A legalja: Juszt László

Most akkor mi is van az önkormányzatokkal? Ellehetetleníti a kormány a működésüket? Vagy csak az ellenzékieket, miközben a fideszeseket támogatja? Könnyen juthatunk elhamarkodott következtetésre, főleg, ha Juszt Lászlóra figyelünk… De miért is figyelnénk rá? – teheti fel bárki a teljesen jogos kérdést. Vajon a rendszerváltás környéki posztkommunista újságíró-bűnbanda egyik legvisszataszítóbb, mára igencsak levitézlett figurája tud-e nekünk bármi olyan információval szolgálni, amit ne kapnánk meg ugyanígy a Nyugati Fény nevű szennyportáltól, vagy az egy kategóriával vállalhatóbb 24.hu-tól?

A válasz nyilvánvalóan: nem. Mindegyikük megírta a maga stílusában, de ugyanarra a súlyos csúsztatásra alapozva ugyanazt a lázító álhírt a Magyar Közlöny december 24-i számában kihirdetett rendeletről, amely részletesen felsorolja, milyen önkormányzatokat, sport- és egyéb egyesületeket támogat az év végén a kormány és milyen összegekkel. Az összes ezzel kapcsolatos ellenzéki megnyilvánulás alapvető narratívája: miután a kormányzat a felére csökkentette az iparűzési adót, ezzel ellehetetlenítve az önkormányzatok helyzetét, csak a fideszes vezetésű önkormányzatoknak nyújt segítséget a bevételkiesés pótlásában.

Nos, ez a narratíva több sebből vérzik. Először is: a járványhelyzet miatt kizárólag a kis- és középvállalkozások iparűzési adója lett megfelezve. A nagyobb cégek, tehát az önkormányzati bevételek döntő hányadát kiadó befizetők adója nem csökken. (A kisebb cégek számára életmentő lehet ez az átmeneti adócsökkentés; a pénz az embereknél, a vállalkozásoknál marad. Egyáltalán nem elhanyagolható körülmény, de történetünk szempontjából most mellékes.) Az önkormányzatok – főleg a városi önkormányzatok, ahol a falvakkal ellentétben nyilvánvalóan sokkal több a nagy befizető – tehát csak kismértékű bevételkiesést szenvednek el. Ettől még persze ez is számít, főleg a kisebb településeken, ezért a huszonötezer lakos alattiak automatikusan kapnak kormányzati támogatást. A nagyobb településeknek ezt igényelni kell; ha így tesznek, a kormányzat illetékeseivel közösen kell áttekinteniük a település pénzügyi helyzetét és jövő évi tervét, és ez alapján lesznek jogosultak kompenzációra.

És itt a lényeg: a JÖVŐ ÉVI tervről van szó, mint ahogy az iparűzési adó megfelezése is csak 2021-től érvényes. A támogatások, amiket a kormányzat az idei év végén megítélt, a központi költségvetésben keletkezett 2020-as tartalékokból származnak, és nincs közük sem a jövő évi adóelvonásokhoz, sem a – még el sem készült – önkormányzati pénzügyi tervekhez. Persze az egyéb, nem önkormányzati szerveknek juttatott támogatások is megkapják mindegyik írásban a magukét. Előkerül a szokásos stadionozás, a sportra költött fölösleges pénzek, nyilván lélegeztetőgép helyett… ja, nem, abból most épp túl sok van a függetlenobjektívek szerint. Szóval nincs itt semmi látnivaló, a szokásos mantrákat halljuk, ugyanattól a kórustól. Miért emeljük ki Juszt Lászlót? Mi olyan különleges a pártállamban tíz éven keresztül egészségügyi miniszterhelyettesi posztot betöltő Juszt Lajos fiában? Az egyik ikonikus arc abban a propaganda-galeriben, melynek egyik tagját már lelőtték, a másik épp emiatt a gyilkosság miatt ül a vádlottak padján, a harmadik gazdasági bűncselekmények miatt állt bíróság előtt… Mi teszi Jusztot különlegessé?

Budapest, 2002. április 10. A Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége megállapodása szerint a választások második fordulóján az MSZP hét szabad demokrata jelölt javára lép vissza, az SZDSZ pedig arra hívja fel a szavazóit, hogy más kerületekben a szocialistákat támogassák. Kovács László, az MSZP elnöke és Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke a Béke Szállóban írta alá a megállapodásról szóló okmányokat. A képen balról: Doszpot Péter megválasztott országgyűlési képviselő, Koltai Róbert színművész, Juszt László újságíró és Jancsó Miklós filmrendező. Fotó: MTI/Illyés Tibor

Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan ismerősei, de legalábbis találkozott már azzal a jelenséggel, amikor valaki olyan agitál a leghangosabban a kormányzat ellen, hatalmas morállófaszt lóbálva, akinek bőven van vaj a füle mögött. Enyhébb eset az, amikor a rendszerváltást követő zűrzavaros években valaki saját vagy szülei pártállami kapcsolatait kihasználva, ide-oda beágyazódott haverok segítségével, mindenféle vám- és áfa-umbuldálásokkal, export-import bűvészkedésekkel halmozott fel jelentős pénzeket, majd miután az Orbán-kormány szisztematikusan fölszámolta ezeket a hálózatokat, kiváltságokat, és kiszáradtak a pénzcsapok, az illető a legnagyobb antikorrupciós bajnokként osztja most az észt ellenzéki oldalon. Súlyosabb eset, amikor valaki nemcsak sokadrangú haszonélvezője, fifikás és leleményes vállalkozója volt a kilencvenes évek vadkapitalizmusának, hanem egyik csúcsragadozója is. Juszt már a ’90-es években sokmilliós Mercedesszel járt, de a Magyar Nemzet gyűjtése szerint még 2003-ban is huszonhat adásra – A tévé ügyvédje – kétszáztizenkétmillió forintos szerződést kötött a családi bt.-jével a Magyar Televízió. Ne feledjük, a miniszterelnök ekkor Medgyessy Péter, akihez saját bevallása szerint régi családi barátság fűzi, Juszt apja még korábbi főnöke is volt. A média világából kihalászott, jelentős részben máig ismeretlen összegek mellett Juszt hosszú évekig a balliberális média egyik központi figurájaként, a lázítás és a manipuláció nagymestereként is rendre megnyilvánult. Egyik legemlékezetesebb alakítását a taxisblokád közvetítésével nyújtotta, amikor is az Antall-kormány melletti szimpátiatüntetés résztvevőit úgy ábrázolta, mint hogyha bármelyik pillanatban készek lennének életre-halálra összecsapni a taxisokkal. Jelentem, egyáltalán nem volt ilyen szándékunk – ami utólag már lehet, hogy hiba…

Budapest, 2002. március 15. A Szabad Sajtó Alapítvány díjait a Pilvax Étteremben adták át. A díjátadási ünnepségen részt vett Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke és Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje. A képen: Medgyessy Péter gratulál Juszt László újságírónak. Fotó: MTI/Rózsahegyi Tibor

Az egyik legordasabb, legtenyérbemászóbb, tányérképű hazudozó Juszt akkora műmájer volt a posztkommunista médiában, hogy ez is lett a veszte: önmaga hatása alá kerülve gyakorlatilag mindenkivel összeveszett, saját elvtársai sem voltak képesek együtt dolgozni vele. (Erről pedig a Kontra készített nemrég összeállítást.) Mára egy XIII. kerületi helyi tévébe szorult vissza, ahol nyilván a kerület örökös polgármestere, az ős-szoci Tóth József biztosította elfekvőben – olyan hozzá hasonló figurákkal együtt, mint Bánó András vagy Bolgár György – hergeli a nézőket. De nemcsak ott. Hanem a Facebookon is. És tulajdonképpen itt jön az, ami miatt ezt az egész cikket Jusztra hegyeztem ki. Kicsit megdöbbentett ugyanis, hogy miközben a fentebb említett ellenzéki portálok erről szóló írásai körülbelül ötszáz (24.hu), illetve százegynéhány (Nyugati Fény) megosztást produkáltak, addig Juszt alpári, igazi prolihergelő posztja tízezer (!) megosztás fölött jár. Mondjuk érdemes rápillantani a kommentekre, pontosabban a kommentelőkre: Juszt üzenőfala igazi munkásőr- és szocinyugdíjas-találkozó. Csak azért emelek ki egy kommentet a sok száz közül – természetesen szó szerint, benne hagyva a helyesírási hibákat –, mert tökéletesen tükrözi követőinek lelkivilágát és egyben intellektuális szintjét is:

Nem kell itt várni , börtönbe bele ellenzék össze fogott minden hol jelenteni kell mit csinál hazaáruló tüntessük el a szinről

A bebörtönzendő hazaáruló, akit el kellene „tüntetni a színről”, természetesen – nyilván nem volt nehéz kitalálni – Orbán Viktor. Persze, ebben sincs semmi újdonság, megszoktuk, de ugyanakkor mégiscsak figyelemre méltó, hogy ezt az embert hetvenezren követik. Mert bicskanyitogató, hogy mennyi bőr van a képén, hogy nem tűnt el szép csendben az összesíbolt vagyonával, hanem továbbra is osztja az észt, moralizál és ítélkezik. De hogy több, mint tízezren meg is osztják a posztját, az azért meglep. Persze, tényleg tökéletes prolihergelés, minden elem profin össze van rakva. Nemcsak az önkormányzatokkal kapcsolatos hazudozás van kimaxolva, hanem arra is ügyelt, hogy már rögtön a bevezető kellően gyújtó hangú legyen:

Szerettem volna kihagyni az ünnepeket, de Orbán mérhetetlen falánksága és a totálisan elborult elméje nem hagyta. Arra még soha sem volt példa, hogy december 24-én jelent volna meg a hivatalos közlöny. Most ez is megtörtént, mert sürgős költekezni való akadt.

Egy helyesírási hiba ugyan itt is becsúszott (a „sohasem” egybeírandó), de ezt leszámítva tökéletes. Mármint lázító propagandának. Ez az ember, lássuk be, tanár. A gyűlölet, a hergelés, az aljasság nagymestere. Igazi szardarab. A legalja.

Vezető kép: MTI/Földi Imre