Soros elhallgatott előélete: előbb a zsidóvagyon, aztán bárkié (videóval!)
Miután a kormányzati kommunikációban jó ideje Soros György titokzatos figurája számít főgonosznak, a milliárdos tőzsdespekuláns nemrég előbújt, hogy megmutassa magát, tényleg ő az. Alighanem „nehéztüzérségi” ellencsapásnak szánta a saját megszólalását, a kormány viszont csak megköszönheti neki a Soros-tervvel kapcsolatos kampány illusztrálását. A főszereplő aztán annyira belejött a zárótűznek szánt magamutogatásba, hogy péntekre virradóan egyszerre három új videóvallepett meg minket. Ezek egyikén a budapesti gyerekkoráról mesélt, amelyből azonban úgy maradtak ki bizonyos kellemetlen részletek a zsidó vagyonok 1944-es konfiskálásával kapcsolatban, mint anno Horn Gyula önéletrajzi könyvéből néhány, pufajkával letakart cölöp.
Egy viszonylag szűk réteg, amelynek talán anyagi érdeke is kapcsolódik ehhez, még mindig eltökélten ragaszkodik hozzá, hogy Soros György egy filantróp, aki a világot akarja jobbá tenni hatalmas vagyonából. A spekuláns korábbi elbeszéléseiből, illetve a PestiSrácok.hu által kiadott Andreas von Rétyi ezeket is felhasználó könyvéből azonban merőben más karakter rajzolódik ki. Itt érdemes megjegyezni, hogy a könyv igencsak elevenbe vághatott, mert nagy erőkkel rontottak rá a milliárdos által kitartott médiaérdekeltségek. Jellemző, hogy a szerzőt támadják, ufóhívő őrültként hirdetik; klasszikus kommunista és balliberális lejáratási módszert alkalmazva, az embert veszik célba az állításai helyett. Az állításai ugyanis nehezen cáfolhatók, például Soros gyerekkorát illetően egybeesnek az érintett saját bevallásával.
Boldog gyerekkorom volt, ami megdöbbentő lehet, amilyen időket éltünk, hiszen ebben benne volt a német megszállás 1944-ben. Természetesen voltak nehéz pillanatok, de valahogy úgy éreztem, hogy én ebbe nem pusztulhatok bele, mert ott van apám, aki irányít engem, tanít. Nemcsak átéltük, hanem apám tényleg sok embernek segített. Tulajdonképpen ez az, ami arra vezetett, hogy alapítványt állítottam föl, amikor meggazdagodtam, és erre költöttem a pénzemet
– vázolta legfrissebb videójában a holokauszt misztikus túlélését Soros György. Úgy érezte, hogy nem pusztulhat bele, ezért aztán nem is pusztult bele, apja mintája pedig arra sarkallta, hogy segíteni kell az embereken. Szépen hangzik, de a valóság ennél azért jóval árnyaltabb volt az elkobzott zsidó vagyonokban lelkifurdalás nélkül gázoló, 14 éves Soros György számára. Még akkor is, ha ezt most, amikor a vele szemben folytatott kampány során egy legyengült, sajnálatra méltó, jóságos öreg bácsiként akar feltűnni, nem is hangoztatja.
Az örök túlélő: véletlenül a nácik oldalára keveredett
Soros egy gazdag, vallástalan zsidó ügyvéd, Schwartz Tivadar fiaként született Budapesten 1930-ban. Az eszperantó nyelvért rajongó apja 1936-ban Sorosz alakra magyarosította a nevüket, ami eszperantóul felemelkedést jelent. Ez később Sorosra egyszerűsödött. Az 1944-es náci megszállás után az apa felosztotta a családját, hogy megmentse. Hamis okmányokat vásárolt mindenkinek, 14 éves fiát pedig a Mezőgazdasági Minisztérium megvesztegetett tisztviselőjére, egy Baumbach nevű emberre bízta, mintha annak a keresztfia lenne. Ez a tisztviselő azonban érdekes tevékenységbe csöppent bele. Miközben zakatolt az Edmund Veesenmayer és Adolf Eichmann vezette magyarországi holokauszt, a kis Schwartz György az ál-keresztapjával együtt razziákon vett részt, amelyek során zsidó vagyonokat foglaltak le.
Sorosban feltehetően akkor alakult ki az a különleges képesség, hogy minden körülmények közt képes legyen kizárólag a saját javára figyelni. Ő így fogalmazta ezt meg az 1998-ban vele készült, de azóta a videómegosztó oldalakról rendre eltűnő CBS-interjúban:
Akkor alakult ki a személyiségem olyan értelemben, hogy az embernek előre kell gondolkodnia, meg kell értenie, előre kell éreznie az eseményeket, amikor fenyegetés éri.
Csak parancsot teljesítettem, ezért nincs bűntudatom
Rétyi könyve szerint Sorosban kellő gátlástalanság és kockáztatásra való hajlam párosul, és eljutott addig a felismerésig, hogy saját maga számára minden körülmények között a legjobb megszerzésére törekedjen. A tőzsdespekuláns saját szavai szerint egyfajta túlélőkalandként élte meg a világháborút és a vészkorszakot. Vagyis hiába látott sok szörnyűséget, mégsem az empátia mentén dolgozta fel a korabeli élményeit. Amikor a riporter rákérdezett, hogy nem volt-e nehéz feldolgoznia, hogy zsidóként zsidók vagyonának a lefoglalásában vett részt, mosolyogva mondta, hogy talán gyerekként nem látta át az összefüggést, de nem okozott neki semmi problémát. Ami ezután jött az interjúban, az viszont a nürnbergi perben magyarázkodó bármely náci fejesnek is becsületére vált volna. Soros némi módosítással előadta a „nem tehettem semmit, csak parancsot teljesítettem” önfelmentést:
Ott lehettem volna a másik oldalon, egyike lehettem volna azoknak, akiket elvisznek, de nincs értelme annak, hogy miért ne lettem volna ott, mert… nos, ez olyan, mint a pénzpiacokon: ha én nem lennék ott, akkor én természetesen nem csinálom meg, de elviszi helyettem valaki más. Akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, és a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy a vagyont elvették. Ezért aztán nincs semmi bűntudatom.
Amilyen a kezdet, olyan a folytatás
Tehát ha olyat követ el az ember, amit más is elkövetne, akkor már nem is számít bűnnek. Sok maffiózó börtönajtaja kinyílna, ha az igazságszolgáltatás követné Soros erkölcsi érzékét. Aki viszont ilyen előélettel indul, és aztán azt így rendezi el magában, abból nem csoda, ha különösen lelketlen spekuláns válik, akit a saját boldogulásán kívül semmi sem érdekel. A zsidó vagyon lefoglalásával kapcsolatos önfelmentését villantja meg akkor is, ha a tőzsdecápa viselkedéséről kérdezik. Amikor egy taposóaknákat gyártó cégbe fektetett be, és ezt számon kérték rajta, azt mondta, elítéli a fegyverkezést, de attól nem lett több taposóakna, hogy ő is beszállt az üzletbe.
Pénzt keresni vagyok ott. Nem tehetem, és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit csinálok. <…> Nem érzek bűntudatot, mert egy amorális tevékenységet végzek, amelynek semmi köze a bűntudathoz
– mutatja be önmagát az 1998-as interjúban, amikor a kétarcúságáról (a könyörtelen tőzsdecápáról és a sok pénzzel segítő filantrópról) kérdezik. Amikor a Holland Antillákon fenntartott, az amerikai pénzügyi szabályozás alól kibújó offshore befektetési alap tulajdonosaként érvel a szabályozás fontossága mellett, és amikor a riporter zavartan kérdez vissza, vigyorogva teszi hozzá, hogy amilyen szabályozást majd hoznak, annak ő is aláveti magát.
Az egyik arca rossz, a másik pedig jónak álcázott
Nos, ilyen Soros György kétarcúsága. Az egyik arca a könyörtelen, bárkin átgázoló tőzsdespekuláns, a másik pedig a hátsó szándékkal, politikailag megfontolt hálózatépítés céljával történő adakozás. Leplezetlenül elmondja, hogy gátlástalan tőzsdei törtető, aki bárkit kicsinál, amellett pedig rengeteg pénzt áldoz nehéz helyzetben lévő országok egyes ügyeire. Azt persze nem teszi hozzá, mennyire olcsó népszerűség-hajhászás ez, hiszen a kisemberek százmilliói és milliárdjai számára láthatatlan és felfoghatatlan pénzpiacokon elképesztő vagyonokat zsebel be, akár sokakat tönkretéve, aztán megjelenik jóságos adományozóként, és a bezsebelt vagyon töredékét szétszórja üveggyöngyként. Az egyszerű, megvezetett emberek pedig szeretik érte. A vagyonának köszönhetően ráadásul hasonlót eljátszhat akár országok vezetőivel is, akiknek adott esetben nem nagyon van más választásuk, mint jó pofát vágni az egészhez.
Végezetül érdemes felidézni az azóta a balliberális sajtóban publikáló Balavány György, tíz évvel ezelőtt, még a jobboldali Magyar Nemzetben megjelent meglátásait Soros Györggyel kapcsolatban:
A közhiedelemmel ellentétben sosem jótékonykodik; alapítványaitól azt várja, hogy politikai elképzeléseit közelebb segítsék a megvalósuláshoz. Nem az érdekli, hogy a támogatottak sorsa jobbra fordul-e, hanem hogy megfelelnek-e a céljainak; ha nem, azonnal megvonja a támogatást. <...> még az alázatot és az empátiát, valamint az anyagi segítségnyújtást is puszta hatalomkiterjesztési technikának tekinti. Képességeit és anyagi lehetőségeit elegendőnek tartja ahhoz, hogy kinyilatkoztassa, milyen a jó társadalom, milyen irányba kell haladnia a világnak, s hogy mit kell szabadság, demokrácia, jó és szép fogalmán érteni. Közben emberi sorsokat ad és vesz a tőzsdén, népekkel kísérletezik <...>
A Soros Györggyel 1998-ban, a CBS csatornán készült interjú (bekapcsolható magyar felirattal):
