A hét botránya egy 55 évvel ezelőtti bírósági ítélet. A nyilvánosságra került dokumentum-töredékek alapján kijelenthető, két teljesen különböző kérdés összemosása vezetett egy teljesen ártatlan ember újbóli meghurcolásához, vagy egy mocskos szexuális bűnöző bukásához. Vagy egy egyszer megtévedt és 55 éve jó útra tért ember tönkretételéhez. Vagy annak az újbóli demonstrálásához, hogy micsoda jellemtelen gazemberek „dolgoznak” a magyar nyilvánosságban. Vagyis tökéletesen tanácstalanok vagyunk.
Van egy nemi erőszak és egy ezért elítélt ember (férfi). És van egy nagyon komoly szakmai karriert felmutató edző, akinek erkölcsi integritása 55 éve nem kérdőjeleződött meg. A kérdés pedig a következő: Van-e erkölcsi elévülés és mi van, ha ártatlan volt? Amikor egy ilyen ügy nyilvánosságot kap, mindig felbukkannak azok, akik nem tudnak kiszabadulni a minden férfi erőszaktevő, illetve a leírt szavak mindig igazak, ha megerősítik a prekoncepciónkat típusú gondolkodás bűvköréből. Ebben az esetben ez a feminista-liberális pszichopátia tünete, de csak azért, mert a célszemély nagyon áttételesen Orbán Viktorhoz kapcsolható, Egerszegi edzője volt, Egerszegi meg odaült Orbán mögé 2002-ben, tehát az edzője is fasiszta, stb. Így egyszerre ugorhattak az ügyre a minden szexuális aktus nő és férfi között erőszak nézetrendszer képviselői, illetve a liberopátiás elmezavarban szenvedők. Fura módon az első csapatban is egy rakás férfi van, olyanok, akiknek annyira nem sikerült egy csajt se megdumálni még, hogy nem hiszik el, erőszak nélkül is lehet. Elnézést a profán kitérőért, de ez is komoly állítás, csak vicces is. Amennyire emlékszem nemcsak a kereszténységnek, hanem a liberalizmusnak is alaptétele a megbocsájtás és utóbbinak az is, hogy adjunk új esélyt a visszaeső bűnösöknek is. Jelen esetben ünnepelniük kellene, hiszen a csoportos elkövetők egymást múlták felül a megjavulásban. Mindegyikük visszaintegrálódott a társadalomba, tisztességes életet élt és joggal kerülhetett volna a munkásmozgalmi panteonba, vagy a mennyországba.
