Lehetne álomterápiával is küzdeni az antiszemitizmus ellen a Pázmányon
Alvás közben is le lehet jönni a tudatalatti rasszizmusról – állítják az Illinois államban lévő Északnyugati Egyetem szakértői. Szexuális és faji előítéletek csökkenthetők, ha a terápia folyamán, a páciensén bizonyos jellemzőkkel bíró arcokhoz nem sztereotip jelenségeket és dolgokat pavlovizálunk, hanem pozitívakat. Például a nőkhöz a matematikát, a feketékhez a napfényt, szlovákokhoz a középkort. Lehet a Pázmánynak is hasonlóan forradalmi megoldásokra volna szüksége inkább a féléves, kötelező holokauszt-ismeretek helyett.
Piréz Róbert
Sokat nyűglődtem azon, hogy írjak-e egyáltalán bármit is a Pázmányon bevezetett
„Általánosan kötelező műveltséggel és hitélettel összefüggő holokauszt-ismeretek”
című tantárgyról, és nem csak azért, mert téma mágnesként vonzza a legkreténebb antiszemitákat, aztán este kocsma helyett kommenteket kell purgálnom. Próbáltam megérteni mi értelme van az egésznek, pár nap kellett ahhoz, hogy rájöjjek: semmi. Két legitim oka lehet az általánosan (szakfüggetlenül) kötelező holokauszt-tanulmányok bevezetésének a felsőoktatásban. Hogy ne legyenek a hallgatók között vállalhatatlan antiszemiták, akik saját szakterületükben való elmélyedés
közben
helyett a kurucinfóra kommentelnek a „milyenhatmillió” témában, vagy mert az egyetem vezetése szerint a holokauszt annyira meghatározó része az európai kultúrtörténetnek, hogy külön – még ha fél év alatt el is végezhető – diszciplínát érdemel. Előbbi esetében az eszköz teljesen alkalmatlan a cél elérésére, utóbbinál minimum kérdéses, hogy ez egy kötelező előadáson működik-e, illetve egyéb társtudományok híján van bármi értelme. De amennyiben Szuromi Szabolcsék a hallgatók holokauszthoz való általában vett viszonyát kifogásolják, mert Vásárhelyi Mária elhíresült kamukutatása óta kényelmetlen nekik, hogy az egyetemüket a libnyaf rendre összeköti az antiszemitizmussal, akkor talán a felvételiztetés jogát volna érdemesebb visszakövetelni, hiábavaló kurzusok bevezetése helyett. Persze az nyilván kényelmetlenebb, hamar kiderülne, hogy az egyetemre felvételt nyert hallgatók közel háromnegyedével nem a feltételezett antiszemitizmusuk a gond, hanem hogy konkrétan analfabéták. Azon meg félévnyi holokauszt-korrepetálás sem segít…, viszont az álomterápia biztos működik...
