Oláhok, kunok - korrepetáljunk történelemből!

Most, hogy mindenki Orbán azon kijelentésén zsizseg, miszerint "sosem voltunk multikulturális ország", a legváltozatosabb idiotizmusok terjednek e tétel megcáfolására. Tény, a multikulturalizmus nem nyelvi vagy etnikai különbözőségeket takar, hanem civilizációst. És valóban csak rövid, átmeneti időkben állt fenn ilyesmi a független(!!!) magyar királyság történelmében. A török hódoltság és a Habsburg ház uralma alatt nem beszélhetünk Magyarországról, így nem képezheti semmilyen ellenérv alapját, Trianon után meg teljesen új időszámítás kezdődött. A kunok és oláhok viszont tényleg eltérő kultúrát képviseltek, ugyanakkor vagy teljesen feloldódtak a magyarságban (előbbiek) vagy kimenekültek az országból (utóbbiak) és persze e két stratégia keverve is jelentkezett.

Piréz Róbert & vendégszerző

A kunokkal nem tatárjárás idején vagy közvetlenül előtte találkoztunk először. Közismert ténynek illene lennie, ha a román történetírás nem állítaná az ellenkezőjét: a Kárpát- medencétől keletre, a mai Moldova és Havasalföld egy részén már a 11. században éltek meglehetősen szabad és tegyük hozzá vad csoportjaik, nemzetségeik. Az, hogy mikor kerültek oda, vitatott. A besenyők helyére? Talán a besenyőkkel szövetségben, vagy tőlük függetlenül szerezték meg a területet. 1068–ban már jócskán akadt velük gondja a magyar uralkodónak. Osul kun vezér csapatait ekkor győzik le Salamon, Géza és László. Az egyik legismertebb László történet is ebből a csatából származik. A leányrabló kun története. Majd 1085-ben már maga Salamon az, aki a kunok Kutesk nevű vezérével tör be az országba, hogy trónját visszaszerezze. László azonban megverte őket. Kutesk és Salamon elmenekült. Salamon feltehetően a besenyőkhöz, majd megtért remeteként az isztriai-félszigetre. Pólában a mai napig megtekinthető a sírja. (Becsüljük meg, kevés magyar király sírját tudjuk meglátogatni az Árpád-házból!). Rá 6 évvel már újra betörnek dúlva-fosztogatva, de László ismét megveri őket.

1. András halicsi hadjárataiban azonban a kunok egy része már a király mellett fog fegyvert, igaz a másik oldalnak is megvoltak a maga kun csapatai. Valószínűleg tehát kun egységről ebben az időben nem beszélhetünk.
2. Béla már kifejezetten a tatárok elől hívja be őket, hogy a tatár ne fogja be őket a seregébe, a királyi sereg viszont egy nagy létszámú könnyűlovasságot kapjon. Ám ez a betelepítés balul sült el. A kunok vándorló életmódjukat nem tudták összhangba hozni a letelepedett lakosságéval. Hogy erejüket csökkentse, Béla kísérletet tett a széttelepítésükre (1240 Kövi monostornál egyezmény), de ez csak olaj volt a tűzre. A tatárok ellen érdemleges segítséget valószínűleg nem jelentettek.

Híres pártfogójuk IV.(Kun) László volt, aki maga is szívesen időzött kunjai körében. A kereszténytől bizony igen messze álló életmódot folytatva. Mégis konkrét lépések is történtek a kunok megkeresztelésére és letelepítésére. Az 1279-ben kiadott királyi oklevél előírta az áttérést, a letelepedést, de jogokat is hozott! Megtarthatták haj és szakáll viseletüket, vezetőik a magyar nemesekkel egy rangba kerültek, királyi földadományt kaptak. Felettük csak a nemzetségek fejei és a nádor bíráskodhatott. Ez az egyezség sem hozta meg a várva várt megoldást, hiszen rá egy évvel a fegyveres kun csapatokat a királyi csapatoknak kellett legyőzniük a hódmezei csatában. Ekkor egy részük Havasalföldre, Bulgáriába és keletre szökött. Persze jelentős létszámban maradtak a Kunság területein is.

Kun

László alatt merült fel feladatként az oláhok (Havasalföld) megerősödése is. Függetlenedési törekvésük és a Szörényi bánság fenyegetése hadba szólította az uralkodót. A helyzet azonban nem oldódott meg. Olyannyira nem, hogy 1330-ban Károly Róbert nagyon súlyos vereséget szenvedett Basarabtól a havasalföldi fejedelemtől, akinek sikerült a magyar sereget egy hegyszorosba csalni. Végül csak fia, Lajos király tudott valamit jóvátenni. Igaz, az uralkodó és csapatai megjelenése Erdélyben elég volt hozzá, hogy Basarab fia Sándor behódoljon vérontás nélkül. Egyébként Kun László már telepített oláhokat a Tisza és Maros közé a tatárok ellen, akik megőrizhették vallásgyakorlásukban a görög rítust. Lajos azonban át akarta őket téríteni a katolikus hitre. Válaszul Bogdán vezérükkel távoztak az országból Moldvába, amikor az uralkodó a seregével Itáliában tartózkodott. Lajos hiába vezetett hadat Moldvába, teljes sikert nem ért el. Az oláhok maradtak ott, igaz viszont, hogy Moldva a magyar királynak hűbérese lett.

***

Tehát ettől a két rövid és átmeneti időszaktól eltérően sosem tartózkodott huzamosabb ideig a független Magyar Királyság területén a miénktől jelentősen eltérő kultúrájú nép. Az arabok, az ortodox örmények, az izraeliták sosem telepedtek le tömbben és sosem voltak jelen olyan számban, ami említést érdemelne. Nyilván az uralkodó és a főnemesek udvarában mindig akadt belőlük pár, mivel tudtak írni-olvasni, de multikulti ettől még senki nem lett.