Van-e világösszeesküvés, háttérhatalom...?
Stúdióban rendezték meg a Holdra szállást? Chemtrailt fújnak a repülőgépek, és ezzel irányítják az időjárást? Elvis ma is él, viszont Paul McCartney 1966 óta halott? Többek között ezek voltak a régi, nagy klasszikusok. És ezekkel viszonylag könnyű dolga volt az embernek, amikor egy vállrándítással vagy széles vigyorral akarta elintézni a dolgot...
De aztán jött 2001. szeptember 11-e és az ikertornyokba becsapódott repülők. Ott kezdtek igazán gyanúsak lenni a titkosszolgálatok. Vagyis, ki kell javítanom magamat: már a Kennedy-gyilkosságnál. A napokban a Biden-kormányzat újabb dokumentumok titkosítását oldotta fel, és bár nem került elő egyetlen füstölgő puskacső sem, állítólagos, a nyomozati anyagot jól ismerő források szerint a CIA keze igenis benne volt a dologban. Tulajdonképpen maga az „összeesküvés-elmélet” kifejezés is a Kennedy-gyilkosság kapcsán lett szép lassan része a közbeszédnek.
És aztán jöttek az újabb, abszurdnál abszurdabbak. Hogy a Covid-vírust egy kínai laborban tenyésztették ki, amelynek Bill Gates a tulajdonosa. Hogy ismét Bill Gates (jé, milyen érdekes...), Soros György és számos további nagypályás játékos hatalmas kiterjedésű termőföldeket vásárolt Ukrajnában. Hogy Jeffrey Epstein milliomos üzletember egy karib-tengeri szigetre utaztatott rendszeresen politikusokat (többek között Bill Clinton korábbi elnököt) és neves hollywoodi celebeket, ahol 18 év alatti lányok szexuális szolgálatait biztosította számukra. Vagy hogy néhány befolyásos és gazdag ember központosított világkormányt szeretne létrehozni, megszüntetve nemcsak a nemzetállamokat, de a magántulajdont is...
Micsoda blőd marhaságok ezek, már maguk a feltételezések is felháborítók, stb., stb. A média folyamatosan kigúnyolta, nevetségessé tette, hiteltelenítette ezeket a „pletykákat”, a közösségi média pedig egyesen cenzúrázta, letiltotta nemcsak az ezekről szóló bejegyzéseket, de magukat a felhasználókat is, akik a bejegyzéseket közzétették. Ja, és hát persze a cenzúra maga is egy összeesküvés-elmélet: hogyan is gondolhatja bárki, hogy a Facebook, a Google, a Twitter stb. bárhogyan is korlátozná a szólásszabadságot...
Aztán szép lassan a hivatalos szervek is bevallották, hogy a laborból kiszabadult vírus elmélete reális. (Épeszű ember korábban sem hitte el a tobzoskára rászaró denevér legendáját, de hát az emberek jelentős része nem tekinthető épelméjűnek, a média pedig rá is tesz erre egy lapáttal.) OK, nem Bill Gates személyesen engedte szabadon a vírust, és az ukrán földeket sem személyesen, a nevére vette (ahogy Soros György sem), hanem a termőföldeket birtokló ukrán cégeket vásárolták meg. Jeffrey Epsteint végül mégis letartóztatták, majd pedig a börtönben „megöngyilkolta magát”. A világkormány tervét, egy technokrata elit által uralt, nemzetállamok és magántulajdon nélküli világ iránti törekvéseket pedig maga az „agytröszt”, az évenkénti davosi elit-felvonulást szervező Világgazdasági Fórum alapítója, Klaus Schwab árulta el személyesen, „The Great Reset” (A Nagy Újraindítás) című könyvében.
Ez tehát mind napvilágra került. Ahogy végül a cenzúra is. A Twittert megvásárolta Elon Musk, és idén december elején nyilvánosságra hozta a cég korábbi vezetésének levelezéseit többek között az FBI-jal, ahol bizonyos témák elrejtéséről, egyes személyek fiókjának felfüggesztéséről egyeztettek, valamint „orosz dezinformációnak” minősítették, ezért kapásból letiltották a később megválasztott elnök Joe Biden fia, Hunter laptopjáról kiszivárgott információkat, nemcsak Hunter drogos kurvázásairól, hanem kettejük ukrán és kínai üzelmeiről is...
A korább, abszurdnak tekinthető, könnyen cáfolható, de legalábbis nehezen bizonyítható összeesküvés-elméletek helyett tehát csupa olyat kaptunk az elmúlt években, amelyekről mind kiderült, hogy igazak. Így született az anekdota: mi a különbség az összeesküvés-elmélet és az igazság között? 6 hónap.
De a legtöbb esetben még csak az sem szükséges, hogy néhány gyanús alak egy rejtett, sötét szobában (vagy egy svájci síparadicsom kabinos felvonójában) összeüljön. Nem kell semmilyen formális összeesküvésnek létrejönnie. Elég, ha az érintettek érdekei egybeesnek. A kapcsolataik pedig amúgy is megvannak. Ugyanazokra az elit egyetemekre jártak, ott ülnek a nagy cégek felügyelőbizottságokban, néha pedig kormányzati pozíciókban. Nem kell titkos meetingeket összehívni, abszolút tisztában vannak a közös céljaikkal. És azzal, hogy ezekbe a célokba, „bulikba” nagyon keveseket akarnak bevenni. Néhány nagy cégen, a „beavatottakon” kívül minden konkurenciát meg kell szüntetni, el kell lehetetleníteni; összeolvadásokkal, felvásárlásokkal (ún. ellenséges felvásárlásokkal, ha máshogy nem megy) néhány tucatnyi kézben kell összpontosítani a világ javait.
Összeesküvés-elmélet? Nézzük meg! Ma a piacokat nagyjából néhány biztosítótársaság (Berkshire, Allianz, AXA, MetLife, Prudential, AIG stb.) uralja. És ezekből még viszonylag „sok” van, ahhoz képest, hogy az amerikai piacon például 4 nagy bank dominál (JPMorgan Chase, Bank Of America, Wells Fargo, Citigroup), nagyobb vagyont kezelve, mint az összes többi együtt. 3 nagy olajcég van (ExxonMobil, Chevron, Shell), 3 nagy hangfelvételkiadó (Universal, Sony, Warner), 3 mobilszolgáltató (Verizon, AT&T, T-Mobile), és egy nagy nemzetközi webáruház (Amazon).
Ha fagyit szeretnél, akkor persze ott van legalább 101 különböző ízben. Mondanám, hogy hitelkártyából nagyon kicsi a választék, de csokiból és mosóporból meg nagy. De már a sok különböző csokit vagy mosóport is ugyanaz a néhány cég gyártja. Csak sok-sok márkanév alatt hozza forgalomba. Ez a választék illúziója. Valaha tényleg nagyon sok bank, lemezkiadó, biztosító, benzinkút, telefonszolgáltató, kozmetikai és élelmiszeripari cég, stb. létezett. Csak szép lassan összeolvadtak, felvásárolták egymást. A szabad versenyes kapitalizmus egyre inkább monopol-helyzetekbe, de legalábbis oligopóliumokba megy át.
A fentiekben persze csak az ún. szabad világról, a kapitalista nyugatról volt szó. Kínában, Oroszországban vagy a Közel-Keleten már eleve gigantikus, állami befolyás alatt álló cégek kezébe kerültek, mindig is ott voltak a javak és szolgáltatások. Aramco, PetroChina, Industrial and Commercial Bank of China, China Mobil, Bharti Airtel (India), AliBaba – ezeket a neveket talán kevésbé ismerjük. De a nyugati elitek jól ismerik. És úgy tűnik, megtetszett nekik, és szép lassan át is veszik az üzleti modellt. A trösztellenes szabályok, a versenyjogi hatóságok mind-mind vicc kategória. A politikusok pedig nem szabnak gátat az ilyen konglomerátumok létrejöttének. Mert sok esetben maguk is benne vannak a buliban. Legalábbis néhány morzsa nekik is leesik. Mint például Ursula von der Leyennek a vakcinabeszerzésből. Van, akit a Pfizer vásárolt meg. Van, akit Katar. Annyi, hogy Ursula ügyesebben csinálja, mint Eva Kaili.
Fotó: Northfoto
