A normalitás megosztó jelenség világszerte, Magyarország pedig mindkét oldalon heves érzelmi reakciókat vált ki. Nem véletlenül.
Goretity Franciska vezércikke
Tucker Carlson 2023. augusztus 21-én készítette második interjúját Orbán Viktor miniszterelnökkel. A nemzetközi szinten nagy port kavaró beszélgetés nézettsége rövid idő alatt soha nem látott magasságokba, körülbelül 125 millióra szökött, amelyet többek között Elon Musk is megosztott a Twitteren. A szókimondó eszmecsere során terítékre kerültek a közelmúlt és a jelen legégetőbb kérdései, amelynek során feltűnő volt, hogy bár a felek sok mindenben egyetértenek, a világ két túlsó pontján mégis mennyire eltérő közegben mozognak és ezáltal mennyire más információhalmaz veszi őket körül.
A jól időzített beszélgetés egybeesett az államalapítás ünnepéhez kapcsolódó programsorozattal és a nagyszabású atlétikai világbajnoksággal, amelyek szintén hazánkra vonzották a tekinteteket az elmúlt hetekben. A Fox News korábbi sztárja augusztus 20. kapcsán álmélkodva emelte ki a Magyarországon uralkodó erős nemzeti identitást és hazaszeretetet, ami a nyugati világban ma már valóságos kuriózumnak, sőt, botrányos devianciának minősül. Kívülállóként meglephette az, ami nekünk, magyaroknak magától értetődő: büszkék vagyunk a több mint ezer éves történelmünkre, az egyedi, szomszédainktól teljesen különböző kultúránkra és a hosszú időn át megőrzött, nem indoeurópai nyelvünkre.
A miniszterelnök felidézte az idei tusványosi beszédben is megfogalmazott gondolatát, miszerint míg a liberális értékrendben az egyén mindenek fölött való, addig a konzervatív megközelítés az Isten, a haza és a család eszméjét az ego elé helyezi. Bár a liberalizmus eredetileg azt jelentette, hogy sokféle nézet is megfér egymás mellett, a ma uralkodó ideológia egyértelműen hegemóniában van, vagyis kizár és megbélyegez minden olyan megközelítést, ami eltér az övétől.
Éppen ez a gondolatsor volt az, ami egy másik népszerű amerikai kommentátor, Michael Knowles figyelmét is megragadta. Ez nem véletlen, hiszen a Daily Wire műsorvezetője szintén nemrég járt Magyarországon és rendkívül elismerő szavakkal illette az itt uralkodó tendenciákat. Látogatása során előadást tartott az MCC Feszten, amelynek középpontjába a nyugati világ szellemi és erkölcsi hanyatlását helyezte. “Orbán egy rendkívül intelligens, művelt ember” – emeli ki három nappal ezelőtti videójában az internetes személyiség.
Orbán Viktor nagyon komolyan veszi a tudást, a tanulást és a bölcsességet. Tudom, hogy ez elég alapvetőnek hangzik, mert az ember azt remélné, hogy ezzel minden államférfi így áll, de ez mégsem így van. (…) És ami szintén nagyon tetszik benne, hogy ő nem valami valóságtól elrugaszkodott entellektüel az elefántcsonttoronyban, (…) nagyon is ott van a politikai élet sűrűjében, mégis komolyan veszi a nagy átfogó történelmi-filozófiai kérdéseket és le tudja őket egyszerűsíteni. Ez az egyik jele annak, hogy valaki tudja, mit beszél
– összegzi véleményét Knowles Tucker Carlson interjúja kapcsán.
Ha tágabb perspektívából nézzük ezeket a véleményeket, kitűnik annak jelentősége, mennyit változott az elmúlt években hazánk nemzetközi megítélése. A “bezzeg Nyugat” és az elhíresült gyurcsányi “merjünk kicsik lenni” mítosz átfordult, és lenézett, szegény keleti rokonokból igazi példaképpé avanzsáltunk. Többé nem fordulhat elő, hogy a tengerentúlon nem is hallottak rólunk, vagy hogy Budapest és Bukarest neve összemosódik a köztudatban. Remélhetőleg már azt is mindenki számára világos, hogy nem vagyunk volt szovjet “tartomány”, és Hondurassal ellentétben nem spanyol ajkú nemzet vagyunk.
Az ilyen pozitív hangok ellenméregként szolgálnak a Soros-médiabirodalom kitartó áskálódása ellen. Jó érzés végre olyan sajtóvisszhangokat hallani külföldről, amelyek nem lejáratják, szándékos értetlenkedéssel félremagyarázzák és megbélyegzik a magyar kormány megnyilvánulásait. Gondoljunk csak Szijjártó Péter Christian Amanpourral folytatott elhíresült beszélgetésére a CNN-en, a momentumos asszonykórus napi szintű árulkodására Brüsszelben vagy David Pressman legutóbbi uszító ténykedéseire. Nyilván nagyon fájdalmas szembesülniük azzal, hogy megdől a sokat hangoztatott érvelésük, miszerint a magyar miniszterelnök magára maradt a nézeteivel és elszigetelődött. Azzal sem lehet könnyű megbékélniük, hogy míg az európai vezetőség szürke, egyszer használatos liberális politikusai olyan tempóban váltják egymást a közéletben, hogy szinte megjegyezni sem érdemes őket, addig Orbán Viktor a rendszerváltás óta a politikai élet egyik kulcsfigurája, zsinórban nyeri a negyedik kétharmadát, és még Joe Biden hanyatló, szelektív memóriájában is egyedül ő ragad meg az uniós vezetők közül.
Az eddigi reakciókat figyelve várható, hogy az interjú kapcsán hamarosan ismét bögréből kortyolgathatjuk majd a liberális könnyeket. Sok újat természetesen nem sikerült megfogalmazniuk: a New York Times beszámolója például minden klisét előrángat a “szélsőjobboldali”, “fehér felsőbbrendűség” kifejezésektől kezdve a “populista” vagy “oroszbarát” jelzőkig.
Mindenesetre úgy tűnik, a normalitás megosztó jelenség lett világszerte, hiszen Magyarország így vagy úgy, de mindkét oldalon heves érzelmi reakciókat vált ki. Nem véletlen, hogy az elmúlt években egyre jobban vonzani kezdtük a külföldi konzervatívok tekintetét, hiszen egy olyan pozitív példát látnak bennünk, ami az ő hanyatló társadalmaikban sajnos ma már csak elérhetetlen utópia. Innen is szurkolunk nekik, hogy ez ne maradjon így.
János
2023-10-01 at 12:56
A Petőfiben szolgáltam magam is. Tudom azt is, mit köszönhetünk Mária Terézia királynőnek és elfogadom az alábbi érveket.
De. Petőfit mégis jobban szeretem és becsülöm, mint a királynőt. Ez nálam érzelmi kérdés❗😃❗. Ráadásul Petőfi nemigen kedvelte a labancokat!!!
A névváltoztatás politikai aktualitását viszont nem ismerem, nem értem.
egresi istván jános ernő
2023-10-01 at 12:30
Schenkhyalfonz, 2023-10-01 at 11:14:
A hozzászólása figyelemre méltó, elgondolkoztató.
Még annyit: Gyakran leírtam azt is (talán nyersen fogalmazva), a Habsburg-uralom volt az “ára” annak, hogy elkerültük a balkáni népeknek, országoknak a sorsát.
A Rózsa Zoltán hozzászólása kapcsán írt kommentemet még kiegészíteném az alábbiakkal:
Az ÖBB – MÁV vitában, lehet, hogy az én hibám, de nem látom tisztán a helyzetet.
Az emberek közötti kapcsolatot pedig sokszor sikerült (és mai is sikerül) egyes politikusoknak elrontani, ezért nagyon örültem az alábbiaknak:
Egy hónapja pár napot Abbáziában, azaz, a mai Opatijában töltöttünk el. A hotel éttermében, a vacsoránál, a felszolgálók főnöke szerb fiatalember volt, és minden este egy, a nyugdíj mellett dolgozó horvát pincér tálalt nekünk. Német-angol “keveréknyelven” szóba elegyedtünk velük, hihetetlenül kedvesek, barátságosak voltak felénk – és egymással is, nyomát sem láttam viszálykodásnak közöttük.
Schenkhyalfonz
2023-10-01 at 11:14
Mária Terézia és a nemesség szövetsége az adott időben az egyetlen érdemi politikai lehetőség volt. Az uralkodóház utolsó sarja és az erős többségében magyar ajkú (és szinte teljes mértékben magyar tudatú) nemesség kihozta az elérhető maximumot a helyzetből. Lett tengerpartunk és visszacsatolódtak területeink, de kompromisszumok árán.
A szatmári béke újragombolása volt ez.
Ki lett volna az uralkodónk, valami jöttment luteránus kisállami germán, mint a balkániaknál lett szokásban?
egresi istván jános ernő
2023-10-01 at 10:32
Rózsa Zoltán, 2023-10-01 at 08:53:
A hozzászólása nagy-részével egyetértek, azonban – mint Északnyugat-Magyarországon élő – az osztrákokat illető, túlzottan általánosító véleményével nem:
Van, ahol megnehezítették a határátlépést, van, ahol nem (én nehezítést Jánossomorjánál, vagy Hegyeshalomnál nem tapasztaltam, a nyáron, amikor Anyósommal a boldogasszonyi (frauenkircheni) kegyhelyre autóztunk, „Grüss Gottal” („Isten hozott”) köszönt a határőrük, már nem is emlékszem, mikor volt olyan alkalom, hogy iratokat kértek tőlünk).
Rengeteg ismerősöm dolgozik „odaát” – távolról sem „sz..t” pucolnak, a nagy többségük szakmunkát végez, a munkáltatójukkal és a keresetükkel elégedettek. Tudom, itthon hiányzik a munkaerejük, de már régóta (évek, inkább évtizedek óta, „kint vannak”), amikor ezt választották, még itt, a még régiónkban, sem volt minden kedvező, a munkaerőpiacon.
A régiónkból rengetegen választják a schwechati repteret, hétvégén magyar – és szlovák – szótól hangos a parndorfi üzletközpont, de a Bécs melletti Shopping City Südben is sok honfitársunk megfordul. No, meg ha jól rémlik, a közelmúltban egy web-lapon azt írták, Ausztria – Horvátország után – a legnépszerűbb külföldi úti célja a honfitársainknak (ebben teljesen biztos nem vagyok, de „élcsoportban” vannak, bizonyára a síelés közrejátszik az úti cél megválasztásában).
Mindezeket csak azért írtam, mert ezek a mi tapasztalataink, de tisztában vagyunk azzal, hogy vannak olyanok (talán nem is kevesen), akiknek negatív tapasztalataik vannak.
Mária Terézia kapcsán pedig a következőket már régebben írtam: Igazából talán, nem is az 1700-as évek elején, hanem 1740-ben, Mária Terézia trónra lépésekor nyílt meg a szuverén magyar állam visszaállításának a lehetősége. Mária Terézia azonban biztosította a nemességet szabadságjogainak betartásáról, a rendek pedig döntöttek a nemesi felkelés megszervezéséről, Mária Terézia uralmának megvédéséről (“Vitam et sanguinem”, “Életünket és vérünket”). A nemesség megmentette a Habsburg-monarchiát, nem is annyira a konkrét fegyveres segítséggel, hanem azzal, hogy az adott nemzetközi helyzetben, Magyarországot nem állította Ausztria ellenfeleinek oldalára; a nemesség, ragaszkodva az ősi kiváltságaihoz, azoknak biztosítékát látta a Habsburg-uralom fennmaradásában; még nem érkezett el a reformkor ideje. A nemesség döntő többsége a magyarság közül került ki, függetlenül attól, hogy a dinasztiától, “menet-közben”, nem magyar ajkúak is kaptak nemesi címet. Észrevételem ezen az alapos munkán alapszik:
Sára János, dr.: A Habsburgok és Magyarország, Athenaeum 2000 Kiadó, Budapest, 2001.
Orientál
2023-10-01 at 10:30
Sajnos a mai balliberális zöld politika odajuttatta az EU-t hogy főleg USA és brit irányítással – nem meglepő hogy nem fét eu-s tagállam – az európai őslakosokat önpusztításra készteti és kényszeríti is a balliberális zöld politikája által ami megegyezik a diktátori parancsuralmi kommunista fasiszta rendszerekkel.
Bàstya elvtàrs
2023-10-01 at 09:38
Osztom Rozsa Zoltàn nézetét. Még annyit tennék hozzà, hogy nagyon vigyàzzunk, mert jövöre vàlasztàsok lesznek. Az EU – ban màr most elképesztö ideologiai nyomàsba kezdett. Màr most heccelnek, riogatnak mindenféle örültséggel (orosz beavatkozàs a vàlasztàsokba, stb.).
Teljesen egyértelmü szàmomra, hogy ez a sorosista brigàd nem fogja àtadni a hatalmat. Nem is adhatjàk, hiszen sorosék döntenek felettük.
Ez viszont Elöbb-utobb polgàrhàboru kitöréséhez fog vezetni.
Mégpedig nem a jobb-bal oldal között, hanem a soros birodalom és katonài illetve a konzervativ, értelmes nemzeti erök között.
Kemény és sulyos év elé néz Europa!
Rózsa Zoltán
2023-10-01 at 08:53
Értem én és nem szeretnék egyáltalán ünneprontó lenni egy ilyen jó hír közlésekor de lássuk be: messze több van még hátra mint amin már túl vagyunk. Valóban büszkék lehetün Orbán Viktorra és adjunk hálát, hogy sikerült neki megértetni magát ezzel a kicsit sem könnyű nemzettel. Orbán egy üstökös és a csóvája elég rövid – van körülötte néhány igen tehetséges és hasonló karakter mint Szijjártó Péter, Kocsis Máté vagy Kövér László. Utána viszont sűrűsödik a seprő és elég hamar érünk a sűrű iszapba. A tehetségtelenebbek de lelkesek már nem annyira tudnák azt amit Orbán csinál és a következő szinten már ott vagyunk a sűrűjében akik Orbán farvizén megélhetésből politizálnak – buták is, lusták is, demagógok is cserébe a pénzt és juttatásokat nagyon szeretik. Pesty László pont ezt az iszapot kezte kilapátolni a Fideszből – túl sok a léhűtő akik Orbán fényében sütkéreznek és húzatják a szekerüket vele választásról választásra.
Nemzetközi kitekintésben sem állunk valami jól mi magyarok – azt mondják nyelvében él a nemzet és ez nekünk talán az egyetlen, igazi kincsünk. A magyar nyelv egyedisége, gazdagsága már az élet első éveiben úgy tekeri fel az elméinket, hogy másképp és mindenképp jobban, érthetőbben és logikusabban fogjunk meg dolgokat. Orbán kitartó szorgalommal csiszolta sajátját erre a szintre és ehhez társul agilis, szókimondó és kellően bátor karaktere – főnyeremény amit minden országtolvaj szomszéd irigyel tőlünk, még a csehek is.
Mindenki megsüvegeli Orbánt a labancoktól a vlahokig, a tótok, rácok de mi van a magyarokkal? Értem, hogy 2005-ben a tetves Gyurcsány-Hiller-Bangó sátánfajzatok tönkretették a kettős állampolgárság népszavazást és ez megbocsájthatatlan számukra akármennyire is próbálta első rendeletként Orbán köszörülni a csorbát 2010-ben. Mi van ma?
Erdélyben miközben a bocskorosok bozgorozzák a magyarokat úgy tartják: székely szarta a magyart. Köszönjük!
A műállam, történelem- és identitáshiányos Szlovákiában tegnap ahány magyar volt annyi felé szavazott és elhasaltak. Gratulálok!
Kárpátalján 150 ezer magyar él de ha megkérdezzük őket akkor ukránnak vallják magukat – saját tapasztalatból mondom, lásd új “ukrán” nagykövet.
Szerbia: magasról szarnak a magyarokra és arra, hogy a migránsok milyen polgárháborús övezetté teszik a Vajdaságot – cserébe legalább néhány rendszámtábla miatt kivezénylik a sereget és úttorlaszt emelnek.
Ausztria – ezt már nem is kell kommentelni. Köpnek ránk és ott húznak le gőgösék ahol csak lehet. Van fogalmuk mennyi osztrák gazda jár a mai napig át magyar földeken termelni amíg a magyaroknak nem jut a saját országukban művelnivaló terület? Feltörlik velünk a padlót a határátlépésnél de mi csak szorgalmasan átjárunk nekik dolgozni – értsd: szart pucolni utánuk.
Erre magyar lecseréli Petőfi nevét Mária Teréziára egy budai laktanyában – zéró történelmi érzékenység és Szalay-Bobrovniczky Kristóf nettó arculcsapása a nemzetnek – nem megyek részletekbe inkább ajánlom ezt:
https://www.youtube.com/watch?v=KL6zyuztB2Q
Értik már? Van még itt mit sepregetni a házunk táján.
bl
2023-10-01 at 08:36
A liberalizmus elereszti az ember kezét, csináljon amit akar, ő tudja a legjobban, hogy mi a jó neki. Ez a fajta gondolkodás nem teljesen hamis, sőt nagyon sok igazság van benne akkor, amikor egy uniformizált világ felébred és elkezd önálló lenni. Az önállóság kiteljesedésével aztán megjelennek az első repedések: dönthetek-e szabadon arról, hogy férfi vagyok van nő, dönthetek-e szabadon arról, hogy akarom-e folytatni az életet vagy sem, dönthetek-e szabadon arról, hogy bármiről szabadon dönthetek vagy ebben a kérdésben már csak egyféle válasz van?? Nyilván a szabadság egy nagyon nagyon nagyon jó dolog, de vannak olyan momentumok amiket nem lehet szabadon megválasztani. Jelenleg már ott tart a nagy nagy szabadság, hogy infantilisek maradnak az emberek, nem nőnek fel, megmarad egy végzetes függésben, ami aztán kudarcossá és lezárulttá teszi az életüket, míg mielőtt ténylegesen végetérne. Mert a maga idejében rengeteg dolog kimaradt, amit azért kellett kihagyni, mert kényszerítés is tartozott volna hozzá. A kényszereket nem lehet megspórolni, ami kezdetben csak kicsi legyőzhető kényszer lett volna, az idők folyamán áthághatatlan akadállyá tornyosul. Ez a liberalizmus csőd-törvénye.
ViAM
2023-10-01 at 08:30
“…komolyan veszi a nagy átfogó történelmi-filozófiai kérdéseket és le tudja őket egyszerűsíteni. Ez az egyik jele annak, hogy valaki tudja, mit beszél (…)”
Ez a lényeg, hogy valaki közérthetően tudja elmondani a legbonyolultabb dolgokat is, ami további gondolkodásra késztet mindenkit, vagy legalábbis sokakat.
Az, hogy valójában milyenek a magyarok, kilépve a sok évtizedes izoláltságból nagy-nagy elismerésre számíthat Magyarország rövidesen, megfelelő emberek bemutatása révén.
Végső Anna
2023-10-01 at 08:19
Végre, valami jó hír, ami erőt ad, és okot egy kis optimizmusra.
andras
2023-10-01 at 08:07
bezzeg mi