A szórványmagyarsághoz tartozók az utolsó bástyái, hű őrzői a magyar kultúrának, ezért a kormányzat számos programmal támogatja megmaradásukat – jelentette ki a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára egy szerdai budapesti tanácskozáson.
Szilágyi Péter a magyar szórvány napján a Nemzetpolitikai Kutatóintézet rendezvényén hangsúlyozta, anyanyelvünk megtartása egyet jelent életben maradásunkkal, ezért ez az anyaországban élőknek is elemi feladatuk.
Az igazi küzdelmet azonban nem az anyaországban élő magyarok vívják a nyelv megtartásáért, hanem a határainkon túlra szakított honfitársaink, közülük is elsősorban a szórványban élők
– tette hozzá a politikus.
A helyettes államtitkár hangsúlyozta, ma Európában, amikor „nap mint nap újabb harcot kell vívnunk a minket elsöpörni akaró nemzetietlen erőkkel szemben és ősi értékeink kiveszőben vannak“, különösen ragaszkodnunk kell keresztény gyökereinkhez, kultúránkhoz és nyelvünkhöz. Annál inkább – folytatta -, mert az adatok szerint fogyatkozik a határon túli és különösen a szórványban élő magyarság lélekszáma. Hozzátette, a felvidéki, az erdélyi és a vajdasági adatokból kimutatható, hogy 2001 és 2011 között a tömbmagyarság létszáma 8 százalékkal csökkent, a szórványban élők pedig mintegy 25 százalékkal lettek kevesebben.
A polgári kormány ezért elsődleges feladatának tartotta és tartja, hogy kiemelt figyelmet fordítson a szórványban élőkre
– hangsúlyozta.
Szilágyi Péter közölte: a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében az elmúlt egy évben, 17,15 milliárd forint felhasználásával 76 új óvoda épült a határon túli magyarlakta területeken, és 200 óvodát újítottak fel. A kormány októberben döntött a program folytatásáról, így újabb 21,5 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra – fűzte hozzá. Kitért arra is, hogy szórványkollégiumokat létesítettek az erdélyi Magyarlapádon és Szamosújváron.
Felismerték, hogy a személyes kapcsolat is fontos a Felvidék, Kárpátalja, a Partium, Erdély, a Vajdaság, a Muravidék, a Drávaszög és az Őrvidék szórványközösségeivel, ezért 2015 óta, a Petőfi Sándor-program keretében 140 fiatal látogatott el 9-9 hónapra ezekhez a közösségekhez. Továbbá 2017-ben 65 ösztöndíjas segíti a szórványszervezetek munkáját. Tevékenységüknek köszönhetően számos helyen újra elindult a magyar nyelv oktatása, a néptánctanítás, és rendszeresen hozzájárulnak magyar napok megrendezéséhez – sorolta az intézkedéseket Szilágyi Péter. A tanácskozás fókuszában az anyanyelvi oktatást korlátozó ukrán törvény okán a Kárpátalján élő szórványmagyarság helyzete állt.
Forrás: MTI; fotó: felvidek.ma
Kéfa
2017-11-16 at 01:53
Nagyon jó volna olyan megoldásokat keresni a szórványmagyarságban élő magyarok számára, amik bármilyen környezetben ösztönzést adnak arra, hogy keressék egymás társaságát a magyar származású emberek. Régebben Torontóban magyar nevű utcák, magyar negyed volt, sajnos úgy tudom már nincs. Pedig sok helyen a maguk erejéből is megpróbálnak összetartani a magyar emberek.
Valamennyiünk érdeke is ez lenne. Ezt egy rövid történettel (tán legenda) hadd indokoljam.
Régebben egy angol milliomos világ körüli hajóutat, expediciót szervezett magának és egy olyan embert keresett vezetőnek, aki beszélt azon a sokféle nyelven, ahol elhalad az útjuk. Senki nem jelentkezett, egy lengyel embert kivéve. Így vele indultak el.
Az expedició 1-2 év alatt sikeresen lezajlott és amikor visszaértek Angliába, a milliomos megkérdezte a lengyelt:
– Olyan sok országon áthaladtunk, mondja hogy sikerült megtanulnia ennyiféle nyelvet?
Aki így válaszolt:
– Nézze, az az igazság, hogy én a lengyelen kivül csak angolul tudok. De mindig amikor kikötöttünk és be kellett szereznem ellátmányt az expedició részére, elmentem annak a városnak a főterére és elkezdtem lengyelül kiabálni azt: beszél itt valaki lengyelül? Aztán minden városban jelentkezett valaki, egy honfitársam akivel tudtam beszélni lengyelül, ő viszont ismerte a helyi nyelvet és szívesen segített nekem.
Sok sikert kivánok minden magyar embernek szerte a világon! 🙂