Pesti Srácok

Íme, Márki-Zay és a „nagy nevek”, akik megroppantják az Orbán-rendszert!

Nagy nevekkel indult el Márki-Zay Péter mozgalma – lelkendezik a hvg.hu, az egyszeri újságolvasó pedig azon kapja magát, hogy nem bírja abbahagyni a röhögést. Nagy nevekkel? Naahaahagy neheveekkeeel? Hehehe-nyihaha! Ezeknek végképp és teljesen és visszavonhatatlanul elmentek otthonról. Tán csak nem a „magyar Pókemberre”, Hadházy Ákosra céloznak? Ő mint nagy név? Ő meg néhány „igazikonzervatív”, „igazisértett”, „önmaga paródiája” fazon dönti meg a rendszert? Ha meg nem is döntik, de hogy Orbánék majd dőlnek tőlük a röhögéstől, az biztos.

Az MTVA-székházbeli emlékezetes burleszk után azt képzeltük, legalább pár napot-hetet pihennek az ellenzéki hölgyek és legények (s velük együtt a mi rekeszizmaink is), mielőtt újra hülyét csinálnak magukból, de nem. Ezek már most, az új esztendő első napjaiban magukra öltötték a bohóc-kacagányt, s megkezdték szokásos formagyakorlataikat. Igaz, a kényszerzubbony jobban állna nekik.

Aki esetleg még nem értesült a nagyszerű hírről: hazánk legismertebb Habsburg György-imitátora, Márki-Zay Péter egy újabb, minden bizonnyal hiánypótló szervezetet alapított Mindenki Magyarországa Mozgalom (mömömö) néven. Küldetésük a szokásos: visszaállítani a demokráciát, a jogállamot, megdönteni Orbán Viktort, oktatás-egészségügy-korrupció, fékek-ellensúlyok meg a többi finomság. Habsburg II. György az új esztendőt egy vidám kis videóval indította. Ebből kiderült, hogy Péternek legalább két kamerája van, és a feje minden kameraállásból Habsburg-jellegű. Másrészt képes a pillanat törtrésze alatt ellentmondani maga-magának, ami közepes fokú kognitív disszonanciára utal. Azzal indít, „Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után Magyarország soha nem látott békében, prosperitásban, anyagi jólétben él”. Majd innen (a „soha nem látott anyagi jóléttől”) a rákövetkező mondatban eljut oda, hogy a szomszéd népek lehagynak minket... Bezzegrománia, ugyebár.

Ám nem kell aggódnunk, mert jönnek ők, a mömömö mozgalom, és minden jóra fordul. Nekünk csupán annyi a dolgunk, hogy hozzuk létre a magunk kis Kossuth-köreit, amelynek ülésein lehetőleg majszoljunk Kossuth-kiflit. (Ez egyszer már bejött: lám, a Momentum-féle „cselekvés kis körei” is milyen jól megbuktatta Orbánt! A Közös Ország Mozgalom, a Milla, a kockásingesek, a HaHa meg a többi szintúgy.) Be kell valljam, a Kunigunda-show óta nem röhögtem olyan nagyokat, mint most Márki-Zayon. Nézzék meg a videót: ez az ipse tényleg azt bírta mondani, hogy egypártrendszer épül. Ehehegypáháhártrendszer? Miközben az ellenzéki pártokkal Dunát lehetne rekeszteni? Hehehe! Most estem le a kanapéról...

PestiSracok facebook image

De nézzük csak Péter úr mozgalmát, s benne azokat a „

nagy neveket

”! (Megint hehehe.)

  • Mindjárt ott van Ábrahám Júlia, aki állítólag arról ismeretes, hogy idén júliusban elhagyta az LMP-t – igaz, előzőleg azt sem tudtuk, hogy ott volt.
  • Ugyanerre a sémára gyártották a másik „nagy nevet”, Lukácsi Katalint, aki pedig a KDNP-t hagyta ott, bár ottlétéről szintén senki sem értesült. Ő 2010-ben még az SZDSZ és az MDF közös jelöltjeként indult a választáson: hogy onnan miként ejtőernyőzhetett a kereszténydemokratákhoz, nos, ez az egymillió forintos kérdés. Mindegy, a lényeg: még a kutya nem tudott az ő politikai létezéséről, de már minimum két pártból kilépett. Ő a Kilépések Asszonya.

  • Aztán ott van három sértett „igazikonzervatív”: Bod Péter Ákos, aki még Simornál és Surányinál is kártékonyabb jegybankelnök volt, ami nem kis teljesítmény, Mellár Tamás, akinek papírja van róla, hogy hazudik és Elek István. Hogy hármuk közül melyikük a legsértettebb, fontos kérdés, de megválaszolhatatlan. Attól függ, épp melyikük ébred a szokottnál is durcásabban.
  • Ki ne hagyjuk Magyar Györgyöt, akinek két fontos tulajdonsága van. Egy: a főpolgármesterséghez is ért, de a visszalépéshez még jobban. Kettő: a fia Magyarországot elítélő uniós jelentéseket körmöl Brüsszelben.
  • Tagja a mömömö elnökségének Kész Zoltán egykori veszprémi országgyűlési képviselő, aki szép reményekkel indult, 2015-ben megdöntötte a kétharmadot, ám idén áprilisban talajmintát vett. Rutinos független ő, nincs is nála függetlenebb, éppen csak szobor nem készült még e jeles tulajdonságáról. Márki-Zay is vehetne tőle órákat.
  • Kaltenbach Jenő, a szocik kisebbségi ombudsmanja is ott vala a nagy csapatban. Ő majdnem mindenhol felbukkan, ahol lehet vesszenorbánozni: például Karácsony Gergely árnyékkormányában is sündörgött, és ott is milyen sokra vitte... Igazi, minden lében kanál akciónyugdíjas ő.
  • Persze, a „magyar Pókember”, Hadházy Ákos sem hiányozhat Márki-Zay tablójáról. Ákos is ott csücsül a mömömö elnökségében – feltéve, hogy épp nem felfordult cserebogárként fetreng valahol a flaszteron.

Íme, a „nagy nevek”! Ők döntik majd meg a kormányt. (De hogy Orbánék dőlni fognak a nevetéstől, az tuti fix.) A magyar ellenzék komoly ábrázattal megalapította 346. hímzőkörét, közben pedig már kitűzőkön hirdeti, hogy Orbán egy géniusz (O1G). Drága és utánozhatatlan ellenzékünknek minden nap olyan, mint Falus Ferenc vödrös videója. Csodálatos esztendő elé nézünk, csak a rekeszizmunk nem fogja bírni.

Ajánljuk még

Kegyelemre várva: a Budaházy család és a terrorvád 14 éve

Exkluzív 2023 január 7.
A Hunnia-ügy tizenhét vádlottja közül hétnek adott kegyelmet a közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök. Tíznek nem, azaz esetükben a döntést elhalasztotta. Budaházy Györgynek, a 2006-os nemzeti ellenálás vezéralakjának az újév nem hozta el a szabadságot. A háromgyermekes gépészmérnök édesapa 2009 óta áll büntetőeljárás alatt, a legsúlyosabb terrorváddal olyan események miatt, amelyek a gyurcsányi rendőrterror idején történtek és amelyekben egyetlen ember haja szála sem görbült meg. Amikor Budaházyt először elvitték a rendőrök, a legkisebb lánya mindössze 3 éves volt. Három gyermek nőtt fel úgy, hogy az édesapa fontos helyzetekben, amikor szükség lett volna egy apára, nem lehetett mellettük. A PestiSrácok.hu exkluzív riportjában most ők, a családtagok mesélnek: Bernadett, a feleség, akinek össze kellett tartania a családot; Villő, akinek kisgyermek korában konkrétan nélkülöznie kellett az apát; Boglárka, az NB I-es röplabdázó, aki éveken át hiába nézett a lelátó felé, édesapja büszke tekintetét keresve; és Botond, aki a közös filmnézésekre, íjászatokra emlékezve merített erőt, amikor tizenévesen neki kellett lennie a férfinak a családban, az erőt tartani édesanyjában és húgaiban. A közgazdász feleség ma egy ügyvédi irodában dolgozik, a két nagyobb gyermek egyetemre jár, élsportoló, a legkisebb még gimnáziumba – minden nehézség ellenére olyan emberekké váltak, akikre édesapjuk büszke lehet.