Willkommenskultur és szivárványzászló, avagy a határnélküliség lenyomja Európát
Európa korszelleme ma a végtelen, ám ostoba nyitottságban teljesedik ki. A nyitottság, ami egyenlő a határnélküliséggel, azonban nem a kalandvágyó és kíváncsi ember jellemző magatartása, hanem a progresszióból a nihilizmusba zuhanó életstílus sajátossága. A határtalanság eszméje végső soron lebontja a nemzeti közösségeket és szétszakítja a hagyományos család fogalmát. A Willkommenskultur és a szivárványzászló jelképezte genderideológia megszünteti a földrajzi határokat, és feloldja a férfi és a nő közötti választóvonalat. Bármily szépnek is tartja ezt a nyugati korszellem, a következmény tragikus. Földrajzi határok nélkül megszűnik az európai ember létbiztonsága, a jelképes határok elpusztításával pedig átlépjük a normalitás mezsgyéjét. Ha a németek üzletelnek Oroszországgal és Kínával, nekünk miért ne lehetne?
Merkel kancellár követeli Putyin elnöktől az emberi jogok tiszteletben tartását, elfogadhatatlannak tartja a Krím-félsziget „annektálását”, majd Joe Biden rosszalló fejbólogatása ellenére megállapodik az Északi Áramlat–2 gázvezeték megépítéséről. Mert megéri. Németország minden nemzetközi fórumon felszólal Kína politikája ellen, majd a pandémia alatt erősíti külkereskedelmi kapcsolatait Pekinggel. Mert mindkét félnek megéri. Legyen bármilyen politikai-ideológiai vita, így működik az érdekalapú külpolitika – ezt vallja az Orbán-kormány is. És ez az, amit a magyar ellenzék nem tud, vagy nem akar megérteni. Inkább egyoldalúan, feladva a magyar érdekeket magára haragítja Kínát és Oroszországot, csupán azért, mert meg akar felelni az Egyesült Államoknak. Tulajdonképpen egy olyan nagyhatalomnak, amely mindenki másnál durvábban szokott beleszólni partnerei belpolitikájába. Telex-interjú Karácsonnyal: egy makulátlan ember ragyogása után Vágó István lenyomta a HVG-t
A főpolgármester azt mondta, hogy megkereste őt a hatalom egyik embere – kinek neve természetesen az anonimitás homályába maradt – és arról érdeklődött, hogy mi az ára annak, hogy ne induljon az előválasztáson. Mennyit kér azért, hogy visszalépjen? A főpolgármester a telex.hu-nak adott nagyinterjújában igyekezett leporolni az elmúlt napok vesszőfutása közben reárakódott piszkot, fenntartani az őszinte, szerethető és integratív politikusi karaktert, de a hantázás csimborasszója mégiscsak a megvesztegethetetlen imázs eme megnyilvánulása volt. Persze, érthető, hogy igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha a Fidesz tartana tőle (és ebben az izzadságos erőfeszítésében az önnönmaga függetlenségébe szerelmes Telex is kellemes partnernek bizonyult), de azért ez a megjegyzés még a baloldal zavaros buborékjából is szokatlan vágyvezérelt kiszólás volt. Vajon ki van a maszk mögött, ki ez a szeplőtelen, fedhetetlen ember, akit a telex.hu bemutatott? És hogy nyomta le Vágó István az interjú után a HVG-t?
Gyurcsány kirakatbábui, avagy a langyos tavaszi fuvallat ismét összefújta Karácsony mögött a gyűlölködőket
Semmi meglepő nem történt. Volt már ilyen, csak más volt a neve. Kevesen emlékeznek rá, így érdemes felidézni. Két hónappal a 2018-as parlamenti választások előtt Andor László egy, a – független, objektív és igen kritikus – 24.hu-nak adott interjújában felsorolta Karácsony Gergely akkori tanácsadó testületét, akik ma is ott vannak a 99 Mozgalomban. Ismét összefújta a tavaszi szél a megkopott balliberális elitet, a hitehagyott egykori SZDSZ-tandemet, a késő Kádár-korszak kegyeltjeit, az életvitelszerűen petíciózókat, a demokráciarettegőket, a Gyurcsányra haragudó gyurcsányistákat és az önmagukat egyre nyomorultabban érző „Fidesz-árvákat”. Újra összeállt a „bölcsek tanácsa”, annyi változott csupán, hogy adtak maguknak egy meglehetősen hülye nevet, ami ráadásul olyan nemzetközi mozgalomra utal, ami annyira baloldali, hogy még az európai szociáldemokratáknak is szélsőséges. De az amerikai demokraták közül is vannak, akik csak kommunistáknak nevezik az efféléket. Vajon kinek üzennek – az irigység kultuszát felébresztve – a Karácsony mögött felsorakozó mozgalmárok? Én lenni magyar miniszterelnök, menni Brüsszelbe
Karácsony Gergely alkalmatlan. Alkalmatlan egy világváros vezetésére, alkalmatlan az ország irányítására, ahogy az volt Zuglóban is, pedig utóbbi sokkal kisebb léptékű kihívás volt. A látkép borzalmas: a főpolgármester úgy építi Budapest nemzetközi kapcsolatrendszerét, hogy nem tud tolmács nélkül tárgyalni, úgy készül miniszterelnök-jelöltnek, hogy nem képes a közvetlen diskurzusra. Miközben a közösségi oldalán továbbra is szurkálja a ködöt, sérelempolitikát folytat, most pedig már a fel nem vett uniós hiteleket is el tudná költeni. Az idegennyelv tudásának hiánya komoly probléma, de inkább az univerzális alkalmatlanság egyik látványos tünete. Gyurcsányi előválasztás: Karácsony, Dobrev meg a Jakab, avagy mi jár a nagy tervező fejében?
Szemfényvesztés, moralizálás, zavarkeltés, licitálás és nagyotmondási verseny – ezt látjuk ma a baloldalon. Rendszerek jöttek és mentek, ám a hataloméhség és az internacionalizmus maradt. Nekünk ilyen faragatlan stílusú, a múltat szemrebbenés nélkül letagadó baloldal jutott. Most példanélküli előválasztásra készülnek, demokratikusan, ahogy a baloldalon a demokráciát építeni szokás. A populista szólamok és a demagóg ígéretek, habár egyre arcpirítóbbak, de szokványosak, ahogy az úgynevezett „népi demokrácia” logikáját is értjük, hisz volt benne részünk. A képviselőjelölt-jelöltek eszerint már feliratkoztak a Hazafias Népfont listájára, de vajon ki lesz a miniszterelnök-jelölt-jelölt? Mi jár a nagy tervező fejében? A feleség, avagy az egykori alkalmazott? Orbán-szabály: nemzeti szuverenitás és közösségépítés – könyvajánló
Az oltásellenesség nem jobboldali fortély, hanem baloldali vívmány
A baloldal ugyanolyan ostobán kezeli az oltáskampányt, mint néhány éve a migrációt. Ugyan a hitszegő Jobbikkal szélesedett a szivárvány minden színében pompázó összefogás, ám ettől még éleslátásuk nem javult. Az oltásellenesség nem azért fog ráégni az ellenzékre, mert valaki csalárd módon rásütötte, hanem azért, mert balga módon tényleg azok voltak és részben azok ma is. Mikor „háborúban állunk”, nem kooperálnak, nem segítenek, hanem egyre szélsőségesebb hangnemben támadják a közös – a kormányzat mellett az egészségügyi és lakossági – védekezést. Rövid távon ugyan politikai hasznot húznak, ám ha a választásokig folytatják – amiben egyelőre kételkedni nincs okunk –, akkor ezt a szavazók keményen megbüntetik majd. Ó, mondd, te kit választanál?
A miniszterelnök-jelölt-jelöltek kiválasztása jócskán túlmutat az előválasztások lebonyolításán, hisz rátermett kihívót nehezebb találni, mint papíron megállapodni. Habár még foghíjas a szereposztás, hisz Dobrev Klára a megfelelő alkalomra vár, Karácsony Gergely pedig, mint négy évvel ezelőtt, ismét kéreti magát, ám a közvélemény-kutatók már egymással is versengve mérik a versenyzők népszerűségét. Vajon a még hivatalosan nem jelölt-jelöltek vagy a keresztrejtvény fejtésben jeleskedő Márki-Zay Péter, esetleg a „kisembert” játszó Jakab Péter, esetleg a Partizán legutóbbi adásában megsemmisülő, hipszter karaktert alakító Fekete-Győr András lenne a „legalkalmasabb” főszereplő? Népszerűséget lehet mérni, alkalmasságot nem, avagy déjà vu: újraindult a politikai casting. Ez sokkal tágabb cucc tud lenni! – A FreeSZFE forradalom hülye fiatalsága – Nagy Ervin elemez
Ha veszed a fáradságot és megnézed a FreeSZFE szigszalagos forradalomról szóló Hülye fiatalság című dokumentumfilmet, akkor rájössz arra, hogy cseppet sem ironikus kicsengésű a hülye jelző. Mert tényleg van némi gond az egyetemfoglalók szellemi képességeivel, illetve mert valóban olyan kormányellenes csoportok által felheccelt „hasznos hülyékről” van szó, akik láttán Lenin is csettintene egy jókorát. A Partizán által leforgatott film nem azért gáz – és valószínűleg nem is azért igyekeztek egyesek megakadályozni a bemutatót –, mert nem megfelelően viselkedik a nagybetűs fiatalság, hanem azért, mert a tudatlanság kényelmes fátyla mögött most már a képsorokon is látható módon valósítják meg az egyébként számos országban kipróbált szélsőbalos aktivista eszközöket. Úgy válik a hülye fiatalság (egy része) Alinsky és Popovics legjobb tanítványává, hogy fogalma sincs róla. A kulturális zárványok alkonya
Amikor a március 15-i állami elismerések és a Kossuth-díj kapcsán kiborulnak a kulturális zárványban élő balliberális „akárholiak” (anywheres), két délibábszerű jelenség tűnik fel a „mi” és az „ők” szembenállásának újraéledt horizontján. Azzal, hogy a kitüntetettek életművét alátámasztjuk, érdemeiket soroljuk, a magyar kultúrához hozzátett többletértéket igazoljuk, semmi dolgunk nincs. Amivel viszont foglalkoznunk kell, az a rendszerszintű kirekesztésből élő csoportok egyre sértőbb hangoskodásának, a balliberális hisztéria okának megértése, ami együtt fog járni a kizárólagosság megkérdőjelezésével. És talán a fennhéjázó önteltség is a múlt homályába veszik. Éjjel-nappal Brüsszel: momentumos bikaborjak elirigyelt élete
A lilapárt karaktere meghatározhatatlan, Fekete-Győr András pedig manapság mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa alkalmatlanságát, ám mégis van párszázezer szimpatizáns, zömében nagyvárosi fiatal, aki őket választaná. Érthető, hisz elirigyelt kamuéletet élnek, trendik, ők az Éjjel-nappal Brüsszel valóságshow szereplői. Sokan akarnak rájuk hasonlítani: drága ruhákban, külföldi tanulmányok után kifogástalan angolsággal a „buta magyart” kioktatni, hisz ettől többnek érezhetik magukat, mint amennyit érnek. A gőg nemcsak bűn, hanem komoly csábító, még akkor is, ha a ragyogó külcsín alatt borzalmas sötétség lakozik. Ami Párizsban a bourgeois-bohemian, az nálunk a momentumos-budai-hipszter, beazonosítható politikusi prototípus. Mitől lenne színvonalasabb az uniós gyógyszerügynökség, mint a magyar orvostársadalom?
Miért ragaszkodott a habarékellenzék ahhoz, hogy addig ne használjunk fel egy oltóanyagot, míg az unió nem engedélyezi? Miért van az, hogy a baloldal – habár közülük egyre többen oltakoznak nyilvánosan – továbbra is gyengíti az uniós engedéllyel még nem rendelkező vakcinákban való bizalmat? Azon kívül, hogy politikai stratégiájuk arra épül, hogy minél rosszabb az országnak, annál jobb nekik, a kérdésben benne rejlik az, hogy a baloldal lenézi a magyar kutatókat és orvosokat azzal, hogy egy vakcina hatékonyságát és biztonságát nem a hazai véleménytől, hanem a nyugati okoskodástól teszi függővé. A történelem elrobogott felettünk – A kommunizmus áldozatainak emléknapjára
Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A múlt hosszú árnyékot vet a jelenre. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell az emberiség legborzalmasabb emberkísérletére, hogy a bűn ne másszon ki újra a fényre. Mert vannak, akik ma is nosztalgiáznak, akik a múlt árnyékából előbújva vörös csillagos pólóban Marx-szobrokat állítanak, akik Lenin módszerét alkalmazva forgatják fel a természetes közösségeinket. Emlékeznünk kell az áldozatokra, a hősökre. Emlékeznünk kell, hogy az utánunk jövő magyarul beszélő generáció is tudjon róla. Hogy ne feledje senki! Hol a program, Feri?
Gyurcsány Ferenc – aki közösségi oldalán csak Ferinek hívja magát – évet értékelt. Tizenhetedszer – a hétszázát neki! Habár magához képest sótlan, lapos és unalmas beszéd volt, akadt azért egy-két finomság. Megtudtuk, hogy az emberiség egy kis falu; hogy a pandémia kezelése közügy; hogy a magyar közösség megmaradása erkölcsi kérdés. (Vajon számukra, a határon túli magyarokat vegzálók számára is?) Hogy diktatúra van, ám az ellenzéki összefogás nyerni fog a választásokon; hogy a kormány szellemi hatalomátvételre készül, bár arra nem kaptunk választ, hogy ha át kell venni valakitől a hatalmat, akkor ki is van most a kultúrában hatalmon? Hogy a miniszterelnök kedvenc filozófusa Sir David Scruton, akit egyébként Rogernek hívtak. Végül a volt miniszterelnök megmondta az egyházaknak abortuszügyben a tutit, és mielőtt még a feledés homályába veszne: a tavalyi évben a legnagyobb reményt az jelentette számára, hogy Biden nyert... Persze, bízik abban, hogy majd az amerikai elnök megnyeri nekik a választást – ha már az unió letett erről. Egy dolog azonban háromnegyed óra alatt sem derült ki: mit akarnak kezdeni az országgal, ha hatalomra jutnak? Ez a vírus nincs: Tibi atya nyit, ellenzék felkészül
Európa-szerte erősödnek a nyitási mozgalmak. Egyre türelmetlenebbek vagyunk, a bezártság kikezdi jámborságunkat. Nem csoda, hogy tele a hócipőnk azzal, hogy az Európai Bizottság trehány módon sáfárkodik a vakcinabeszerzéssel, tarthatnánk már előrébb is, de továbbra sem mehetünk edzőterembe, moziba, színházba tapsolni vagy esténként vacsorázni. Nálunk is vannak – többé-kevésbé jogosan – nyugalmát vesztett tiltakozók, csak nekünk jutott egy olyan ellenzék is mellé, amelynek részegységei gátlástalan módon tolakodva szeretnének hasznot húzni mások bajából. Habár az utca most még halk és szervezetlen, Alinsky és Popovic hazai tanítványai még nem nyúltak a tiltakozó civilek hóna alá, ám Ujhelyi István és Fekete-Győr András már egymás elől happolná el a politikai lehetőséget. Ahogy Gyurcsányék sem restek beszállni a „ki akart itt először nyitni?” gátlástalan versenybe. Új politikai erővonal van kialakulóban: felelős kormány áll az egymással is könyöklő, felelőtlen ellenzékkel és az ismét kampányoló „Tibi atya” blogteammel szemben. A nagy brüsszeli vakcinabukta: milliós veszteség és ébredező nemzetállamok
Kitört a vakcinaháború. A kontinens kormányaként pöffeszkedő Bizottság és a lakosságát óvó nemzetállamok vezetői ismét torzsalkodnak. Most azonban nem egy sajátos lengyel vagy magyar szabadságharcról van szó, hanem a szuverenitás újraértelmezéséről, hisz uniós szinten csődöt mondott a válságkezelés. A legfontosabb kérdés ugyan jelenleg az, hogy ki, mikor és mennyi védőoltást tud beszerezni, ha azonban szélesítjük a perspektívát, akkor a napi erőfeszítés mögött pislákol fel ismét az a bizonyos kényelmetlen kérdés. Hogy képzeljük el a kontinens jövőjét? Milyen legyen az együttműködés formája? Nemzetek Európája vagy Európai Egyesült Államok? A brüsszeli távvezérlés vesztésre áll, a gyógyszergyártók gazdagodnak, a föderalisták lapítanak, a Bizottság tekintélye zuhan, ébredeznek a nemzetállamok. Mennyibe fog ez kerülni? Magyar História X – Jakab Péter évet értékelt, majd bejelentkezett miniszterelnök-jelöltnek
Jakab Péter évet értékelt. Minősített, bírált, méltatta magát és feliratkozott a miniszterelnök-jelölti szereplőválogatásra. Először és vélhetően utoljára. A Jobbik változik, ahogy mindenki más. Megvan az American History X? Ez az a film, amiben Edward Norton egy rasszista indíttatású gyilkosság után szabadul a börtönből, majd megbánva bűneit igyekszik környezetét, leginkább szkinhed öccsét is jobb belátásra bírni. Norton szerepe őszinteséget sugároz, ám mi a helyzet Jakabbal? Tényleg miniszterelnök akar lenni? Elhiszi, hogy most már alkalmas egy ország vezetésére? Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat. Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál. Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo. Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.