Harminc éve, 1990-ben tört ki a médiaháború. Minden az Antall-kormány hatalomra jutásával kezdődött: már az eskütétel után hatalmas össztűz zúdult a vezetésre. Elsősorban a sajtó gerjesztette a gyűlöletet. Nem csoda: a média szinte százszázalékosan a posztkommunisták, szocialisták és liberálisok irányítása alatt állt, kezdve az összes nagy budapesti és vidéki lappal, folytatva a tévékkel, rádiókkal. Stefka István ott harcolt az első sorban. Most visszatekintő sorozatot indít, amelynek első részében a médiaháború előzményéről írt. Ezt a cikket látva, és a benne sorolt tényeket ismerve már senki sem csodálkozhat azon, hogy 1994-ben visszajöttek a szocialisták. Ilyen ellenszélben nemzeti kormányzásra gyakorlatilag esély sem volt. STEFKA ISTVÁN SOROZATA A MÉDIAHÁBORÚRÓL.
Visszatekintve a 30 évvel ezelőtt kezdődött médiaháborúra, sok mindent át kell értékelnem. Azóta sem készült őszinte, objektív értékelés erről a pusztító harcról, amely gyakorlatilag máig tart.
Miről szólt a médiaháború? Arról, hogy a pártállamhoz elkötelezett újságírók többsége, a háttérben meghúzódó titkosszolgálatok emberei, a volt kommunista nomenklatúra, a gazdaságot irányító kádárista karrierista elit és a maoista, majd neoliberális SZDSZ az első perctől durva támadást intézett a szabadon megválasztott parlament jobboldal pártjai és a magyar nemzetben gondolkodó („lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akarok lenni”) Antall József kormánya ellen. Ebben erős partnereik voltak az SZDSZ-szel összefonódott Soros-alapítványok.
A képviselőház (a Belügyminisztérium által épített pesti „Fehér ház”) elé villamossal, Trabanttal vagy Zsigulival megérkező új, többségében naiv, valódi népképviselőknek fogalmuk sem volt arról, hogy micsoda erők állnak velük szemben. Ezúttal nézzük meg ezt a média szempontjából!
A nyomtatott sajtó, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió országos és körzeti stúdióinak 98 százaléka, sőt az MTI is a volt MSZMP-sek, az új ruhát öltött MSZP-nek és az SZDSZ-nek a kezében volt. Magyarán, a volt kommunisták, a „szocialisták” és a liberális szabad-demokraták irányították a nyilvánosságot, és ők kezelték az információ-áramlást is. Ebbe belefért a dezinformáció, a hírek hamisítása és elhallgatása.
Az impexesek vezetésével lerabolták az országot
A jobboldali képviselők naivitása érthető volt, hiszen 1990-ben ennek hátteréről kevesen tudtak. Az MSZMP vezető pártemberei már a nyolcvanas évektől készültek az átalakulásra. Ők tudták, hogy mi lesz itt. Aczél Györgyék, Fekete Jánosék, Kovács Lászlóék, a külügy- és a külkereskedelmi minisztérium beavatottjai, az impexek régi ávéhás kapcsolatokkal rendelkező vezetői különlegesen jó viszonyt ápoltak a Nyugat befolyásos gazdasági vezetőivel, pénzügyi elitjével. Így vett fel korlátlan kölcsönt Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke pártjóváhagyással, összesen 22 milliárd dollárt, ami végletesen eladósította Magyarországot. [Ezekről Borvendég Zsuzsanna történész végzett megkerülhetetlen kutatásokat, lásd a vele készült korábbi interjúnkat.]
A Nyugatról ideérkező politikusokat, gazdasági hatalmasságokat az MSZMP legfelsőbb köreinek jóváhagyásával vadásztatták, tejben-vajban fürösztötték. Hasznos idióták voltunk számukra. Nem véletlen, hogy a nyugati politikusok jelentős részének máig nem a magyarországi konzervatív, keresztény jobboldali politikusok az igazi szövetségesek, hanem a mindent eladó-feladó szocialisták, liberálisok.
Akkor nem azok az ötvenhatosok voltak fontosak, akik a kommunizmus koporsójába az első szöget beleverték, és nem is azok, akik a diktatúra ellen harcoltak. Azokat választották, akikről tudták, hogy gondolkodás nélkül kiárusítják Magyarországot gazdaságilag. Ezzel, úgy látszik, együtt kell élnünk. Az árulásukat persze nem kell eltűrnünk.
Megegyeztek a háttérben. Grósz Károly és Mark Palmer, az USA budapesti nagykövete Disneyland-ben. Fotó: MTI
A nagy trükk: az átalakulási jogalkotás
Az sem véletlen, hogy ez a pártelit volt a legjobban informálva: pontosan tudták, mi fog történni Európa szovjetek által megszállt területeivel. Időben létrehozták (1988-ban és 1989-ben) azt a társasági, átalakulási törvényt, amelynek atyja Sárközy Tamás közgazdász-professzor volt. Az átalakulási törvény elsődleges jelentőségét nem az a tény adta, hogy az átalakulás, mint társasági jogi jogintézmény szabályozásra került, hanem az, hogy meghatározta az állami tulajdon privatizálásának módját, technikai eljárási rendjét. A rendszerváltásukat élő közép-európai országok jogrendszereiben az átalakulási jogalkotás a tulajdonosi struktúra átalakításának egyik fontos segédeszköze volt, és a szabályok megalkotásában elsődlegesen e feladatra voltak figyelemmel. Ennek megfelelően a privatizációs átalakulások szabályainak megalkotására került a hangsúly, ezeket a szabályokat tartalmazta az átalakulási törvény III. és IV. fejezete.
Meglehetősen hézagos, szinte odavetett módon foglalkozott csak az V–IX. fejezet a gazdasági társaságok egymás közötti átalakulásával és egyesülésével. Pedig kulcsfontosságú lett volna, hiszen 1989–90-ben sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt, ha az eredeti társasági forma megszűnésével új alapítású társaságot hoztak létre a tagok.
Kommunistákból gazdag kapitalisták
Ezért történhetett meg, hogy az 1980-as évek végén a volt nomenklatúra tagjai – vállalatvezetők, vállalati párttitkárok, az MSZMP helyi és megyei titkárai, szakszervezeti vezetők, helyi kiskirályok, tanácselnökök, tsz-elnökök, fő-agronómusok, állami gazdaságok igazgatói – fillérekért jutottak több milliárdos állami vagyonokhoz. Papíron „törvényesen”. Láng Gépgyár, Csepel Vas- és Fémművek, Óbudai Hajógyár, Kismotor és Csonka-féle Gépgyár, stb. Nem beszélve az ezermilliárdokat érő állatállományról, a földekről, a mezőgazdasági üzemekről.
A Láng Gépgyár egykori épülete. Fotó: MTI
Ezt nevezték akkoriban rablóprivatizációnak, azaz visszaállamosításnak. Tehát azokat a vagyonokat, amiket egyszer elvettek már a kommunisták – az ávéhások fémjelezte brigád 1945 után államosítás címén –, a rendszerváltás folyamán újra magukhoz vették. Gyakran ugyanazok a kommunisták vagy leszármazottaik, tanítványaik, eszmei rokonaik – csak ezúttal privatizáció címszóval. Lásd az Apró-Gyurcsány család, a Máté vagy a Fenyő famíliák gyors meggazdagodását.
A látszattörvény óriási ötlet volt. A kommunistákból, a szocialistákból gazdag kapitalisták lettek. Munka és valódi teljesítmény nélkül. Ha kellett valamennyi pénz, adták a vissza nem térítendő kölcsönöket a szintén „elvtársak” vezette bankok (Budapest Bank, Magyar Hitelbank, Magyar Fejlesztési Bank, később a Postabank, stb.). A háttérben olyan emberek munkálkodtak, mint Bokros Lajos, Apró Piroska, Demján Sándor, Fekete János vagy az a Princz Gábor, akiről éppen most közöl, közölt cikksorozatot Mező Gábor.
Így nőttek ki a különböző bankocskák, a többi között az Ybl Bank, az Agrobank, amelyek érdekes módon tönkrementek, csődbe kerültek, de igazából csak az egyszerű bankbetétes (és mi, azaz az állam) járt rosszul. A milliárdok nyomtalanul eltűntek, kommunista bekötésű bankvezéreik kisebb büntetésekkel megúszták. Ma vagyonos emberek. Mint az aranycsempész Kovács Mihály (lásd korábbi cikkünket) vagy Kunos Péter, aki a börtönből a Mazsihisz vezetésébe került.
Kunos Péter és Kovács. Mögüttük a bal szélen Jancsó üldögél. Fotó: MTI
A sajtó privatizálása, a napilapok bekebelezése
Innen már csak egy ugrás volt a magyar nyomtatott sajtó privatizálása, például az országos és a megyei napilapok bekebelezése. Ezt is zseniálisan szervezték meg a posztkommunisták és a liberálisok. A négy nagy napilap valójában az MSZMP közvetlen irányítása alatt állt, közvetlen a „nagy hármas” alá tartozott: Aczél György KB-titkárról, Lakatos Ernőnőről, az Agitációs Propagandaosztály vezetőjéről és Berecz János PB-tagról beszélünk. És persze ott volt a háttérben számos más pártcsinovnyik, gazdasági pártszimpatizáns. Például Lendvay Ildikó, az MSZP egykori elnöke – ő maga akkor saját lapot kapott, fia ma az Index újságírója…
Népszabadság
Kezdjük a legbefolyásosabb újsággal: a Szabad Nép utódja, a Népszabadság az MSZMP hivatalos lapjának számított.
1990-ben az MSZP, a szocialista párt a lapjogokat átadta az általa létrehozott Szabad Sajtó Alapítványnak, amely ezt bevitte a német Bertelsmann AG negyven százalékos részével létrehozott Népszabadság Rt.-be. Később a nagyobb tulajdonrész a németek kezébe került egy ideig. Így lehetett állami tulajdonból, a „nép”, a „dolgozók tulajdonából” magántulajdon, miközben jó néhány elvtárs százmilliókat, milliárdokat rakhatott zsebre úgy, hogy még a nagy nyilvánosság befolyásolása is a kezükben maradt.
Jó üzletnek bizonyult.
Népszava
A Népszava a szakszervezetek lapja volt, hosszú ideig Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, a Politikai Bizottság tagja volt a mindenható. A rendszerváltáskor a lapra nagy befolyással volt az MSZP, majd jelentősen megugrott a példányszáma, amikor a Vico vállalatcsoport feje, Fenyő János vette meg. [Ennek történetét szintén megírtuk a Hálózat rovatban.] De ő is a balosoknak és az SZDSZ-nek kedvezett.
A Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói olvassák a Népszavát. Fotó: MTI
Magyar Nemzet
A Magyar Nemzet a Hazafias Népfront újságjaként működött a rendszerváltásig, a HNF elnökének, Pozsgay Imrének (az MSZMP PB tagja) az irányításával. Itt jelent meg a lakiteleki nyilatkozat 1987-ben, de pártparancsra ők is ugrottak. A párthoz való hűségért olyan emberek jelentettek biztosítékot, mint például Avar János [a munkásőr-család tagja] vagy Várkonyi Tibor [cikkünk a titkos munkatársról itt].
Aztán 1990-ben a tulajdonrészesedésben megjelent a jobboldali, francia Robert Hersan (a Le Figaro tulajdonosa). Később Pethő Tibor főszerkesztő halálával a lap egyre inkább baloldali befolyás alá került, főként, miután a Postabank-portfólió része lettt. A portfólió vezérigazgatója érdekes módon az MSZP-hez hű Németh Péter lett.
[Korábban Kende Péter vezette – cikkünk itt.]
Magyar Hírlap
Végül ott volt a Magyar Hírlap, az egyik legrégibb magyar napilap (1849-ben alapították), amit 1968-ban élesztettek újjá a kormány lapjaként, de hát ők is be voltak kötve a párthoz. A rendszerváltáskor először a csúf véget ért, kárpátaljai származású angol Robert Maxwell, aztán a svájci Marquard vásárolta meg, később az ugyancsak svájci Ringier Kiadó Kft. tulajdona lett.
Az újság szellemiségét áthatotta a szélsőséges liberalizmus, olyan főszerkesztőkkel az élén, mint például Németh Péter, Kocsi Ilona, Vincze Mátyás vagy Szombathy Pál.
A megyei sajtóban szinte egyeduralom volt
Nem szabad elfeledkezni a megyei pártbizottságok lapjairól, amelyeket szintén privatizált a rendszerváltáskor az MSZMP, és utódpártja, az MSZP. Hét megyei napilapot rögtön eladtak a liberális Bertelsmannak és a Springernek.
Lord Rothermere – akinek apja Trianon után az „Igazságot Magyarországnak”-mozgalom lelkes híve volt – a Győr-Moson-Sopron megyeiek lapját, a Kisalföldet szerezte meg. Fia sem szeghette meg a szabályt. Itt nem szabad elfelejteni, hogy a legnagyobb eladott példányszám – volt, ahol megyenként sok százezret adtak el – éppen vidéken volt jellemző. El sem képzelhetjük, milyen hatása volt annak, hogy gyakorlatilag az összes megyei lap kommunista, posztkommunista főszerkesztés alatt állt.
Arról is kevesen tudnak, hogy olyan feltétellel adták el a kommunista párt lapjait, hogy rovatvezetőtől főszerkesztőig nem lehetett újságíró-változtatást, cserét alkalmazni. Ezért történhetett az, hogy egyes főszerkesztők, egykori megbízható pártemberek még tíz-húsz évig egy-egy lap élén maradhattak. Így biztosítva volt a régi és új nómenklatúra balliberális befolyása a sajtóra.
Elképesztő ellenszélben kellett dolgozni
Így érte a rendszerváltás a magyar médiát, az első szabadon választott parlamentet, a miniszterelnököt, a jobboldali koalíciós Antall-kormányt, és így érte a frissen kapott sajtó- és szólásszabadság az országot. Lehetett-e független sajtó 1990-ben Magyarországon, amikor a médiumok 98%-a a szocialisták, a szabad demokraták, egyszóval a balliberálisok kezében volt?
Lehetett-e arról beszélni, hogy az információk szabadon áramolhattak, a valós hírek eljuthattak az emberekhez, és lehetett-e arról beszélni, hogy az 1948 óta első felelős kormány intézkedései, üzenetei eljutottak-e a magyar néphez? Innen érthető, hogy miért mondta Antall József miniszterelnök kicsit keserűen: „kamikaze kormány vagyunk”.
Esélytelen harc, címlapok a Taxisblokád idején. Fotó: MTI
Ezt az előre eltervelt balliberális médiapuccsot csak megerősítette a kormányzáshoz szükséges MDF–SZDSZ-paktum, amely különleges jogokat biztosított az MSZMP-hez, az MSZP-hez és az SZDSZ-hez hű újságíróknak. Amíg politikailag valóban elindult egy társadalmi változás, a parlamentáris demokrácia, a jogállamiság kiépítése a még szovjet katonai megszállás alatt álló országban, addig az újságíró-társadalom többsége érintetlen maradt.
A médiaháború gyakorlatilag innen datálódik.
Lassan megszerveződött egy valódi rendszerváltást akaró, az Antall-kormány törekvéseit támogató, nemzetben gondolkodó újságíró-csapat – a kisebbség – a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban, a Pesti Hírlap, a Pest Megyei Hírlap, az Új Magyarország, majd a Magyar Fórum körül. Ezek között az újságírók között voltak, akik az MSZMP egykori párttagjai voltak, és voltak, akik nem kötődtek a párthoz, tették a dolgukat – az „alámerülők” – én az utóbbiakhoz tartoztam. Mellettük ott voltak a fiatalok is szép számmal.
Murányi László (balra), Stefka István, a Magyar Újságírók Közösségének (MÚK) ügyvezető főtitkára (középen) és Kósa Csaba, a MÚK elnöke (jobbra). Fotó: MTI
Aztán ott voltak a Rákosi- és Kádár-diktatúra kitaszított újságírói is, akik úgy döntöttek a peresztrojka, a glasznoszty és a lakitelki nyilatkozat után, a pártosodás idején, hogy most már színt lehet vallani.
Ezek az újságírók nem voltak a Szabad Kezdeményezések Hálózatának tagjai, a Beszélő szerzői, az úgymond demokratikus ellenzék (SZDSZ) támogatói, hiszen velük ellentétben sohasem voltak a Kádár-Aczél korszak láthatatlan támogatottjai és védencei.
Vitray döntött: parlamenti eskütétel helyett BEK-döntő
Így történt, hogy 1990-ben, a frissen megalakult kormány rögtön feszült viszonyba került a médiával. Az első fricska és figyelmeztetés az éppen a kormány május 23-ai eskütételénél történt.
A Magyar Televízió a miniszterelnök beszéde közben megszakította a közvetítést, és a inkább a BEK-döntőt kezdte sugározni. A tévénézők Antall beszéde helyett a meccset nézhették, és látták, ahogyan az AC Milan 1–0-ra diadalmaskodik a Benfica FC felett. Ezt a döntést a közszolgálati televízió ügyeletes főszerkesztője, Vitray Tamás hozta.
[Vitray hírszerzői kalandjairól és agitpropos előéletéről itt olvashatnak.]
Ekkor a televízió vezetésének egy része Vitray vezetésével a BEK-döntőt választotta, és ezzel megfosztotta az emberek többségét negyvenöt év után attól, hogy e történelmi jelentőségű eseményt, választott politikusainak eskütételét megnézhesse. Ezzel a „közszolgálati tévé” kifejezte azt, hogy nem ilyen választási eredményre számított, sőt, átvitt értelemben üzent is, hogy ellenszenvvel tekint a kormánykoalícióra. Ez előrevetítette a médiaháború kezdetét.
FOLYTATOM. (A következő részben megtudjuk, hogy az MDF és a jobboldali pártok választási győzelme után miért csomagoltak ki bőröndjeikből a Kádár-rendszer egykori hűséges újságírói, kik voltak a meghatározó szereplői, és mikor mutatták meg, hogy ismét eljött az idejük. Ők végül a taxisblokádig mindent elkövettek, hogy lejárassák, lehetetlenné tegyék az Antall-kormányt, hogy minden intézkedését nevetségessé tegyék.)
Fotók: MTI
orygabor
2020-04-08 at 20:03
Mondjuk nem vallott profizmusra BEK döntőre rászervezni az eseményt, de lehet, hogy ez sem volt véletlen. Nyilván nem Antall szervezte így….
gyozo2018
2020-04-08 at 20:46
Na, megjött a nagyokos.
Történelmi sorsfordulót “rászervezni”….
Hány éves vagy, ecsém, hogy ekkora tudatlan, cinikus barom vagy?!
Nincs fogalmad arról, hogy milyen a diktatúra, amiből,
úgy hittük, megszabadulunk, aztán helyben jött a szembesülés,
hogy egy frászt. A vörös szobából áttereltek minket a kék szobába,
majd a kék-vörösbe.
Brigitta
2020-04-09 at 08:37
Ott a pont.
olvasó
2020-04-09 at 09:02
NAGYON NAGY IGAZSÁGOT IRTÁL !
Anti-Antifa
2020-04-08 at 20:07
Na ezzel a hatalmas vörös polippal ment szembe Orbán a 90es évek közepétől az ő irányításával újjászervezett jobboldallal, és végül a 10es évekre sikerült legyőznie és földbe döngölnie azt. HÁLÁS KÖSZÖNET MINDEZÉRT!🙏
Brigitta
2020-04-09 at 09:04
Bízom abban, hogy ez így is marad, de remélem, többen ráébrednek az ellentáborból, hogy a jelenlegi kormánynál nincs jobb.S felmérik azokat a károkat, amit a befurakodott ballibsi polgármesterek tesznek.
khm
2020-04-09 at 09:04
Hálás köszönet a megírt anyagért.
Van egy felvetésem. Írott anyagként esetleg több emberhez juthatna el könyvként,hiszen,nem mindenki olvassa a PS-t.
Esetleg,ha könyvben megjelenik. Még azt is el tudom képzelni,hogy a párttitkár fiának “kölcsönadja” valaki,hogy lássa a nyomorult törtetését,az ősének. És ne legyen olyan büszke,mert tudjuk,miből gazdagodtak!
töth endre
2020-04-10 at 20:24
mielött nagyon köszöngetnél tudhattad volna, hogy a komcsiknál hatalomátvétel történt! a kiskommunisták /kisztitkár orbán/ hazavágták a levénült komcsikat!
Szemerjay Tamás
2020-04-16 at 18:13
Így,így !
Kocajogász
2020-04-08 at 20:07
Gerendai és Kóczsuzsi azonnal elkezdtek rettegni a barna eső miatt. Antall egy szerencsétlen pojáca volt.
Csárli Zsuzsika Gönczi papa csalogánya
2020-04-08 at 20:43
Charlie Zsuzsika valahol most Nyugaton gyalázza a magyarokat és a magyar nyelvet, ami által emberré vált. Aztán lett belőle Botox Zsuzsi.
Patriot
2020-04-09 at 10:44
Hátrébb az agarakkal! Lehet nem volt jó politikus. Bármit is értünk a politikus alatt. De hogy tisztességes, jó szándékú magyar ember volt az teljesen nyilvánvaló.
Hans Landa
2020-04-16 at 11:37
Amihez nem értek nem vállalom el mert az felelőtlenség,jóllehet Antall külső ember volt,ugyanis egyik MDF-es sem vállalta a miniszterelnökséget.
Nonvideor
2020-04-08 at 20:39
“már az eskütétel”-t sem közvetítette a televízió és a rádió.
Helyette lényegtelen focimeccset közvetítettek, demonstrálván,
hogy annál a hatalom, akinek a birtokában a média.
Az eskütétel után aztán ezt folytatták.
Nem is titkolták, közszájon forgott, hogy vegyük tudomásul, hogy azt csinálnak, amit akarnak.
Amikor a szedasz kakukkmadár Fodorral szemben Orbán győzött a Fidesz elnökválasztáson, “médiahajón” FajkaszSzarházy azt mondta Orbánnak, hogy “mi emeltünk fel benneteket és mi fogunk a kukába dobni”.
Aztán hol van már Fszarházy?!
A 19-es és 50-es évekbeli felmenőik jó szokása szerint a sajátjai csinálták ki, vadászták le, tettek csörgősipkát a fejére a szárszói Budy Bulin.
Így múlt el az ő világának a dicső segge.
Salamander
2020-04-09 at 04:38
Vitray és a többiek azóta is köszönik szépen jól vannak – ahelyett, hogy átmetszett torokkal várnák a föld alatt a feltámadást és az utolsó ítéletet.
Átéltem az eseményeket és így utólag nagyon megszívtuk miattuk. Köszönet Stefkáéknak, hogy kitartottak és vállalták a harcot helyettünk is.
Janos Szabo
2020-04-09 at 16:22
Mikor az utólsó zsák búzát elvitték nagyapámtól, nem volt mit ennünk.Kedves fiatalok ! Ti ezt nem értitek, mert nem éltétek át !Így szavazzatok a CSÓTÁNYRA !
Theo
2020-04-09 at 23:06
Nono, kedves Szabó János!
Akkor válasszuk ketté az országot. Egy Csótányos kísérleti terepre a tapasztalatlanoknak és a proliknak és egy normálisra nekünk.
Nonvideor
2020-04-08 at 22:14
“Arra van receptünk, hogy a vérnyomást gyógyítja a fokhagyma, de arra nincs, hogy a becstelenséget mi gyógyíthatná hasonló eredménnyel.”
(Csoóri Sándor)
Ők még hittek abban, hogy lesz magyar feltámadás.
Salamander
2020-04-09 at 04:41
A becstelenséget, hazaárulást és a kommunistát, vagy a diplomás kommunistát kiválóan gyógyítja a tűzfegyverből kibocsátott lövedék.
Theo
2020-04-09 at 23:25
Nehéz mást kitalálni.
A mai napig nem kértek bocsánatot még a gyilkosságokért, a meghurcolásokért sem, nemhogy a nemzeti vagyon teljes ellopásáért, mindnyájunk kirablásáért.
Azt hiszik magukról, hogy csak “ügyesek” voltak. Mi, lelkiismeretes emberek pedig balekok.
Az icipicit is lelkiismeretesebbje pedig simán letagadja az előnyöket, -amit élvezett a családi beágyazottság okán-, és már igazán azt gondolja, hogy ő nálunk tehetségesebb volt és bárki megtehette volna azt, amit ő.
Nyomokban sem látok olyan okot, amiért ezeknek meg lehetne bocsájtani és mivel nem értik, hogy amit tettek az miért baj, ezért tényleg csak az igazi történelem ismeretének a fejükbe való beleverése segíthet.
proxy123456
2020-04-08 at 23:55
…borzalmas évek voltak, rossz vissza gondolni is rájuk… a judeobolsevik pribékek hatalomátvétele gyakorlatilag lenullázta az országot, a melósokat, ugyanakkor a lopott pénzből megjelent , semmiből egy rendkívűl gusztustalan, semmirekellő újgazdag réteg, akik bármit megengedhettek maguknak. Ha lett volna egy vezéregyéniség a jobboldalon simán fegyveres polgárháborúba tudta volna vinni az országot….a mai napig nyögjük és míg élünk nyögni fogjuk ennek hiányát.
Makk Márton
2020-04-09 at 08:41
… hát, a “másik oldalon” most kőkeményen dolgoznak azon, hogy legyen már “egy kis” polgárháború…
Akkor sem hiányzott. Most főleg nem.
Nonvideor
2020-04-09 at 10:06
Vannak, akik verik a mellüket és büszkén röhögnek, hogy fosztották ki a magyarokat a kárpótlási jegyeikből is.
Szilárd
2020-04-19 at 11:02
Ez a gondolkodás Magyarország határain kívülre nem tekint. Lehetett volna polgárháborút csinálni, hogyne, akkor esetleg még pár százmillió dollárral és jópár hektoliter magyar vérrel nagyobb a veszteség, és egy ameriaki fegyverszállítónak valamint a szadeszes ügynökének kövérebb lett volna a svájci bankszámlája, de más eredményt nem érsz el. Orbán nem véletlenül tette fel az egész életét az egyetlen járható útra: felébreszteni a lakosság kellő hányadában a hitet és a tisztánlátást, hogy igenis van unortodox megoldás, majd az ellenség hálózatára saját hálózat építésével válaszolni, megcsinálni, felépíteni a saját erős embereidet – mert a fair playben hívő, naiv hivatalnokokkal nem építesz országot és nem védesz a mai világban nemzeti érdeket, annyi szent, és megállapodni a háttérhatalommal, hogy van számukra is jobb megoldás, mint egy dilettáns, rosszindulató, hazafiatlan és mohó helyi elittel kivéreztetni ezt az országot, mert a magyarban (és általában a kelet európai emberben) több is van, nem afrikai ősközösség vagyunk, aki a kereket sem tudja magától feltalálni. Persze a csekélyértelmű jobbikos és a húsosfazéktól eltanácsolt ávós hóhérfattyú erre kórusban szidja Orbánt és jönnek a fideszesek “kommunista” múltjával, az előbbi, mert amihez több felfogóképesség kell, mint ami egy álszent módon egyszerűsítő, a jó fiúk és rossz fiúk harcáról szóló popszámba belefér, az már meghaladja a képességeit, az utóbbi meg, mert 75 éve nem dolgozott a családban senki, nehogy már pont neki kelljen?
ViAM
2020-04-09 at 08:38
Előre megfontolt szándékkal, megfelelő stratégiával az ’56-osokat sokadszor is elintézték a ’90-es években. A legnagyobb létszámú, legerősebb szervezetet a POFOSZ-t sem engedték párttá alakulni. Helyette az aknamunka eredményeképpen sok-sok kis szervezetecske jött létre, s a beépítettek sorra nyírták ki az egykoron igazi harcosokat, vagy tették őket tönkre hiteltelenítéssel. Na, ezekhez túl jól értenek ezek a szemetek. (Értem ezt a komcsi-liberális dögökre.)
Nonvideor
2020-04-09 at 16:30
Aztán 2006-ban, miheztartás végett kardlapozták, csontját törték, eszméletlenre verték, szemét kilőtték., statáriális, hamistanús, koncepció ítéletekkel sújtották, az 50. évforduló alkalmából.
gyozo2018
2020-04-09 at 09:18
Jut eszembe, amikor a Demokrata szerkesztőségét, a bútorzatával együtt (talán a király utcában volt?) verőlegényekkel szabályosan pozdorjává zúzták szét.
gyozo2018
2020-04-09 at 09:30
Meg amikor TGM hisztériás felhívást tett közzé, hogy a magyarsággal kapcsolatos könyveket, a jobboldali újságot árusító bódékat fel kell borogatni, szét kell verni.
Gáspár Anette
2020-04-09 at 09:31
Volt olyan is, hogy a kommandósaik a Demokrata Andrássy úti székháza elé és a Püski Krisztina körúti könyvesboltja elé horogkeresztet festettek az aszfaltra.
Tipikus nyilas-bolsevik tempó akciók voltak.
Janos Szabo
2020-04-09 at 16:25
IGEN EZ VOLT A MAGYAR FÓRUM:
Patriot
2020-04-09 at 10:27
Köszönjük kedves Stefka úr az írását. Hála az Úrnak , hogy vannak még ilyen kitűnő magyar emberek akik elmondják nekünk az igazat. Hála az összes becsúletes jobboldali embernek, akik szembe száltak ezekkel a nyomorulut, hazug, tovaj gazemberekkel és megóvták nekünk a hazánkat, szeretett Magyaroszágunkat!
sztalin
2020-04-09 at 13:00
Igazából a legnagyobb hibát azzal követte el az Antall kormány, hogy a gazdasági posztokra csupa elkötelezett kommunistát állított. A vagyonügynökségtől a minisztériumokig!!
Ezek a gazemberek, természetesen mindent megtettek az ország tönkre tételéért.
Gyuri
2020-04-09 at 13:33
Sajnos Antal József ( lehet ) mindenek jó volt csak miniszter elnőknek nem. Gyenge kezű, megalkuvó, gyáva lélek.Hogy ma kinyitják a pofájukat a komcsik senki másnak csak a gyenge jellemű Antalnak lehet meg köszönni.
Mátyás
2020-04-09 at 13:36
Érdekes, hogy az eu-t nem zavarta a 90-es 2000-es évek totális balliberális médiamonopóliuma. Most viszont, hogy nagyjából 50-50% a helyzet, aggódnak a sajtószabadságért.
hrad1
2020-04-09 at 15:48
Magyarország 2004. V.1 -e ót EU tag (Medgyessy kabinet)
hrad1
2020-04-09 at 15:40
1957 -ben a komm,párt és a BM küldte oda valamennyi későbbi
elhíresült tv-s személyiségét, szerkesztők, rendezők, riporterek,
tehát a közvetlen műsorkészítőket. Nincs kivétel, még a látszólag
politika mentes osztályok is megégtek (pl Gvermek, Szórakoztató,).
Ráadásul a hirhedt 3/3 -as osztálynak fedő állása volt az MTV.
Besúgók hada “állam az államban”. A műszakon egy vezető volt
érintett, a Szovjetúnióból érkezett fejlesztéssi igazgató,
aki tönkretette évekig a hazai televiziózást.
Ma már kb 10 földi tv csatorna van közvetlen kormány irányítás
alatt, 100 MLD/ÉV, a cél a propaganda forgatókönyv közvetítése.
Valójában elég lenne mindössze 2 db közszolgálati tv csatorna,
egy földi és egy műholdas, a valódi közszolgálatnak megfelelne,
és a felszabadult összeg mehetne a lakosság szolgálatába. Álom.
A maradék csatornákat pedig ki kell adni magán pályázatra.
Nonvideor
2020-04-09 at 16:34
Ja! Annyira a kormány irányítása alatt állnak, hogy szakmányban ekézik a kormányt.
akakij akakijevics
2020-04-09 at 19:05
Győző 2018-nak,a Király u.-ban a “szépemlékű”?Reformnak volt a szerkesztősége,tulajdonosa tőke péter III/III.-as besúgó volt!
svj
2020-04-09 at 19:48
Egy köztévének tilos lenne a politikai vélemény nyilvánítás !!!!
Ez a nézők dolga … lenne.
A pénz pedig mindannyiunk zsebéből van, évi 100 milliárd forint
+ valamennyi médiára, rádióra és a netre is, nemcsak tv -re.
Persze lehet homokba dugni a fejecskét, ezért is csinálják.
Theo
2020-04-09 at 23:38
Általában nem szoktak politikailag véleményt nyilvánítani a köztévében, ezt legfeljebb a meghívott vendégek teszik. De lefogadom, hogy tartják az arányt ebben, ez biztos objektíven kimutatható. Más kérdés, ha a baloldaliak esetleg bojkottot hirdetnek, de erről meg ki tehet.
Fábry Szabolcs
2020-04-10 at 10:02
Köszönet Stefka Pistának a cikkért. Így lehet megérteni,micsoda módon lopták el majdnem a jövőnket. Hogy ez csak részben sikerült, köszönhető annak, hogy Víktor kiszorította a libusukét a Fideszből. És a kor hazafi újságíróinak is, mint pld. Stefka István, Csurka Pista, Bencsik András, Chrudinák Alajos stb.
Velkovics Rozália
2020-04-13 at 10:47
Mennyire hiteles,hogy pont ő?…..
netuddki
2020-05-05 at 21:17
Hát,azért a Kósa Csabának azért volt némi,múltbeli sara,
ki is lett lőve…..