Apollo 50 – Fél évszázada tette meg az ember az első lépéseit a Holdon
Ötven éve, 1969. július 21-én lépett először ember, az amerikai Neil Armstrong a Hold felszínére. Az emberiség az Apollo-program lezárása óta nem tudta megismételni az emberekkel végrehajtott űrrepülések akkori sikereit, az Egyesült Államokat és Oroszországot manapság pedig legfeljebb a feltörekvő hatalmak, Kína és India hasonló ambíciói motiválják az újabb, a Holdra vezető expedícióra, ám eddig jobbára csak a szavak szintjén. Az Apollo 11, majd az azt követő vállalkozások mögött több ezer vállalat, több százezer ember sok évnyi megfeszített munkája áll, a legtöbben azonban csak az asztronautákra emlékeznek. Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins az emberiség eddigi legnagyobb kalandjában vehettek részt, és ez akkor is így van, ha az őket követő öt sikeres Apollo-misszió lényegesen több tudományos eredményt tudott felmutatni.
Az első műhold, a szovjet szputnyik 1957-es fellövésével az űrben is hatalmas verseny indult meg a két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A technológiai fölényében bízó Egyesült Államok lemaradni látszott, hiszen 1961-ben Jurij Gagarin személyében az első embert is a Szovjetunió juttatta a kozmoszba. Amerika ugyan heteken belül válaszolt Alan Shepard fellövésével, de Shepard, és az őt követő Gus Grissom is csak úgynevezett ballisztikus ugrást tudtak végrehajtani, azaz nem tudták az űrben megkerülni a Földet, miközben a Gagarint követő German Tyitov már két napig keringett a bolygó körül. A Szputnyik fellövése miatt Amerikában hatalmas erőfeszítéseket tettek a csorba kiköszörülésére: 1958-ban az addig szétszórtan zajló kutatások központosítása, az anyagi források hatékony felhasználása érdekében létrehozták az űrkutatási hivatalt (NASA). 1961-ben John Kennedy elnök huszonötmilliárd dolláros programot hirdetett meg, hogy az első ember a Holdon már amerikai lehessen.
A Szovjetunió elveszítette a Holdért folytatott küzdelmet
A Földtől a Holdig vezető úton a Gemini-programmal (1961-1966) indultak el, a Kennedy által célként kitűzött Holdra szállást az Apollo-programban (1961-1972) valósították meg. A programot 1967-ben felgyorsították, mert arra a következtetésre jutottak, hogy a Szovjetunióban is készülnek a Hold meghódítására. Az csak később derült ki, hogy a szovjetek valóban 1968-ra tervezték a Holdra szállást, de erről le kellett tenniük, mert hordozórakétájuk megbízhatatlannak bizonyult. Az Apollo-8 már Hold körüli pályára állt, az Apollo-10 pedig tizenöt kilométerre megközelítette égi kísérőnk felszínét. Érdekesség, hogy a szovjetek eredeti elképzelése szerint egy emberrel végrehajtandó Hold-repülések egyik kiválasztottja Valerij Kubaszov volt, aki Farkas Bertalan parancsnoka volt az 1980-as Interkozmosz-küldetésen.
Az Apollo-11 1969. július 16-án, 14 óra 34 perckor indult el, fedélzetén Neil Armstrong parancsnokkal, Edwin Buzz Aldrin és Michael Collins űrhajóssal a Hold felé; a hármas mindegyik tagja megjárta már addigra a világűrt a Gemini-programban. A parancsnoki kabin, a műszaki egység és a holdkomp egy száz méternél is magasabb hordozórakéta orrában kapott helyet. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin átszállt a Sas nevű holdkompba. A landolás a vártnál nehezebbnek bizonyult, mert az arra kiszemelt Nyugalom Tengere csak a Földről látszott síknak; közelről kiderült, hogy hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a két perc manőverezésre elegendő üzemanyag, és a számítógép is elromlott, amikor végre leszállásra alkalmas helyet találtak, és 1969. július 20-án, greenwichi idő szerint 20 óra 17 perc 40 másodperckor – magyar idő szerint 21 óra 17 perckor – büszkén jelenthették a houstoni irányító központnak: a Sas leszállt.
Az első ember hat órával később, július 21-én 2 óra 56 perc 15 másodperckor lépett Neil Armstrong személyében idegen égitest felszínére.
Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek
– hangzottak Armstrong szállóigévé vált szavai. A Holdon Aldrin szájából hangzottak el az első, prózai szavak:
OK, a motor leáll.
A kis lépés sem volt annyira kicsi: Armstrong remek pilóta lévén sokkal simábban landolt, mint amire számítottak, így a holdkomp lábának ütközésgátlói nem nyomódtak össze, és a pilótáknak majdnem egy méter magasból kellett leugraniuk. Érdekesség, hogy a kiszállás sorrendje, ezzel a történelmi pillanat főszereplőjének személye sokáig vita tárgya volt: Aldrin a szakterület tudósa volt, és ő kísérletezte ki elsőként azokat a felkészülési gyakorlatokat, légzés- és mozgástechnikákat, amelyek révén ugyancsak ő lett az első asztronauta, aki képes volt több órás űrsétát teljesíteni a Gemini 12 küldetésén anélkül, hogy elődeihez hasonlóan rosszul lett volna. Armstrong vele ellentétben nem lépett ki korábban űrhajóból, így Aldrin – tapasztalataira hivatkozva – magának követelte a Holdon megtett első lépéseket. Armstrong annyival zárta le a vitát, hogy ő ül az ajtó mellett, és nem akar felfordulást a holdkompban, a NASA vezetői pedig egyértelművé tették: Armstrong az első, Aldrin pedig a második.
Aldrin aztán húsz perccel Armstrong után lépett a Holdra, a két asztronauta kitűzte az amerikai zászlót, emlékplakettet hagytak a komp lábánál az addig elhunyt orosz és amerikai űrhajósok tiszteletére, talajmintákat vettek, köveket gyűjtöttek. A világ eddigi legdrágább telefonbeszélgetése részeként társalogtak az Ovális Irodában ülő Nixon elnökkel.
Aldrin feladata volt, hogy kitapasztalja a leghatékonyabb gyalogos közlekedést a Holdon, ezért a járkálást, a futást és az ugrándozást is kipróbálta a földi gravitáció hatodát jelentő környezetben. Az Apollo 11 legénysége helyezte el kísérőnkön az első lézertükröt is; a passzív eszköz ma is működőképes, és annak segítségével sikerült először milliméter pontosan meghatározni a Föld és a Hold távolságát, illetve igazolni utóbbi folyamatos távolodását. Armstrongnak és Aldrinnak a Holdon étkezniük és aludniuk is kellett, de a felfokozott hangulatuk miatt utóbbi nem igazán sikerült nekik: Aldrin szendergett egy keveset, de a precíz mérnökember Armstrong elvesztegetett időnek nevezte a pihenőt, amelyet szerinte értelmesebb tudományos feladatra is felhasználhattak volna.
Nixon a győzelmi és a gyászbeszédre is felkészült
A holdkomp július 22-én 17 óra 54 perckor szállt fel, mindenki megkönnyebbülésére, félő volt ugyanis, hogy a művelet nem hajtható végre, így Nixonnak előre megírt beszéd lapult a zsebében arra az esetre is, ha a két űrhajós a Holdon rekedne. Miután összekapcsolódtak a Columbia nevet viselő parancsnoki modullal, a holdkompot leválasztották, és három nappal később, július 24-én landoltak a Csendes-óceánon.
A USS Hornet anyahajó fedélzetén Richard Nixon elnök várta őket, de a hősöket azonnal biológiai védőruhába öltöztették, hermetikusan lezárt karanténba helyezték, mert senki nem tudta, hogy magukkal hozhattak-e a Holdról a Földön ismeretlen mikrobákat. A karantént augusztus 12-én hagyhatták el, miután kiderült, hogy semmilyen idegen életformát nem hurcoltak be magukkal. Amikor az újságírók megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta:
érdekes hely, ajánlom.
A Holdra szállás hatalmas tudományos és propagandasiker volt az Egyesült Államok számára, amely visszavette a vezetést az űrversenyben. A Holdra szállást a televízióban világszerte csaknem hatszázmillió ember látta. A Szovjetunió és a szocialista országok többsége nehezen kommunikálta a kommunista tömb lemaradását, a magyar vezetés ugyanakkor a többiekhez képest lényegesen tágabb teret engedélyezett az Apollo 11 történelmi sikerének bemutatására.
Tizenketten jártak eddig a Hold felszínén
A Holdra szállást számtalan összeesküvés-elmélet övezi: az amerikaiak ötöde ma is meg van győződve arról, hogy átverés történt. A kétkedők szerint a sugárzott felvételek egy titkos laboratóriumban készültek, méghozzá Stanley Kubrick rendező irányításával; bizonyítékként a csillagok hiányát, az irreális árnyékokat, a hajtóművek által hagyott nyomok hiányát hozzák fel, s úgy vélik, a visszaszálló egységet csak kilökték egy repülőgépből. Természetesen annak a valószínűsége, hogy egy ekkora megtévesztés valamennyi részese fél évszázadon át egyetlen alkalommal se törje meg a titoktartást, a nullával egyenlő. A Holdra még hat Apollo-expedíció indult, az Apollo-13 küldetése műszaki hiba miatt csaknem tragédiába torkollt, de a legénység a csodával határos módon épségben visszatért a Földre. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak, de a tervek szerint a következő évtized második felében az ember visszatér a Holdra. Donald Trump amerikai elnök 2017 decemberében irányelvet írt alá, amelynek célja, hogy újra amerikai űrhajósokat juttassanak a Holdra, majd a Marsra is.
Jubileumi találkozó az Ovális irodában
Donald Trump amerikai elnök a Fehér Házban fogadta az ötven évvel ezelőtti Holdra szállás még életben lévő két űrhajósát, Buzz Aldrint és Michael Collinst.
Szombaton nagyszerű napot köszöntünk, ötven éve lesz, hogy egy szép amerikai zászlót helyeztünk el a Holdon
– fogalmazott az elnök a két asztronauta tiszteletére rendezett ünnepségen.
Neil Armstrong 2012-ben elhunyt. A Fehér Ház ünnepségén a két fia és a családtagjai vettek részt. A nyolcvankilenc éves Aldrin és a nyolcvannyolc esztendős Collins azonban – a családtagjaikkal együtt – jelen voltak az ünnepségen.
Nagyszerű találkozó Donald Trump elnökkel. Arról beszélgettünk, hogy milyen legyen Amerika jövője a világűrben, hogyan válaszoljuk meg a világűr kihívásait, és hogy szükség van a horizonton túli további kutatásokra
- írta az ünnepség utáni Twitter-bejegyzésében Aldrin. Majd hozzáfűzte:
őrizzük meg Amerika nagyságát a világűrben.
Forrás: MTI/PS; Vezető kép: Origo
