden Békemenetnek megvolt a maga üzenete és fontossága, talán a mostani, március 15-i a leginkább sorsfordító, és ez az a nap, amelyre később, a rengeteg megpróbáltatás közepette is emlékezni fogunk. Hihetetlen sokan gyűltünk össze és vonultunk a Margit híd budai hídfőjétől a Kossuth térre, mindenki érezte az összefogás erejét, és mindenki tudta, hogy ezzel a nagy találkozással még nem ért véget az út. Hiszen ahogy Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszédében elmondta, mindenkinek még egy lapáttal rá kell tennie, hiszen itt vagyunk a finisben, és most dől el, hogy az országrontó baloldali csürhe kerül hatalomra, vagy folytatódik az igen nehéz helyzetben is hatásos ország- és nemzetépítés. A tét a szokásosnál is nagyobb, a háború itt leselkedik a szomszédban, egyetlen rossz lépés katasztrofális következményekkel járhat. Kell nekünk egy fegyvert és katonát az orosz–ukrán háborúba küldeni igyekvő Márki-Zay? Esetleg egy gyűlölettől és bosszúvágytól csöpögő Gyurcsány és éhes proletárjai? Kell a levitézlett és változni nem képes baloldal, aki nem tud új arcokat és valódi alternatívát kitermelni? Április 3-a jelentősége évek múltán fog igazán látszódni, de a jövőnkért most kell cselekednünk.
Nekünk mindenért meg kellett harcolnunk
Néha irigykedve gondolok a semleges Svájcra, Ausztriára, meg jónéhány skandináv országra, amelyeknek néhány száz éve nyugalmuk van – eltekintve a két világháborútól – nem kellett harcolniuk a függetlenségükért, az önállóságukért, nem kellett megvédeniük az ellenség támadásaitól hazájukat. Az már közhelynek számít, hogy Magyarország történelme a szabadságharcaink története. A folyamatos honvédő harcainkra most nem kívánok kitérni, de éppen százhetvennégy éve, március 15-én robbant ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc.
„Mikor a halálgép muzsikál felettünk”
„Mint a zsinórok, fákon a belek, / károgva száll sötét holló-sereg. / A kastély lépcsején sok-sok halott, / holt generális, őket hívhatod.” Unortodox publicisztika a háborúról.
Európa nehéz kompromisszuma: mihez kezdjünk az oroszokkal?
Az oroszok pótolják most a ’80–90-es évek ózonlyukát, az ezredfordulós Y2K-t, a 2012-es maja világvégét és az elmúlt évek klímakatasztrófáját – most tőlük lehet rettegni, hogy nem állnak majd meg Ukrajnánál, hanem egészen az Atlanti-óceánig masíroznak féktelen hódításvágyukban. Mint minden rendes rettegtetésnél, itt sem számít a józan ész, mégis árulkodó, hogy milyen sokan félnek ettől őszintén. Nyugat-Európa elhagyta magát, az USA-ra bízta a katonai védelmét és harmadik világbeli bevándorlókra a kétkezi munkákat, aztán mostanra nagyjából mindenkinek egyértelmű világszerte, hogy Európának leáldozott. Van-e visszaút?
Márki-Zay Péteren már a súgógép sem segít, így inkább alapít egy igazikonzervatív pártot
Hiába tett meg mindent Gyurcsány kérésére Márki-Zay Péter, hiába engedett a pártoknak minden hatalomtechnikai kérdésben, és hiába hízelgett az ellenzéki szavazóknak, minden emberfeletti erőfeszítés ellenére sem tudott igazán beilleszkedni. (Jogos az az érzés, hogy máshol sem sikerült volna...) Ezért, ahogy közeledünk a választásokhoz, ahogy romlik Márki-Zay megítélése (akin már a súgógép sem segít), úgy mélyül a szakadék. Az identitás nélkül maradt miniszterelnök-jelölt inkább alapít egy „igazikonzervatív” pártot, mintsem szembenézzen nyilvánvaló kudarcával. Hogy ez mennyire jó ötlet három héttel a választások előtt, azt mindenki maga döntse el. Mindenesetre, ha a stratégiai cél az összeomlás előli elmenekülés, akkor érthető a kétségbeesett kapkodás. Ahogy érthető a Jobbik dühe is, hisz ők is magukénak érzik azt a nemes küldetést, amiben az irdatlan mennyiségű „igazikonzervatív” szavazópolgár végre tisztességes baloldali (!) képviseletet kap az országgyűlésben.
Miért nem ért véget a történelem?
1991-ben az az illuzórikus gondolata támadt a Nyugatnak, hogy a liberális demokráciák megnyerték a hidegháborút, amely gondolatot voluntarista értelmiségiek egész hada is erősítette az észak-atlanti civilizáció társadalmaiban, politikai, gazdasági, kulturális elitjeiben is. Némelyek egészen odáig mentek, hogy véget ért a történelem. Pedig valójában csak Közép-Európában változtak meg radikálisan a befolyási övezetek határai; a Szovjetunió tűnt el a térképről, nem Oroszország.
Nagy szükség lesz Novák Katalin megingathatatlan értékrendjére
Az Országgyűlés Novák Katalint választotta meg Magyarország új köztársasági elnökének, aki május 10-től kezdi majd meg államfői ciklusát, amely öt évre szól: 2027 tavaszáig tölti majd be a legfőbb közjogi méltóságot. Aligha vitatható, hogy Magyarország első női köztársasági elnöke egy rendkívüli történelmi időszakban áll majd hazánk, nemzetünk élén.
Lehet, hogy a kamudiplomás Bangóné még tisztességesnek számít a baloldali mérce szerint?
Bangóné Borbély Ildikó, az MSZP volt képviselője nem ma kezdte a szakmát. Hűséges és elkötelezett komcsi volt ő már régóta, lelki nagyságát pedig talán az mutatta meg leginkább, amikor 2004-ben önként vállalta, hogy a kettős állampolgárság ellen uszító óriásplakáton férjével és kisgyermekeivel együtt pózoljon. Gyurcsány Ferencnek pont ilyen emberek kellettek, akik képesek a saját nemzetüket is gondolkodás nélkül elárulni, sőt, még büszkék is rá később. Azóta volt már k*rva erős kép, patkányozás, parttalan hazudozás és hergelés, végül pedig a nemlétező diploma tette fel a koronát erre a gyönyörű pályafutásra, amelyet saját pártja sem viselt tovább és kirúgta. Bangóné azonban most megtörte a csendet és a függetlenségénél csak objektivitásában erősebb Indexnek adott egy interjút, amelyből csak úgy süt a sértettség, meg nem értettség, és végül kiderül az is, hogy Bangóné fájó szívvel veszi tudomásul, hogy olyan világban élünk manapság, ahol a hozzá hasonlóan tisztességes politikusokra már nincs többé szükség. Nem kell felébrednünk, ez a ma a valóság a baloldalon.
Ukrajna: a pokol kezdete vagy tisztítótűz?
Ezzel még tartoztam... Mert hogy a múlt keddi vezércikk első fele olyan hosszú lett, hogy végül - az olvasók túlterhelését elkerülendő - a második fele erre a hétre maradt. Akkor végigvettük, hogy ki miért áll valamelyik fél pártján ebben a konfliktusban. A mostaniban pedig óvatos optimizmussal szeretnék arról elmélkedni, milyen eredménye, rejtett pozitívuma lehet a háborúnak.
Levél Ljubov Nepopnak, Ukrajna budapesti nagykövetének
Tudod, mi lesz holnap és holnapután?
Küldjünk fegyvereket Ukrajnának! Mi is vesszünk össze Oroszországgal! Mi is kezdjük el felvilágosultan vegzálni a nálunk levő orosz balett-táncosokat meg fociedzőket! Liberális demokráciához méltón mi is foglaljuk le a nálunk lévő orosz érdekeltségek magántulajdonait! Firkáljuk rá az oroszokhoz köthető boltok kirakatára, hogy „RUSSIAN SCUM”, ahogy a híresen toleráns náci Németországban csinálják most, meg a '30-as években csinálták a zsidó boltokkal! Ilyeneket csinál amerikai parancsra, de talán saját agyalágyultságból is az Európai Unió elitje, és ilyenekre akarna rávenni minket a magyarországi baloldal. Jó, de utána mi lesz? A következményekért ki vállal felelősséget? Ki oldja majd meg őket? Egyáltalán érthető még a „felelősségvállalás” kifejezés?
„Őtet is” – Ne hagyjuk elfeledni a Délvidéken a magyarságukért legyilkolt tízezreket
Ebben a szörnyű, háborús jelenben különösen emlékeznünk kell azokra, akiket többségükben teljesen ártatlanul elpusztítottak. Még akkor is, ha erről nemhogy beszélni, még írni is nehéz. Mert mit mondjunk arról a két tizenéves lányról, akiket csak azért erőszakoltak és gyilkoltak meg a jugoszláv partizánok, mert néhány évvel korábban virágcsokorral köszöntötték Horthy Miklóst? Mit mondjunk erre a szörnyűségre, amelyet még meghallgatni is alig bír az ember, s a szobában egyszerre fagy le a kérdező és a kérdezett? Mit mondjunk? „Őtet is”. Írás a délvidéki népirtásról és arról, miért kell ezt valahogyan kiírni, kibeszélni „magunkból”.
Georg Spöttle: a szívem szakad meg a felfegyverzett gyerekekért
Mennyit ér a hatalom? Ukrajna keményen védekezik, az tény. Még az orosz hadvezetést is meglepte, hogy milyen ellenállásba ütköznek csapatai. Volodimir Zelenszij ukrán elnök pedig minden lehetséges fórumon hazafias szavakkal lelkesíti a népet, hogy mindenki ragadjon fegyvert és harcoljon Ukrajna szabadságáért.Ajánljuk még