éhezés
Egyre többen "őrülnek bele" a hírekbe – Dezse Vű
Amikor tragikus dolgok történnek a világon, nem számít, hogy mennyire van tőlünk mindez messze, nem tudunk nem odafigyelni rájuk. Sokan nemcsak figyelnek, de szimpatizálnak is azokkal, akikkel a rossz dolgok történtek, sőt, olyanok is vannak, akik valahogy az események részesei akarnak lenni, netán segíteni szeretnének. És ezek nem csak a WOKE-liberálisok. Az elmúlt években rengeteg szomorú és nehéz dolog történt a világban, itt volt nemrég a COVID, aztán az orosz–ukrán háború, aztán az ezzel járó pénzügyi válság, aztán jött a Hamász mészárlása. Mindez ahhoz vezet, ami kezd jól látszani a közösségi médiában: a köznyelven csak megőrülésnek hívjuk, de van neve is, úgy nevezik a sokkal okosabbak, hogy "compassion fatigue", vagyis magyarul valami olyasmi, hogy valaki belefárad az együttérzésbe. És ez amennyire normális, éppen annyira nem is normális. Egy világ vége – az influenszerek kora
Kilátástalan korszakba csöppentünk bele ebben az évben, de ne tegyünk úgy, mintha ne lett volna már ilyen. A békeidőnek vége van, ahogyan Orbán Viktor mondta: ez az évtized a veszélyek, a bizonytalanság és a háborúk korszaka lesz. Új világ köszönt hamarosan ránk, amiben felértékelődik a kétkezi munka, az étel és a család, szépen lassan véget ér a túlfogyasztás, és a fogyasztói társadalom legtökéletesebb gyümölcsei, az influenszerek is el fognak tűnni, ugyanis szükség már nem lesz rájuk. Valóban felszámolhatná az éhínséget és a migrációt a világ leggazdagabb embere?
A rövid válasz a címben feltett kérdésre, hogy nem valószínű. Nemcsak azért, mert a világ leggazdagabb embere vagyonának sokszorosa pihen válságövezetekben tevékenykedő, jórészt végtelenül korrupt kormányok számláján, hanem mert csak az amerikai kormány évi több mint húszmilliárd dollárt költ a USAID-program keretei közt leszakadó régiók támogatására, adott esetben pedig ennek sokszorosát demokráciaexportra. Arról nem is beszélve, hogy a jótékonysági NGO-k gyakran egészen érdekes dolgokra fordítják nem éppen alacsony költségvetésüket. A hipergazdagok pénze önmagában kevés, mindig is kevés volt, hiszen az éhínség, valamint a migráció nem feltétlenül gazdasági, financiális kérdés. Ajánljuk még
Szivárványos madáremberek, és “büszke” céltalan nullák akarják megmondani, hogyan éljünk, vagy inkább dögöljünk-e meg egy háborúban
Valójában az a lényeg, hogy megmutatták magukat teljes valóságukban, a természetes közegükben azok, akik meg akarják mondani a gyerekes, családos, dolgozó, adófizető, a nemzetért aggódó többségnek, hogy hogyan kellene élnie, miben kellene hinnie és mit kellene tolerálnia. És akkor utolsó beszédében kazánb@szóknak nevezte párttársait Annalena Baerbock
Nem ez volt az első nyelvbotlása a leköszönő német külügyminiszternek. Belső lázadás Ukrajnában, begőzölt Zelenszkij
Az ukrán kormány folyamatosan botrányokba keveredik, lassan minden miniszterről kiderül, hogy sáros. Patyomkin Petike