Az Alkotmánybíróság kezében van a móri vérengzés nyomravezetői díjának sorsa
Alkotmányjogi panaszt terjesztett be az Alkotmánybírósághoz a tizennyolc évvel ezelőtti, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás egyik kulcsfigurája, a támadáshoz használt fegyverek és egyéb eszközök egy részét megtaláló, ezzel a hatóságokat a valódi tettesek nyomára vezető férfi – tudta meg a PestiSrácok.hu. Szebenyi István azért fordult a testülethez, mert a nyomravezetői díjért, illetve annak egy részéért beadott kereseteit immár az összes hazai bírói fórumon elutasították, jogorvoslati lehetőségei ezzel az ítélkező bíróságok tekintetében kimerültek, így egyedül az Alkotmánybíróság hozhat már csak olyan döntést az ügyben , amely a perdöntő bizonyítékokat szállító felfedező számára kedvező lehet. Panaszában Szebenyi István arra hivatkozott az Alkotmánybíróságnak, hogy korábbi pereiben hátrányos megkülönböztetés érte, mivel őt kizárták a móri nyomravezetői díj kedvezményezettjei közül, míg az ügyben bizonyítottan hamisan tanúskodó, a vizsgálatot ezzel vakvágányra terelő Kiglics Attilának ugyanakkor aggályok nélkül kifizettek huszonötmillió forintot, amit a döntéshozók ma is helyénvalónak tartanak. Beadványában Szebenyi az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetést tiltó passzusaira hivatkozott. A megoldóember nemcsak jog-, hanem igazságszolgáltatást is kért az Alkotmánybíróságtól.
Szebenyi István sokadik keresetét nemrég utasította el jogerősen a Fővárosi Törvényszék, amely előtt a felperes nem is tudta érdemben felsorakoztatni az indokait, előadni az érvelését, lévén a bíróság zárt ülésen döntött az ügyben, csak a határozata volt nyilvános. Szebenyi akkor úgy gondolta, hogy mivel Magyarországon a jogorvoslati lehetőségei kimerültek, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul ügyével. Időközben kiderült, hogy a jogszabályok változása miatt ezt csak azután teheti meg, ha panaszának ügyében az Alkotmánybíróság is állást foglal, és esetleg az a testület is úgy ítéli meg, hogy nem jár neki nyomravezetői díj a móri ügyben. Szebenyi a törvényi határidőn belül adta be panaszát az Alkotmánybírósághoz; döntés még egyelőre nincs arról, hogy a testület mikor foglalkozik azzal érdemben.
Eddig egyik bíróság sem volt kíváncsi a védett tanú perdöntő vallomására
Szebenyi István amatőr hadtörténész, aki társaival gyakran fémkeresőzik a Vértes környékén, ahol a második világháború idején nagyobb csaták voltak. A férfi az egyik ilyen alkalommal, 2006 végén, több, mint négy évvel a vérengzés után találta meg azokat az elásott csomagokat, amelyekben a bankrabláskor használt fegyveralkatrészek és egyéb eszközök voltak. A történtek után jelentette be a Nemzeti Nyomozó Iroda, hogy a móri támadás és a veszprémi postásgyilkosság között összefüggés van, majd jelentkezett egy később védett személyként kezelt tanú, aki információival segített azonosítani Nagy Lászlót, akin keresztül a nyomozók eljutottak társához, Weiszdorn Róberthez is. Szebenyi István portálunknak elmondta, hogy a tanú a rendőrségen azt mondta: csak akkor lett számára világos, hogy Nagy Lászlónak – akit nem ismert, csak egyszer találkozott vele – köze lehet a vérengzéshez, hogy a sajtóhírek révén a tudomására jutott az említett csomagok felfedezése. Az említett, a Fővárosi Törvényszéken nemrég jogerősen véget ért perújításban Szebenyi épp azt indítványozta, hogy – személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – hallgassák meg a védett tanút, mivel ezt korábban a nyomravezetői díj körül kialakult vitában az erről szóló indítványok ellenére egyszer sem tették meg korábban.Először úgy tűnt, hogy a zárt tárgyalás elrendelésével a bíróság ennek eleget is tesz, aztán kiderült, hogy a Fővárosi Törvényszéket sem érdekelte a feltehetőleg perdöntő vallomás.
Jogerős ítéletek mondták már ki, hogy Szebenyi nélkül nem oldódott volna meg a móri ügy
Bár Szebenyi a fentihez hasonló igényét korábban elutasították a bíróságok, a felperes kitart álláspontja mellett, amely szerint ha ő nem fedezi fel az elásott holmikat, a védett tanú sem jelentkezett volna a hatóságoknál, és a köztudatban még ma is az élne, hogy az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede és Hajdu László voltak a móri mészárosok. Érdekesség, hogy a vizsgálat adatai szerint a nyugdíjakat kézbesítő veszprémi postással ugyancsak Nagy László végzett, majd abban az ügyben a Magyar Posta, és az áldozat lakhelye, Herend is nyomravezetői díjat írt ki, amelynek egy részét a bíróságok korábban bármilyen aggály nélkül megítélték Szebenyinek. Az utóbbi ügyekben meghozott jogerős ítéletekben tényként szerepel, hogy a felperes segítsége nélkül soha nem sikerült volna azonosítani a valódi elkövetőket. Ennek oka egyebek mellett az, hogy Nagy László és Weiszdorn Róbert is büntetlen előéletűek voltak korábban, így ha hagytak is valamilyen nyomot a vérengzés helyszínén, adataik nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban.
A hamis tanú köszöni, jól van
Mint arról korábban beszámoltunk, Szebenyi István annak a huszonötmillió forintnak a felére tartott/tart igényt, amelyet Kiglics Attilának, a móri ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede egykori bűntársának fizetett ki a rendőrség nyomravezetői díjként. Kiglics több fegyveres rablásban – pénzszállítók, postahivatalok elleni támadásban – vett részt korábban Kaiserékkel, hamis vallomásával pedig a vádalkuja révén garantált büntetlensége mellett vagyont is szerzett.
A móri vérengzés miatt indított büntetőeljárásban a hatóságok az ügy alapjaként kezelték Kiglics Attila elbeszéléseit, aki annyival tudta alátámasztani verzióját, hogy Kaiser Edének korábban volt egy barátnője, aki szüleivel együtt a megtámadott bankfiók közelében lakott. A magyar hatóságok azóta sem változtattak azon a véleményükön, hogy Kiglics kifizetése jogos és kívánatos volt, mert – magyarázatuk szerint – az egyébként valóban kemény, veszélyes gengszterekként ismert Kaiserék feldobásával újabb súlyos bűncselekményeket akadályozott meg.
Ez igaz, csakhogy a móri ügy nyomravezetői díjának kiírása azóta sem változott, és az úgy fogalmaz, hogy az összeg annak jár, aki megnevezi, vagy olyan mértékben beazonosítja az elkövetőket, hogy azzal a hatóságok képesek legyenek elfogni azokat. Szebenyi és a védett tanú, a taxisofőr szerepe ehhez lényegesen közelebb áll, mint a semmilyen hasznos információt nem közlő, a vizsgálatot szándékosan vakvágányra terelő Kiglicsé. Az csak hab a tortán, hogy Szebenyi István a díjért korábban indított, majd elveszített perei után a bíróságok ráverték a perköltségeket is, majd azokat végrehajtással szedték be tőle. Érdekesség, hogy az említett védett tanú sem kapott nyomravezetői díjat a móri ügyben; őt csak a postásgyilkosság ügyében kiírt tízmillió forint illette meg.
Az Alkotmány tiltja a hátrányos megkülönböztetést
Az Alkotmánybíróságnak beadott panaszában Szebenyi István a hátrányos megkülönböztetés tilalmára hivatkozott, amelyet az Alaptörvény garantál, mint beadványában írta:
Úgy gondolom, hogy az ügynek a részletes indokolásban ismertetett körülményeiből kitűnően a bíróságok pártatlanság helyett az ügy során folyamatosan és végig részrehajlóan és a hatóságok felé elfogultan, így teljes mértékben tényszerűtlenül értékelték a móri ügyben való közreműködésem jelentőségét, amely praktikusan a fordulatot hozta az addig teljesen tévúton járó és holtvágányra jutott ügy megoldásában, és amely nélkül az ügy nagy valószínűséggel sosem oldódott volna meg. Továbbá véleményem szerint ugyanezen elfogultságból gátolják, hogy perújítás útján tudjak jogorvoslathoz jutni. Úgy vélem, hátrányos megkülönböztetés ért a bírói döntés által, ha egy ugyanolyan helyzetben lévő másik tanú kap nyomravezetői díjat, míg én nem kapok. Továbbá úgy vélem, hátrányos megkülönböztetés ért a bírói döntés által, ha egy hamisan tanúskodó másik tanú kap teljes összegű nyomravezetői díjat, míg én nem kapok, illetve ha kapok is, csak fele annyira lennék jogosult, mint a hamisan tanúskodó másik tanú, aki ráadásul ezzel félre is siklatta az ügy nyomozását.
Az alaptörvény ide vonatkozó passzusa úgy fogalmaz:
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
Nemcsak jog-, hanem igazságszolgáltatást is kért az Alkotmánybíróságtól a megoldóember
Az Alkotmánybírsághoz beadott panaszában Szebenyi István kifogásolta, hogy az eddig az ügyben döntést hozók csak a rendőrségi törvény azon passzusait vették mereven figyelembe, amelyek alapján a nyomravezetőnek a tettes/tettesek valódi kilétét kell felfednie, és csak ekkor fizethető ki neki a díj. Ez alapján a védett tanúnak sem járt volna semmi, hisz ő is csak egy elmentetlen telefonszámmal tudott szolgálni a nyomozóknak, de ez elég volt ahhoz, hogy Nagy Lászlót, majd Weiszdorn Róbertet beazonosítsák, majd elfogják. A Szebenyi által kiásott fegyvereken és más tárgyakon ott volt a móri bankfiókban megtalált DNS-minta is, ami a panaszos szerint sokkal fontosabb bizonyíték annál, mintha tudta volna, hogy a mészárost Nagy Lászlónak hívták, hiszen ilyen nevű ember több ezer él Magyarországon. Szebenyi István szerint
nagyon rossz a társadalom felé közvetített üzenete is annak, hogy Kiglics Attila személyében egy hamisan tanúskodó, a hatóságokat egyértelműen félrevezető személynek kifizettek huszonötmillió forintot, míg nekem aki úgy gondolom, a legnagyobb mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy egy pszichopata bűnöző ne ölhessen újra, egy fillér sem jár. Nehéz lenne ugyanis vitatni azt, hogy a totálisan tévútra került és holtvágányon álló móri ügy az én tevékenységemnek köszönhetően lendült ismét mozgásba a helyes irányba, és lett megoldva expressz sebességgel. Mivel nincs már más jogi lehetőségem, ezért fordulok Önökhöz. Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, szíveskedjen beadványomat áttekinteni, és nem csupán jog-, de igazságszolgáltatást is biztosítani a számomra.
Vezető kép: Facebook
