A vörös polip különösen visszataszító csápja: Kende Péter, aki a KISZ propagandistájából Princz bizalmasa és ifjabb Apró barátja lett

Kende Péter az ELTE jogi karán végzett, majd közel tíz évig a KISZ egyre fontosabb kádere volt. Vezette a kommunista szervezet vezetőképző iskoláját és a budapesti propagandaosztályt is. Később átment a Siklósi Norbert vezette Lapkiadó Vállalathoz jogásznak, akkor, amikor a Lapkiadónál Siklósi különböző állambiztonsági, hálózati leányvállalatokat hozott létre, amelyekkel új lapokat indítottak. Kende volt az, akit a vállalat küldöttnek javasolt a „reformerek” felfutásának idején, rajta kívül a moszkvai tudósító Kerekes Andrást és a Kapu egyik alapítóját, Földesi Józsefet akarták küldeni. Utóbbi ugye a Kapu egyik legismertebb embere volt, azé az újságé, amelyet Siklósi részben állambiztonsági cége, az Interedition hozott létre. Kende a Pesti Műsort kapta meg, ő vezette a lapot, és az azonos nevű céget, amely mögé a Postabank és a Dunaholding is beállt. Princz Gáborék első lapja a Pesti Műsor lett, így találkozott újra a két KISZ-es, hiszen Princz is benne volt a KISZ kerületi bizottságában. Nem meglepő, hogy a szocialisták hatalomra kerülése idején, 1994-ben Kende lett a Postabank sajtóholdingjának a vezetője. Kende később két Orbán Viktort lejárató könyvvel vált hírhedtté, majd azzal, hogy megírták, közös cége volt a korábbi állambiztonsági tiszttel, Nagy Lajossal. Ekkor derült ki az is, hogy Kende jó barátja lett ifjabb Apró Antalnak, és cégében Apró Piroska korábbi titkárnője, a néhai Nagy Lajos felesége is benne volt. A vörös polip közelről, avagy Kende Péter felfutása.

„Új médiabirodalom kiépülése kezdődött meg – írta a Figyelő 1994. július 14-én. –

A Vico és az Axel Springer után ugyanis Postabank Sajtóholding Rt. néven a Postabank is önálló céget alapított, egyetlen vagyonkezelő központba vonva ezzel amúgy is jelentős számú sajtóérdekeltségét. Amint azt a Figyelő a cég vezérigazgatójától, Kende Pétertől – a Pesti Műsor főszerkesztőjétől – megtudta: a cél az volt, hogy az azonos típusú befektetések centralizációjával a tulajdonosi jogokat garantáltan szakmai hozzáértéssel gyakorolják.

A holding tagja a legkülönbözőbb – 10 százaléktól 100 százalékig terjedő – banki tulajdoni résszel a Kurír, a Világgazdaság, a 168 óra, a Beszélő, a Magyar Narancs, a Pesti Műsor, a Kisasszony, az Adó, a Mesterdetektív, s áttételesen a Családi Lap. Ezenkívül a Radio Bridge révén az elektronikus médiában is érdekeltek.”

A Postabank sajtóholdingjának akkori vezetőjéről, Kende Péterről csak a lényeget hallgatták el: egész fiatalkorát a KISZ-ben töltötte, a szervezet vezetőképző iskolájának igazgatója, valamint a KISZ Budapesti Bizottsága propagandaosztályának vezetője volt. Az időzítés is üzenetértékű: a cikk 14-én jelent meg, a Horn-kormány másnap tette le a hivatali esküt. A szocialisták visszatértek, az SZDSZ eredeti, keményen „antikommunista” elveit (mely a párt több vezető politikusa részéről persze tudatos hazugság volt) elárulva összeállt velük, és gyakorlatilag minden az ő kezükben volt.

A média egészen biztosan. A vidéki sajtó jelentős része a Bayer József vezette Springer Budapesté (Bayer felfutásáról itt írtam), a lapok élén egykori KISZ- és MSZMP-káderek (róluk itt és itt), a Fenyő János vezette VICO gátlástalanul terjeszkedik (erről itt és itt), Gyárfás Tamás és ekkor még hű társa, Székely Ferenc a Nap-TV-vel manipulálja a társadalmat (Gyárfásról itt), és akkor a Postabank frissen megalakult sajtócége helyére kineveznek egy újabb KISZ-főkádert. Egy velejéig gátlástalan, „írói” stílusában és „munkamódszerében” is a legnyomorultabb negyvenes, ötvenes éveket idéző embert. Közben hatalomra kerül az a Békesi László is, akit a sajtóátmentés egyik legfontosabb háttérfigurájának nevezhetünk, akinek az amerikai magyar bűnözővel, Bodnár Györggyel közös kaszinóvállalata volt (erről itt írtam), de a Fotexben is benne volt, a többit most nem sorolom.

Ő pénzügyminiszter lett, az ugyanebben a körben mozgó Bartha Ferenc pedig privatizációs kormánybiztos. A hálózat ereje teljében volt.

De térjünk vissza a Postabankhoz és Kende Péterhez – aki csak névrokona az ismert politológusnak –, aki később leginkább az Orbán Viktor írt pamfletjeiről vált hírhedtté, amelyekkel egészen új szintre vitte le a politikai mocskolódást.

Kende módszere elég egyszerű volt (és a régi kommunista suttogó-propaganda hagyományait idézte): leírta a legkeményebb, legdurvább pletykákat, szóbeszédeket, rágalmakat, majd a bekezdések végén hozzáfűzte: ez természetesen nem biztos, hogy igaz. A legkeményebb, hogy oknyomozó újságírónak nevezi magát azóta is. 

A ma is aktív, de már jóval kevesebbet szereplő ügyvéd persze nem emiatt érdekes (és nem is a 2017-es elképesztő ATV-s jelenete miatt, amelyben Majtényi László zsidó származásáról beszélt), hanem mert ő jegyezte azt a kötetet (Bank bianco) is, amely a Postabankról és Princz Gáborról szól, és így megkerülhetetlen a témám szempontjából. Mondjuk a következő jelenetben tényleg belefújt a nullás lisztbe (nem akarok pszichológust játszani, így inkább nem értékelném a mimikáját):

Kende: KISZ-titkár, majd a propagandaosztály vezetője

Nem árt bemutatni Kende egész pályafutását. Az 1952-ben született ügyvéd apja katonatiszt, anyja „szerkesztőségi titkár”. Fiúk az ELTE elvégzése után azonnal a KISZ-ben landolt, de kár lenne túl hamar átlépni az egyetemi időszakon. 

Kende fenti videója szerint Majtényi László évfolyamtársa volt, utóbbit az állambiztonság ahhoz a maoista csoporthoz sorolta, amelyet Demszky Gábor vezetett, és amelyről korábban már írtam. Ahogyan Majtényi felfutásáról is. Ugyanide, az ELTE jogi karára járt az a vonalasan KISZ-es társaság is, amelynek tagjai feljelentést tettek egy röpiratozó ellen a rendőrségen. Közülük Csillag István és Forgács Imre is miniszter lett az MSZP-kormányok idején… Idejárt tehát Kende is, és ez mindenképpen színesíti a képet. 

Kende az egyetem elvégzése után is a KISZ-ben folytatta. Saját honlapja szerint a „KISZ-apparátusban kezdtem dolgozni, munkatársként, aztán a tatai majd a Bimbó úti vezetőképző iskola igazgatójaként”. Kár szerénykedni.

Kende folyamatosan a KISZ propagandalapjaiban szerepelt, az egyik legbuzgóbb káder volt. Már 1974-ben, huszonkét évesen KISZ-titkárként nyilatkozott az Ifjúsági Magazinnak, ugyanebben az évben Tatabányán ifjúsági klubot avatott, aztán egyre feljebb emelkedett, járva az országot.  Lásd a képet:

Kende KISZ-titkár iszik, propagandacikk az Ifjúsági Magazinban, 1974 / Forrás: Arcanum.hu

Egy másik riport szerint 1981-ben a tatai KISZ-iskolában találkozott a zenészekkel a hatalom képviselőjeként. Ez későbbi pályafutása kapcsán fontos. A cikket egyébként Boros Lajos jegyezte: „Három napon, és három éjszakán keresztül tárgyalt a szabadfoglalkozású előadóművészek vadonatúj szakszervezete a tagokkal kapcsolatos problémákról a meghívott illetékesekkel. A házigazda a KISZ Budapesti Bizottsága volt, a helyszín Tata, KISZ-iskola.” A KISZ propaganda-lapjában (Magyar Ifjúság) megjelent írásban Kende után éppen Lendvai Ildikót, a „KISZ KB kulturális osztály káderét” idézte Boros Lajos:

„Kende Péter, a házigazda a KISZ részéről. Választékos öltözék, választékos beszéd. Miért is vagytok ti itt? Mert propagandisták vagytok, és szeretnénk veletek együttműködni. Lendvai Ildikó, KISZ KB kulturális osztály. >A felnőttek nem tudnak szót érteni a tinikkel. A zenészek szót tudnak érteni velük. Vagy nem felejtették el, vagy újra megtanulták. A KISZ-nek tehát szüksége lehet a zenészekre, és ha szükség van rájuk, akkor segíteni is fog, hogy a problémáikat megoldják.<”.

Persze vitatkoztak is: „Az első >áldozat< a Hanglemezgyár. Bors Jenő válaszol. Kimérten, halkan, megfoghatatlanul. Nagy Feró áll fel. Leteszi a szemüvegét. Azzal kezdi, hogy dalait a Sanzonbizottság pecsétjével vitte Erdős Péterhez… Felélénkült a nézőtér. Bors Jenőnek ügyrendi javaslata van. Ne kényszerítsék, hogy a Beatricével beszélgessen. Rövid szópárbaj. […] Dr. Erdős Péter mocorog. Fel is áll. >Fiúk, lányok, tízéves késéssel ugrótok neki minden problémának. Nem kéne egyszerre. Különben is a popzenei struktúra elmaradt a popzenétől. Az igazi megoldás: együtt haladni. Megvédeni a magyar popot a külfölditől. Előre a háromszázezer lemezért!< Dörgő taps. […] Bródy, Benkő, Erdős Péter, Presser tesz hozzá még ezt-azt. Barabás János józanul a feladatokról beszél.”

Micsoda névsor, milyen kavalkád: Barabás ekkor a Minisztertanács Állami Ifjúsági Bizottságának titkára – későbbi pályafutása külön cikket érdemelne.

A Szabad Európát hallgató KISZ-káder

A legérdekesebb, hogy Füzi László írót Tatáról éppen Kende Péter vitte haza, aki – őt meglepve – Szabad Európa Rádiót hallgatott a kocsiban.

„Tatáról Pestig a KISZ egyik budapesti titkára vitt fel, nevét a bemutatkozáskor nem jegyeztem meg, az út arról emlékezetes, hogy abban a pillanatban, amikor beültünk a Trabantjába, megszólalt, halljuk, mondta, mit mond a Szabad Európa, s bekapcsolta a Szabad Európa Rádiót

– írta Megérkezés című művében. – Az autó vezetőjének alakjához számomra akkor kapcsolódott név, amikor politikai bestsellerek szerzőjeként több riportot is készítettek vele, dr. Kende Péternek hívják. Akkor még nagyon naiv voltam, nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan KISZ- vezető, aki a Szabad Európát hallgatja. Azt sem, hogyha valaki a Szabad Európát hallgatja, úgy beszél, ahogy azt a hatalom kéri.”

Csak remélni tudjuk, hogy Kende nem provokációból kapcsolta be a SZER-t.

“Kidobták” a KISZ-ból és a Lapkiadóhoz ejtőernyőzött

Az tény, hogy a jogász nyolcvankettőben még a budapesti KISZ-bizottság „agitációs, propaganda és szabadidős osztályának vezetőjeként” parádézott a lapokban, de aztán váltott. A nyolcvanas évek elején, majd közepén járunk.

A többi élelmes „kommunistával” együtt Kende is megérezte a változás szelét, állítása szerint lázadni kezdett, amiért eltávolították a KISZ-ből. A szegény „meghurcolt káder” a Lapkiadó Vállalat munkatársa lett, 1984-ben már a vállalat jogtanácsosaként említették, és egészen 1989-ig a cégnél (akkor már Pallas Könyvkiadó) maradt. A Magyar Sajtóban ekkor osztályvezetőként hivatkoztak rá.

Maga Kende erről az időszakról ezt írta: a „Lapkiadó Vállalat sajtópereit és sajtó-helyreigazítási ügyeit intéztem, gazdasági és vállalati joggal foglalkoztam”. Ez külön érdekes.

Cikksorozatom korábbi főszereplője, Siklósi Norbert 1988 végéig, nyugdíjazásáig a Lapkiadó Vállalat vezetője volt, de addigra már létrehozta azokat az állambiztonsági, hálózati leányvállalatokat, amelyekkel cikkeimben már foglalkoztam. Ahogyan Borvendég Zsuzsanna történész kutatásaira alapozva megírtam: Siklósiék 1987-ben alapították meg a (mindhármat rövidítem most) a Magyar Médiát, az Interedition-t és a Deltát. Az Interedition vezetője maga Siklósi lett, a Delta élére jó ismerőse, a katonai szolgálat embere, Budai Ferenc, az MNVK-2 tisztje került.

A harmadik cég volt az, amelyet egy újabb hírhedt figura vezetett, és amely megszervezte azt a szépségkirálynő-választást, amely miatt Fenyő János egészen Amerikáig menekült. Az Interediton meg többek között kiadta azt a Kaput, amely igazi szelepként működött. A személyesen Siklósi vezette cég beállt az olyan, konzervatívnak beállított hálózati emberek mögé, mint a titkos megbízott Tamási Orosz János (cikkem itt) vagy a román és a magyar titkosszolgálat által is beszervezett Bartis Ferenc. 

Részt vett ezekben az ügyekben Kende Péter jogászként? Erre valószínűleg csak ő tudna válaszolni. Amikor Borvendég Zsuzsannát a Lapkiadóval kapcsolatos iratokról kérdeztem, arról tájékoztatott, hogy nagyon kevés anyag maradt meg. Hogy megsemmisítették ezeket, esetleg valahol máshol „pihennek”, azt nem tudhatjuk.

Kende átvette a Pesti Műsort, amely a Postabank első “lapja” lett

Az biztos, hogy Kende is benne volt az egyik lap átvételében, illetve egy vállalat megalapításában, ez volt a Pesti Műsor, illetve a Pesti Műsor Kft. Ez egykori propagandistaként, a zenészek (és múltjuk) jó ismerőseként logikus döntés volt. 

A cég 1990 januárjában alakult meg, az ügyvezető igazgatója Kende Péter lett, 2000-ig az is maradt. A kft.-ben benne volt a Szikra Lapnyomda, a Postabank, a Pallas és a Dunaholding – hogy csak a nagyobb vállalatokat említsük.

„[…] a Hírlapkiadótól >disszidáltak< a nyereséges lapok, a Szabad Föld [szintén a Postabanknál landolt], a Vasárnapi Hírek, a Ludas Matyi, kivált a Népszabadság, az Esti Hírlap. A Pallasból a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet részvénytársasággá alakult. Kft.-t hozott létre a Képes 7 (ami azóta megszűnt) és a korábban nyereséges Pesti Műsor” – emlékezett erre az időre Horti József, a Pallas későbbi vezérigazgatója egy 1992-es interjúban.

Princz Gábor egy 1991-es interjúban elmondta, hogy a Pesti Műsor volt az első lapjuk: „A Pesti Műsor volt az első, de ma már a Kurír-csoport, a Nap-Tv Kft., a Magyar Nemzet, a Radio Bridge, az Új Magyarország, a Privát Profit és a Világgazdaság részvényeinek egy része is tulajdonunk” – büszkélkedett.

Rendszerszerű, hogy a KISZ-es Kende lett a lap főszerkesztője és a vállalat vezetését is ő kapta. Már csak azért is, mert Princz Gábor is a KISZ kádere volt, benne volt a kerületi bizottságban, és a Magyar Nemzeti Banknál is azzal kezdte, hogy elvállalta a bank KISZ-es újságjának, a Fillér nevű lapnak a főszerkesztését. Mint Apró Antal lakájának, Princz Györgynek a gyermeke. 

Kende az MSZMP reformműhelyében szónokolt

Maga Kende ekkor már az MSZMP reformerei között volt, 1989 tavaszán a kecskeméti „reformműhely” nevű összejövetelen szónokolt, ahol az átalakuló párt több befolyásos politikusa (Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Berecz János, Fejti György) is beszédet tartott. Idézzük csak a Petőfi Népét: „Az egyszerű párttagok nézőpontjából dr. Kende Péter lesújtónak értékelte a jelenlegi választási esélyeket. – A gőgtől, a magabiztosságtól félek. Elegünk van abból, hogy naivnak tartsanak bennünket. Sok párttag is á párt ellen fog szavazni a választásokon, mert megsértették – mondta.

Tiltakozott az ellen, hogy egyes vezetők lenézzék a párttagokat, konzervatívnak bélyegezzenek tömegeket, akikről senki sem tudja, milyenek. Szerinte villámgyorsan dönteni kell a tennivalókról, az eddigi módszerekkel szervezett kongresszussal nem fog előbbre jutni a párt.”

Aztán amikor a „Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat MSZMP Reformköre” csatlakozott az „MSZMP Kecskeméti Reformkörének” felhívásához, hogy a különböző reformkörök küldötteket jelölhessenek – szavazati joggal – a párt kongresszusára,

akkor a Pallas „Földesi József, dr. Kende Péter és Kerekes András (Magyar Rádió) újságírókat” javasolta.

Földesi József: az “ellenforradalmat” lejárató párttitkár

Fantasztikus névsor. Földesi József rutinos újságíró. Fiatalon a Szabad Ifjúság című kőkemény propaganda-lap újságírója és szerkesztője volt, majd 1958-ban megjelentette (társszerzője az Élet és Irodalom újságírója, majd főmunkatársa, Mezei András) Vaskerület című riportkönyvét, amely az 1956-os „ellenforradalom” angyalföldi eseményeit dolgozta fel. Sejthetjük, hogy hogyan. 1958. március elsején több könyvet publikáltak, a megtorlás ideológiai hátterét megteremtve, például:

„Sólyom József: A Széna-téri banditák (riportkötet), Szamos Rudolf: Vérző város (napló), Szendrey József: Lesz még gyümölcs a fán? (regény), Otta István vezérőrnagy: Miért tartózkodnak a szovjet csapatok Magyarországon? (tanulmány), Kántor Zsuzsa: A Práter utca (ifjúsági regény), Berkesi András: Az októberi vihar (regény), Földesi József-Mezei András: Vaskerület (riportok).”

A katpol véreskezű, velejéig romlott egykori tisztjének, az “íróvá” átvedlett Berkesi Andrásnak a propaganda-regényével korábban már foglalkoztam, Földesiék könyvéről a Beszélő írt 1991-ben, amikor a MÚOSZ Sajtószabadság Klubjának érdekes egykori elvtársairól írt. „Ennek megfelelő a tónus. A könyv egyik pozitív hőse, Lucz Istvánná, a fiatal jutagyári szövőnő például így adja meg az alaphangot:

Nem a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása, nem a Varsói Szerződés veszélyezteti hazánk függetlenségét, hanem azok, akik háborút akarnak: az amerikai tőkések, a világ kapitalistái, a régi rendszer hívei, akik most is azon mesterkednek, hogy mi, munkások, ismét kizsákmányolt proletárok legyünk.<

Ivicz Józsefné, az >idős párton kívüli fonónő< pedig így licitál rá: >Mi munkások hajtjuk magunkat, dolgozunk, áldozatokat hozunk azért, hogy az egyetemisták nyugodtan tanulhassanak. Még ők merészelnek tüntetni ellenünk! Megmondom kereken: ez disznóság!<”. A könyv végén még azt is elmagyarázták a szereplők, hogy miért fontos belépni a KISZ-be. A kis Princz és Kende (ha olvasták gyerekkorukban, ha nem) mindenesetre komolyan vette a tanácsot.

Földesi is a Kapu alapítója volt, de hozzá tartozott a Ring hetilap is

Földesi rendszerváltáskori életrajzából ezek természetesen kimaradtak, ugyanolyan belső ellenálló, lázadó lett, akár a korábbi cikkemben bemutatott Brády Zoltán, így talán nem is meglepő, hogy ő is a Kapu alapítói között volt. Földesi – aki több évig az említett Lapkiadó „függetlenített párttitkára” volt – a Kapu mellett a Ring című hetilap alapításában is részt vett, annak főszerkesztője lett.

Bár látjuk, hogy a Pallas 1989-ben még az MSZMP kongresszusára kívánta küldeni, ő maga az MDF-nél találta meg a helyét. Olyan ügyesen, hogy 1994-ben már Vass Lászlóval, Seszták Ágnessel és Bencsik Andrással megalapította a Nemzeti Korona Lap-, Könyvkiadó, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-t.

Kerekes András, az örökös moszkvai tudósító

Illő, hogy a harmadik jelöltet is bemutassam: Kerekes Andrásról legyen elég annyit megjegyeznem, hogy a hetvenes években, majd az ezredfordulón is (!) a Magyar Rádió moszkvai tudósítója volt, a nyolcvanas évek végén meg a politikai adások főszerkesztőségének főmunkatársa volt.

1991-ben már a Rádió parlamenti tudósítójaként munkálkodott, de elvileg nem lehetett annyira elfogult (vagy ügyesen csinálta), hiszen munkájával még az MDF is elégedett volt, így Szabad György a sajtónapon ezüst-érmet jutalmazta, „hitelesen, pontosan tájékoztató újságírói, tudósítói munkájáért”. Ezek után nem meglepő, hogy 1997-ben saját körétől, a posztkommunista Horn-kormánytól ő is megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét. [Amit aztán Bayer Zsolt kitüntetésekor sok társával együtt ő is “visszadobott”.]

A rendszer működését ismerve le merem írni, hogy nyilvánvalóan hálózati ember. Hogy van-e erről papír vagy nincs, tulajdonképpen lényegtelen. Nem az aláírása, az esetleges beszervezettsége a lényeg. Maradjunk annyiban, hogy akárki nem fordíthatta le a katonai Zrinyi Kiadónak Kaszszisz és Koloszov szovjet elvtársak A titkosszolgálatok rejtélyeiből című könyvét (1983) a hírszerzésről.

Kende Orbán Viktorról szóló könyvét Verebes István méltatta

A KISZ-es, a párttitkár és a moszkovita – a trióból látjuk, hogy mind a hárman belső, megbízható káderek.

Kerekes András rádiósként nem kapott lapot, de Földesi és Kende főszerkesztőként folytathatta a pályafutását. Kende közben megalapította a Hibiszkusz és a KendeArt nevű cégét is, ezekkel adta ki a botránykönyveit.

Írt a Postabankról (erről bővebben következő cikkemben), az orvosi műhibákról, de a legnagyobbat a már említett, Orbán Viktorról szóló fércművei szóltak. Kende Solymáron mutatta be az első könyvet a 2002-es kampány idején, amikor kulcsfontosságú volt, hogy az általa támogatott MSZP visszatérjen a hatalomba. Bár többen elhatárolódtak tőle, voltak, akiknek tetszett. A Veszprémi Napló cikke szerint a bemutatón

„ott volt Gálvölgyi János is, aki a szerző meghívásának tett eleget. A színész lapunknak azt mondta, még nem volt ideje arra, hogy elolvassa a könyvet, mert ő dolgozó ember.”

Gálvölgyi tehát elment a bemutatóra, de úgy, hogy állítólag nem olvasta. Szép. Nem mindenki volt ilyen óvatos:

„Verebes István jelenleg is olvassa a könyvet, és nagyon figyelemre méltónak, hasznosnak tartja. Lapunknak azt mondta, a műből kiderül, hogy az írója hatalmas munkát végzett, alaposan utánajárt Orbán Viktor pályafutásának.”

A Népszabadságban Rákosi Mátyás életrajzírója, Pünkösti Árpád írt egészen elképesztő recenziót. A címe: „Lelövik-e Kendét?” „Ismételjük: a kötetben ismereteink szerint 80-90 százaléka benne van annak, amit Orbán Viktorról tudni lehet és tudni kell (néha az is, ami mellett el kellett volna menni, például az OV liliomtiprásáról keringő pletyka)” – írja elégedett Pünkösti, majd:

„A szerző arról ír, hogy egyéves munkálkodása során többen megjegyezték – amikor kiderült, miről akar írni –, hogy lelövik.”

Kende Péter, amikor elbukott a Martonyi János elleni perben / Fotó: MTI

Kendét természetesen nem lőtték le, de nagy meglepetésre kitiltották az ELTE-ről. A Népszava és a többi lap felháborodottan írt arról, hogy az egyetem vezetésre megakadályozta az egykor ott végzett Kende előadását, hiába hívta meg a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége.  [Vezetője az 1976-ban született Kalmár Szilárd volt, hozzá köthető az a Balpárt, amely pár éve az Osztyapenkó visszaállítását követelte]. Ez az ELTE részéről különösen nagy pofonnak számított. 

Ugyanebben az időszakban újabb csapás érte: a köztelevízió megszüntette Slágertévé című műsorát, amelynek a producere volt. A jogász természetesen a Fideszt sejtette a háttérben. A legérdekesebb, hogy ezt a végtelenül együgyű (és ezért természetesen roppant népszerű) produkciót 2011-ben visszahozták.

A Válasz akkori cikkéből idézek: „A >megújult< m2 egy békés télvégi estén, február 26-án kezdte sugározni a Volt egyszer egy Slágertévé – Válogatás című sorozatot. Azok kedvéért, akiknek nem volt szerencséjük a Slágertévéhez, szögezzük le: lehet, hogy a maga idejében az MTV legnézettebb műsora volt, de ez nem annyira a produktum színvonalára, inkább a csatorna kínálatára nézve sokatmondó.

A bohózatokkal megszakított slágerfolyam, a neonfüzérekkel gazdagon megszórt drapériák, a cowboyruhában hintalovon daloló Székhelyi József, az izzadságszagú felkonfok, Haumann Péter ripacskodó kacajai és Kovács Katival előadott álnaiv dialógusai, az egész Luxor-show-ba oltott Önök kérték olyan fejezetét jelentette az MTV történetének, amit legjobb volna elfelejteni.”

Szerencsére én már elfelejtettem, de a videóról azért eszembe jutott:

Révész Sándor írt megsemmisítő kritikát

Bár Verebes, Pünkösti méltatta Kende könyvét, azért nem mindenkinek ment el az esze. A Beszélőben Révész Sándor semmisítette meg Kende könyvét Francba a labdával című írásában. Révész hosszú cikkében pontról-pontra szétszedte Kende fércművét, amelyről – többek között – ezt írta:

„Dr. Kende olyan módszerrel dolgozik, amellyel bármilyen állítás, sejtés létrehozható. Bárkivel szemben, bármikor. Bármelyikünk kompromittálódhat apaként, férjként, bármelyikünk szexuális identitása elmosódhat, bármelyikünk feleségéből lehet meghasonlott, kifacsart asszony… stb. Esetleges, hogy mi, vagy mások, tiszteletünkre méltó, vagy nem méltó személyek lesznek gátlástalan szerzők áldozatai.”

Majd: „A könyv végén színre lép dr. Popper Péter, akinek végletes elfogultságára mindenki mindig bízvást számíthat, s szakértőként előadja azt a meggyőződését, hogy Orbánnak >nagy-késhegyig menő konfliktusai lehetnek a házasságában, a párkapcsolataiban…< (309. o.) Erről ugyan nem tudunk semmit, de ki van következtetve. Egyéb párkapcsolatokról sem tudunk semmit, de mintegy magától értetődik, hogy vannak. Csak úgy en passant.”

Popper Péter – igen, már csak ő hiányzott. A galerik nagy ellensége. Szerepeltetésén már Révész is gúnyolódik. 

Az is igaz, hogy a Beszélőt is a Postabank támogatta a rendszerváltozás után, sőt, a Kende vezette Pesti Műsor Kft. kiadó állt mögötte, amíg 1995-ben ki nem hátrált. Talán ez is ott volt a szokatlan, de dicséretesen őszinte kritika mögött.

Kende és az Apró-klán, avagy az állambiztonsági jóbarátok

Kende Péter következő bombáját már a 2006-os választásra időzítette – ekkor jelent meg az Orbán Viktorról írt második könyve. [Ennek szövegét a tekintélyes Bodor Pál (Diurnus) gondozta. Bodor 1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt. Képzelhetjük, azért ennek milyen ára lehetett Ceaușescu diktatúrájában.] 

Ez is kulcsfontosságú volt – az Apró-klán emberének, Apró Piroska vejének, Gyurcsány Ferencnek mindenképp a hatalomban kellett maradnia. Kende közben egy harmadik könyvében a nemzetbiztonsággal foglalkozott, és ez az igazán érdekes, hiszen itt ér ő is össze az említett Apróékkal.

Kende botránykönyve idején írta meg a konzervatív sajtó (a Magyar Nemzet és a Heti Válasz), hogy a jogásznak közös cége van a korábbi állambiztonsági tiszttel, Nagy Lajossal, aki 1990-ben a frissen megalapított Nemzetbiztonsági Hivatal (NH) vezetője lett. Az említett NH-ba természetesen átmentették a régi állambiztonsági gárda színe javát, olyan alakokkal, mint például ifjabb Apró Antal, aki osztályvezető lett, egészen addig, amíg pár hónappal később nyugdíjazták.

Az is kiderült, hogy Kende igen jó barátságban volt az állambiztonsági körökben csak „Apró Tóninak” nevezett egykori állambiztonsági tiszttel. Kende és Nagy közös cége (B. S. Magánnyomozó Kft.) és az Apró, Nagy vállalkozás (S-Komplex Kft.) ugyanazon a területen dolgozott. A legérdekesebb, hogy szintén a Kende-féle cégben volt Nagy felesége, Svoboda Petra, aki egy időben Apró Piroska titkárnője volt… Íme a klán.

„Évekig kutattam a titkosszolgálatok múltját és jelenét. Sok tucat kémelhárítóval, belső elhárítóval beszélgettem, dolgoztam. Közülük egy csomóval nagyon kellemes, jó kapcsolatba kerültem. Apró Antal egy volt ezek közül, akivel nagyon kellemes >traccspartijaim< voltak… Nagyon helyes ember… sokat beszélgettünk – fogalmazott.” (Idézte a Magyar Nemzet a Hír-tv által megszólaltatott Kendét.)

Ez már 2006-ban volt, itt már az MSZP is nyíltan felvállalta a KISZ-kádert. Könyvének bemutatóján Szanyi Tibor és Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter is ott volt, Szanyi nem is tagadta, hogy Kende Péter a jó barátja. Miért is kellett volna?

Releváns információikat továbbra is várjuk a mezo.gabor@pestisracok.hu címre!

Folytatom.