A Szent Korona marad, a Jobbik nem, avagy Jakab Péter ma már a krumplira esküszik
„A Szent Koronára esküszöm” – imigyen kezdődik minden jobbikos képviselő hitvallása, legyen hivatala az európai parlamentben, a hazai országgyűlésben, vagy bármelyik önkormányzatban, megyei közgyűlésben. „Csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, a nélkülözéstől és a szolgaságtól” – folytatódik aztán. Most, miután a habarékellenzék összeállt, a Jobbik feladta identitását, logót váltott, újabban keresztény jelképet gyalázva kampányol és beállt Dobrev Klára miniszterelnöki ambíciói mögé, érdemes az orruk alá dörgölni az eskü tartalmát! De az is lehet, hogy mostantól jogtalanul kérjük számon őket, hisz Jakab Péter ma már inkább egy zsák krumplira esküszik. Nagy Ervin balladája: Soros-könyvből idézett szó szerint, pár perc alatt letiltotta a szöveget a Facebook
Nem tettem semmi mást, csak a „hivatalos” Facebook-oldalamon kitettem egy 2000-ben megjelent Soros-könyvből vett idézetet, amiben a szerző egyes szám első személyben „elismeri”, hogy olyan hálózatot hozott létre, amely a nyílt társadalom megvalósítása érdekében akár szembeszállhat egyes kormányzatokkal is. (Tehát Soros György szerint is létezik a Soros-hálózat.) Három perccel később a fotót, majd a szöveget is hamis információnak bélyegezte az FB „központi cenzúrája”. Megdöbbentő, hogy ha egy Sorostól származó idézet, amennyiben őszinte és valós, de nem éppen a legjobb színben tünteti fel a nyílt társadalom eszményét, akkor ellenőrzésre, majd blokkolásra és tiltásra kerül. A posztot ugyanis nem sokkal később levette a közösség oldal... A következő te leszel? A kereszténységnek több vértanúja van, mint kétezer éve, miközben Brüsszel toleranciáról papol
Európában – az integrációnak köszönhetően közösen – jogi, anyagi és bűnüldözői eszközökkel védjük azokat az egyre sokasodó egyéni, csoportos vagy közösségi identitásokat, amelyeknek a létét veszélyben érezzük. Ha természetes, ha absztrakt, ha ártalmatlan hülyeség vagy politikailag vitatott is az a bizonyos identitás és speciel nem tetszik, akkor is óvjuk a többség vagy egy-egy erőszakos kisebbség támadásaitól – mert így tartjuk helyesnek. Ellenben – miközben valamennyi létező diszkrimináció miatt érzékenyítünk – a keresztények védelmére egy huncut eurócentet sem költünk. Brüsszeli parancsra toleranciát gyakorlunk, majd álszent módon szörnyülködünk, mikor azt halljuk, hogy naponta egy tucat keresztény embert gyilkolnak meg hitük miatt. Mintha elfelejtenénk: a keresztény és a „kulturális keresztény” (cultural christians) identitás a nyugati civilizáció építőköve. Jól élünk benne? Jól érezzünk magunkat a kényelemben? Akkor nemcsak sopánkodni, tenni is kellene már valamit! Leginkább ott, a birodalmi fővárosban, Brüsszelben!
Akik családot szeretnének, de nem emlékeznek Gyurcsányra és Bajnaira
Válság volt, válság lesz, ez a kapitalizmus egyik velejárója, ám a globalizálódott szép új világban nemcsak a gazdasági pulzálás amplitúdójának alsó része tépázza meg életünket, hanem érkeznek más természetű veszedelmek is. Régen volt a világháború, még régebben a tatárjárás, ma a migráció, a klímaváltozás, az általános elhülyülés vagy a tömeges kütyü-addikció, most pedig Vuhanból érkezett egy vírus, ami kiütötte a világot. Egy-egy kormány (vagy bármilyen más természetű közösségi hatalom) valódi mércéje sosem az volt csupán, hogy mihez tudott kezdeni egy prosperáló világban, hanem az a teljesítmény, amire egy válság közepette volt képes. Lássunk hát egy rövid összehasonlítást, hogy mit tett a családokkal a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány a saját válságában, és mi a helyzet ma, mikor a koronavírussal birkózunk, és Orbán Viktornak hívják a miniszterelnököt. Jogos vagy sem, fontos lehet 2022-ben is ez, hisz akik most akarnak családot alapítani, azok nemigen emlékeznek már az előbbire. Aki a Jobbikra szavaz, az Gyurcsányra szavaz
Akkoriban jó ötletnek tűnt... Ma sokak nagy csalódása. A Jobbik, ami most már nem a nemzeti, hanem a nemzetközi érdekeket képviseli, a politikai vitában nem a haza, hanem az Európai Unió oldalára áll – tényleg csalódás! Bárhogy is, mostantól, aki a Jobbikra szavaz, az Gyurcsányra szavaz, aki a Jobbikot támogatja, az Dobrev Klára miniszterelnöki ambícióját támogatja. Ahogy Bud Spencer mondaná: Kár érte! Kiváló ügynök volt! Miért szitokszó nálunk a liberális? – Ők tették azzá
Nem kárba veszett, elefántcsonttoronyban köldöknéző időtöltés e kérdés nyilvános boncolgatása. Leginkább, mert a magyar közéletben ma is sokan, Európa-szerte pedig még többen, ismert gondolkodók vagy művészek nevezik magukat büszkén liberálisnak, illetve kritizálják onnan a magyar kormányt (nekik az illiberális a szitokszó!), miközben a szuverenista, patrióta, nemzeti érzelmű szavazók ma már szitkozódnak a liberális kifejezéssel. De azért is fontos tevékenység, mert időszerű filozófiai tanúságokat hordoz a kérdésre adott válasz. Még akkor is, ha a mai liberális célokért senki nem sétálna hősiesen a bitófa alá, inkább gőgösen, megvetve pillant rá kényelmes fotelek biztonságából minden másképp gondolkodóra. Szitokszóvá pedig saját ténykedésük által lett – leginkább Magyarországon – a liberális kifejezés. A karaván halad, az ellenzék...
Miközben ideig-óráig az ellenzéki szereplők hiteles vírusszakértőkből átalakulva morális világítótoronyként emelkedtek fel és Szájer József közel harmincéves kiemelkedő politikusi teljesítményére (nem utolsósorban az emberi méltóságra) nagyot köpve, jó sokáig csámcsognak mások nyomorúságán, a parlament és a kormány teszi a dolgát. Miközben az advent időszakában oly fontos önvizsgálatot (ismét) kihagyva a szivárványkoalíció teli szájjal röhög, a jobboldal őrzi a magyar munkahelyeket, védi a fogyasztókat, további támogatásokkal segíti a családokat. A kutya ugat, a karaván halad...
Párbeszéd? Alapjövedelem? Ingyen ebéd mindenkinek?
A Párbeszéd 2015 óta azért dolgozik, hogy Magyarországon bevezessék az Alapjövedelmet – olvassuk így, nagy kezdőbetűvel és káprázó szemekkel a „párt” oldalán. Ahogy közelebbről kiderül, mindez az első évben 3389,7 milliárd forintba kerülne, és – a zseniális költségvetési átcsoportosításoknak hála – még maradna is 164 milliárd, amit a Párbeszéd jó szívvel fektetne be az oktatásba és az egészségügybe. Egyszerű és nagyszerű, varázslat és mágia, cilinderből nyulacska. Netán demagógia. A vírus árnyékában lopakodó Európai Egyesült Államok
Van egy álmuk. Ott, Brüsszelben. Megszületik az Európai Egyesült Államok és beköszönt az örök béke. Egy sárga csillagokkal feldíszített kék zászló alatt, melyre a népek a szabadság és a testvériség szavait írják fel, s együtt dúdolja majd minden világpolgár Beethoven Örömódáját. Minden ember egyenlő lesz és eljő az aranykor. De mielőtt a történelem tényleg véget ér, csak lépésről-lépésre, sunnyogva, hogy a polgár észre se vegye, kell „haladni” a föderatív Európa irányába, ehhez pedig a legalkalmasabb pillanat az, mikor egy-egy válságtól való kollektív félelem uralkodik el a kontinensen. Migráció, klímakatasztrófa, és most a koronavírus – kezeljünk minden globális problémát globálisan! Tegyék a delegált vezetők azt, amit tenniük kell, ha kell, akkor a választott vezetőkkel szemben, jogállamisági mechanizmussal, pénzügyi eszközökkel zsarolva. Avagy a vírus árnyékában lopakodik az Európai Egyesült Államok. Alinsky szigszalagos blokádja home office-ba megy – Az SZFE-ügy koreográfiája
Saul Alinsky néhány évtizeddel ezelőtt kidolgozott egy azóta többször is sikerrel kipróbált antidemokratikus, anarchista-akcióstratégiát, amely mára a Soros-hálózat kiskátéja lett, s amelynek minden egyes ajánlása szemünk láttára vált valósággá a #freeSZFE kifejezéssel megjelölt szigszalagos egyetemfoglalási kísérlet során. Ha követtük és most – miután a renitens hallgatók home office-ban folytatják a blokádot – közelebbről is megvizsgáljuk az augusztus vége óta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történteket, akkor szemünk láttára elevenedik meg A civil szervezkedése ábécéje című korszakos munka minden oldala. Tényleg elhisszük ezek után, hogy nem szervezett hatalomtechnikai módszerek alapján történtek az események? Hogy nem használta fel a nagypolitika a szabadságvágyó diákok naiv érzelmeit? Az iszlámmal kapcsolatos vallási türelemről
Az iszlám – ugyanúgy, mint minden más történelmi vallás – nem kompatibilis a liberális demokráciával. De míg a keresztény egyházak építőkövei voltak a nyugati-típusú demokratikus nemzetállamoknak, majd megtalálták hasznos szerepüket, addig az iszlám továbbra is rendszeridegen maradt. Ez igaz a „békés” és a „szélsőséges” iszlámra is, azzal a különbséggel, hogy az utóbbi – a migrációt kihasználva – területet akar foglalni Európában. Ebben eszköze a terror. Így – bármennyire is ellentmond a politikailag korrekt közbeszédnek és a felvilágosodás eszméjének – a vallási toleranciát Európában nem lehet ugyanolyan formában az iszlámra alkalmazni, míg a szélsőséges, erőszakos csoportok ellen erősebb államhatalmi eszközökkel kell fellépni, ellenben néhány évtizeden belül polgárháborús állapotok fognak kialakulni. Hruscsov, Jourová, Donáth meg a többiek - Baráti segítségnyújtás Brüsszelből
„Münnich Ferenc segítséget kér tőlünk, mi segítséget nyújtunk, és rendet csinálunk” – mondta Hruscsov 1956. október 31-én a Politbüro ülésén a Kremlben. A három napja megállás nélkül ülésező testületnek a magyar forradalom és az egyre jobban „radikalizálódó” Nagy Imre-kormány sorsáról kellett végső döntést hoznia. Az első napirendi pont – Hruscsov és Gomulka Bresztben megtartott tárgyalásai a lengyelországi és a magyar válságról – mintegy felvezették a napok óta legégetőbbé váló kérdést, az ellenőrizhetetlen budapesti helyzet megvitatását. Hruscsovék pedig készek voltak a „baráti segítségnyújtásra” (a szocializmus nevében) a magyar (és a lengyel) népnek, mert a magyar kormány letért a népi demokrácia útjáról... Ismerős, ugye? A történelem tényleg rendre ismétli önmagát! Érzékenyítés szakirányú alapképzés: a bűntudat kultúrája
Terjed, mint a vírus Amerikában. A közigazgatásban, a bíróságokon, a rendvédelmi szerveknél. Az ebédszünetet is megkurtítva érkeznek sorra a fehér- és rózsaszíngalléros aktivisták munkavállalók (white- and pink-collar workers) az igazságszolgáltatás és a kormányzati intézmények épületeibe, hogy tantermi keretek között érzékenyítsenek az Egyesült Államokban. Donald Trump azonban megálljt parancsolt, mert egyértelművé vált, hogy az adófizetők pénzéből politikai szándékkal okítják a haladó szellemiségű aktivisták a fiatal köztisztviselőket. A workshopok során ugyanis nem csupán a kisebbségeket ért atrocitásokra hívják fel a figyelmet, hanem politikai értékeket is átadnak, nagyobb távlatokban pedig egyre tovább tágítják a bűntudat kultúráját, melyben az olyan politikusoknak, mint Trump, helye nincs. A TikTok lenyomja Európát
Vajon Věra Jourová használja-e rendszeresen a TikTok alkalmazást? Vajon az Európai Bizottság alelnöke, aki üdvözölte a videómegosztó mögött álló kínai tulajdonosok döntését, miszerint csatlakoznak az unió online magatartási kódexéhez, belekukkantott-e valaha az ott folyó kulturális és szellemi környezetszennyezésbe? Vajon van-e gyermeke, aki naponta lóg a TikTok (szenny)csatornákon? Mert attól, hogy a dokumentum tiltja a rasszista tartalom megosztását (ami alapvető elvárás), még a közösségi oldalról ugyanúgy áramlik a mocsok. A kínai alkalmazás ráadásul alkalmas a személyes adatok illegális megszerzésére, így nagyon úgy tűnik, hogy a globális szinten már küzdeni képtelen uniós bürokrácia megelégszik a minimummal: a rasszizmus rossz, a többire úgysincs befolyásunk. A gyermekek lelki egészsége pedig megy a levesbe. Nem is beszélve arról, hogy a TikTok mára a pedofilok „vadászterülete” lett. Ahogy a magyar miniszterelnök fogalmazott: Európa bajban van… A baloldal szellemi válsága
A rendszerváltoztatás óta a magyar baloldal identitása három fogalom köré szerveződött: progresszió, szakértelem, elittudat. Az egykori „demokratikus ellenzék” és a reformkommunista pártvezetés stratégiai szövetségéből megszületett a posztkommunista elit, amely 1990 és 2010 között, szinte megszakítás nélkül dominálta a társadalom legtöbb alrendszerét és immár három évtizede meghatározza az általánosan vett baloldal politikáját. Az uralom gyakorlásának szerves része volt a liberális kulturális hegemónia fenntartása. Az elmúlt közel másfél évtizedben azonban a baloldali szakértelem megkérdőjeleződött, az államvezetési kompetencia kisajátítási kísérlete is kudarcot vallott, és közben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. 2008 és 2010 között a korábban megismert progresszív politika elveszítette a társadalom többségének támogatását is. 2010-től kezdve lehetőség nyílt a posztkommunista rendszer lezárására és a progresszív korszak folytonosságának megszakítására. Ehhez az is kellett, hogy a haladás filozófiája, a szakértelem mítosza és az elit jelentősége egyaránt és egyszerre kérdőjeleződjön meg. Miután az ellenzék az elmúlt tíz évben továbbra is a megdőlt bálványokat akarja fenntartani, politikai eszmék híján a politikában is sikertelen. A XXI. Század Intézet elemzése a magyarországi baloldal szellemi válságára, a progresszív gondolkodás térvesztésére és a politikai innováció aktuális hiányára mutat rá. A liberális állammodell csődje
A pandémia okozta gazdasági válság meg kell, hogy változtassa az anyagi világhoz való viszonyunkat. Ha valamiben, akkor a neoliberalizmus fő paradigmájában, az állam minimális szerepvállalásában és a szabadpiac korlátok nélküli működésében biztosan felül kell vizsgálnunk a hidegháború vége óta megkérdőjelezhetetlen dogmákat úgy Észak-Amerikában, ahogy Európában is. Ehhez azonban csiszolnunk kell a valósággal való kapcsolatunkon is, amelyen a hadilábon álló szociálliberalizmus sem segíthet, hisz lassan másfél évtizede pontosan az illuzórikus volta miatt bukott meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocializmus tervgazdálkodásába kell keresnünk a megoldást, hisz az a másik szélsőség, de mivel a válság megmutatta azt, hogy a gazdaságban az állami szerepvállalás elengedhetetlenné vált, így valami (arany) középutat kell keresnünk. Antiszemita vád a magyarok ellen, avagy hogyan magyarázzuk meg Bíró László múltját
A legrosszabb SZDSZ-es időket idézi a jó öreg antiszemita-kártya kijátszása a német kormány piciny, de annál hangosabb magyargyűlölő csoportja részéről. Persze, Michael Roth nem tudhatja, hogy mi már jól ismerjük e politikai bunkósbot felszínének minden centijét; a magyar jobboldal talán jobban is tenné, ha csak nevetne ezen, de valahogy nem akaródzik felfelé görbíteni ajkaink szegletét. Nem tudunk őszintén kacagni azon, hogy a Sargentini-jelentés után megint az antiszemitizmus terjedésével vádolják meghatározó európai balliberális politikusok, most éppen egy bizonyos Michael Roth (vezető képünkön) Magyarországot. Mert a receptet – hazai segédanyaggal – aljas módon írták meg: az országban vélelmezett folyamatot emlegetnek, és ennek kapcsán vetik fel a kormány felelősségét. Azaz – a balliberális érveléssel szemben – éppen fordítva folyik a lejáratás: nem a kormányt támadják (amihez bárkinek szíve joga van), hanem a magyarság szellemi állapotát szidalmazzák és ennek apropóján hibáztatják az Orbán-kormány politikáját. Nem utolsósorban pedig ennek köszönhetően hazai elvtársaik ügyesen elterelik figyelmünket a „másfajta” antiszemitákról, azokról a jobbikos politikusokról, akikkel ez idáig riogattak minket, ám mára – az összefogás szent zászlaja alatt – mindent megbocsátottak nekik. Legendás idők, mikor a Jobbik a Demokratikus Koalíció tagozata lett
Jakab Péter a közösségi oldalán osztotta meg a nyilvánossággal azt, hogy támogatják az „előválasztást”, az „egy választókerület, egy ember” és a „közös miniszterelnök-jelölt”-elvét a formálódó balliberális összefogásban. Ezzel a Jobbik – mielőtt magányosan elkullogott volna a nagy semmibe – végérvényesen rálépett a balliberálisok által kitaposott útra. De mielőtt Jakab Péterék odatartották volna orcájukat Gyurcsány Ferenc halálos csókjához, „elfelejtették” minderről megkérdezni saját tagságukat. Minimum a választmány, de inkább a kongresszus lenne hivatott ugyanis ilyen súlyú kérdésben dönteni, ők meg már pártelnöki szinten alkudoznak, így a még megmaradt tagság könnyen érezheti úgy, hogy a kutyát sem érdekli már, hogy akarnak-e szocikat vagy momentumosokat a körzetükben támogatni. Vagy éppen Dobrev Klára miniszterelnöki ambícióit kiszolgálni. Pedig Jakabék szerint muszáj lesz. 
