• Home
  • Forró drót
  • Magyar ugar
  • Világugar
  • Az alvilág titkai
  • Eco
  • A Hálózat örök?
  • Sport
  • Vezércikk
  • Huszonötödik óra
  • Arcok
  • Agrárcsászárok
PestiSrácok
  • Forró drót
    • Magyar rendőri kontingens indult Észak-Macedóniába és Szerbiába
    • Vukovich Gabriella lett az ENSZ statisztikai bizottságának alelnöke
    • Srí Lankán külön szigetet jelöltek ki a koronavírus halottainak temetésére
    • Dömötör Csaba: tömeges oltás lesz a hétvégén
    • Franciaországban módosítanak az oltási stratégián
  • Magyar ugar
    • Márki-Zay végre megírta, miért lenne jobb ellenzéki miniszterelnök-jelölt Dobrev Kláránál
    • Gyurcsány egykori egészségügyi államtitkára kibökte: mégiscsak jó a kínai vakcina (PestiTV-videó!)
    • Operatív törzs: Versenyt futunk az idővel, a brit mutáns okozza a mostani felfutást
    • A vádlottak nélkül kezdődött el Kecskeméten a Czeglédy-per
    • Pénzszórás Karigeri módra, avagy hogyan dobjunk ki pénzt a kukába? – Szabálytalanul üríti a konténereket az FKF
  • Világugar
    • Vigyázó szemünket a Sea-Watch 3-ra vessük, ott dől el a Draghi-kormány migrációs politikája
    • Kurz sem vár tovább Brüsszelre, Izraellel tárgyalna nemzetközi a vakcinagyártásról
    • Kötelező lesz a marihuána-fogyasztás?
    • Brüsszel a belső piacokért aggódik és fenyegeti a járvány miatt határzárat alkalmazó tagállamokat
    • Az EU a gyártókat hibáztatja, a tagállamok pedig az Európai Bizottságot a kudarcos vakcinabeszerzés miatt
  • Az alvilág titkai
    • Portik a Fenyő-gyilkosságról: A rendőrök és Drobilich küldött Gyárfásra!
    • Gyárfás után Portik tehet vallomást a Fenyő-gyilkosság büntetőperében
    • Fenyő-gyilkosság: a fegyházban hallgatják meg Portik Tamást
    • Fenyő-gyilkosság – Gyárfás úgy tartott Portiktól, hogy közben nem vette őt komolyan
    • Munkája volt a halál – Nem engedik ki a börtönből a rettegett sorozatgyilkost, Magda Marinkót
  • Eco
    • Közel kétezer milliárd forintnyi hitelt vettek fel kedvező feltételekkel az NHP Hajrában
    • Varga Mihály: a gazdaság hamarabb magára talált, mint a 2008-as válságot követően
    • Stratégiai jelentőségű a magyar vállalatok külföldi térhódítása
    • Százhetvenezer diák pénzügyi tudatosságát fejlesztik az idei PÉNZ7 keretében
    • pénz
      Közel hatezer milliárd forint készpénz van jelenleg a magyar lakosságnál
  • Vezércikk
    • Dobrev és Donáth: végtelen pofátlanság
    • A kereszténység az kereszténység, a valóság az valóság
    • Gyurcsány halálkoalíciója azért küzd, hogy több legyen a hulla
    • Szólni kellene Jókainak, hogy nem jön be Tóth Krisztinának!
    • Tíz javaslat az áldozatokért műkönnyeket hullajtó Apró-Dobrev Klárának
  • Sport
    • Őrizetbe vették, majd szabadon engedték a szerb futballelnököt
    • Ellentétes félidők, igazságos döntetlen az örökrangadón – MTK–FTC 2–2
    • Bolgár cégen keresztül tüntetett el több milliót a Magyar Teniszszövetség előző vezetősége
    • Kubatov Gábor, a Fradi elnöke videobejegyzéssel emlékezett meg a klub elmúlt tíz évéről
    • Szabics Imre április 1-től átveszi a Mol Fehérvár FC irányítását
  • A Hálózat
    • Bacsó Péter, Pelikán és az utolsó médiacár – A New York-palotát végül nem tudták megszerezni
    • Kecskemét, 1945. Péter Gábor és Rákosi Mátyás az MKP fõtitkára érkezik a Magyar Kommunista Párt (MKP) választási gyûlésére. / MTI Fotó/MAFIRT
      A Pszichiáter, a Könyvtáros és az Orvos – Pethő Sándor esszéje az átmentett ÁVH-s brigádról
    • BRÉKING: Dobrev Klára elhatárolódott az Apró-Dobrev klántól – Távlati tervei szerint visszavonul a politikától és kolostorba vonul
    • „Nekünk kommunistából is csak hazaáruló jutott” – Borvendég Zsuzsanna és Schiffer András az átmentett hálózatról (VIDEÓ)
    • A vörös polip csápjai: Berecz János felesége és lánya is szt-tiszt volt, előbbi halála mögött a szovjeteket sejtették, utóbbi ma Brüsszelnek dolgozik
  • Arcok
    • Megjárta a poklot, hogy találkozzon Istennel – Csókay Andrással készített portréinterjút Bohár Dániel a Mi vagyunk a magyarokban (videó)
    • Észre tudjuk venni a sötétségben kínálkozó fényt? – Karácsonyi beszélgetés Gellért atyával (PestiTV-videó)
    • Brüsszelben a szabad Európa győzött a birodalomépítőkkel szemben – Kósa Lajos a Plebejus Polbeatben (PestiTV-videó)
    • Kásler Miklós a PestiTV-nek: „ismernek, hajlamos vagyok mindig a tényeket ismertetni és sosem beszélek bizonytalan dolgokról”
    • Káosz van, de nekik és a haveroknak megéri – interjú Molnár Lászlóval, Újbuda volt alpolgármesterével
  • még több…
    • Arcok
    • Koronavírus
    • Huszonötödik óra
    • Stream-TV
    • Tutiblog
    • Az öreg
    • Modellváltás
    • NullaHatEgy
    • Aristo blogol
    • Erdélyi levelek
    • Ki ette meg?
    • Bezzegnemzetek
    • Vesztegzár
    • Latte
  • Facebook

  • YouTube

  • RSS

A Hálózat

A Hálózat nagy trükkje: A lázadó Kaput az állambiztonság cége adta ki – a média lenyúlásának története (4.)

A Hálózat nagy trükkje: A lázadó Kaput az állambiztonság cége adta ki – a média lenyúlásának története (4.)
Mező Gábor
2019-08-11
  •  
  •  

A KGB-hez köthető Siklósi Norbert élet-halál ura volt a magyar sajtóban a rendszerváltás előtt. És persze utána is fontos sakkfigura maradt. Siklósi sohasem tagadta, hogy Moszkvához lojális igazán, így irányította a Lapkiadó Vállalatot, amelyből a nyolcvanas évek végén megpróbálták kilapátolni a lehető legtöbb pénzt. Ekkor az állambiztonsággal megalapították az Interedition leányvállalatot, amely 1988-ban megjelentette a később legendássá vált Kapu című folyóiratot. Főszerkesztője Brády Zoltán lett, elmondása szerint Demján Sándor adott volna pénzt a lapra, és a Reform Rt. állt volna mögötte, de ő inkább Siklósi cégét választotta, akit pár éve is “vagány bolseviknek” nevezett. A később “rendszerellenes” Brády az ELTE ateista körét vezette egyetemistaként, aztán a Rádió és média futatott újságírója lett, a hetvenes évek közepén a Magyar Ifjúság propagandistája volt, Moszkvába utazott, május elsejéről lelkendezett, hogy aztán bűnügyi újságíró legyen belőle. Aztán jött a hírszerzéssel, Siklósival és az Intereditionnal megjelentették a Kaput. 

Most, nyáron indult cikksorozatomban azt próbálom bemutatni, hogyan játszotta a saját kezére a magyar sajtót a rendszerváltás során a hatalom, az állítólagos “reform-bulvárlapokat” és az első “független” televíziót, a Nap-TV-t is elindítva. Mindenhol a Hálózat emberei, titkos munkatársak, egykori fő- és középkáderek. Az első cikkben azt tártam fel, hogy egy bizonyos Virág elvtárs (Virág András) vezetésével, a Demján Sándor vezette Magyar Hitelbank pénzéből hogyan indították el a Reform Rt.-t, amely előbb a Reformot, majd a Mai Napot is kiadta. Második cikkem a Nap-tv-ről szólt, amit ugyanez a társaság (Mai Nap Rt.) jegyzett a Bokor László munkásőr-tévés vezette MOVI-val. A Nap-tv főszerkesztője Székely Ferenc lett. Eleinte minden rendben ment, de elfogyott a pénz, és ekkor érkezett meg Gyárfás Tamás, aki az amerikai-magyar bűnöző, Bodnár György pénzét hozta. Erről szólt harmadik cikkem, illetve arról, hogyan is működött ez a klán, benne Gyárfással, Bodnárral, Vitray Tamással, Békesi László pénzügyminiszterrel, és a szintén Bodnárhoz köthető Várszegi Gáborral és Fenyő Jánossal. Most egy másik szálat kezdek felfejteni, a főszereplője a médiacár Siklósi Norbert, a belügyi hírszerzés és a hozzájuk köthető lapok. A Kapu történetével kezdem. Hosszú és szövevényes lesz. 

„Nem nosztalgia ez, hanem az emlékezés meghökkentő azonossága: hogy milyen főnök, micsoda vezérigazgató volt! Vezér? Ugyan! Egyszerű ember, de utánozhatatlan vezető, eszményi munkatárs”

– e fennkölt szavakkal búcsúztatta Balog János, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Örökös Tagok Testületének elnöke 2008-ban régi barátját és harcostársát, Siklósi Norbertet, a MÚOSZ egykori főtitkárát. Az egykori médiacézár temetésén az azóta elhunyt Balog és Németh Péter, a Népszava akkori főszerkesztője tartott beszédet, természetesen utóbbi is méltatta.

Budapest, 1986, Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója, az újságíró klub elnöke köszönti a sajtótájékoztató résztvevõit, melyen Borisz Sztukalin (b), a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Bányász Rezsõ (j) államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke is megjelent /Fotó: MTI/Petrovits László

Budapest, 1986, Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója, az újságíró klub elnöke köszönti a sajtótájékoztató résztvevõit, melyen Borisz Sztukalin (b), a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Bányász Rezsõ (j) államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke is megjelent /Fotó: MTI/Petrovits László

Az „eszményi” Siklósi Norbert valójában élet-halál ura volt a sajtóban a rendszerváltás előtt, de utána is meghatározó tényező maradt, akit azóta is kitartóan magasztalnak azok, akik igazán hálásak lehettek neki. A fiatalok számára ma már teljesen ismeretlen egykori főkáder a szovjet titkosszolgálat embere volt, a KGB-hez való kötődését Borvendég Zsuzsanna kutatásaiból ismerhettük meg igazán.

Siklósi a KGB alá tartozó Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) vezető embere, alelnöke és kincstárnoka volt, aki itthon is példátlan karriert futott be. A kommunista párt üdvöskéjét 1950-ben vezényelték a mezőgazdaságból a sajtóhoz, egészen pontosan a propaganda legfontosabb szócsövéhez, a Szabad Néphez. Később, 1954-től 1958-ig a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalánál dolgozott, ekkor választották meg a MÚOSZ főtitkárává. „Ebben a minőségében nem egy, rendszerellenesnek minősített cselekedetért kizárt újságírót segített vissza a hírlapírói pályára” – írták 1994-ben a MÚOSZ lapjában (Magyar Sajtó) a születésnapjára időzített méltatásban, de ez a szöveg a történelemhamisítás iskolapéldája. Mert lehet, hogy voltak, akiket „megmentett” (nyilván akkor, ha az illető „jó kommunista” volt), de amúgy egészen sötét szerepet játszott a megtorlásban.

Siklósi “életrajzából” kimaradt, hogy a forradalom és szabadságharc után éppen ő vezényelte le a magyar sajtó „megtisztítását”. Siklósi a diktatúra kormánybiztosaként számolt le az ellenséges elemekkel, az Írószövetséghez és a MÚOSZ-hoz is őt küldték „takarítani”.

„Vezetésével kezdődött meg a MÚOSZ tagságának felülvizsgálata 1957 augusztusában – írta Pór Edit 1997-es tanulmányában. – A következő év márciusáig a felülvizsgáló bizottságok a 2500 MÚOSZ-tag közül 1886-ot igazoltak, 103 esetben döntöttek a kizárás és 90 esetben büntetés kiszabása mellett. Az 1956 óta eltelt hónapok folyamán mintegy 800 újságíró távozott önként (a pályát vagy országot elhagyva), s 122, többségében újsütetű újságíró várt még felülvizsgálatra.”

A rendszerváltás után már lehetett erről szabadon (szabadabban) írni, ezek szerint Siklósi bőrkabátos emberekkel vonult be, és lefoglalt minden fontos iratot, amit a perekben később fel is használtak. „És, hogy az Írószövetség elnökségi ülésein vagy másutt mikor, kik szólaltak föl, nyilatkozhattam erről is, hiszen tudtam, elém tárták: a Szövetség teljes erre vonatkozó gyorsírásos anyagára rátettek a kezüket Siklósi Norbert bőrkabátosai székházunk januári elfoglalásakor – fölösleges, de nem is célszerű tagadni […]” – írta erről Lakatos István költő, író a Kortársban. (Periratok, 1957/58 – I. rész).

Könyvmoly... /Jelenet Az ügynök élete című filmből

Könyvmoly… /Jelenet Az ügynök élete című filmből

Szintén a Kortársban jelent meg Szigethy Gábor: Hol volt, hol nem volt Írószövetség… című tanulmánya, az elénk táruló kép ugyanaz: „Illyés Gyulát január 17-én kora délután hívta fel telefonon Veres Péter: >A nagy újságot tudod már?< Gyorsan terjed a hír: felfüggesztették az írószövetséget.

Kormánybiztos jött ki – a neve Siklósi Norbert – öt detektívszerű emberrel.

Az iratokat lefoglalták, az alkalmazottakat hazaküldték (kétheti szabadságra), az ajtókat lepecsételték.< […] A Csillag-munkatárs, írószövetségi alkalmazott Fodor András azt is följegyezi: mi történt az író- szövetség épületében január 17-én. >Faragó Rézi jelenti, hogy megérkezett az írószövetségbe is a kormánybiztos, Siklósi Norbert. Rézi elrészletezi, hogy szállta meg S. N. az írószövetséget.

Két ember a kapu előtt, kettő a tépcsőházban, kettő az előszobában várakozott. Népköztársaság-ellenes tevékenység vádjával (ahogy az újságban is olvasható) lepecsételték a titkárságot<”.

Siklósival olyannyira elégedettek voltak, hogy – ahogyan az Borvendég Zsuzsanna Újságírásnak álcázva című művéből kiderül – 1968-ban őt küldték Csehszlovákiába, hogy az ottani újságírók megfegyelmezésében is segítsen. Előtte – 1966-ban – neki köszönhetően intézményesült, hogy a MÚOSZ mindenkori főtitkára alelnöki és kincstárnoki pozíciót kapott a KGB-s NÚSZ-ban. Ekkortól éppen ő.

Budapest, 1962. Szakasits Árpád (b), a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Jean-Maurice Hermann (k), a Nemzetközi Újságíró Szövetség elnöke és Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fõtitkára a Budapestre érkezett francia vendég fogadásán a Ferihegyi repülõtéren. / MTI Fotó: Keleti Éva

Budapest, 1962. Szakasits Árpád (b), a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, Jean-Maurice Hermann (k), a Nemzetközi Újságíró Szövetség elnöke és Siklósi Norbert, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének fõtitkára a Budapestre érkezett francia vendég fogadásán a Ferihegyi repülõtéren. /MTI Fotó: Keleti Éva

Egy ilyen főkáder hálózati szerepét különösebben felesleges taglalni, és mivel – közvetve bizonyosan – a KGB-nek dolgozott, nem meglepő, hogy a szovjet titkosszolgálat közvetlen irányítása alá tartozó magyar katonai szolgálathoz, az MNVK/2-höz sorolhatjuk.

Borvendég Zsuzsanna szerint „megnyert” (az MNVK/2-nél nem voltak ügynökök) lehetett, a történész művében feltűnik Markotán alezredes, aki egy másik „megnyertjének” arról beszélt, hogy „míg szakmai vonatkozásban Siklósi Norbert volt közvetlen vezetője [a KGB-hez tartozó Interpressnél], operatív vonatkozásban viszont Siklósi Norbert tartozott közvetlen irányítása alá.”

Siklósi a Lapkiadóban is Moszkvát képviselte

Az egyre feljebb emelkedő Siklósit 1973-ban nevezték ki a Lapkiadó Vállalat élére, amit (vagyis később az utódját, a Pallas Lap és Könyvkiadó Vállalatot) egészen a rendszerváltás hajnaláig irányított. Karakterét, vezetési stílusát és kőkemény moszkvai hátterét színesen mutatja be kitűnő kollégám és jó ismerősöm, Zelei Miklós írásának (Többpártrendszer a Kádár-korban, megjelent és olvasható a Korunkban) következő részlete:

„[…] És emeljük be ide egy másik életrajz részletét is, Vlagyimir Krjucskov (1924-2007) tábornokét, aki 1978-1991 között a KGB vezetője volt, először elnökhelyettesként, majd elnökként; 1954-1959 között pedig a szovjet nagykövetség harmadtitkáraként Magyarországon szolgált […]

Krjucskov is kiválóan tudott magyarul, hazánk iránti érdeklődése pedig soha meg nem szűnt. Közeli ismeretségben volt Siklósi Norberttel is, ha Pesten járt, belátogatott hozzá a Lapkiadóhoz.

Az első emelet volt a vezérigazgatói szint, ott nyílt és csukódott az iroda, a titkárság és a hatalmas előszoba, ebben üldögéltek sorukra várva a madarak: mellékállásért, fizetésemelésért, lakásért, soron kívüli gépkocsi-kiutalásért instanciázva. Várakoztak, beszélgettek, pletykálkodtak. Krjucskov pedig, kerülve a protokollt, beült közéjük, újságjába temette arcát, és várt.

Krjucskov (balra) és a többiek / Fotó: Shieldandsword.mozohin.ru

Krjucskov (balra) és a többiek / Fotó: Shieldandsword.mozohin.ru

Két nagy sajtóvállalat volt akkoriban, hiszen a párt- és az állami feladatok pontosan elkülönültek egymástól – azon belül persze, hogy egyáltalában nem… A Lapkiadó volt az állami vállalat. Átellenben pedig, a Blaha Lujza tér túloldalán, a Népszabi székházban a Hírlapkiadó, az egypárt kiadóvállalata fungált. Közös gondjuk volt a papír is. Valósághíven mondva: a papírhiány. A pártközpontban, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságában a papírkontingens elosztása ügyében gyakorta kellett munkamegbeszélést tartani.

Kinek jusson a papír?
Kinek jusson több?!

A korszak alapelve szerint: a párt alkotmányba foglalt vezető szerepének megfelelően – a Hírlapkiadónak! De nem volt ez ilyen egyszerű. Hiszen az állami vállalatot vezette a nagyhal, Siklósi Norbert. Furmánykodott hát a hírlapkiadós vezérigazgató, hogy >a Siki< ellenében javítson egy kicsit a pozícióján, s a következő felelőtlen kijelentésre ragadtatta magát:

– De hát, elvtársak, én a pártot képviselem!
– Melyik pártot? – kérdezte a Siki.
– De Siklósi elvtárs! Éppen te kérdezed? Hát melyik pártot?…
– Mert én a Szovjetunió Kommunista Pártját képviselem – döntötte el a küzdelmet és zárta le a vitát Siklósi”.

Siklósiék megalapították az állambiztonsággal közös cége(ke)t

Ilyen érvekkel nehéz vitatkozni. Siklósi Norbert irányította tehát a Pallast (egykori Lapkiadót) a nyolcvanas évek végén is, amikor 1987-ben a vezetésével megalapítottak három leányvállalatot (Magyar Média Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat, Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat és a Delta Szaklapkiadó és Műszaki Szolgáltató Leányvállalat), amelyeknek komoly szerepet szántak a vagyon- és hatalomátmentésben.

Az Interedition vezetője maga Siklósi lett, a Delta élére jó ismerőse, a katonai szolgálat embere került.

„A Delta főigazgatója Budai Ferenc, az MNVK-2 tisztje volt, aki már a hetvenes évektől kezdve részt vett az Interpress Vállalat üzleti tevékenységében, vagyis legalább egy évtizedes kapcsolat fűzte Siklósihoz, az Interedition cégjegyzésre jogosult vezetői között pedig Siklósi mellett megtaláljuk Griga Ferencet, aki szintén a katonai hírszerzés embere volt” – írta erről Borvendég Zsuzsanna A médiacár nagy titka című művében. A Delta értelemszerűen műszaki kiadványokat, folyóiratokat, lapokat adott ki, legismertebb lapja az Autó-Motor volt.

Elindul a Kapu, kiadója az Interedition

Egy évvel a leányvállalatok megalapítása után, 1988 őszén megjelent a Kapu első száma. A korszak emblematikussá vált újságja a következő szöveggel csalogatta az olvasókat: „Független kulturális és közéleti folyóirat” – írták a címlapon.

A lap főszerkesztője Brády Zoltán volt, kiadója a Siklósi-vezette Interedition. Még ebben az évben – 1988 – a belügyi hírszerzés ( III/I. Csoportfőnökség) megvásárolta a magyar emigráció egyik neves kiadóját, a müncheni Újváry Griff Kiadót. Létrejött a Griff Kontinent Kft., résztulajdonosa az Interedition lett – Siklósival az élen –, és a szerződés titkos záradéka szerint a bevételek egyharmada a hírszerzést illette (!), mivel a tőkét is ők adták.

„Hivatalosan két tulajdonos jegyezte a társaságot: az Interedition mint jogi személy és egy külföldi állampolgár, Molnár János. Molnár egy NSZK-ban élő magyar emigráns volt, aki évek óta jelentéseket adott a BM III/I. Csoportfőnökségnek, pontosabban tartótisztjének, Dalmady Györgynek.

A vállalkozás működését biztosító pénzügyi hátteret kizárólag a BM szolgáltatta, ugyanis a két hivatalos tulajdonos csak ingó és ingatlanapporttal járult hozzá az alaptőkéhez. Siklósi Norbert a Pallas tulajdonában levő ingatlant vitte be a vállalkozásba, amelyről a későbbi számviteli ellenőrzés megállapította, hogy tökéletesen szabálytalan volt. Siklósi a későbbiekben is felhasználta az állami kiadót arra, hogy a Griff Kontinentbe pénzt pumpáljon”– írta a fenti művében Borvendég.

Ez az Interedition adta ki a Kaput is. A Jel-Kép 1989/1-es számában hosszú interjút közöltek Brády Zoltánnal, aki a lap megalapításáról beszélt. „A Kapu valósággal berobbant a legkeresettebb folyóiratok közé, úgyszólván előzmények nélkül – írták a felvezető szövegben. – Brády Zoltán főszerkesztő terveiről csak szűk körben tudtak, a lapot egyetlen rádióriport ismertette előre.

Megjelenése után viszont az egész magyar sajtó a Kapuval, az ott fölvetett témákkal foglalkozott, hivatalos szerkesztők és hivatásos olvasók is élesen vitatták a benne közölt írásokat. A Kapu azonnal hiánycikk lett, >ügyeiről< városszerte suttogtak. Brády Zoltán eddig ismeretlen főszerkesztői tulajdonságot honosított meg lapjával: a vagányságot.”

Kapu_1988_09__pages1-1

„Miért független – és mitől?” – kérdezte a riporter. „Mindentől független. Azaz: csak anyagilag függünk, és csak az olvasóktól.” Mire a riporter: „Azért erre a függetlenségre már a második szám rácáfolt, mert az elsőben elkezdték közölni Ion Mihal Pacepa altábornagy, egykori román kémfőnök emlékiratait, de azonnal abba is hagyták. Mégis csak beavatkoztak a folyóirat életébe?” „Erre azt válaszolom, hogy a Stern is elkezdte közölni Pacepa-emlékiratait, és ők is csak egy részt tudtak megjelentetni. Meg kell mondanom, diplomáciai botrány lett az első rész közléséből. […] De tervezzük Bartis Ferenc romániai börtönnaplójának kiadását is. A könyvkiadásból mi pénzt várunk, amivel a folyóiratot kívánjuk támogatni.”

„A >Kapu< kiadója az Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat. Ez kinek-minek a leányvállalata?” „A lapkiadóé volt, de már onnan levált, tulajdonképpen független vállalkozás – vagy az lesz, ha véget ér a jogi procedúra.”

„ A >Kapu< hatvannyolc oldalát valakinek finanszíroznia kellett. Hiába a negyvennyolc forintos ár, valakinek előre be kellett tennie a pénzt. Ki látott ebben fantáziát, és anyagi hasznot?”.

„A >Kapu< eredetileg a Reform Rt.-nél készült volna. Három hónapig tárgyaltunk velük, már készültünk az első számra, de én végül átjöttem ide, mondhatni, eladtam a >Kapu<-t. A Reform Rt.-t akkor sem szellemileg, sem szervezetileg nem tartottam alkalmasnak arra, hogy a >Kapu<-t megjelentessék. Itt, az Intereditionnál tíz perc alatt elfogadták a laptervet. Ha hozni tudjuk a tizenhét százalékos kamatot, kaphatunk pénzt – ígérték”.

„Ki engedélyezte a >Kapu< megjelenését?” „Írtam egy levelet a Minisztertanács hivatalának”. „Bejelentette a lap megjelenését vagy engedélyt kért rá?”

„Engedélyt kértem rá, és miután a Demján-bank jóvoltából megvolt a kellő pénzügyi háttér, három nap múlva kezemben volt az engedély. Alig hittem a szememnek. Nem volt semmiféle >keresztapám<”.

Tanulságos beszélgetés. Természetesen, ahogyan a Reform, a Mai Nap és a Nap-tv, a Kapu is „független”, és már elsőre nagyot dobott: Pacepa emlékiratai korábban csak szamizdatban jelentek meg – egy másik jó ismerősöm, az állásából emiatt elbocsátott Jakab Lajos adta ki –, de már az első rész után leállították őket. Érdekes, hogy Brády szerint a Kapu is a Reform Rt. lapja lett volna, szintén Demján Sándor Hitelbankja állt mögötte, de főszerkesztő elmondása szerint valamiért kihátrált, és a Siklósi-féle Intereditiont választotta. De miért?

Az ateista körtől a Magyar Ifjúságig – Brády Zoltán portréja

Eljött az ideje, hogy bemutassuk Brády Zoltánt. A Wikipédia-oldala szerint (amit vélelmezhetően ő vagy valamelyik tisztelője szerkeszthetett, ahogyan az szokás) „Vajdahunyadon született 1940. július 5-én Brádi Sándor mozdonyvezető és István Erzsébet felszolgáló gyermekeként. 1946-ban szüleivel Erdélyből Miskolcra menekült. 1958-ban a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségizett. 1958–1961 között vasutasként dolgozott a MÁV-nál. 1961–1966 között az ELTE BTK magyar–könyvtár szakos hallgatója, ezalatt az Egyetemi Lapok, majd a Népszabadság külső munkatársa, a Magyar Rádió társadalmi ösztöndíjasa volt. 1966–1968 között a Magyar Rádiónál dolgozott. 1968-ban szilenciumra ítélték, majd egy üzemi lap munkatársa lett. 1969–1973 között a Magyar Televízió szerkesztője volt”. Ez az az ottani életrajz első része.

Egy kicsit kiegészítem. Brády Zoltán nem átlagos hallgatója volt a kiválasztottak egyetemének számító ELTE-nek, hanem – az egyetem lapja szerint, amelynek szerzője, szerkesztője volt – az „ateista kör” titkára. Számtalan cikkben feltűnik a neve, de a legkülönösebb az, amelyben egyetemi társai egy névrokonával élcelődtek: „Nem is mondtad meg, hogy ilyen nevezetes papismerőseid vannak. – Nem mondtam, miért mondtam volna, hiszen ti is ismeritek, Brády Zolit, az ateista kör titkárát. – Ugyan, ne bolondozz, Erzsi. A Brády prédikál?!? – Nem csalás, nem ámítás, Brády Zoltán- prédikál. De szerencsére nem a mi Brádynk, hanem egy ismeretlen névrokona. Amióta felfedeztük, szegény Zolit az egész egyetem ezzel bosszantja.”

A szórakoztatónak szánt anekdota 1961-ben jelent meg, akkor, amikor elvileg elkezdte az egyetemet, egy évvel később már külön cikkben mutatta be „Az ateizmus kérdésének újabb irodalmát” a – hogy egy gyomorforgató, Lakat T. Károly negédes, napkeltés beszélgetéseit megidéző kifejezéssel éljek – „nyájas” olvasóknak.

EgyetemiLapok_1961__pages125-125

Egy szintén 1962-es cikkben pedig egy olyan lányról írt, aki – saját fecsegése szerint – érdemtelenül jutott be az ELTE-re. Az írás célpontjára a szerző a hírhedt, az állambiztonság által megfigyelt Anna presszóban „ismert rá”, mintegy véletlenül:

„Kedves Milike! [Már a névválasztásra is fontos figyelnünk.]

Nyílt levéllel juttatom eszedbe ismeretlen találkozásunkat. Az Anna-eszpresszóban ültél, két negyvenes férfi társágában – mint később kiderült, apád jó barátaival. Ebben még nincs semmi érdekes. Feltűnő volt azonban a nagy hangon folytatott társalgás témája, amely másokat talán nem érdekelt, de engem felzaklatott és levélírásra késztetett.”

Gondolom, pár olvasóban felmerült a kérdés, hogy mit keresett ez a becsületes, kommunista fiú a hírhedt lokálban?

Brády Zoltán szerkesztő (mikrofonnal), Bánki Szilárd rendező (csapóval) és Kocsis András operatőr 100 méterrel a föld alatt / Forrás: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG

Brády Zoltán szerkesztő (mikrofonnal), Bánki Szilárd rendező (csapóval) és Kocsis András operatőr 100 méterrel a föld alatt / Forrás: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: RÁDIÓ ÉS TELEVÍZIÓ ÚJSÁG

Brády Zoltán és Randé Jenő felfedezettjei

Brády már az egyetemi tanulmányai alapján műsorokat készített a Rádiónak, olyanokat mint a Munkásvonaton (1963, partnere Bán János, a tévé későbbi első moszkvai tudósítója), A vádlottak padján: az íróasztal (1964) és az „És az ön véleménye? Brády Zoltán és Pfeifer Pál műsora”. A felsoroltak mindegyike nagy ígéret volt, Bán életinterjúja szerint – amit Zelei Miklósnak adott – Pfeiferrel együtt fedezte fel őket Randé Jenő.

„[…] 1956 tavasza, találkozás Randé Jenővel. Zseniális újságíró volt, meg embernek is zseniális volt. A rádió New York-i tudósítója volt, csodálatos hanggal és kultúrával. Ő volt az, aki kijött 1956 tavaszán az egyetemre, és azt mondta, hogy miért ne lehetne bevinni a rádióba értelmiségi fiatalokat is. Mert abban az időben, finoman fogalmazva, nem ez volt a jellemző. Kiválasztott hármunkat, Böcz Sándort, akiből író újságíró lett, Pfeifer Pált, aki nagyon fiatalon öngyilkos lett és engem”.

Böcz Sándorról csak annyit, hogy ő a szerzője a Mit kell tudni a palesztinokról? című propagandakönyvnek, amely – ahogyan a diktatúra alatt Moszkva és csatlósai – természetesen kőkeményen Izrael-ellenes. Pfeifernek is jutott egy könyv, amelynek címe sokat ígér: „A nép nevében a kommün kikiáltatott”.

A legérdekesebb Randé említése, szintén Borvendég Zsuzsanna kutatásából tudjuk, hogy ő is a Hálózat kiemelkedő sakkfigurája volt. Sok évig ő vezette a Külügyminisztérium Sajtófőosztályát, Bányász Rezső akkor vette át tőle, amikor Randé Egyiptomba ment, de a legtöbbet az árul el erről a Bányász-Randé kettősről, ha megnevezzük a pozíció harmadik birtokosát: Batha Jenőt, az MNVK/2. alezredesét. Így megy ez – ahogy a néhai Kurt Vonnegut írta. Ahogy persze az is sokatmondó, hogy Randé a nyolcvanas években már a Magyarok Világszövetségének főtitkáraként bomlasztott.
Két hálózati ember biztosan van a képen: Budapest, 1967, Hubert Beuve Méry, Randé Jenõ, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) titkára és Léderer Frigyes (azaz "Fényesi" titkos munkatárs, a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa (b-j) / MTI Fotó: Tormai Andor

Két hálózati ember biztosan van a képen: Budapest, 1967, Hubert Beuve Méry, Randé Jenõ, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MUOSZ) titkára és Léderer Frigyes (azaz “Fényesi” titkos munkatárs, a Magyar Távirati Iroda (MTI) munkatársa (b-j) / MTI Fotó: Tormai Andor

Akit Randé kiválasztott, arra elvileg fényes karrier, és valószínűsíthető beszervezés várt. Bán János pályafutása a legérdekesebb. Miután Moszkvából visszajött (mint az éppen elindult tévé első tudósítója), a hétpróbás hírszerző-újságíró, Polgár Dénes (cikkem itt) vette maga mellé a híres-hírhedt A Hétbe, így a televízió egyik arca lett, hogy aztán a rendszerváltás időszakától egészen a kilencvenes évek közepéig (nyugdíjáig) a szegedi tévét vezesse… „Televíziós munkásságáért, 1998-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti fokozata kitüntetésben részesült”.

Bán János riporter, 1978. Forrás: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZALAY ZOLTÁN

Bán János riporter, 1978. Forrás: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZALAY ZOLTÁN

Ez a rövid is kitérő fontos volt, hogy bemutassuk, milyen illusztris társaságba került Brády Zoltán. A tehetséges riporter már nagyon fiatalon rádiójátékkal és filmmel jelentkezett, novellái, írásai, jegyzetei, riportjai folyamatosan megjelentek, nyugodtan mondhatjuk, hogy az évtized egyik nagy felfedezettje volt.

Bár az oldala szerint 1968-ban „szilenciumra ítélték” ebben az évben is sűrűn felbukkan a neve a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban, a Népszavában, a Népszabadságban, a Magyar Ifjúságban is, műsorát pedig – a műsorújság szerint – játszotta a rádió. Nagyot nem bukhatott: 1969-ben ő is a frissen elindult televízióhoz került – Bánból ekkor lett moszkvai tudósító –, ő a tévé szerkesztője lett. A hetvenes évek elejétől már a KISZ lapjánál, a Magyar Ifjúságnál is feltűnt.

Interjú a vietnami titkárral, majd diadalút Moszkvától Berlinig

Legérdekesebb cikkei 1975-ben jelentek meg. Amikor a „Dél-vietnami Felszabadítási Ifjúsági Szövetség” titkára, Le Van Binh Magyarországra látogatott, ő szólaltatta meg a lapnak.

MagyarIfjusag_1975-3__pages402-402

Ugyanebben az évben többrészes sorozatot írt arról a kommunista, vagyis „nemzetközi autóstúráról”, amelyet a „felszabadítás”, illetve Berlin elestének harmincadik évfordulójára szerveztek – nyilván a szovjetek. „A győzelem zászlaja – a szocializmus zászlaja” – az állomások: Moszkva, Szófia, Bukarest, Budapest, Prága, Varsó és Berlin. „Április 17-én Moszkvából, a Vörös térről indult a karaván. A szocialista országok csaknem kétszáz tagú delegációja – nyolcvan feldíszített autóval – robogni kezdett” – írták.

MagyarIfjusag_1975-2__pages491-491

Hazatérve gyorsan jelentkezett egy háromoldalas cikkel („Miénk a május”), amelyben a „dicső nap” történelmét foglalta össze. Az írást nagy propaganda-illusztrációk és plakátok díszítették, most csak a lezárását idézném:

„Az 1957-es májuson már minden lobogott, új erővel, csorbítatlan hittel. Úgy vonulunk, hogy nem kötelező. S lám, szinte szétfeszülnek a városok főterei.

Már nemcsak a munkások májusa e nap. Mindenki ünnepe, ki dolgozik nap nap után. A megvalósult ország ünnepe. A transzparensek más országok munkásait kiáltják, hogy legyen májusuk, hogy legyen tavaszuk, hogy a diadalmas vörös zászló úgy rikítson, mint a hajnalt köszöntő bíbor ég.”

MagyarIfjusag_1975-2__pages5-7

Ez volt az a felvonulás, amelyet a diktatúra olyan aprólékos gonddal megszervezett, és amellyel Kádárék mindenkinek üzentek: MÚK (Márciusban Újra Kezdjük!) helyett hallgatás és megtorlás. A következő fotót is a cikkhez mellékelték, hogy lássuk is, milyen vidám volt ez a nap:

Kép a Magyar Ifjúság említett cikkében / Forrás: Arcanum.hu

Kép a Magyar Ifjúság említett cikkében / Forrás: Arcanum.hu

Ezt látva nem meglepő, hogy ő is benne volt abban a kiválogatott csapatban, amelyet az „ELSŐ MAGYAR SZOVJET IFJÚSÁGI BARÁTSÁG FESZTIVÁL”-on bevetettek. Íme a névsor: „TUDÓSÍTÓK: Avar Károly, Brády Zoltán, Dési Péter, Lukács Györgyi, Rege Sándor, Sáfrán István, Somfai Péter, Takács István, Varga László (Magyar Ifjúság), Vlagyimir Csernyisev. Leonyid Csirkov, Alekszandr Szabov, Robert Zajcev (Komszomoiszkaja Pravda) FOTÓRIPORTEREK: Ágoston István, Csuzi Zsuzsa, Kotroczó István (Magyar Ifjúság), Tyimofej Bazsenov (Komszomoiszkaja Pravda). ÖSSZEÁLLÍTOTTA: Hahn Péter”.

Összeállította: Hahn Péter, azaz „Orengo” titkos munkatárs, akiről egyik első cikkemet írtam meg.

A Kubától Moszkváig bevetett újságíró a hetvenes évek elejétől dolgozott a Magyar Ifjúságnál, és ott szemelte ki a hálózat, mert Hahn többet szeretett volna utazni és komolyabb beosztásra vágyott.
Hahn Péter újságírót nem Moszkvába, hanem Amerikába küldték ösztöndíjjal. Természetesen jelentenie kellett, később be is szervezték / Ill.: PS

Hahn Péter újságírót nem Moszkvába, hanem Amerikába küldték ösztöndíjjal. Természetesen jelentenie kellett, később be is szervezték / Ill.: PS

Ahogyan egy 1973-as jelentésben mondta róla az egyik meg nem nevezett munkatársa: „Mint kollégát, jól tájékozott, értelmes, munkáját jól ellátni képes emberként ismertem meg. […] Elég keveset utazik, legalábbis nem többet, mint a lap más munkatársai, s ezt nehezményezi is”. Később a BM hírszerzése segített neki befutni, még egy amerikai ösztöndíjat is elintéztek a számára, majd közben beszervezték. A rendszerváltás után már a Népszava lapszerkesztőjeként esett át egy szánalmas átvilágításon. A felsoroltak közül Avar Károly is ismert név, Avar János öccséről van szó, a híres munkásőr-család tagjáról (cikkem itt), aki szintén szép pályafutással büszkélkedhet a rendszerváltás előtt és után.

Rovatom olvasóinak a hálózatos újságírók egyik iskolapéldáját, a Hahn karrierjét szinte pontról-pontra követő Somfai Pétert sem kell külön bemutatnom. Moszkvai tudósítói munka, etc., etc. Jobboldali elhajlással Sáfrán István sem vádolható, aki 1990 után a színészből lett mikroszkópos pojácáról, Heller Tamásról írt könyvet, de legérdekesebb Dési Péter neve.

Nem csak azért, mert Kisdobos becsületszavamra című emlékezését saját kiadója, a Minerva jelentette meg, hanem azért a szerepért, amit a rendszerváltás idején játszott.

Dési Péter, avagy Virág elvtárs jobbkeze

Dési 1988-ban a korábbi cikkemből megismert Reform Rt. vezérigazgató-helyettese lett, de a kilencvenes évek elején már vezérigazgatóként tüntetik fel, és nem csak ott: ő a Mai Nap Rt. igazgatója is egyben (Rupert Murdoch érkezésével szorítják ki a pozíciójából). Komoly hatalom és álláshalmozás együtt.

A MÚOSZ lapjának 1991-es nyilvántartása szerint számtalan lap mögött ő és a „mi” Virág elvtársunk, azaz a Reform Rt. vezetője, Virág András állt: „IDEÁLIS OTTHON (Dési Péter és Virág András […]), PRAKTIKA (Dési Péter és Virág András […], HARAKIRI (Dési Péter és Virág András […]”.

Dési ezzel a bekötöttséggel természetesen mindig puhára esett, bár a Reform Rt.-nek végül búcsút mondott, 1995-ben megvette a Minerva kiadót – a hálózati újságírók és emberek (lásd az ÁVH-s Janikovszky Béla és Janikovszky Éva gyerekét, Janikovszky Jánost) egyik kedvenc terepe a könyvkiadás –, így teljesen saját lábra állt. Be is vásárolt: 1997-ben már az „M-Sat” résztulajdonosaként említették, majd a kilencvenes évek végén ő lett az egyik legendás gőzös, a felújított Kossuth egyik tulajdonosa, amiből étterem lett, de Désiék luxusszállóban gondolkodtak. Ma múzeumhajóként is látogatható, a honlap szerint még mindig Dési a tulajdonos, ez a Minerva törzshelye is. Remélem, hogy kiadják ezt a sorozatot is.
Fiatalosan, üdén / Forrás: Szombat.org

Fiatalosan, üdén / Forrás: Szombat.org

Dési később egy filmbe is belefogott, Ungváry Krisztián egyik történelmi írása annyira megtetszett az üzletembernek, hogy elhatározta, producerként megfilmesíti. A „Budapest Erőd” című film befejezését a 2015-ös Vasárnapi Hírek-cikk szerint 2020-ra tervezték, az alkotásba az oroszok is beszálltak. „A MOSZFILM vezérigazgatójának annyira megtetszett a téma és a forgatókönyv, hogy közölte: nemcsak beszállnak, hanem ő maga szeretné megrendezni a filmet” – mondta Dési az újságnak. Azóta nem láttam hírt a filmről, de az oroszok beszállásával biztosan egészen objektív alkotásra számíthatunk, ha lesz belőle valami.

Brády Zoltán, mint bűnügyi újságíró

Tudom, hogy hosszú volt ez a kitérő, de talán sikerült érzékletesen bemutatni, kik dolgoztak a Magyar Ifjúság kiválasztott csapatában, és milyen karriert futottak be a rendszerváltás után. Úgy fest, hogy Brády ezután mintha váltott volna, és a nyolcvanas évek elejétől már inkább bűnügyi újságíróként ismerte meg a közönség. „Brády Zoltánt az olvasó – elsősorban az Új Tükör olvasója, hiszen írásai többségének e lap hasábjain volt az >ősbemutatója< – bűnügyi riporternek ismerte meg. Megkülönbözteti-e valami a műfaj művelőinek többségétől? Több vonás is.

Mindenekelőtt különleges szimata van. Nem a börtönből vagy a főtárgyalásról tudósít, hanem olykor még szabadlábon ismer meg súlyosan veszélyeztetett embereket, többnyire eltévelyedett fiatalokat. A másik vonás: olyan mértékben képes a bűnözők bizalmának megnyerésére, hogy egyikük letartóztatása után őt és nem a családját kéri, hogy látogassa meg, másikuk – többszörös gyilkos – vele tölti kivégzése előtt utolsó éjszakáját a siralomházban”.

A méltatás 1984-ben jelent meg Brády A boldogság gyilkosai című könyve kapcsán. Brády még az Új Tükörnek írhatta meg ezeket a történeteket, amelyek folytatásokban jelentek meg 1979 decemberétől. Most a második rész felvezetéséből idéznék: „ – Nos, Henrik, megköszönöm a hozzájárulását, de beszélgetésünk értéktelenné válhat… [mondta Brády a bűnözőnek]. – … ha nem vagyok őszinte? – Igen. Napokon át tanulmányoztam az iratait, s nagyon megdöbbentem, hogy milyen sok esetben hazudott. Gyakran félrevezette azokat, akik kérdezték. – Megmondom őszintén, hogy a pszichológusokat és az orvosszakértőket vertem át a legjobban. Nagyon szórakoztatott”.

Tukor_1979_10-12__pages452-452

Az izgalmas kötet végül 1983-ban jelent meg – elvileg magánkiadásban. 1984-ben viszont beperelték a szerzőt. „Más a neve, mégis beperelte a krimiszerzőt” – így a Hétfői Hírek cikkének a címe: „Magánvád ültet a vádlottak padjára egy magánkiadásban megjelent könyvet és szerzőjét. A Budai Központi Kerületi Bíróságon a héten kezdik tárgyalni azt az ügyet, amelynek alperese Brády Zoltán és új kötete: >A boldogság gyilkosai<. A bűnügyi dokumentumriportokat tartalmazó könyv egyik szereplőjében saját személyét vélte felfedezni az egyébként más névre hallgató felperes, s ezért személyéhez fűződő jogainak megsértésével vádolja a szerzőt. A többi között azt követeli, hogy az alperes költségére gyűjtsék össze és semmisítsék meg a könyv fellelhető példányait.

A kötet egy éve jelent meg, s néhány héten belül az utolsó szálig elfogyott. A szerző úgy nyilatkozott, hogy neki még van belőle két példánya …”.

Ezek szerint népszerű könyv volt. Érdekes, hogy Brády a nyolcvanas évek végétől nagyon sokszor megemlítette saját lapjában ezt a könyvet, amikor arról írt, hogy milyen elnyomásban dolgozott. És akkor is, amikor 1989-ben (ha jól láttam, a Szabad Európa Rádió részéről) „kripto-kommunistának” bélyegezték: „Hogy krypto (rejtőzködő) kommunisták vagyunk? Bába Iván, Bilecz Endre és Siposhegyi Péter rovatvezetők elég sokat szenvedtek egzisztenciálisan az elmúlt évtizedektől, hogy ne legyenek krypto kommunisták.

Vagy én lennék az? Többször volt szilenciumom, írásaim miatt börtönben is voltam, könyvemet bezúzták, útlevelemet többször bevonták. Még szocialista országba sem utazhattam a nyolcvanas évek elején.” (Kapu, 1989)

Ugyanebben az évben: „Nem írtam szamizdat lapokba, nem publikáltam emigráns orgánumokban. Elvi okokból is; megpróbáltam nyíltan és >szembe< publikálni a legális magyar sajtóban. Sokszor sikerült olyanokat is megjelentetnem, amire még ma is büszke vagyok.

Persze viseltem az eljárások és a szilenciumok ódiumát. Nem is vertem ezeket nagydobra, inkább csendesen nyomorogtam.” (Kapu, 1989)

Most már értjük, hogy miért a Kapu és a Reform hívta össze az ellenzéki lapokat... A képen Tőke Péter, a Reform főszerkesztője (az asztalnál középen), mellette (a balján) Vásárhelyi Miklós. Mögöttük van Brády Zoltán?/ Fotó: MTI, 1989

Most már értjük, hogy miért a Kapu és a Reform hívta össze az ellenzéki lapokat… A képen Tőke Péter, a Reform főszerkesztője (az asztalnál középen), mellette (a balján) Vásárhelyi Miklós, mellette a szintén SZDSZ-es Kenedi János / Fotó: MTI, 1989

De később is rendre előjött elnyomása történetével: „Kifejtettem azt is, hogy a kölcsönös segítségre számítok, főleg akkor, ha nem találkozom olyanokkal az új vezetésben, akik megkeserítették életemet útlevelem bevonásával, szilenciumokkal és engem elítélő, hatásos bírósági ítéletekkel. Bár az új koalíció egybefoglalja a régi üldözőket és üldözötteket.” (1994, Kapu)

Ugyanez a narratíva jött elő, amikor a könyvéről írt: „Bevallom, az elnök úr >bezúzós< levelétől megrémültem, mert utoljára 1983-ban éreztem ezt az élményt, midőn a >Boldogság gyilkosai< riportkönyvem bezúzását rendelte el a Legfelsőbb Bíróság, s ehhez (máig nem értem!) Dornbach Alajos ügyvéd úr [SZDSZ-es képviselő, az ellenzékiek ügyvédjeként ismerték] asszisztált. Akkor szerencsém volt, hogy az a könyvem elfogyott hetek alatt, s mire a bezúzó határozatot kézhez vettem, már csak négy példány maradt…” (1995, Kapu).

Ugyanebben az évben: „Bölcsen mosolygok Dornbach Alajos úrra a parlament folyosóján, aki a 80-as évek elején azon ügyködött, hogy bezúzzák >A boldogság gyilkosai< című könyvemet. Sikerült neki, de nincs harag bennem.” (Kapu, 1995)

Mivel más cikket nem találni Brády könyvéről, nehéz igazságot tenni, de úgy fest, az egyik szereplő perelte be Brádyt, és ebben nehéz bármi összeesküvést találni. Viszont igen jól mutatott a diktatúra bukása után, és szerintem nem véletlenül nem említette egyik cikkében sem, hogy az egyik bűnöző indított ellene eljárást. 

Szintén a saját lapjában, a Kapuban jelent meg az az írás, amelynek szerzője, Beke Albert (talán akaratlanul) főszerkesztője, Brády legendáját igyekezett építeni (a megfigyelt újságíró kiemelésével): „>Albert< jelentésekor Brády Zoltán már rég a politikai rendőrség látószögében volt: 1979-ben az Új Tükör riportereként dolgozott, amikor a BRFK III/III-b alosztálya >Mester< fedőnéven bizalmas nyomozást folytatott ellene, majd F-dossziés személyként tartották ellenőrzés alatt. […]”. [Az ÁBTL keresőjében nem találtam olyan Mester fedőnevű objektum-dossziét, ami illene a képbe. Ettől függetlenül persze lehet, hogy létezett, létezik.]

Ugyanebben a cikkben felmerül a könyvkiadás története is: „Az egykori Magvető Könyvkiadó ávós [valójában katpolos] igazgatója, a hírhedt Kardos György, az általa nem kedvelt szerzőket például olyan formán is meg tudta akadályozni napvilágra jutásukban, hogy kifizette a műveikért járó honoráriumot, de soha nem adta ki a könyveiket.

Brády Zoltánnak például öt könyvére kötött szerződést, és a honoráriumot mind az ötért ki is fizette – de egyiket sem adta ki. Ezeket a könyveket aztán később Brády magánkiadásban napvilágra hozta, és akkora sikerük volt, hogy az Eltemettük a részeges nagymamát című novellás kötet 140.000, azaz száznegyvenezer példányban fogyott el, A boldogság gyilkosai pedig még ezt a példányszámot is felülmúlta, mert 150.000, azaz százötvenezer példányban kapkodták el.

Végh Antal könyvkiadója volt e kötetek terjesztője, s ha még élne meg tudná mondani, hogy sorban álltak a vásárlók ezekért a kötetekért.”

Ezek szerint Végh Antal segített Brádynak, és ezzel garantálva is volt a kasszasiker. Mi is volt ez a híres bezúzás?

Az összes cikkből és visszaemlékezésből az derül ki, hogy pár kivételével minden példányt elkapkodtak, a szerző jót keresett az ügyleten, és még a Magvetőtől is kapott honoráriumot. Maradjunk annyiban, hogy nem így képzeljük el az üldözött írókat.

Érthető lenne, ha Kardos (akinek rémes ügyeiről épp a napokban beszéltem a Kossuth Rádióban Horváth Szilárdnak) egyszerűen nem akart egy riválist megjelentetni jó barátja, tanítványa, Moldova György mellett.  

Elzárást kapott, de Grósznak írt, és rögtön kihozták?

Brády Zoltán másik sokszor hivatkozott története egy bizonyos „elzárás”, amit a rezsim elleni fellépéséért kapott. Ezt nem is szabad elvitatni. Brády később így emlékezett erre a Kapuban: „1986. október 22-én mint az Új Tükör munkatársa levelet írtam Grósz Károly akkori miniszterelnöknek, s közöltem vele, hogy egy korrupció-halmot leleplező cikksorozatom miatt 80 napos elzárásra ítéltek.

A recsegő-ropogó eresztékű rendszer nagyképűen október 23-át jelölte meg, hogy elkezdjem börtönbüntetésemet a Gyorskocsi utcában. Kijelentettem, a tágasabb sajtószabadságot ígérgető miniszterelnöknek, hogy ha végig kell üljem a 80 napot a börtönben, úgy nem leszek többé újságíró ebben az országban.

A nyolcadik napon kihoztak. Azért a nyolcadik napon, mert egy adminisztrációs hiba miatt sokáig nem találtak meg.”

 Grósz Károly, 1989 / Fotó: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT

Grósz Károly, 1989 / Fotó: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT

Ezek szerint Brádyt bevitték, de Grósz annyira megijedt, hogy azonnal kihozták. Tény, hogy az ügyről kollégája is írt az Új Tükörben: „[…] munkatársunk. Brády Zoltán, tavaly egy terjedelmes riportban törvényekbe is ütköző spekulációkat tárt fel. A riport talán túlzottan is élelmes hőse benyomásunk szerint visszaélt kapcsolataival, de épp e kapcsolatai miatt ügye nem csupán gazdasági, hanem politikai tekintetben is fontossá vált, mert kompromittálhatta azokat, akik nem is tudtak a kétes ügyletekről. A riporthős feljelentései nyomán megindult a vizsgálat.

Néhány hónappal később hivatalosan tájékoztatott egy illetékes, akinek nemcsak igazságügyi funkciója van, hanem igazságérzete is, hogy az ominózus riport állításai, néhány jelentéktelen apróságtól eltekintve jogosak és igazak, s riporterünk egy kényes kérdésben szolgálatot tett a közérdeknek, s erről hamarosan >kommüniké lesz<.

Ezek után riporterünknek nemsokára bíróság előtt kellett felelnie a >jelentéktelen< mozzanatokért, de a riport lényegi állításai alapján nem ok nélkül megkérdőjelezhető spekulációk kitervelőjéről azóta sem kaptunk >kommünikét<. Sem a szerkesztők, sem az olvasók.”

A cikk pontos látlelete az átalakuló diktatúrának, már szabad írni a korrupcióról, de azért nem mindent. Sohasem tudjuk meg, hogy mik lehettek azok a „jelentéktelen” mozzanatok, amiért Brádyt megtámadták, de azért elfelejtve nem lett.

Ebben és a következő évben is dolgozott, 1987-ben már párhuzamosan a Képes 7-be is írt, majd visszatérünk az origóhoz, a kezdethez, amikor 1988-ban megalapította a Kaput.

A lezser diktatúra – már akivel Bereczék eldumálgattak

Pár éve így emlékezett vissza erre:

„Amikor megalakultunk, akkor még kommunizmus volt, a Kádár-rendszer, de a lap indítása – ennek ellenére mégis – rendkívül lezser volt.

A parlamenti folyosón Grósz Károllyal és Berecz Jánossal találkoztam, akik elmélyülten beszélgettek. Mivel mindkettőjüket jól ismertem személyesen, odamentem és megkérdeztem tőlük, hogy csinálhatnék-e végre már egy független folyóiratot, mert ez használna az ország imázsának! És akkor Berecz legyintett: csináld!

Középen Berecz János, jobbra Grósz Károly / Fotó: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT

Középen Berecz János, jobbra Grósz Károly / Fotó: Fortepan / ADOMÁNYOZÓ: SZIGETVÁRY ZSOLT

[…] De kellett a Lapkiadó Vállalat engedélye, ami nekem akkor még nem volt meg.

Ezért bementem Siklósi Norberthez, aki amellett, hogy munkásőr volt, egy nagyon vagány bolsevik volt. Isten nyugosztalja!

Ő azért szeretett engem, mert az Új Tükörnek mindig felnyomtam a példányszámát, ha volt ott egy-egy riport-sorozatom. És akkor már számított a pénz! Egy nap alatt elintézték a formaságokat. Az MSZMP KB Propaganda Osztályának a vezetője, Lakatos Ernő a folyosón megvárt, bevitték, aláírta – kész volt a lap! Közben Krausz Tivadar és a többi tanítványom összeszedett minden kéziratot, megmondtam, hogy kitől kell kérjenek. Három nap alatt kész voltunk. Elmentem a nyomdába és mint báró Csekonics azt mondtam, hogy 100 000 példányban kérem. Azt mondták, hatalmas lesz a nyomda-számla. Kérdezem: mennyi idő alatt kell kifizetni? Nyolc nap. És akkor a Lapterjesztő Vállalatot is felkerestem, ahol elmondtam, hogy ez egy új, független folyóirat. Ha a nyomda kihozza, mennyi idő alatt kell kifizetni? Azt mondták: 8-9 nap. Rendben – válaszoltam. Ha nem kelt volna el belőle egy sem, akkor alighanem az adósok börtönében végzem, viszont a Lapker pontosan fizetett, így időben ki tudtam fizetni a nyomdát.”

Siklósi Norbert, a „vagány bolsevik”, és az elzárásra ítélt újságírót lappal jutalmazó Grósz Károly. A Kapu és a szintén az Interedition által kiadott Unió történetével folytatom.

Facebook hozzászólások

  •  
  •  
Kapcsolódó témákA hálózatállambiztonságBrády ZoltánDési PéterKapuKGBreformSiklósi HírekVezető
22 hozzászólás

22 Comments

  1. Box Hill

    2020-12-13 at 22:18

    Tőlem publikált a Kapu egy a világkommunizmust keményen bemutató írást A kommunista hierarchiák, mint a szervezett bűnözés hálózatai címmel. Megjelent a 2000 évi 9-es, szeptemberi számban (13-17 oldal)
    Akkor a világkommunizmus áldozatainak száma 131,750,000-nél volt.
    Ma az állás 148 millió.

    Válasz
  2. Szabó János

    2020-05-28 at 14:25

    A PS -nek sikerült még egyet rúgni a haldoklóba, a Kapu végleg megszűnt, online lapként is (2020 tavasza). Most már nincs igazi jobboldali vetélytárs. Szégyelljék magukat! Kinek jó ez?

    Válasz
  3. Gáspár Anette

    2019-08-12 at 21:56

    Érdemes az MTV archívumában is böngészni, a hírek között.

    Megkezdődött az MSZP pécsi ingatlanvagyonának felosztása
    ./.
    Gyártási év: 1989| Adásnap: 1989. november 28. Időpont: 19:30:00 | Időtartam: 00:01:06| Forrás: MTV híradók| ID: 07458_1989
    NAVA műfaj: HÍRMŰSOR – Megkezdődött az MSZP pécsi ingatlanvagyonának felosztása

    https://nava.hu/id/07458_1989/

    Válasz
  4. Szekértábor

    2019-08-12 at 10:08

    Szeretem ezt a sorozatot, de úgy érzem, ezt a cikket most nem kellett volna publikálni.

    Szerintem a KAPU rendkívül érdekes, nyitott szellemiségű folyóirat volt, és megszűnéséig megpróbált az is maradni. Olyanoknak is megjelenési lehetőséget biztosított, akik előtt minden más publikációs fórum bezárult. A szekértábor mentalitásból kitörve mindenki találhatott benne az ízlésvilágának, politikai hovatartozásának megfelelő esszéket, és persze rengeteg azzal ellentétes, elgondolkodtató, vitára ingerlő tanulmányt is. Éppen nyitottsága és minőségi cikkei révén vált az értelmiségiek egyik kedvelt olvasmányává.

    Ami pedig a főszerkesztő személyét illeti, a szerző minden igyekezete ellenére semmi olyat nem találtam a fenti cikkben, ami Brádyra nézve igazán terhelő lenne. Olyan, mintha mindenkinek, aki nem rendelkezett szuicid hajlammal, terhére rónánk, hogy a kommunizmusban élt. Ennélfogva ezt a cikket nem tudom másnak látni, mint öncélú besározásnak.

    Válasz
    • Mező Gábor

      2019-08-12 at 13:12

      Érdekes ez a hozzászólás, de számomra mentegetési kísérletnek tűnik. Az öncélú besározásra nem is reagálok, az teljesen nevetséges, mi gondom lenne nekem az öreg Brádyval vagy a Kapuval vagy a halott Siklósival. A folyóiratot pedig sehol sem minősítettem, kivéve ha a bátor jelzőre gondol. Ha ismeri a sorozatot, akkor pontosan tudja, milyen bekötésekkel kellett rendelkeznie Brády Zoltánnak ahhoz, hogy a Magyar Ifjúság moszkvai, kelet-európai útjára éppen őt küldjék, és éppen ő írjon május elsejéről a KISZ lapjában, csupa olyan emberrel együtt, aki (rajta kívül) akkor is és később is “feketeöves komcsi” maradt, hogy szlengesen fogalmazzak. Természetesen mindegyikük komoly szerepet kapott a rendszerváltás után. Ahogyan Brády sem véletlenül alapíthatott lapot. Az, hogy Brády később bűnügyi újságíró lett, az szintén sokatmondó, pontosan tudjuk, hogy a bűnügyi újságíróknak akkor és most, milyen bekötései vannak. Nagy különbség, hogy akkor diktatúra volt, ez nagyon nem mindegy. Persze nagyvonalú vagyok, lehet, hogy Brády nem volt beszervezve (ezt nem is írhatnám le), lehet, hogy ő is belülről bomlasztotta a rendszert, mint annyian. Lehet.

      Az tény, hogy a hírszerzés és Siklósi közös cége adta ki a lapot, ahogyan az is, hogy a Kapu VALÓBAN BÁTOR LAP VOLT, AMELY SOK KORÁBBAN ELHALLGATOTT, A KOMMUNISTÁK ÁLTAL VALÓBAN ÜLDÖZÖTT írástudónak publikálási lehetőséget adott. Amit megírtam, nem vesz el ezekből az írásokból semmit (már amelyikkel ma is egyet tud érteni az ember.) Ettől függetlenül az állambiztonság cége adta ki a Kaput (is), és akkor szállt ki, és Brádynak azért kellett új befektetőt keresnie, mert a hírszerzők csencselése már a diktatúrának is sok volt, és beszántották a leányvállalatot. (A pénz persze eltűnt). Attól, hogy megírtam a Kapu hátterét (az első részt) még nem lett hazugság egy Kubinyi Ferenc-cikk és Farkas Vladimir-memoárja sem lett kevésbé fontos, vagy bármi más, ami ott megjelent. Csak érdemes – ha valaki hajlandó gondolkodni és újraértékelni a múltat – ezen az újabb lencsén elgondolkodni, hogy mikor mi, és miért jelent meg.

      Egy szóval sem írtam, hogy Brády így vagy úgy gondolkodott, ebben vagy abban a szekértáborban volt. De éppen azért kellett bemutatni az előéletét, hogy lássuk, miért is választották őt. Mert semmi sem történt véletlenül. A hatalom trükkje éppen az volt, hogy mindent, de mindent az irányítása alatt tartott. Érdemes megnézni, kik irányították a Magyarok Világszövetségét, milyen alakokat küldtek bomlasztani a kisgazdákhoz, szocdemekhez, és így tovább, hogy hogyan is járatták le az összes konzervatív, jobboldali intézményt szélsőjobboldali bomlasztók, hálózati emberkék segítségével (állatorvosi ló az említett Világszövetség).

      Üdv, MG

      Válasz
      • Benedek Károly

        2019-08-12 at 22:09

        “a Magyarok Világszövetségét”

        A MVSZ különösen érzékeny környezet a rendszerváltozáskor.
        Az MVSZ-t a 80-as évek második felétől már a népi-nemzeti vonal is
        használta Pozsgayn és a Hazafias Népfronton keresztül. Csoórit “kikiáltották” az MVSZ elnökének, és a legnagyobb
        tisztességgel végezte a feladatát, fogta össze a kongresszus megszervezését és lebonyolítását. Párhuzamosan,
        voltak, akik szépen, következetesen leválasztották róla az értelmiségi-baráti kört.
        Arról nem csak pletykák szóltak, hanem autentikus személyiségek is mesélték, hogy ki volt ebben a feladatban a fő “részvényes”, ki volt ráállítva Csoórira, aki a feladatot bevégezte.

        Válasz
      • Benedek Károly

        2019-08-12 at 22:13

        “milyen alakokat küldtek bomlasztani a kisgazdákhoz, szocdemekhez, és így tovább, ”

        Meg Boros Pétert az MDF-be, hogy ledarálja a népi-nemzeti értelmiségieket, művészeket. Ő maga vallotta a Mandinernek adott interjúban, hogy ő a “népi baltól” tartotta távol Antallt. Frászt “népi bal”! Népi-nemzeti MAGAS ÉRTELMISÉG! Most is a népieket, a vidéket ütik-vágják a liberálisok. Így kapott az ember magyarázatot arra, hogy voltaképpen ki is irányíthatta, nem is annyira a háttérből a Herényi-Dávid kettőst, amikor első körben az alapítókat ebrudalták ki az MDF-ből.

        Válasz
      • Hesslerezredes

        2019-08-13 at 16:59

        Engem sokkolt a cikk, nagy KAPU-olvasó voltam, és az ott megjelent írások döntő része keményen nemzeti irányultságú, a mai napig, mondanám, de ebben az évben már nem nagyon jelent meg a folyóirat. Talán onnan kéne megközelíteni a kérdést, hogy a 48-49-es szabadságharcban is voltak a haza oldalán olyanok a harcban, akik előtte loyális royalisták voltak. A dimaszki úton (Damaszkusz arabul: dimaszk) egyszer mindenki fordulhat ‘Pál’-t, vagy nem? 45-ben Adenauerék senkivel nem tudtak volna új Németországot építeni, ha csakis azokra számítottak volna, akik így vagy úgy nem lettek volna benne a hitlerájban.

        Válasz
      • csakafidesz

        2020-08-10 at 08:39

        A “rendszerváltás” ezen a szinten “módszerváltás” volt és a jelentési kötelezettségből “információcsere” lett. A lényeg, hogy nem másztak a nyakára senkinek, hogy most pedig mondja el…

        Válasz
  5. Benedek Károly

    2019-08-12 at 09:27

    Soroljuk hozzá a
    – Szabó Albert izraeli-ausztráliai illetőségű, magyarul beszélő, import operettnyilast (számos, magával mit kezdeni nem tudó hülyegyereket fírolt be a fekete bakancsos seregébe, és rendőri biztosítással provokált a nemzeti ünnepeinken)
    – Bácsfi Diana
    -a Regnum Marianum emlékére felállított keresztet fűrészelő anarchokomcsi kölkök ( Népszabadsághoz bekötve)
    – “szamizdat ( magyar keresztényeket gyalázó szennylapok (a címlapon maszturbáló angyalok tartják a Szent Koronát )
    -romagyilkosság-sorozat (az egyik tettes bekötve, a többi süket duma)
    -a Jobbik Toroczkaival és Vonával
    -szivárványos táskás nő megveretése
    -LMP meglapítása
    -taxis blokád (Boros szemérmetlenül hazudik)
    Különféle szolgálatok ötletdús akciói.

    Válasz
  6. Benedek Károly

    2019-08-12 at 07:11

    “lázadó Kaput az állambiztonság cége adta ki ”
    Manapság is elgondolkodtató, hogy egyes orgánumok mögött melyik hálózat trükköz és manipulál.

    Válasz
  7. Rakó László

    2019-08-12 at 01:06

    Kicsit árnyalnám a képet Brádyról. Ragyogó tollú, önjáró figura, komoly szervezőképességgel. A hatalommal inkább csak kokettált, használta céljai elérésében. Sok tehetséges fiatalt gyűjtött maga köré, akiknek publikálási lehetőségeket biztosított. A hetvenes évek közepén létrehozott egy IKIN nevű irodalmi kört, a Vasas Szakszervezet Gutenberg téri székházában tartották estjeiket. Egyik alkalommal az ifjaknak Brády beszámolt arról, hogy őt valamelyik titkos szerv figyeli, s ha neki valami baja esik akkor azért az elhárítás a felelős. Az őszinteség oka az volt, hogy Brády tudta: a körből többen is jelentenek valahova, s így akart üzenni. Mindenáron lapot akart indítani a fiatalokkal, ezért kitalálta, hogy IFJÚKOMMUNISTA IRÓK NEMZEDÉKE (IKIN) legyen a tervezett orgánum neve, mert ilyen névvel nem lehet megakadályozni a lapindítást. Sem Brády, sem köre soha nem volt kommunista, inkább világmegváltó, álmodozó, anarchista és íróvá válni akaró ifjak társasága volt. Lap nem indult, az írójelöltek más utakat kerestek – többen újságírók lettek, de akadtak közöttük olyanok is, akik drogokba, alkoholba és az öngyilkosságba menekültek. A KAPU korszakos folyóirattá vált, megítélésében el kell választanunk tartalmától Brády személyét.

    Válasz
    • csakafidesz

      2020-08-10 at 08:33

      Rakó Elvtárs! Maguk sem voltak kommunisták, és mások sem. Két kezemen meg tudnám számolni a tényleg kommunista újságírókat. Többségük csak karrierizmusból lett újságíró. A legtöbb tehetséges zsidó fiú jelentkezett a MUOSZ újságíró iskolájába.

      Válasz
  8. zolatiguszti

    2019-08-11 at 21:10

    T. MG!
    Lassan az átlagmagyarnak kell egy áttekintő tábla, mert kezd az egész valami brazil szappanopera szereposztására hasonlítani. Koromnál fogva még láttam -hallottam ezen emberek egy jó részét, de akkoriban annyira még nem figyelte, rájuk.El nem tudom képzelni mit kezd ezzel a töméntalen információval egy 80 után született generáció? Pedig nekik lenne a legfontosabb.

    Válasz
    • csakafidesz

      2020-08-10 at 08:28

      Figyelj! A gyerekeink, az 1980 után született (nálam kb. 1975-től számolható úgy, hogy akár a gyerekem lehetne..) generáció tagjainak. Alapból minden olyan széken belügy által irányított ember ült ahol ideológiai kérdés volt, hogy azt a poziciót “szocializmushoz hű” elvtárs kapja meg. Ezeket az elvtársakat telefonon érték el. (Elbert János is egy telefonhívásra ment le a Balatonhoz, azután “véletlenül” belefulladt a húszcentis vízbe..)

      Válasz
  9. kbandi1

    2019-08-11 at 20:16

    Demagograták! Az eszmét is kinyírtátok, átgázoltatok mindenen és mindenkin, aki nem volt demagóg. Most már le lehet állni, elmúlt az idő, irány a spiritusz! Nem meginni!

    Válasz
  10. Guanabo

    2019-08-11 at 15:55

    Kapu, Brády, Siposhegyi! Hogy kajoltam a dumájukat. Micsoda megvezetés volt a Kapu is. Bár 2010 után elég “érdekes” változást véltem felfedezni a Kapuban, így azóta nem vettem.
    Az előzőekben szorgalmasan gyűjtögetett példányok a pincében szennyvízcső-repedés áldozatává lettek.
    Deus ex machina?

    Válasz
  11. VAk Pali

    2019-08-11 at 14:33

    Én egy 56-os, a Corvin közről szóló cikkel kapcsolatban vettem fel a Kapu szerkesztőségével a kapcsolatot, hogy néhány ténnyel kiegészítsem a cikket. Beszoptam az ellenálló imázsukat. Hogy lehettem ilyen vak?! Vak Pali

    Válasz
    • VAM

      2019-08-11 at 15:37

      Ne magát okolja “VAk Pali”! A ’90-es évek elején remek előadások voltak a MVSZ Semmelweis utcai székházában. Szóltak, hogy feltétlenül menjek, mert egy Brády nevezetű új lapot mutat be. Ki az a Brády? kérdeztem, emigrációból jött haza – volt a válasz. Na, ez a sunyi tekintetű, amúgy jól öltözött férfi, illatos pipával a szája sarkában elmondta a magáét a zsúfolt teremben, majd amikor kérdéseket tettünk volna fel neki, közölte, hogy indul a gépe, több ideje nincs, Londonba utazik. Akkor mi is bevettük ezt.

      Válasz
  12. Contrabass

    2019-08-11 at 14:16

    Évekkel ezelőtt volt valamiféle sajtóklub, talán ATV? ahol Avar János, Dési János (talán a fia Dési Péternek? Bolgár nagyúr is ott volt, a negyediket nem tudom, nem csoda, nem túl sokszor néztem a hazudozásaikat.

    Válasz
  13. Benedek Károly

    2019-08-11 at 13:10

    Babos Ágnes(fb)!
    Hatalomban vannak.
    Mi az, hogy…?!
    Nagyon is.

    Válasz
  14. Benedek Károly

    2019-08-11 at 13:03

    “hogy egy gyomorforgató, Lakat T. Károlyt alakját megidéző kifejezéssel éljek”
    Ismertem az öreg Lakatot. Nem volt virágos véleménnyel a fiáról.
    Szó szerint ezt mondta: “A fiam nem okos”.

    Válasz

Szóljon hozzá!

Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

A Hálózat
2019-08-11
Mező Gábor

Kutató vagyok és újságíró. Olyan munkát végzek, amit imádok, és ahol folyamatosan aknákat kell kerülgetnem. Inkább csak Tűrt, semmint Támogatott, de ez épp így van jól.

Kapcsolódó témákA hálózatállambiztonságBrády ZoltánDési PéterKapuKGBreformSiklósi HírekVezető

Több A Hálózat

Bacsó Péter, Pelikán és az utolsó médiacár – A New York-palotát végül nem tudták megszerezni

Mező Gábor2021-02-28
Több
Kecskemét, 1945. Péter Gábor és Rákosi Mátyás az MKP fõtitkára érkezik a Magyar Kommunista Párt (MKP) választási gyûlésére. / MTI Fotó/MAFIRT

A Pszichiáter, a Könyvtáros és az Orvos – Pethő Sándor esszéje az átmentett ÁVH-s brigádról

PestiSrácok.hu2021-02-28
Több

BRÉKING: Dobrev Klára elhatárolódott az Apró-Dobrev klántól – Távlati tervei szerint visszavonul a politikától és kolostorba vonul

Mező Gábor2021-02-26
Több

„Nekünk kommunistából is csak hazaáruló jutott” – Borvendég Zsuzsanna és Schiffer András az átmentett hálózatról (VIDEÓ)

PestiSrácok.hu2021-02-26
Több

A vörös polip csápjai: Berecz János felesége és lánya is szt-tiszt volt, előbbi halála mögött a szovjeteket sejtették, utóbbi ma Brüsszelnek dolgozik

Mező Gábor2021-02-21
Több

Ha ezt Mester Ákos tudná! A 168 Óra mögött is egy állambiztonsági leányvállalat állt – Előrendelhető Mező Gábor médiaátmentős könyve

Mező Gábor2021-02-14
Több

Bauerék és Eörsiék – ÁVH, Munkásőrség, Komplex, SZDSZ, DK, avagy a hálózati családok fényes ösvénye (Leleplezés a PestiTV-n)

Mező Gábor2021-02-12
Több

Amikor nem akarták beengedni a Fehér Házba Gyurcsányék későbbi nemzetbiztonsági szóvivőjét, az ÁVH-s Vajda Pétert

Mező Gábor2021-02-07
Több
Boldog család / Forrás: Wikipedia.hu

Apró-klán, átmentett szt-tiszt és a KISZ vezető emberei: a Hálózat a rendszerváltás után is megszállva tartotta a Hungexpót

Mező Gábor2021-01-31
Több
Legendák: Albert Flórián, Szűcs Lajos, Novák Dezső és Varga Zoltán / Fotó: Fortepan.hu

Vargát elüldözték, Albertet lejáratták, Novákot beszervezték – Kádárék gyűlölete és az Európa-hírű Ferencváros szétverésének története

Mező Gábor2021-01-29
Több

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

Mező Gábor2021-01-20
Több

„Újságíróként” dolgozó állambiztonsági tisztek, valamint a fiatal Meruk József – A titokzatos Hungexpo története

Mező Gábor2021-01-17
Több

„Az a benyomásom, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek médiasztárjai egytől-egyig küldött emberek voltak” – Tabudöntögető beszélgetés Schiffer Andrással a PestiTV-n

PestiSrácok.hu2021-01-15
Több

Kubai napfény és az egykori Andrássy-villa kényelme: BM-es feleség, ÁVH-s exférj – Az örökké sikeres „Meruk-klán” nyomában

Mező Gábor2021-01-10
Több

Schiffer András Vásárhelyi Miklósékról: „Arra az aljas, gyilkos uszításra, amit a Szabad Nép művelt, nincs bocsánat.” (PestiTV)

PestiSrácok.hu2021-01-01
Több

Ügynök volt, meg nem is: Schiffer Ferencet beszervezték, de nem volt hajlandó jelenteni – Az aktanyilvánosságért harcoló Schiffer András néhai nagybátyjának története

Mező Gábor2020-12-31
Több

Meruk Vilmos, a bolsevik „Robert de Niro” – Taxisofőrből lett a szovjetek mindenhol bevethető tisztogató-kádere

Mező Gábor2020-12-20
Több

Csengey Dénest szerinte eltették az útból, őt „csak” tönkretették – Szokolay Zoltán (1956–2020) portréja a PestiTV-n (Videó!)

Mező Gábor2020-12-18
Több

Borvendég Zsuzsanna: 1980 és 2010 között a titkos pénzügyi hálózat elnyelte nemzeti jövedelmünk egyharmadát

Mező Gábor2020-12-17
Több

Egy Bródy itt, egy Bródy ott – Így üzleteltek az ex-nácikkal a kommunista külkeresek (Interjú Borvendég Zsuzsannával)

Mező Gábor2020-12-15
Több

Popper, az ellenforradalmár: antiszemita provokációnak tartotta ötvenhatot, ezért gépfegyverrel védte a pártházat

Mező Gábor2020-12-13
Több

Popper Péter titkos élete: zsilettpengés bűnözőként kezdte, végül a Rákosiéknál jól fekvő apja mentette meg a börtöntől, majd dugta el a Lenin Intézetbe

Mező Gábor2020-12-06
Több

„Én nem nyalok, mint az Illés” – Radics Béla, a Gitárkirály balladája 

Mező Gábor2020-12-04
Több

Bródy János Brezsnyev szivarzsebében: a KISZ 1983-as menetén „Békés indulatokat” kért, amíg a többiek az Internacionálét énekelték

Mező Gábor2020-11-25
Több

„Népirtás volt a Kádár-korszak öt-hatmillió abortusza” – Gyilkos idők: beszélgetés Zelei Miklóssal

Mező Gábor2020-11-21
Több

Hány Popper “Professzor” Péter dolgozott a fiatalok megtörésén? – Megfigyeltek, ügynökök és a Kalef galeri a PestiTV-n!

PestiSrácok.hu2020-11-20
Több

A katonai hírszerzés (MNVK-2.) állt a Malév mögött, a háttérben meg a KGB – Megdöbbentő dokumentumok a kivéreztetett repülő-vállalatról

Mező Gábor2020-11-08
Több

Gimisként börtönbe zárták, de beintett a beszervezőknek: Ujlaki Dénes színművész és a Kalef “galeri” a PestiTV-n

PestiSrácok.hu2020-11-06
Több

Mivé lett a lázadó: itt a felvétel, ahol Bródy hitet tett a diktatúra mellett és elárulta a „szélsőséges” alternatív zenészeket

Mező Gábor2020-11-01
Több

„Göncz Árpád személyiségét és szerepét nagyon sötéten látom” – Harminc éve próbálták a taxisblokáddal megtörni az országot

PestiSrácok.hu2020-10-27
Több

„Mindent odaadtak Krisztusért” – A délvidéki népirtás ferences mártírjainak története a PestiTV-n

Mező Gábor2020-10-24
Több

Mártírgyártás régen és most: bűnözőkből hősök, avagy a BLM-mozgalom a Sacco és Vanzetti-propaganda fényében

Mező Gábor2020-10-18
Több

„Ne várd az apádat. Mellettem verték agyon.” – Itt megnézhető a PestiTV műsora az elhallgatott délvidéki népirtásról

PestiSrácok.hu2020-10-09
Több

Népirtás volt, nem mészárlás: negyvenezer magyart öltek meg Tito kutyái – Megdöbbentő műsorunk este nyolckor a PestiTV-n!

Mező Gábor2020-10-08
Több

Janikovszky Béla és a bolondokházába zárt feleség – Nézze meg és szavazzon Mező Gáborék filmjére!

PestiSrácok.hu2020-09-28
Több

Most akkor kém volt Dobrev Klára apja? Tényleg lecseréli Fletót az Apró-Dobrev-klán? Itt a Hálózat első adása!

PestiSrácok.hu2020-09-25
Több

A bolgár miniszterelnök szétlőtt koponyája és az Apró-klán titkai – Este jön A Hálózat első adása a PestiTV-n

Mező Gábor2020-09-24
Több

Ki áll a 24.hu mögött? – Varga Zoltán milliárdos, avagy a Nyugatra küldött közgazdász, akit a KISZ-csúcstitkár Hardy Ilona emelt fel

Mező Gábor2020-09-13
Több

Hegedüs Géza író-ügynök bomlasztott és jelentett, ma a NAT legújabb nyelvtankönyvében reklámozzák

Mező Gábor2020-09-03
Több

A terrorszervezetek egykori tisztjei irányították a magyar kultúrát – Komlós János (ÁVH), Kardos György (Katpol), Sarlós László (Katpol)

Mező Gábor2020-08-30
Több

Ha Koncz Zsuzsa valódi cenzúráról akar hallani, kérdezze a halott Radics Bélát

Mező Gábor2020-08-02
Több

A KGB-hez köthető DIVSZ, Molnár Csilla halála, csődbe vitt Autoimpex – Hogyan lehet az NKE docense az érinthetetlen moszkovita Fodros István?

Mező Gábor2020-07-26
Több

Koncz Zsuzsa Kádárék Béketanácsában – Aczélék gyémántja és “elfelejtett” apósa, Boldizsár Iván

Mező Gábor2020-07-19
Több

Konczék kiálltak a külkeres, moszkovita vezető mellett, Róna Péter pedig beszállt az új cégébe – Amikor leváltották a dollármilliós üzletre készülő Bors Jenőt

Mező Gábor2020-07-05
Több

Sokba került Boros Lajosék Interpop Fesztiválja – A botrány után a KGB ölte meg az ORI igazgatóját?

Mező Gábor2020-06-21
Több
Gördítsen többért
Blogok
  • 061

  • “Hello, I’m Johnny Cash” – 10+1 érdekesség a 20. század egyik legnagyobb hatású zenészéről
    0612021-02-26
  • Viszlát pavilon, helló fólia! – Így “óvja” a Főváros a Vörösmarty-szobrot
    0612021-02-23
  • Tutiblog

  • Ferink
    Magyarisztáni rögvalóság2021-03-02
  • Úgy kell a Jobbik az összefogásnak, mint egy falat kenyér…
    Magyarisztáni rögvalóság2021-02-28
  • Az Öreg

  • Nem mindenki élte túl a médiaháborút: OKA személyében az egyik legjobb, legkedvesebb kollégánkat vesztettük el
    Az Öreg2021-02-08
  • „Ki egyszer rúgott magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz” – A Médiaháború végjátéka és az új remény
    Az Öreg2021-01-10
  • Nem mindenki élte túl a médiaháborút: OKA személyében az egyik legjobb, legkedvesebb kollégánkat vesztettük el
    Az Öreg2021-02-08

(x) PestiSrácok.hu Filmklub

  • Aristo

  • A körmös
    Aristo2021-02-28
  • A népbarátság gyengéd bája
    Aristo2021-02-20
  • Ki ette meg a misszionáriust?

  • Köszönjük meg Gyurcsány Ferencnek és társainak, hogy mindent megtesznek a normális emberek átoltottságának növeléséért!
    Ki ette meg a misszionáriust?2021-03-02
  • Nagyapám kommunista tömeggyilkos volt, a házában lakom, de én demokrata vagyok
    Ki ette meg a misszionáriust?2021-02-25
  • Erdélyi levelek

  • Romániai különnyugdíjak: nincs az az isten, aki megszüntethetné
    Erdélyi levelek2021-02-21
  • Lehet bezzegromániázni
    Erdélyi levelek2021-02-16
  • VBT blog

  • Vajlingban fürödni? Még ez is…
    Blog2021-02-24
  • Kedvencem, Gulácsy
    Blog2021-02-24
  • Bezzegnemzetek

  • Nem adhatok mást, csak mi lényegem – Így kezeli Európa a járványt
    Bezzegnemzetek2020-03-30
  • A magyar sporttörténelem kisantant dézsmálói – II.
    Bezzegnemzetek2019-09-30
  • Máté T. - kávé mellé

  • Egy év múltán…
    Máté T. - kávé mellé2019-09-16
  • Máté T. Gyula feleségének üzenete
    Máté T. - kávé mellé2018-09-24
PestiSrácok

I M P R E S S Z U M

A PestiSrácok.hu kiadója az Insider Media Lapkiadó Kft.
A lap NMHH nyilvántartásba vételének száma: CE/185-2/2016
A szerkesztőség és a kiadó postacíme: 1536 Budapest, Pf. 246.
A kiadásért felel: Szenvedi Zoltán Ügyvezető
Főszerkesztő: Huth Gergely
Lapigazgató: Stefka István
Hírigazgató: Szarvas Szilveszter
Főszerkesztő-helyettes: Bálint Botond
Lapszerkesztők: Jurak Kata, Pámer Dávid, Szentkirályi András 
Főmunkatársak: Ferkó Dániel , Füssy Angéla, Mező Gábor,Pilhál Tamás, Lakatos-Szabó Fruzsina
Újságírók: Ambrózy Áron, Bokor Gábor,Csibra Tibor, Dezse Balázs, Juhári Andrea , Susánszky Mátyás, Szabó Gergő, Szalai Szilárd, Vésey Kovács László, Vincze Emília
Fotóriporter: Horváth Péter Gyula
PS Mozi: László Petra, Ragács András, Tihanyi Rita
Szerkesztőségvezető Mézes Gabriella
Szerkesztőségi titkár: Venczel Eszter
Informatikai vezető: Bori Zsuzsanna
és sokan mások...
Kontakt: [email protected]

PestiSrácok.hu

Ahol alacsonyan szállnak a sallerek. És ahol nincs íróasztalfiók. Mert ami odakerülne, az itt megjelenik.

Írásaink a közmegegyezéses hazai sajtóetika és a Médiaalkotmány szellemisége szerint készülnek. Forrásainkat minden körülmények között megóvjuk, szivárogtasson bátran! Szerzőink neve olykor "írói név".

Adatkezelési Tájékoztató

*Kell még valamit mondanom Ildikó? - Az őszödi beszéd utolsó mondata.

Médiaajánlat


A PestiSrácok.hu multiszájton és társoldalain, a 061.hu, a Tutiblog.com, AzÖreg.hu, az Aristo blogol, a Ki ette meg a misszionáriust? és az Erdélyi Levelek blogokon exkluzív hirdetési felületeket kínálunk.

Ajánlja termékeit, szolgáltatásait a Gemius Hungary Kft. által hitelesített több-százezres olvasóközönségünknek!

Kontakt: hirdetes@pestisracok.hu

Puskás Bence

Sánta Annamária

PestiSrácok.hu ÁSZF

Copyright © 2015 PestiSrácok.hu

Az amerikás magyar bűnöző, akinek Gyárfást (is) köszönhetjük – Békesi László alezredes, Bodnár György és a média lenyúlásának története (3.)
Kilencvenöt esztendős a magyarság és a rendszerváltás megtörhetetlen legendája – Isten éltesse Pákh Tibort!