Elérkezett a félidős választás (midterm election) napja az Egyesült Államokban. A tét nem kevesebb, mint az, hogy Donald Trump folytathatja-e a Trump-doktrína megvalósítását, vagy ezentúl a kongresszus meg fogja akadályozni az intézkedéseit, és politikai patthelyzet alakul ki. Hogy kék (demokrata), vagy vörös (republikánus) hullám lesz-e, szinte megjósolhatatlan. Akárcsak 2016-ban, most is a demokratákat tartották eleinte esélyesebbnek, de az elmúlt időszak politikai összecsapásai miatt mindenki óvatosan közelíti meg a kérdést. A tények azonban makacs dolgok: 1860 óta mindössze három alkalommal, 1934-ben, 1998-ban és 2002-ben fordult elő, hogy az elnök pártja nem veszített a félidős választásokon, de az is igaz, hogy Trump elnöksége alatt semmi nem úgy működik, ahogy általában szokott.
A félidős választásnak Magyarországról nézve nem sok értelme van, Amerikában azonban az egyik legfontosabb politikai esemény, hiszen hagyományosan ez az a lehetőség, amikor az amerikaiak kinyilváníthatják véleményüket az elnökről a ciklusa felénél. A kétévente (az elnökválasztáskor és az elnöki ciklus félidejében) tartott szövetségi kongresszusi választás a mi országgyűlési választásunknak felel meg, de nem befolyásolja a kormány összetételét. Jelenleg a 435 tagú képviselőház összetételéről, illetve a szenátus 35 tagjáról dönt majd a nép.
De miről is van szó pontosan?
A képviselőházban ülnek a tagállamok nagyjából lakosságarányosan megválasztott képviselői, akiket két évre választanak. A szenátusba minden tagállam két szenátort választ. A szenátorokat hat évre választják, viszont kétévente döntenek egyharmadukról. A képviselőháznak 435, a szenátusnak 100 tagja van, azaz a kongresszusban összesen 535-en ülnek. A képviselőházban 235 republikánus és 193 demokrata képviselő ül jelen pillanatban, a szenátusban viszont csak egy fős a republikánus többség, az 51 republikánus szenátorral szemben 47 demokrata és két független van. Bizonyos felmérések szerint 35 képviselői körzetből 69 helyen billeg a republikánus mandátum sorsa és csak hatban a demokratáé, de ez egyáltalán nem biztos, hogy így van, hiszen az amerikai demokratákat az elmúlt időszakban a politikai harcok elvesztése jellemezte, és jelen pillanatban kétséges, hogy a belső megosztottságok miatt meg tudják nyerni ezt az ütközetet. Ha meg akarják nyerni, akkor a 2010 óta kisebbségben lévő demokratáknak 24 republikánus helyet kell elnyerniük úgy, hogy egyet sem veszítenek el a jelenlegi 194-ből. Ez egyáltalán nem lehetetlen, viszont kemény küzdelemre kell számítani. Egyetlen jóslat az, amelyet érdemes komolyan venni a hajrában, mégpedig az, hogy minden előrejelzés azt vetíti előre, hogy a szenátusban megmarad a republikánus többség, és ezzel a lényeges ügyekben – például a bírók kinevezésében – érvényesülhet a republikánus akarat. Amennyiben a demokraták győznek, akkor az úgynevezett “megosztott kormányzás” (divided government) néven ismert gyakorlat lép majd érvénybe: amikor a félidős választások következtében az egyik politikai párt jelöltje irányítja a végrehajtó hatalmat, vagyis kormányoz a Fehér Házban, de a másik párt uralja a törvényhozás egyik vagy mindkét házát.
Személyessé tette Trump a félidős választást
A félidős választás sokban különbözik az elnökválasztástól, ugyanis statisztikák szerint ilyenkor jóval kevesebb szavazó mozdul meg, a szavazati joggal rendelkező amerikaiaknak nagyjából a 35 százaléka szokott ilyenkor véleményt mondani. Ez az év azonban más lehet, mint oly sok egyéb dolog Trump elnöksége idején, hiszen az elnök az utolsó pillanatig nagyon aktív volt, Georgia és Tennessee államokba ment kampányolni még vasárnap is, majd utolsó állomásokként hétfőn még belefért Ohio, Indiana és Missouri is. Mivel az amerikai elnök beutazta az egész Egyesült Államokat, hogy támogassa a republikánus jelölteket – saját népszerűségét is fokozva -, ezzel egy időben az elnökválasztási szintre emelte a félidős választásokat, és ami egyáltalán nem mellékes, hogy a szokásosnál jóval személyesebbé tette az egészet. Ez egyébként abból is leszűrhető, hogy elő- vagy levélszavazással csaknem 40 millió amerikai már le is szavazott, ami arra utal: nagy a voksolási kedv.
Az elnök szerint az országban a közhangulatot olyan vibrálás jellemzi, amelyet a 2016-os elnökválasztás óta nem lehetett tapasztalni, ez pedig nem meglepő; a kongresszus jelöltjeinek közbeiktatásával, az elnök pozíciójának megerősítésére vagy gyengítésére szavaznak a választók, mintsem magukra a jelöltekre. Nyilvánvaló, hogy erről a napról szólt valójában Brett Kavanaugh főbíró megszavazása is, a demokraták ugyanis nem tudták megakadályozni a főbíró megválasztását még az ízléstelen lejáratókampány ellenére sem, a republikánusok pedig bizonyítottak a szavazóik és a bizonytalanok előtt.
A statisztikákon kívül a valóság az, amely teljes mellszélességgel a republikánusok mellett áll, hiszen az amerikai gazdaság a makroadatok alapján kifejezetten jól teljesít, a munkanélküliség 49 év óta a legalacsonyabb szintre süllyedt, egyre több külföldi befektetői tőke áramlik az országba. Az elnök a gazdasági eredmények mellett komoly külpolitikai sikereket is magáénak tudhat.
Nagy valószínűséggel mindenképpen elmarad Trump leváltása
Ami szintén nagyjából borítékolható, hogy a haladóik riogatásai ellenére nem fog megtörténni még demokrata győzelem esetén sem a sokak által várva várt impeachment, vagyis az elnök alkotmányos lemondatása, hiszen ez senkinek nem érdeke. Még ha a hosszú és bonyolult folyamat sikeres is lenne, akkor sem érnének el vele komolyabb áttörést, hiszen az Egyesült Államokban nem létezik olyan, hogy előrehozott választás, vagyis Trump távozása esetén az elnöki székbe automatikusan az alelnök, Mike Pence kerülne, akit szintén nem kedvelnek a demokraták, és akivel talán még nehezebb dolguk lenne a mindennapokban. Ha mindent elsöpör a kék hullám, akkor nagy valószínűséggel az ellehetetlenítés stratégiáját választják majd, vagyis minden területen ellehetetlenítik majd az elnököt, hogy ezzel rosszabb színben tüntessék fel, hogy ne akarjon/tudjon indulni a következő választáson 2020-ban.
A haladó hisztéria most sem maradhat el
A demokraták idén egyébként hozták a szokásos formájukat. Miközben Trump szorgalmasan végigkampányolta az elmúlt időszakot, hogy a személyes kapcsolatot kialakítsa a szavazókkal, a demokraták egészen más stratégiát választottak: rekordszámú női és transznemű jelöltet indítottak a képviselői helyekért a nyitottság jegyében. Nem világos azonban, hogy miért görcsölnek ennyire a haladók, miközben folyamatosan azt hangoztatják, hogy Donald Trump borzalmas elnök. Ha ez valóban így van, akkor viszont nincsen félnivalójuk, a nép is biztosan tud róla, hogy rossz neki. Vagy mégsem. A buliba idén is beszálltak a szokásos celebek, Cher például az MSNBC-n panaszkodott azzal kapcsolatban a napokban, hogy Trumpék megnyerhetik ezt a választást is, és ezzel az elnök elkerülheti a felelősségre vonást. A hisztériától a haladók nyilván azt várják, hogy a szavazóik nagyobb hajlandóságot mutatnak majd, hogy elmenjenek szavazni, de minden jel arra utal, hogy mozgósításban a republikánusok jobbak. Ez abból is látszik, hogy Donald Trump megtalálta azt a témát, ami a republikánus szavazóknak a legfontosabb: a migrációt, és az Egyesült Államok felé tartó migránskaraván miatt komoly katonai intézkedésekbe kezdett, amely rengeteg potenciális szavazónak lehet szimpatikus.
Kiderült időközben az is, hogy a határvédelem szigorítása és a migránsok visszaszorítása nemcsak a déli fehér farmereknek a szívügye, hiszen a CBS felmérése mutatja, hogy az amerikai latinók egyharmadának is érdeke, hogy az elnök ne engedjen be illegális bevándorlókat. A felmérés szerint ezek az emberek úgy gondolják, hogy annak ellenére, hogy nem feltétlenül szavaztak 2016-ban Trumpra, úgy vélik, a demokraták nem lennének elég keménykezűek ahhoz, hogy megoldják a migrációval kapcsolatos problémákat.
Bármi is lesz az eredmény, egy dolog biztos: Donald Trump eddig minden történelmi hagyományt megtört kétéves elnöklése idején, és ha pártjának sikerül megnyerni a félidős választást, azzal ismét történelmet fog írni. Az elnök személyén kívül a republikánusoknak a jól teljesítő gazdaság és az illegális migránsok általi nyomás segíthet a mai napon. Az ügy érdekében egyébként nem kis erők mozdultak meg; ahogy azt korábban megírtuk, például az afro-amerikaiak is beszálltak a kampányba Candace Owens vezetésével, aki a Fehér Ház elé vitte a washingtoni feketéket, akiket a demokratáktól való elhatárolódásra szólított fel. Owens Kanye Westtel szövetségre lépve elindította a “Blexit” nevű kampányt is, amely az afro-amerikaiak konzervatív oldalra csábítását szorgalmazza. Emellett egy másik kampány is elindult #WalkAway néven, amely a többi ex-liberálist is átcsábítaná a nemzeti oldalra. Már csak néhány óra, és megtudjuk az eredményt.
Forrás: FoxNews, CNBC, National Review; Vezető kép: MTI/AP/Carolyn Kaste
Facebook
Twitter
YouTube
RSS