Egy, a ’80-as években született felmérés szerint a TSZ-elnökök 80 százaléka szorult állandó orvosi ellenőrzésre, sokuk pszichiátriai kezelés alatt állt. Nem bírták az azzal járó nyomást, hogy egyfelől meg kellett felelniük a kommunista vezetésnek, másfelől többször azokat az embereket nyomorították meg, akik közül ők is érkeztek. Alkoholista, idegbeteg TSZ-elnökök, megnyomorított és kisemmizett kulákok és kisparasztok szegélyezték a puhának mondott kádári diktatúra útját. Sorsukról sokszor olyan káderek döntöttek, akik vajmi keveset értettek a gazdaságirányításhoz, ám Moszkvában rendkívüli módon bíztak bennünk. Ilyen volt Rákosi hű szövetségese Gerő Ernő, akiről kevesen tudják, hogy rengeteg tárcát irányított. 1945 után felelt az ország közlekedésének újjáépítéséért, a tervgazdaságért, az ellátásért. Ez utóbbi az 1950-es évek elején már igencsak akadozott, jóformán a fél ország éhezett. Később szemforgató módon a szovjet elvtársak felelősségre vonták Gerőt a hibákért. Mire ő úgy reagált, hogy csak azt tette, amit szovjet vezetők kértek tőle. Részletek a Bank Barbarával, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagjával készült videóban!
Facebook hozzászólás
Facebook
Twitter
YouTube
RSS