Azzal kell szolidárisnak lenni, akinek baja van, nem azzal, aki a bajt csinálja

A józan észt egy ideje Közép-Kelet-Európában kell keresni. A V4-ek plusz Horvátország balatonfüredi találkozója többet tartalmazott az európai értékekből, mint Majdnemnóbelbékedíjas Angéla és Közelébensemvolt Hollande stasbourgi semmitmondás-bajnoksága.

Már csak a pár nap különbség is alapot ad az összehasonlításra. A világsajtó jó előre történelmiként harangozta be Majdnemnóbelbékedíjas Merkel és Hollande közös fellépését az Európai Parlamentben. A berlini fal leomlása óta először fordult elő, hogy a német kancellár és a francia elnök együtt szólalt fel az EP-ben, de a Mitterand-Kohl kettőssel szemben

hitvány utódaiktól még egy idézhető mondat se nagyon hangzott el

. Igen, Európa két legfontosabb hatalmának első számú vezetői egy értelmes gondolatot nem voltak képesek megfogalmazni.

A sajtó – nyilván mérhetetlen csalódásában – csak általánosságokról és a történelmi pillanatról értekezett.

Ezzel szemben az üresnek, feleslegesnek, idejétmúltnak tartott Visegrádi Együttműködés négy államfője, a horvát elnök asszonnyal kiegészítve megmutatta,

hogyan lehet tartalommal megtölteni egy államfői találkozót

. A migrációs-válság akut kérdésein túl olyan témákban sikerült megtalálni a közös nevezőt, mint az energia-biztonság, benne az Északi Áramlat merkeli ügyeskedésének elítélése és a klímapolitika. A Nobel-békedíj nem volt terítéken. Mindezt érdemes összevetni egy átlagos brüsszeli-strasbourgi vitanappal, ahol

egy-egy ápolt vigyorgó előadást tart az európai értékekről, majd a többi ápolt tapsa közepette visszaül a helyére

. És soha nem történik semmi. Izgalmi állapotba csak a Nobel-békedíj közelgő átadása kapcsán kerülnek. Majdnemnóbelbékedíjas Merkel vagy hülye, vagy tud valamit –

. Az örök optimistákkal szemben mi az előbbire tennénk nagyobb téteket.

Merkel akkor tud majd valamit, mikor Hollandenak lesz saját véleménye.

Mind a kettőre pont annyi esély van, mint egy köbméter papírral és néhány ceruzával magára hagyott csimpánznak, hogy megírja a háború és békét.

Szóval csak idő kérdése… Mint egy közös, európai álláspont kialakítása...

A bevándorlási-hullám lecsengésében való reménykedés – mert a német titkosszolgálat biztos tud valamit alapon – majdnem annyira értelmes, mintha birkavesével próbálnánk földrengést megelőzni. Vagy Nobel-békedíjjal. És mindeközben még európai értékekről hablatyolni maga a téboly. A visegrádi országok valahogy mindig is érezték, mit jelent a szolidaritás. A nyugati véleményekkel szemben

a szolidaritás nem a szar szétkenésének a jogát jeleni

. Hogy Majdnemnóbelbékedíjas

Merkel elbaszta, az kb. mindenki számára mára egyértelmű. Felelőtlen, ostoba és szépelgő nyilatkozataival az alapvetően is súlyos népvándorlási hullámot sikerült a kezelhetetlenségig tornásznia, miközben helyesbítés, kármentés helyett a háttérben a tranzitországokra próbált további terheket pakolni. És kapni egy Nobelt. Lengyelország, Szlovákia, Csehország se nem tranzit, se nem célország,

mégis odaállnak a magyar határra, ahogy azt számtalanszor megtették az elmúlt ezer évben

. Nobel-békedíjat mégsem kapott egyikük sem. Mert ezt kívánja az európai gondolat és az európai szolidaritás. Majdnemnóbelbékedíjas

Merkel és Hollande meg mindeközben történelmileg találkozik… És Nobel-békedíjat is csak majdnem kapott...