Nemrégiben számolt be portálunk is arról a mérföldkőnek is nevezhető nemzetközi jelentőségű döntésről, amely révén nyilvánvalóvá vált egész Európa számára, hogy a Beneš-dekrétumokra való hivatkozással máig létezik vagyonelkobzás Szlovákiában. Vajon a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletének a jogi követezményeken túl lesz erkölcsi következménye is? Nem inog ilyenkor a bizalom Szlovákia elkötelezettségében az európai demokratikus elvek iránt? Vannak hasonló, még folyamatban lévő olyan ügyek Szlovákiában, amelyeknek szintén közük van a Beneš-dekrétumokhoz? Mi az üzenete, hogy ilyen komoly akarat állt amögött, hogy ebben az ügyben megalázó döntés szülessen és pont a Beneš-dekrétumok alapján? Mózes Szabolcsot, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatóját, a szlovákiai Magyar Közösségi Összefogás elnökét kérdeztük.
Mint megírtuk, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Szlovákiát egy felvidéki magyar panaszossal szemben, akinek földtulajdonát a szlovák állam lényegében a Beneš-dekrétumok érvényességére való hivatkozással akarta elperelni. Mindeközben Szlovákia hivatalos álláspontja szerint a dekrétumok csak a háborús bűnösök megbüntetésére szolgáltak, és ez mára lezárt ügynek tekinthető. Portálunk Mózes Szabolcsot, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatóját, a szlovákiai Magyar Közösségi Összefogás elnökét kérdeztük.
A témában megjelent cikkünket azzal a címmel jelentettük meg: már Európa is elismeri, hogy máig érnek a Beneš-dekrétum igazságtalan rendelkezései. Ha jogi következményei vannak is, erkölcsi következményei mennyiben lehetnek ennek a döntésnek?
Egyelőre meg kell várnunk, Szlovákiában milyen jogi következményei lesznek a strasbourgi döntésnek. A járási és a kerületi bíróság a meghurcoltnak adott igazat, a Legfelsőbb Bíróság – főügyészi fellebbezés után – hozta meg furcsa döntését. Most ismét a járásbíróságnak kellene döntenie, a szlovák jogrend szerint az LB ítéletét figyelembe véve, csakhogy közben megszületett az interjú apropóját adó strasbourgi ítélet is, így érdekes lesz figyelni, ősszel milyen végérvényes döntés születik. Ha a járásbíróság az LB ítéletét veszi figyelembe, akkor egy érdekesebb forduló következne, a sértett ismét Strasbourghoz fordulhatna, és akkor a bíróság nemcsak a szlovákiai igazságszolgáltatási folyamatról mondhatná el a véleményét, de a dekrétumok mai érvényesítéséről is. Ez ütősebb ítélet lehetne, még ha pár évet valószínűleg várni is kellene rá. Az erkölcsi következmények attól fognak függeni, hogyan fog rá rezonálni a szlovák közvélemény. Eddig az ítélet nem ütötte meg az ingerküszöbét, a magát liberálisnak mondó sajtó sem nagyon tud mit kezdeni ezzel a helyzettel.
Szlovákia EU-csatlakozásának idején a Beneš-dekrétumok is napirendre kerültek; akkor a szlovák állam azzal védekezett, hogy csak háborús bűnösök megbüntetéséről szólnak a törvények, így rég okafogyottá váltak már. A döntés azt igazolta, hogy a Beneš-dekrétumokra hivatkozással máig hoznak bírósági ítéleteket, ez azonban azt is jelenti, hogy a szlovák jogrend még fél lábbal az unión kívül rekedt. Nem inog ilyenkor a bizalom Szlovákia elkötelezettségében az európai demokratikus elvek iránt?
Sajnos ezt az ügyet az uniós csatlakozáskor nem sikerült megnyugtatóan rendezni, elsősorban azért, mert egy sokkal komplikáltabb viszonyt, a cseh-német relációt is érintette volna. Utólag pedig nehéz vele mit kezdeni; a mostanihoz hasonló ügyek pont abban segíthetnek, hogy ismét napirendre lehessen tűzni. Ugyanis a konkrét ügy is azt mutatja, hogy nem egy 75 éves, világháború utáni sztoriról van szó; a rendelkezéseket egyesek utólag is applikálnák. Nincsenek ugyanakkor irreális elvárásaim; meglepő lenne, ha a máskor az európai elveket hangosan számon kérő politikusok emiatt Szlovákiával kapcsolatban kritikusan lépnének fel.
A per szinte kórtörténet, hiszen a szlovák állam szándékoltan, szinte direkten alkalmazva használta fel a Beneš-dekrétumokat, hogy elvegyenek egy felvidéki magyartól földeket. A történetbe még ügyészi szinten is beleszóltak. Úgy tűnik, komoly akarat állt amögött, hogy ebben az ügyben megalázó döntés szülessen és pont a Beneš-dekrétumok alapján. Milyen üzenetet akartak áterőltetni ezzel a perrel?
A szlovák állam részéről egyfajta automatizmusról volt szó, valamint az úgymond nemzeti érdekek érvényesítéséről. A hivatalban azt látták, van egy ingatlan, amit az 1945-ös dekrétumok alapján el kellett volna kobozni, ám akkor ezt formai okok miatt nem vitte végig a csehszlovák államapparátus. Attól tarthattak, több ilyen ügy is lehet, így újabb követelések jöhetnek. A szlovák nemzetállami logika viszont nem engedhette meg, hogy repedés keletkezzen a falon. Ettől függetlenül – a strasbourgi ítéletnek köszönhetően – itt a rés, ami még nagyobb is lehet.
Vannak hasonló, még folyamatban lévő olyan ügyek, amelyeknek szintén közük van a Beneš-dekrétumokhoz?
Eddig erről az esetről sem tudtunk; általános volt a közvélekedés arról, hogy jogi értelemben lezártak a dekrétumok. Az elmúlt napokban utánajártunk; nem hivatalos források szerint vannak még hasonló ügyek. Azt is emeljük ki ugyanakkor, hogy a felvidéki magyar társadalom sincs egységes véleményen arról, mit kezdjünk a dekrétumokkal. Azzal mindenki tisztában van, hogy igazságtalanok, de ha lenne akár minimális nyitottság is a szlovák félben a rendezésre, mit szeretnénk? A skála ugyanis széles: az egyszerű, bárminemű jogi-anyagi rendezést nélkülöző szimbolikus bocsánatkéréstől a teljes anyagi kárpótlásig terjed. A dekrétumok ráadásul különböző mértékben érintették a társadalmat. Volt, akitől „csak” az állampolgárságot és így alapvető jogai gyakorlását vonták meg 4-5 év erejéig, beleértve a nyugdíj folyósításának leállítását vagy az állami munkahelyről történt kirúgást – ilyen a magyarok többsége. Másokat a dekrétumok alapján telepítettek ki Magyarországra – ahol viszont a helyi németektől elkobzott ingatlant kapták meg „cserébe”. Az érem egyik oldala, hogy a dekrétumokkal kapcsolatos helyzet rendezéséről hallani sem akarnak a szlovákok, tehát eleve hosszú út vezet odáig, hogy a szlovákság nyitottabb része fogékony legyen a párbeszédre és a kérdés megnyitására. Az érem másik oldala, hogy a magyar közösségnek sincs egységes elképzelése arról, milyen legyen a leendő rendezés. A mi házi feladatunk ennek a kérdésnek a megválaszolása, alternatívák készítése.
A szlovák állam konkrét ellenségessége egyértelmű, ráadásul ez viszonylag friss, 2009-es eset; a szlovák közvélemény hogyan értékeli ezt a történetet? Vannak olyan hangok, amelyek a per abszurditását éppúgy látják, ahogyan ezt egy külső szemlélő könnyen megítélheti?
Ehhez először el kellene jutnia az ítéletnek és a pernek a szlovák közvéleményhez. Ez még nem történt meg, a szlovák sajtó és a politikum még nem foglalkozott vele. Mert kellemetlen számukra. Az Összefogás magyar és szlovák sajtóhírt adott ki az ítéletről, egyben írtunk az igazságügyi és a földművelésügyi miniszternek is, hogy járjon közben. Előbbinek azért, mert alapvető jogállami kérdésről van szó, utóbbinak azért, mert az állami erdőgazdálkodási vállalat a tárca részvénytársasága. Parlamenti képviselet híján nehéz tematizálni az ügyet, itt üt vissza az, amit a kampányban mondtunk: ha nem leszünk ott, nem lesz, aki az ilyen ügyekben kinyissa a száját.
Vezetőkép: Magyar Közösségi Összefogás
Hesslerezredes
2020-05-27 at 13:35
Rá kellene a szlovákoknak nézniük a térképre: az egész országuk leghosszabb határa velünk van, mi kétszer annyian vagyunk, mint ők, a nyelvünk teljesen más, mint az övéké. Nekik nem mi vagyunk a gondjuk, hanem a csehek, lengyelek, ukránok, mert saját magukat ezektől a szintén szláv népektől kéne valahogy megkülönböztetniük, ami nem könnyű, viszont nehéz. Ők ránk vannak utalva, mi sokkal kevésbé rájuk. Tótnak lenni csakis Magyarország keretein belül érdemes, azon kívül ‘non est vitam’!
Királytigris
2020-05-27 at 11:34
Akárhogyan is az elüldözött magyarság kárpótlása, a földtulajdon, és ingatlanok visszaadása előbb vagy utóbb megkerülhetetlen.
Ilyen aljas dolgot mint ez a Benes dekrétum, Magyarország szlovákokkal szemben soha nem alkalmazott, és ez a magyar köztudatban soha nem is fogalmazódott meg!!!
Ezzel a szlovákság bűnt követett el a magyarsággal szemben.
feri.sk
2020-05-27 at 06:21
70 ev mulva pedig jottek a “Fico-dekretumok”,a szlovak allampolgarsag elvetele azoktol akik felveszik egy masik allam allampolgarsagat.Mindenki tudja hogy ez valasz volt a magyar parlament altal elfogadott honositasi torvenyre.Ilyen hitvany huzast meg a roman torvenyhozas sem vitt vegbe! Most pedig 10 ev elmultaval az Orban es Szijjarto urak tenyleg tehetnenek mar valamit a Felvideki magyarsag erdekeben is,hiszen a magyargyulolo Fico hala Istennek tronfosztott lett!!
Salamander
2020-05-27 at 05:46
Én sem tenném ki az ablakba, ha Szlovák lennék.
Ugyanakkor ügyelni kell a V4-ek egységére, ami sokkal fontosabb,mint a f@sz Beneš dekrétumok kérdése.
Mind a franciák, úgy az az angolok igyekeznek a formálódó közép-Európai egységet felbontani. A német-orosz-V4 szövetség a jelenlegi marxista-liberális hegemóniát felszámolná Európában és az angolszász-usa szövetség is megbillenne. Kénytelenek lennének velünk is komolyan számolni.
Kína ezt megértette, ezért erre figyel, nem a rugdalózó angolokra és usára.
Isaja53
2020-05-28 at 11:31
A Benesi dekrétumot nem f@asz mi még ma is érezzük a hátrányát.
Acsai József
2020-06-01 at 15:12
Kétség kívül, ma a V4 egység fontosabb. De azért -tekintettel a szlovák jóindulatra- nem árt a Benes-dekrétumokat is melegen tartani… Esetleg néha “barátilag” megemlíteni az ősi Szlovákiának…
moliere
2020-05-27 at 02:52
Szlovákia agyonhallgatja? Talán mert észre sem veszi. Lehet, hogy csak mi vettük észre, hogy elmarasztalták? Elmarasztalták volna? Nehogy tőlünk tudják meg a tótok! Kár a villanyért az ilyen hírekre.