Pesti Srácok

Ha szoci vagy és lelkifurkád van, vigyél dömpert a Jókaiba!

Bombahír robbant nemrég! A szocik Jókai utcai székházát még nem vitte el a bank; egyúttal megismertük az utódpárt humánus, jóakaratú, hovatovább „keresztényi” arcát is. A szocialisták adományokat gyűjtenek az országunkban rekedt, menekülttáborokban élő migránsoknak. Ahogy a szocik hirdetik: tisztálkodási szereket, élelmiszercsomagokat, cipőket, kötszereket, fertőtlenítőket, gyermekjátékokat várnak.

Boris Vian

Úgy tűnik, Gyufaferi és az ő külön bejáratú szektája után a szocik a

legemberségesebbek ebben a kurva országban

PestiSracok facebook image

(hogy egy klasszikust idézzek), ha a szerencsétlen bevándorlókról van szó. Habár a határainkon túl élő magyarokat 2004-ben úgy visszazavarták a „szellemi-erkölcsi határokon” is túlra, hogy azóta is álruhában mernek csak Erdélybe utazni, mert különben vinni kéne

tekenyőt a belüknek

; illetve a „mélyszegénységben élő” cigány kisebbségre is többnyire szarnak magasról, a emberijogászkodós,

rúd szalámiért mesélj a kirekesztésről

vonalat meg átvették tőlük a civilek.

Ellenben a világ minden tájáról ideözönlő migránsok végre megdobogtatták a munkától megkeményedett szoci szívet.

Először is: Nem a „kisembert”, az éhező magyarok millióit kellene segíteni? Nem én mondtam – az utódpárt és az ő utódpártjai beszélnek állandóan a milliónyi éhező szegény emberről. És leginkább gyermekről. Mutogatnak is bőszen az „orbánizmus kegyetlen valóságára”, amely milliónyi naggyon-naggyon kisembert taszított kilátástalan mélyszegénységbe. (Meg kényszerített közmunkára, pedig segélyként is odaadható lenne az a pénz – amolyan szoci-módra!) Nem az „éhező magyar gyermekeknek” kellene gyűjteni ennivalót, ruhát, meg miegymást? Másodszor: nem arról volt szó még tavaly decemberben, hogy viszik a bankok a Jókai-székházat? A szocik – ezt megelőzendő – nyilvánosan árulták is a jelzáloggal terhelt budapesti épületet. A kiszivárgott, majd Katona Tamás által

megerősített hírek szerint

kétmilliárdos tartozásuk halmozódott fel 2014-re, mikor ismét padlót fogtak a választásokon. És ugye a tartozások megadása is lehetetlennek tűnik, hisz a költségvetési támogatás sem sok, a nem túl dicső választási eredmények miatt. Most pedig adományokat gyűjtenek a jelzáloggal terhelt, eladó székházban? Vajon a hitelező bankok mire várnak még? A valóban naggyon-naggyon kisembert már réges-régen kilakoltatták volna.

De úgy látszik, hogy a hitelező bankoknak ebben az esetben fontosabb a szocik léte, mint a saját pénzük…

Harmadszor. Ha már rászorulóknak gyűjtenek élelmiszert, gyerekjátékot, miegymást… Vajon miért nem vettek részt még sosem a határon túl élő (mongyuk' kárpátaljai) magyarok számára szervezett gyűjtésekben? Mert a „szomszéd államok érzékenysége mindig fontosabb, mint a saját nemzet? Vagy mert a határon túli magyarokat is utálják? Mert többet ér számukra egy rászoruló afgán férfi, mint egy kárpátaljai magyar család? De mindegy, legyen, ahogy a szocik akarják. Gyűjtsenek adományokat a Jókai székházban, aztán vigyék el Nagykanizsára, a menekülttáborba. Csak vigyázzanak, rendőrt előre hívjanak, mert mostanában az eltérő méretű ásványvizes palackokért is dzsihádot hirdetnek a traumatizált és túlérzékeny migránsok.

Ajánljuk még

Huth Gergely: az ország jobbik részétől kérdezem, eltűrjük mi ezt?

Magyar ugar május 5.
Portálunk főszerkesztője reagált arra a példátlan megfélemlítési hullámra, amit a még meg sem alakult új kormány mögötti politikai hatalom indított. Huth Gergely bejegyzésében azt firtatja, hogyan történhetett meg, hogy eljutottunk oda, hogy hatósági intézkedések nélkül kényszerítenek embereket arra, hogy lemondjanak magánvagyonukról pusztán azért, hogy kielégítsék a leendő miniszterelnök bosszúvágyát.

A szerkesztett tartalom felelőssége és az érettségi

Magyar ugar május 5.
Tegnap történt, a Facebookon én is megemlékeztem róla, egy érettségiző lány, akit az Index interjúvolt meg, valami olyasmit mondott (az Index címadása alapján is), hogy a nehéz magyar érettségi a vesztes kormány bosszúja a fiatalokon. Ha valaki odakattint és megnézi a tegnapi posztomat, láthatja, nem az érettségi első napján átesett interjúalanyt bíráltam, hanem az újság címadásán háborodtam fel.