Pár perce adta közre Gyurcsány Ferenc legújabb versét, Koszorús pápai költőnk álnéven. Korábban dadaista/posztmodern szabadversekben próbálta ábrázolni a magyar valóságot. Vagy inkább illusztrálni saját elmebeli állapotát. Most egy Szabolcska Mihály-parafrázissal állt elő – ez vetekszik Karinthy Figyes paródiájával. Csak ezt Ferenc komolyan gondolja. Javasoljuk, kezeltesse magát.
Koszorús pápai költőnk verse
DÍCSÉRTESSÉK
Debrecenbe kéne menni,
Ott országhatárt mímelni,
Befogadni kicsit-nagyot,
Lehazudni a csillagot.
Debrecenbe kéne menni,
Ottan szimpatikusnak lenni.
Erős vagyok, kemény, szilárd,
Támogatom Kósa Lalát.
Esze vág, mint az enyém,
Elveszünk mi minden reményt,
Nincsen haza, csak mi vagyunk,
Győzni fogunk, vagy pusztulunk
A nép ítéletébe,
A haza becstelenítésébe.
Rossz vége lesz e gyönyörű dalnak?
Nem hiszem, hisz értem élnek, halnak.
Vagy ha nem, majd meglátják,
Mire képes a hitványság,
Mert erőt ad az hősi harchoz,
Áruláshoz, de nem igazhoz.
Borisz, ki bolgár, a jó barátom,
Börtönbe ment, ha jól látom,
Nem túl vonzó perspektíva,
Inkább csalok, mert így megúszva
Van még esély,
Elkerülöm Codruta-Kövesy ítéletét.
Vége.
Vége?
https://www.facebook.com/gyurcsanyf/posts/511997493616428
Facebook
Twitter
YouTube
RSS