Hogy is volt az az út a börtönbe program?

Tévedni lehet, aztán a becsületes ember kijavítja a hibáját és elnézést kér. Aljas módon rágalmazni, szánt szándékkal hazudni és tervezetten ártani a másiknak viszont súlyos dolog. Ahogy telnek az évek, a külföldi zsoldból gyűlölködő magyarországi baloldali és liberális erők egyre szánalmasabb helyzetbe kerültek, hiszen a zsoldért olyannyira nem tudtak megdolgozni, hogy csak úgy jöttek a kétharmadok. Ez egyrészt a kormány munkájának az elismerése volt a magyar emberek részéről, másrészt a hazaáruló, mérgező és semmibe vezető acsarkodás gyümölcse az ellenzék oldaláról. Nem volt már hova tovább lépni, így alkalmazkodva a nemzetközi "normákhoz", jött a féktelen erőszak ígérete, az elfojtott gyűlölet és vérszomj buggyant elő, ez lett az ellenzék vezérfonala. Miközben a gyűlölködő Magyar Péter börtönbe akar záratni lassan mindenkit, aki egyáltalán ellent mer mondani, a haverok pedig polgárháborús terveket szövögetnek, jönnek a szokásosnál is alantasabb botrányok, amelyeket ugyan terveznek, de annyira előkészítetlen, kapkodó és önleleplező próbálkozások, hogy szinte csodálkozik az ember, hogy egyáltalán meglépték. De a szükség nagy úr, ezért jött most a Szőlő utcai rémisztő aljasság.

Út a börtönbe, de kinek?

Hiába dörzsölték a tenyerüket az összeesküvők, hiába igyekezett Jámbor "bolsevik" András, NoÁr, Dobrev és a többi hasonló alak előkészíteni a terepet a nagy robbanásra. Ami besült, hiszen építgettek ugyan, de a régi mondás megint igaz lett: sz@rból nem lehet várat építeni, pedig kellően büdös is volt. Ha az igazság iránti vágy vezette volna ezt a társaságot, ha valóban a gyerekek érdekeit nézik, akkor biztos, hogy legalább utána nézhettek volna ezeknek a szánalmas koholmányoknak. De annyira elvakította őket a gyűlölet és a lehetőség, hogy inkább belefutottak a késbe. Persze, lehet mondani, hogy szorította őket az idő, hiszen annyira nagy örvényben volt Magyar Péter és az egész ellenzék, annyira az adóemelés és a botrány vitt el minden hírt, hogy Ruszin-Szendi viszkető tenyere és pisztolya biztos együtt ujjongtak, amikor meghallották, hogy balhé van végre. Magyar Péternek pedig meglett volna a lehetősége, hogy életében először kissé bölcsebb legyen, mint egy megkergetett oposszum, ám nem sikerült ezt a lépcsőt sem abszolválni. Egyből rábukott a kamura, már lemondásokat követelt, miközben csak annyit kellett volna felismernie, hogy a rendőrség szerint sem érintett egyetlen kiskorú sem az ügyben, ahogyan egy politikus sem, ráadásul a javítóintézetből gyerek csak rendőri felügyelettel mehet ki, tehát a híres csempészős sztori is szemenszedett hazugság. Ha a zsebmessiás ezt nem tudta és belement a csapdába, totálisan hülye és nem alkalmas semmire, ha tudott róla, akkor velejéig romlott kisszerű haszonszerző, aki ugyancsak nem alkalmas semmilyen pozícióra.

A legijesztőbb ebben a helyzetben mégis az, hogy miután pillanatok alatt kiderült, micsoda alaptalan hazugság ez a hatalmas mesterterv, továbbra sem álltak le az elvtársak. Hiszen tudjuk a régi kommunista trükköt, elég elküldeni az üzenetet, úgyis lesz jó néhány ember, aki nem néz utána a háttérnek, hanem csak elhiszi, amit mondanak neki. Ez nem politikai játszma, ez nem trükközés, hanem rendkívül súlyos és aljas cselekedet, amiért büntetés jár. Elég volt a finomkodásból, akik akasztgatni akarnak, akik ki vannak képezve az ölésre, akik vérszomjasan börtönbe akarnak zárni mindenkit, aki nem tetszik nekik, érezzék azt, hogy milyen következményeik vannak a tetteiknek! Akkor is, ha az pont a börtön. Kinek, mi jár!