Pesti Srácok

Péter 2.0 megpróbált a vízügyről beszélni

Péter 2.0 megpróbált a vízügyről beszélni

Mondjál sok mindent, abból csak betalál valami! – ilyesmi eligazítást kaphatott Bütyök az edzőitől, mielőtt elkezdett a vízről beszélni nyilvánosan. Bizonyos tekintetben hatalmas szerencséje van a kormánynak azzal, hogy a táji vízvisszatartás alapelvei ennyire nehezen befogadhatók az átlagember számára. A soros messiás ugyanis semennyire sem emelkedik ki kognitív képességeiben a nagy átlagból, így ő sem érti igazán, hogy miről van szó, és nem is tud a jelenlegi állapottal kapcsolatban következetes, tartalmas bírálatot kiizzadni, csak szokás szerint csapkod. Másrészről viszont nagyon veszélyes, hogy az ipari szemléletű tájalakítás végletesen beette magát az emberek tudatába, mert emiatt igazán nehéz megértetni a tájhoz alkalmazkodó gazdálkodás mibenlétét. Meglehet, hogy ennek is van köze az Agrárminisztérium évek óta tapasztalható, tétlen alibizéséhez.

A táji vízvisszatartás és a tájhoz illeszkedő gazdálkodás ügye a hozzáértő tudósoknál évtizedek óta napirenden van, és a gazdák is egyre hangosabbak, amióta a bőrükön érzik a sivatagosodást. A veszély mértékéhez képest irgalmatlanul lassan terjed ez a fenntarthatósági szemléletmód, de az aszályok miatt azért már megkerülhetetlenül ott van a közbeszédben. Most már a pártoknak is kell valamit mondaniuk róla, habár összeszedetten ez még csak ritkán sikerül nekik. Egy politikai kalandor persze ellenzékből igazán könnyű helyzetben van, hiszen tét nélkül kiabálhat be bármilyen hülyeséget – fogalma sincs róla, hogy miről beszél, nála a napraforgó és a gyom is egyre megy, de a hívei sem tartanak előrébb vízügyben, szóval nem lesz gond az ovációval. A „minden rossz szűnjön meg és minden legyen jó” programjában erre is kitért a Magyar Péter Párt.

„Vízvédelem – azonnali intézkedések az aszály ellen: tározók, árterek visszaadása a természetnek, öntözés korszerűsítése és a Balaton, illetve a folyóink megóvása.”

Így fest a kaotikus és teljesen semmitmondó programpont a miniszterelnökségre vágyó figura elképzeléseiben. Továbbra sem ért semmit ebből, csak találomra bemond szavakat, és ha elég sokat mond, akkor valamelyik hátha jelenteni is fog majd valamit. Kizárólag a lakossági érzelmek táplálásáról szól ez, amit a végére odabiggyesztett patetikus modorosság is jelez:

„A víz a jövő olaja.”

Az ártereken kívül mást nem sikerült eltalálni

Szép gondolat a tározók és az árterek visszaadása a természetnek mint aszály elleni intézkedés, csakhogy ezek nem egy műfajt képviselnek. Az ártereket már hallotta valahol, viszont csak a tározókat bírja felfogni a kertészmérnökségig el nem jutó agy. Csakhogy a tározók mesterséges, épített létesítmények, amelyeket nem biztos, hogy vissza kéne adni a természetnek, mert akkor esetleg megszűnne az a funkciójuk, amire építették őket. Az ártereket viszont valóban vissza kéne adni a természetnek, hogy megvalósulhasson bennük a víz természetes, táji tározása, beszivárgása és párolgása. Ebben tehát sikerült egy értelmes mondatrészt eltalálnia Magyar Péternek, de az összkép egyértelműen azt mutatja, hogy a felesége lehallgatásában jóval ügyesebb, mint vízügyben. 

Annak a megugrását végképp ne várjuk tőle, hogy az ártereket csak részben kéne visszaadni a természetnek, hiszen ezt még azok se szokták érteni, akik megszedhetnék magukat belőle.

Annak ellenére, sőt sokkal inkább azért, mert a víz időszakosan átjár egy területet, megannyi izgalmas gazdálkodási lehetőség nyílik meg a gyümölcstermesztéstől az állatlegeltetésig, amelyek mind-mind jóval kevesebb befektetést igényelnek és jóval jövedelmezőbbek a takarmánygabona kombájnozásánál.

A víz keletkezése

Még ennél is jobban mellément az öntözés, amelyet többször emlegetett Bütyök az utóbbi időben. Az öntözés nagy-nagy előnye, hogy könnyű megérteni:

Megnyitod a csapot, és folyik a csövön a víz. Tehát a víz valószínűleg így keletkezik.

Végre valami, amit nagy magabiztossággal követelhet Péter 2.0, mert ilyet már látott, tudja, hogyan működik! Abban egyébként van igazság, hogy a szocializmus fénykora óta jelentős mértékben hagyták lerohadni az öntözési infrastruktúrát. Abban nincs igazság, hogy az öntözés elhárítja az aszályproblémáinkat és a sivatagosodást. Már fizikailag is felemás a dolog, hiszen a felszivattyúzott, majd kipermetezett víz egy része le se ér a talajig, mert a levegőből elpárolog – vagyis energiahordozók égetésével párologtatunk, amit az ártér ingyen is megcsinálna. Ezen felül a kiszárított, szétszántott, élettelen talajaink nem tudják úgy beszívni a vizet, ahogy kéne. Na, de ne terheljük ilyen bonyolult részletekkel Bütyköt, akinek épp' elég feladat megkülönböztetni az apácaliliomot a napraforgótól!

A víz arra való, hogy lehet nyaralni rajta – ezt ő is érti (kép forrása: Facebook.com/Magyar Péter)

Nagyobb gond, hogy az öntözőcsőbe valahonnan oda kell jutnia a víznek, és ha egyre súlyosbodó vízhiány lesz az évszázados sivatagosítás következtében, akkor előbb-utóbb legfeljebb beleizzadhatunk a csőbe egy keveset.

Az öntözéshez tehát víz kell, víz pedig csak akkor lesz, ha itt tartjuk a hazánkban. Az öntözés korszerűsítése szép gondolat, de a problémáink jellegéhez és léptékéhez képest sokadlagos feladat.

A Balaton megvédése

A 8. programpont első mondatának közepére láthatóan el is fáradt Magyar Péter, úgyhogy a végét csak úgy hányaveti módon összedobta: „…a Balaton, illetve a folyóink megóvása.” Aha. Kitől, mitől? Talán azon aggódik, hogy a Balaton nélkül melyik saját fotóját tehetné ki a Facebookra „örök szerelem” megjegyzéssel? A folyóink és a Balaton lesznek az utolsók, amelyek eltűnnek az aszályban, de az akkor már nem nagyon fog érinteni minket. Ez a félmondat tehát még annyira sem jelent semmit, mint az „azonnali intézkedések az aszály ellen”.

A Balatont leginkább a drága lángoson rikácsoló, fizetett ballib médiaügynököktől meg az újgazdagok förtelmesen ronda betonkocka nyaralóitól kéne megvédeni, de mivel Magyar Péternek mindkét miliőhöz szerves kapcsolódása van, ezekben aligha számíthatnánk rá.

Nagy István agrárminiszter folyamatosan birkózik a táji vízvisszatartást és művelésiág-váltást forszírozó, tudományos alapokon álló mozgalmakkal, de ilyenkor azért valószínűleg felsóhajt, hogy „hál' Istennek ennyire hülye az ellenzék!”.

(nyitókép forrása: Facebook.com/Magyar Péter)

 

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)