Nem az számít, magyarok-e, hanem az, hogy védekezni kell ellenük!
Tandemben sírtak fel a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok, amiért Pilhál Tamás elvitatta azon szervezetek magyarságát, amelyek folyamatosan a magyar kormány és Magyarország ellen áskálódnak külföldön. Megváltozni persze nem fognak az ilyen cikkektől, de azt nem árt olykor tudatosítani, hogy kik és mit művelnek odaát, a haladó oldalon. Mindegy, hogy ők magyaroknak vallják-e magukat, nem ez számít. Ahogy az se számít, hogy játsszák a mimózát, amikor kertelés nélkül jellemzik őket.
Azok sértődtek meg halálosan, amiért magyar helyett brüsszelinek titulálták őket, akik például messiásként várnak egy jó kis gazdasági válságot és a magyar emberek elszegényedését, mert az majd jól megbuktatná Orbánt. Még ennél is jobban kiakadtak azon, hogy a PestiSrácok.hu publicistája leírta: innentől fogva a védekezéshez bármilyen eszköz megengedett az országot fúró baloldali ellenzékkel szemben.
Feltehetően a régi beidegződések léptek működésbe, mert ha egy kommunistának azt mondják, hogy „bármilyen eszköz”, akkor ott nyilván szárnyalni kezd a képzelet, és egyből padlássöprésre, körömletépésre, veseleverésre, akasztásra gondol. Kicsit azért meredek, hogy ’56-os hóhérok, valamint a ’70-es és ’80-as években impexes külkereskedelmi korrupcióval, majd a ’90-es évekbeli privatizációval felfoghatatlan mértékű államvagyont ellopó kommunista fejesek leszármazottai oktatnának most emberségből, tisztességből. Szép elv persze, hogy a fiúk nem felelősek az apák bűneiért, csak hát a világ jobbára nem így működik. Hobóból nagyon kevés van, aki az álszentségtől megundorodva lelépett otthonról, és inkább félig gyerekfejjel kezdett egy saját életet. Egyébként viszont nem jellemző, hogy a kommunista politikai és nagyvállalati fejesek gyerekei elzárkóznának apu-anyu bankszámlájától, telefonkönyvétől, kapcsolati hálójától. Dobrev Klárát sem hallottuk még soha elhatárolódni a hóhér nagyapjától meg az államadósságot is rendesen megdobó közvagyon ellopásában közreműködő édesanyjától. Nem is várható el persze senkitől, hogy megtagadja a családját, csak akkor ne is tegyen úgy, mintha neki nem lenne semmi köze azokhoz a bűnökhöz, amelyeket a felmenői elkövettek!
Ilyen az őszinte kommunista
Nos, ők döbbennek meg, rettegnek, és kiáltanak most nácizmust, meg húzzák rá Pilhál Tamás cikkét a nevezett baloldali politikusok és pártok szavazóira is. Eléggé unjuk már felsorolni, mert megtettük párszor, de azért tényleg álljunk már meg egy kicsit!
- Agyhalottazni Magyarországot – nem a Fideszt, hanem az egész országot – az oké?
- Lakásától megfosztani, onnan kitelepíteni, aki fideszes, azaz momentumos szempontból nem megbízható – ez a bolsevik tempó rendben van?
- Vagy inkább munkatáborba kéne zárni őket, felelevenítve a kedves kommunista hagyományt?
- Amikor az Apró-klán megingathatatlan rajongója arról álmodozik nyilvánosan, hogy vérügyészként fogja vallatni és bitófára küldeni a miniszterelnököt, akkor nincs min megdöbbenni?
- Az is teljesen összefér a sokat harsogott európai értékekkel, amikor egy elmeháborodott kommunista agitátor IFA-platóra akarja fellapátolni a fideszesek hulláit?
- Vagy amikor ellenzéki újságírók fideszesek felakasztására vágynak?
- Esetleg csak lucskos álmokat élnek meg magyarokba „seggből szájig beleállított” pallosokkal kapcsolatban?
- Meg úgy általában az összes demokratikus választáson rendre agyonvert ellenzéki pártok frusztrált politikusaitól mást se hallani, mint bírósággal, börtönnel fenyegetőzést a miniszterelnök és a fideszesek, illetve családjaik felé.
- Eközben pedig a Mérce című kommunista propagandaoldal háborítatlanul relativizálhatja a kommunista bűnöket, és népszerűsítheti a legtöbb ember halálát okozó totalitárius ideológiát.
Mindezeken nem döbbennek meg ezek a roppant érzékeny gyomrú figurák, akik most szünet nélkül habot hörögnek egy véleménycikk miatt, amely ráadásul nem akart senkit felakasztani, agyonverni, munkatáborba küldeni, csupán annyit állított, hogy sárkány ellen sárkányfüvet, kommunista ellen kommunista módszert.
A morálszakértőktől kell megóvni az országot!
Mindezt nem azért soroltam fel, mert szeretném, ha nem mondanának ilyeneket szinte naponta ezek a jóemberkedő morálszakértők. Mondják csak: legalább mindig emlékeztetnek a valós céljaikra, a bennük tomboló frusztrált gyűlöletre.
Nem fognak megváltozni, így a mai magyarok feladata annyi, hogy tanuljanak az elődeik hibájából, és soha többé ne higgyék el ezeknek a külföldi érdekeket szolgáló ügynököknek, hogy meg akarják és meg tudják menteni az országot bármilyen bajtól. Az országot ugyanis elsősorban tőlük kell megóvni.
Épp ezért tulajdonképpen tökmindegy, hogy magyarok-e. Ha igen, az sem számít, mert nem az a fontos, hogy ki minek vallja magát, hanem az, hogy kik milyen célért dolgoznak, kik tették és teszik működőképessé az országot. Az érthetőség kedvéért: a működőképesség az pontosan annak az államcsődnek az ellenkezőjét jelenti, amelybe a kommunisták, szocialisták – nevezzék magukat akárminek ezek a Ságvári Endrék – rendre belevezetik az országot, ha hatalmat kapnak. Aztán amikor az ő pusztításuk után újjáépíteni jövő jobboldal időnként kinyomja őket a hatalomból, és elmondja, hogy milyenek ők, akkor kapkodják a levegőt, hogy ilyet nem lehet. De igen, lehet.
