A HELYES GONDOLATOKRÓL ÉS A SZABADSÁGRÓL
Az elnyomó Kádár-rendszerben, ha valaki rosszat mondott, illetve írt, a dolog súlyától függően az MSZMP helyi, városi, súlyosabb esetben a megyei bizottsága, főben járó ügyben pedig a Központi Bizottság, nagyon főbenjáró ügyben pedig a Politikai Bizottság tárgyalt a dologról és hozott ítéletet.
Ha a dolog égbekiáltóan szocializmus és pártellenes, meg természetesen népellenes volt és megírta a nyugati sajtó is, akkor, mint csúcsmenedzser, maga Brezsnyev Elvtárs is foglalkozott vele (halálbüntetés környékén). Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága is tárgyalta az ügyet, akkor általában tömegmészárlás lett a vége.
Ez mostanra úgy változott, hogy Brezsnyev elvtárs helyett, mint az internacionalizmus zászlóvivője, valamelyik multi menedzsmentje hozza meg a döntést, szigorúan a liberális szabálykönyv alapján. Európán belül még csak nem is bombáznak, egyszerűen csak kirúgják a csávót, mint ahogy ezt az Index igen kulturáltan meg is fogalmazta.
Hogy ez miben különbözik a Megyei Pártbizottság azon „jogától”, hogy nemkívánatos koncertek esetén tűzrendészetileg bezárassa a művelődési házat, azt nem tudom. A szabadság ma abban nyilvánul meg, hogy mindent lehet, de a pénz nevű univerzália áramlásának szabályozásával azért lehet utalni rá, hogy pontosan milyen szabadságra is gondoltak a Telecomnál.
Pontosan tudtuk, hogy amit a Kádár rendszerben szabadságnak hívtak, az nem volt az.
Most felismerjük a szabadság szó helytelen használatát?
