Ahogy feltételeztük, jönnek a gyerekeknek szánt gendermesék
Nem húzzák az időt a genderlobbi ügynökei: alig több, mint egy év kellett csak ahhoz, hogy beteljesüljön a jóslatunk a gyerekek elleni támadásról. A felnőtteknek szánt LGBTQ-mesék után máris pályázatot írt ki a Labrisz Egyesület arra a változatra, amely a gyerekek agyát mosná a nemi szerepek összezavarását célzó ideológiával.
Most éppen a népmesék vannak soron, amelyeket nem találják elég toleránsnak a nyílt társadalom haladó propagandistái. Megalkottak hát egy újmúltat a mesék világában, amelyet egyelőre még csak a felnőttek torkán próbálnak lenyomni, de ha ez sikerül nekik, egyet találhatunk, kiknek az agyát fogják mosni ezekkel a mesékkel... Elvégre csak a politikát akarják kiűzni az iskolákból, de a szerintük ízig-vérig civil LGBTQ-propagandával már lehetőleg óvodáskorban szeretnék megfertőzni a gyerekeket.
Másfél éve megmondtuk!
Egy tavaly júliusi cikkünkben írtuk ezt, amely a Pride-hónap keretében bemutatott mesékről szólt. Akkor arról adtunk hírt, hogy az amerikai Danielle Bellone ún. „újhagyományos” történeteket ad elő, amelyek a bevett népmesei szerkezet, jelképek és történetelemek felhasználásával megírt mesék LGBTQ-szereplőkkel. Az a – jegyeladási dinamikája alapján kudarcos – rendezvény még felnőtteknek szólt, de a témát látva beharangoztuk, hogy mivel mesékről van szó, nyilvánvalóan a gyerekek lesznek a tényleges célcsoport. Minden bizonnyal csak idő kérdése, hogy ezek az „újhagyományos” kamunépmesék hamarosan már ne csak belépődíjas felnőtt előadásokon legyenek elérhetőek, hanem ott dörömböljenek az iskolák és óvodák ajtaján is – szólt a feltételezésünk, és ez az idő kevesebb, mint másfél év lett.
„Lenne itt egy kis kötelezően választható feladat Gyuri bácsi kedvéért”
A Mandiner szúrta ki, hogy a Labrisz Leszbikus Egyesület pályázatot írt ki óvodásoknak és kisiskolásoknak szánt mesekönyvre. Az „alternatív mesei utakat” bemutató könyvben kortárs magyar szerzők meseátiratai mellett pályakezdők történeteit is megjelentetnék – ezt célozza a díjazott művekre 40 ezer forintos jutalmat kínáló pályázat. Vagyis a haladó kritikusok által már kanonizált kortárs meseírók azzal maradhatnak bent a pikszisben, ha vállalnak egy-két gendermesét, miközben a pályázattal megpróbálnak szerezni még néhány balliberális kortárs szerzőt, akiket ennek ürügyén felfuttathatnak. Különös időbeli egybeesés, hogy a pályázatot éppen akkor hirdették meg, amikor a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) ismét kitömi pénzzel a magyarországi kulturális, művészeti és tudományos közeg, valamint közösségszervezők megbízhatóan ellenzéki részét. Nem is nyúl mélyen a zsebébe a Labrisz Egyesület, hiszen a most kapott 2 millióból a pár díj kiosztása után is jócskán marad macskatápra való pénz annak a néhány kiválasztottnak, akik főállásúként abból élnek, hogy leszbikusok.
A jól ismert mesék mai közegben játszódó, újraírt változatait várjuk olyan szereplőkkel, akik valamilyen stigmatizált vagy kisebbségi csoporthoz tartoznak. Például nem felelnek meg a hagyományos nemi szerepeknek, LMBTQ-emberek, nem fehér bőrűek, nem keresztények, menekültek, mélyszegénységben élők, testi fogyatékossággal vagy mentális zavarral élnek, idősek, határon túliak, alkoholbeteg, börtönviselt szülők gyerekei, és még folytathatnánk a sort
– olvasható a pályázati kiírásban. Arról is van sejtésünk, lehetőség szerint kiket hívnak majd az óvodákba, hogy felolvassák ezeket a megbuherált „népmeséket” a szerencsétlen kisgyermekeknek. Ne legyen kétségünk, hogy sok intézményben akad majd olyan lelkes, kockásinges tanárnő és óvónő, aki ugyancsak fontosnak érzi majd azt, ami a Labrisz Egyesület szerint fontos!
Jogegyenlősítésnek álcázott kultúrakisajátítás
Átírt, újraírt mesék. Továbbra sincs tehát nyoma annak, hogy az LGBTQ-mozgalom bármilyen saját szellemi, kulturális alkotásra törekedne; kizárólag jelképkisajátítás, valamint a hagyományos társadalmi keretek és eszközök elbitorlása a célja. Át akarja értelmezni az eredeti meséket, hogy azokat már óvodás korban a gyerekek elé lehessen tenni, fokozatosan kizárva ezzel az eredetieket. Ezt persze tagadják, hogy valami meglévő ellen irányulna a törekvésük, de nézzük csak meg, hogy a mozgalom többi sarkalatos lépése miről szólt valójában! A szivárvány a Bibliában azt az isteni ígéretet jelképezi az özönvíz után, hogy bármilyen bűnt kövessen el az emberiség, többé nem pusztítja el ilyen katasztrófával. Ezt kitűzni a szexuális devianciák népszerűsítésének jelképeként pontosan az a cinizmus, amellyel az LGBTQ-mozgalom szét akarja verni a társadalmat. Nézzünk csak körül a világban, hogy mit jelent ma a szivárvány! Az Isten és ember közti szövetséget – amit évezredeken át jelentett –, vagy a homo- és egyébszexualitást?
Az egyneműek házasságára irányuló követelést is jogegyenlősítésnek álcázzák, holott valójában a létező, hagyományos társadalmi berendezkedés elbitorlása. Amit ma Európában a házasság intézménye alatt értünk – beleértve magát az esküvő szertartását –, azt a kereszténység vezette be. Ez eredendően egy férfi és egy nő életre szóló összetartozására kimondott eskü, Isten színe előtt. A heteroszexualitást normalitásnak tartó keresztény kultúra, sőt, az európai civilizáció ezt még az elmúlt évszázadok folyamatos liberalizálása, elvilágiasítása ellenére is így látja jónak, és csak így, mert ez a házasság lényege. A lelke mélyén olyannyira érzi az európai kultúra, mennyire fontos ez az alap, hogy még ma is elvileg „örökre” kötik az esküt, holott teljesen hétköznapivá vált a válás, azaz ennek az eskünek a megszegése.
Nem akarnak sajátot, a miénket akarják
Az LGBTQ-mozgalom pedig ezt a házasságot akarja kisajátítani, erre akarja ráerőltetni a saját világképét. Ez törvényszerűen a házasság eredeti értelmezésének végét jelentené, hiszen ha egy férfi és egy nő örök életre szóló esküje most már nemcsak nem örök lenne, de nem is okvetlenül egy férfié és egy nőé, az már végképp nem házasság lenne. És éppen ez a cél, hogy ugyanúgy kivándoroljunk a saját eltorzított intézményeinkből, ahogy az európai őslakosság kivándorol a saját, eltorzított városaiból, a betelepített jövevények elől menekülve. Az LGBTQ-mozgalom a heteroszexuális többségi társadalmat akarja kiszorítani a házasság szakrális alapú intézményéből. Eszébe sem jut, hogy a házasság eredeti jelentését békén hagyva kialakítson magának egy új fogalmat, hagyományt, mítoszt, és azt próbálja párhuzamos intézményként elfogadtatni a többségi társadalommal. Nem, nekik a miénk kell!
Ugyanezt teszi az LGBTQ-mozgalom most már a meséinkkel is. A „melegszál” lassan nemcsak a kortárs filmsorozatokból, sőt, rajzfilmekből lesz kihagyhatatlan, hanem a kisgyermekeknek szánt mesékből is. Most már nyíltan kimondják, hogy az óvodások és a kisiskolások a célcsoport. Rögtön kisgyermekkorban beléjük akarják nevelni – akár erőszakosan is – a szexuális devianciák és a követhetetlenül sokfelé ágazó nemi identitások, illetve orientációk elfogadását, sőt, ünneplését, hogy mire két-három, ilyen meséken felnevelt nemzedék a felnőttkorhoz ér, teljesen szétessenek a másfélezer éves európai civilizációt megtartó keretek.
